Úvod / Nyitóoldal
   
 
Oto Psenak  2013-10-06   1,210
Október 6-án a település első írásos emlékének 900. éves évfordulóját ünnepelték Farkasdon. Az évforduló alkalmából emlékművet, egy életfát állítottak fel a katolikus templommal szemben. A Lipcsey György, Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásán fel vannak tüntetve Farkasd történelmének fontos fordulópontjai, az első írásos emléktől 1113-tól a jelenkorig. Rajta vannak a kitelepítés és a deportálás évszámai is. Tetején a magyar királyi koronát jelképező szimbólum helyezkedik el, amely ezer évig összefogta a Kárpát- medence magyarságát és valamennyi itt élő népét.  


Az ünnepségek Ökumenikus istentisztelettel kezdődött a római katolikus templomban, majd az Emlékműavatás következett a következő programmal:
1. Iván Gyula polgármester köszöntője
2. Miroslav Kusý professzor, politológus ünnepi beszéde
3. Vadkerty Katalin, történészprofesszor ünnepi beszéde
4. Bába Iván Magyarország Külügyminisztériuma közigazgatási államtitkárának az emlékműavatás védnökének ünnepi beszéde
5. Barcs Józsefné Csizmadia Margit beszéde a Farkasdról kitelepítettek és deportáltak nevében
6. A komáromi Concordia vegyeskar, a helyi nyugdíjasklub énekkara, az alapiskolák, valamint a helyi Csemadok mellett működő Ifjúsági klub ünnepi műsora
7. Koszorúzás az új emlékműnél, valamint az I. és a II. világháború áldozatainak emlékműveinél

Miroslav Kusý professzor, politológus ünnepi beszéde
Slávnostný prejav politológa prof. Miroslava Kusého


Vážení občania, milí hostia.

Je pre mňa veľkou cťou prihovoriť sa Vám pri príležitosti Vášho slávneho 900. výročia založenia Vašej krásnej prekvitajúcej obce. Nie je veľa obcí na Slovensku, ktoré sa môžu popýšiť takou dlhou a silnou históriou.

Obyvatelia obce prežili v historickom Uhorskom kráľovstve, Rakúsko-uhorskej monarchii, v prvej Československej republike, medzivojnovom Maďarsku, komunistickom československu, demokratickom Československu Václava Havla až do súčasnej Slovenskej republiky a určite prežijú aj naďalej v rámci budúceho usporiadania Európsek únie.

Prežili za rôznych, niekedy aj veľmi ťažkých podmienok, ktoré sú zaznamenané v kolektívnej pamäti potomkov a dielach historikov. Všetky tieto minulé štáty tu boli a zanikli, Vy a Vaši predkovia ste boli ich občanmi a tieto Vaše štátoprávne identity postupne zanikali a premieňali sa na nové. Ale jedna identita Vám po celý čas pretrvá - tá ktorá sa viaže s Vašim rodiskom. Toto máme spoločné Vy Maďadri či mi Slováci žijúci v tejto krajine. Preto si tento náš po stáročia pretrvávajúci pocit príslušnosti k rodisku musíme chrániť, utužovať aj zveľaďovať.

A to nielen vo svojej rodnej obci, ale aj spolu v krajine, spoločnej domovine. Domovina to nie sú len štátne inštitúcie a zriadenia, ktoré časom vnikajú a zanikajú. Domovinu si tvoríme my, občania vo svojom vzájomnom spolužití. Štáty by mali vytvárať čo najlepšie podmienky aby krajina bola rovbnako dobrou vľúdnou domovinou pre všetkých čo ju obývajú, bez ohľadu na to či sú to Slováci, alebo Maďari. Musí zohľadňovať rôznorodosť sociálnych i etnických skupín obyvateľov. Zabezpečovať im rované príležitosti. Vieme dobre, že tomu tak vždy nebolo. A že treba veľmi veľa zlepšovať aj na súčasných podmienkach života menšín v tejto krajine. Ide teda o ton aby mohol nielen každý Slovák povedať "toto je moja domovina, moja vlasť", ale aby to mohol rovnako úprimne povedať aj každý maďarský občan Slovenskej republiky. Aby mohol byť hrdý na svoju vlasť. A to nezávisí len od neho, ale aj od toho, ako sa vlasť k nemu správa. Či mu je skôr macochou, alebo mu je matkou. Štát nemôže občanovi nriadiť dekrétom, aby bol k nemu lojálny. Ale musí sa k nemu správať tak, aby si jeho lojalitu zaslúžil.

