Úvod / Nyitóoldal
   
 
Marika  2017-05-03   1,281
Kórházba  kerültem,  -  Érsekújvárban.  Előzőleg  egyre  gyengébb,  erőtlenebbb  voltam,  testvérem  naponta  hozott  enni-  és  innivalót.  Egyszer  nem  talált  otthon,  keresni  kezdett.  A  kórházban  érdeklődött.  Az  ügyeletes  nem  talált.   Keresett  személy  NINCS,  - mondta.  Nem  nézett se balra se jobbra, se születési dátumot se személyi számot,  csak  egyszerűen  kijelentette,  hogy  NEM  VAGYOK.  

 

Másnap  megismétlődött  ugyanez.  Aggódni  kezdett  a  testvérem,  mi  történhetett,  hová  tűnhettem... Természetesen  nem  tűntem  sehová.  Ott  feküdtem  OVÁtlanul az  érsekújvári  kórház  belgyógyászat-osztályán.  Réges-rég  "-ovátlanítottam"  a  nevem,  most  meg ihatom a levét...   Személyim  alapján  jegyeztek  a  kórház nyilvántartásába,  így aki engem OVÁval keres, az bizony nem talál. Lehet hogy az ügyeletes  hölgy nem  is  gondolja,  hogy  élhet  valaki  OVÁ  nélkül. Meg hogy a SZÖ néha SZÖZÖ. Elfelejtettek neki szólni...
Egy  szó  mint  száz, az "-OVÁ"-knak -soknak könnyebb...

Vagy nem.

Mert ahogy az  érsekújvári  Castrum  Novum- gyászjelentéseit olvasom, ott csaknem kizárólag OVÁ-kat látok...  Ezt sokáig nem  értettem,  amíg a kórházban egyszer a liften nem találkoztam ŐVELE. Magas volt, szikár és a vállán kaszát hordott. Rám ügyet sem vetett. Neveket  sorolt  valamilyen  pecsétes  papírról. 
Ilyeneket mormolt  az  orra  alá, hogy Salajová, Naďová, Kišová. Úgylátszik őt sem világosították föl... 
Ezért üzenném az összes Szalaynénak, Nagynénak és Kisnének - Sürgősen  "-ovátlanítsanak",  nehogy  késő  legyen!
 
 
 
 

The index.php: SIZE[b]: 20,123 MODIFIED: 2017.07.20 08:58:20.MD5: f85cef47c050bee155b3a3e8340b4542 STATUS: OK