Úvod / Nyitóoldal
   
 
Strba Sándor  2017-08-25   630
Kedves Marika,
sosem szeretted a felesleges szövegelést, a rövid, velős tiszta és igaz gondolatokban gazdag mondanivalót tartottad fontosnak. Én ehhez maradtam hű, amikor végiglapoztam a facebookon közölt értékes bejegyzéseidet és rábukkantam az alábbi Juhász Gyula költeményre, mellyel szeretnék tőled búcsút venni.  


Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

/Juhász Gyula: Consolatio/

Nyugodj Isten békéjében!
 
 
 

The index.php: SIZE[b]: 20,414 MODIFIED: 2018.06.10 13:28:21.MD5: c02334ce96713ec2382c9504b68e1856 STATUS: OK