My Maďari a Slováci žijúci pospolu na tomto našom rodnom území už vyše 1000 rokov sme v tejto koexistencii a spolupráci dokázali, že vieme spolunažívať, že si vieme navzájom vychádzať v ústerty a že si dokážeme jeden druhému pomáhať, keď nato dôjde. Ak nám  to politici občas pobabrali, nebola to vina našich národov. Obvykle to neboli naše národy, ktoré tlačili svojich politikov do konfrontácie, ale naopak: boli istí politici, ktorí vyvolávali napätie a spôsobovali krivdy na jednej alebo druhej strane. Napriek všetkým problematickým uzlom našich vzájomných vzťahov môžeme však konštatovať, že naše národy sa nikdy v dejinách nenechali vyprovokovať do nejakých bratovražedných stretov, do vyhladzovacích bojov, ako tomu bolo napríklad na Balkáne. Aj keď niektorí politici sa o to občas pokúšali. Spomeňme si my zo slovenskej strany napríklad na Mečiara či Slotu.

Ja osobne nemám vlastných maďarských príbuzných, ktorých osud by ma priviedol k tomu, aby som sa začal zaoberať odborne maďarskou otázkou na Slovensku. Priviedla ma k tomu Charta 77. Aktivity na ochranu ľudských práv v komunistickom Československu. Tam so dospel k presvedčeniu, že neoddeliteľnou súčasťou ľudských práv sú aj menšinové práva. A že od ich uplatňovania závisí, či aj pre nášho maďarského občana bude Slovensko plnohodnotnou vlasťou. Po novembrovej revolúcii sa čoskoro ukázalo, že boj o ľudské a menšinové práva neskončil porážkou totality a že v ňom treba naďalej pokračovať aj v demokratických podmienkach. Bolo pre mňa veľkou cťou, keď som za tieto svoje aktivity obdržal vlani v Budapešti významnú cenu Sándora Petőfiho. Tá nakoniec podnietila aj Vašeho pána starostu, aby ma dnes priviedol do Vlčian.

Vážení občania, gratulujem Vám k jubileu. Aj k tomu, že ste to s nami, so Slovákmi tak dlho vydržali. Pravdaže nedalo sa ináč, len vydržať. Ale mohlo sa to skončiť aj oveľa horšie. Vďaka Vám za rozvahu a trpezlivosť. Nemôžem Vám ja osobne sľúbiť, že odteraz to už bude len lepšie. Aj keď som osobne hlboko presvedčený, že by to tak malo byť. Len si musíme byť vedomí, že to nezávisí len od našich vlád, ale aj od našeho občianskeho tlaku na každú vládu, aby plnila to, k čomu sa nám zaviazala. Maďari aj Slováci to dokážu, keď nepôjdu proti sebe, ale budú ťahať za jeden povraz!


Vadkerty Katalin, történészprofesszor ünnepi beszéde

Ünnep ez a mai nap, nemcsak a farkasdiaknak, de az őseik ünnepe is. Tiszteletadás a munkájuk, a kitartásuk, a harcokban vállalt bátorságuk okán. Feltehetjük a kérdést, milyen is volt ez az elmúlt közel ezer esztendö? Történelmi tények szerint a hétköznapokat a kemény munka, az ünnepeket a öröm, szórakozás töltötte ki. Gyakoriak voltak a a kíméletlenül pusztító háborúk, az embertelen leszámolások, de mindezek ellenére az embereket életben tartotta a remény, a jóban való hit, az egymás tiszteletén alapuló közös munka, az élet tisztelete. Elmondhatjuk, hogy ma az életet ünnepeljük, az életet annak reményében, hogy az eljövendő esztendők meghozzák - ha mi is dolgozunk érte - az őseink által már megálmodott, de eddig csak töredékeiben megvalósult békességet, egymás tiszteletét, megbecsülését.

A szakemberek véleménye szerint Farkasd története visszanyúlik a i.e. második évezredbe. Mivel a történelemtudomány hiteles forrásként csak az írott dokumentumokat tekinti, Farkasd csak 900 éves. 1113-at írtak, amikor Kálmán magyar király az alakuló zobori bencés apátságnak ajándékozta villa Fokust, vagyis Farkasd községet, egy több házból álló szervezett mezőgazdasági termeléssel foglalkozó egységet. A követekéző oklevelet II. András magyar király 1206-ban írta alá, de ebben már kijelöli a falu határát, s rendelkezik a vízhasználati jogról. A vizekkel átszőtt, mocsaras határban, ahol több halászatra alkalmas tó is volt, a halászat joga az élet, a fennmaradás záloga volt.
A kor törvényei szerint a föld királyi tulajdon volt, s érdemek alapján a nemesek használatába került. A lakosság ezek jobbágya, zsellére lett. A földesúr és jobbágyai közötti viszonyt Farkasd esetében szerződésekben rögzítették . Ennek értelmében a jobbágyok a saját földjeiken termesztett növényekből részesedést fizettek a földesúrnak, s kézi és fogatos robottal is szolgáltak.
Keményen dolgoztak, de hasznukat gyakran elmosták az árvizek, a háborúk. 1241 tavaszán a tatárok dúlták fel a Vág völgyét, majd kisebb, a királyok és főurak között dúló hatalmi harcokat követően, 1526 után gyorsan megjelentek a török csapatok. Ma a török megszállás alatt végszett adóösszeírások a kor legmegbízhatóbb forrásai.
Az 1549-es összeírás szerint Farkasd fejlődik, de az 1638, majd az 1640-es összeírás a környék többi településéhez hasonlóan Farkasdot is az elnéptelenedett kategóriába sorolta. Ez a rövid megállapítás emberi tragédiák sorozatát jelenti, a menekülést, a mocsaras vidéken való rejtőzködést, harcot a fennmaradásért. De a falu újraéledt, s földesúr, a Kaunitz család új telkek kimérésével szervezett új életet. A település áttér a korabeli állattenyésztésre. Szarvasmarha lett az új jövedelemforrás. A török hódoltság megszűnését követő éveket a határmegállapítással kapcsolatos nehézségek jellemezték. De 1690-ben megjelent a pestis. Szinte békés évek nélkül érte a farkasdiakat II. Rákóczi Ferenc 1703-as felkelése. Ez volt az első olyan Habszburgellenes harc, amelyben a nemesek mellett a félkelők oldalán állt a parasztság is. A harcok mindig anyagi károkkal járnak, s ez fokozottan vonatkozik a jómódú Farkasdra. A határok méreteit levéltárakban megtalálhatjuk. Az 1709-10-es újabb pestis járványt követően az 1715-ben a faluban csak 26 adózó háztartás volt., de ez a következő 35 évben már megduplázódott.
Az új földesúr, a Károlyiak a legfejlettebb gazdálkodási rendszer meghonosításával párhuzamosan új telkeket mértek ki, s 1794 nyarán megszerezték Farkasdnak a vásártartást biztosító mezővárosi státuszt. Az 1828-as magyar országos összeírás szerint Farkasdon 202 gazdag, 38 nagygazda, 222 házzal bíró zsellér élt, ami 426 lakott házat jelentett.
A település fejlődésnek indult. A környező falvakhoz képest volt egy nagy előnye.  A nemesek magas arányának köszönhetően magas volt a lakosság írni-olvasni tudása.  Jelentősen meghaladta az országos átlagot. Így hozzáférhettek olyan irodalomhoz is, ami egy korabeli átlagember számára elérhetetlen volt.
Ilyen körülmények között köszöntött rá a falura 1848 tavasza. A jobbágyság megszüntetése érzelmi indulatokkal járt, s a környék elégedetlensége Farkasdon csapódott le, de ennél tragikusabb volt az augusztus 9-i 27 házat megsemmisítő tűzvész.
Bécs magatartását látva az év őszén megalakult a farkasdi nemzetőrség. A helyzet a következő esztendő nyarán, a magyar seregek vesztes zsigárdi és peredi csatáját követően forrósodott fel.  Farkasd visszavonulási terület lett, aránylag kis veszteséggel, amit nem mondhatunk el az őket követő császári csapatokról. Raboltak, négy helyi lakost megöltek.  A nagy tragédia az ezt követő, 44 halált okozó újabb kolerajárvány volt.
A harcokat követően bekövetkezett a jobbágyfelszabadítás megvalósítása. Új fejezet kezdődött a történelmi Magyarország történetében. A jobbágyok és a zsellérek önálló gazdák lettek, a községekben önkormányzatokat szerveztek. Minden 100 lakosra állíthattak egy küldöttet. A település az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően gyorsan fejlődött. A lakosság zöme most is a földművelésből élt, de megnövekedett az iparosok, kereskedők, s a háziiparosok száma. A lakosok száma 1871-ben 5270, 1910-ben 5371 volt.
A falunak volt saját szolgabírója, körorvosa, postája és távírója, és 1909 októberében bekapcsolódott az országos vasútforgalomba. A művelődésről a felekezeti elemi iskolák gondoskodtak.
A vallást tekintve a lakosság két harmada református, a többiek katolikusok, ill. 92 személy izraelita vallású volt.
Az első világháború megváltoztatta a lakosság életét. Sokan bevonultak, s nem tértek haza. De a háború végeztével megváltozott az egész Kárpát medence élete. A Csehszlovák köztársaság 1918. októberi megalakulását követően egységes magyar etnikai területek kerültek csehszlovák fennhatóság alá. Köztük volt Farkasd is.
A több életet követelő hatalomváltás megváltoztatta a falu életét is. Át kellett szervezni az egész gazdasági-kereskedelmi életet. Az újrakezdés megnehezítette az új állam földreformja, amely csak szláv nemétiségűeknek adta meg a földigénylés jogát. Megnőtt a munkanélküliség, emelkedett a nyomor szintjén élők aránya, mert a nagybirtokok alkalmazottai nem kaphattak a megélhetést biztosító birtokrészeket. Akadozott a mezőgazdaság, stagnált a feldolgozó ipar, egyedül a malomipar fejlődött. A földművelők keresték a megélhetési lehetőségeket és felélesztették az 1890-es évektől a háború kirobbanásáig jól jövedelmező szövetkezeti mozgalmat. A harmincas évek közepére a Hanza 138 szövetkezete között a farkasi került a 7. helyre. Szép eredmény.
Farkasr 1936-ban 5321 lakosával a Vágsellyei járás legnagyobb községe volt. Volt jól működő önkormányzata, csendőrőrse, orvosi rendelője, tűzoltó csapata, három felekezeti (református, katolikus és izraelita)  s 1930-tól a telepes gyerekek részére szlovák elemi iskolája, több ifjúsági és felnőtt kulturális csoportja.  A falu sz 1930-as évek végére megtalálta önmagát.
Újabb változásokat hozó 1938-as események, amikor 20 év után a mai Dél-Szlovákia magyarlakta övezetét (84%-os magyar többséggel) Magyarországhoz csatolták, újból sok minden megváltozott, de a nehézségek zömét a II. világháború okozta. A harcok befejeztével az 1930-as csehszlovák népszámlálás szerint 93,1%-os magyar lakosú község  az újjáalakult Csehszlovák köztársaság része lett.  A háború végén örülni "illett volna", azonban 1945 tavaszán mindent megkeserített az addig sohasem tapasztalt magyargyűlölet. A győztes nagyhatalmak tiltása ellenére a csehszlovákiai magyarok is kollektív bűnösök-ként lettek megbélyegezve. Elvesztették állampolgárságukat, állásaikat, elkobozták ingó és ingatlan vagyonukat, betiltották a magyar nyelv használatát , a magyar oktatást, s a lakosokat szinte naponta zaklatták a "partizánok", ill. az új hatalom mindenható képviselői. Sokan reszlovakizálni kényszerültek. Az 1946. február 27-i csehszlovák magyar lakosságcsere egyezmény alapján a módos lakosság jelentős részét kényszerítve áttelepítették Magyarországra. Folytatódott a megfélemlítés, a másodrendűség kora.
Az élűzések, kitelepítések következtében kb. 125 ezer magyar hagyta el szülőföldjét, s 46 ezernél többet Csehországba deportáltak kényszerközmunkára - ezek szegény emberek voltak max. 5 hold földtulajdonnal - de ezt is elkobozták ingó és ingatlan vagyonukkal együtt.
A nyílt magyarellenességet a Szovjetúnió parancsára az 1948-as kommunista hatalomátvételt követöen bszüntették, burkolt formában azonban tovább folyt az asszimilálás. De voltak magyar iskolák,  s aki kitartott, megmaradt magyarnak.  Eltelt négy évtized, a kommunista rendszert felváltotta az ún. demokrácia, s az 1989 utáni eseményeket mindnyájan ismerjük. A helyzetünk nem javult, naponta kell megküzdeni a fennmaradásunkért, s közben sűrűn felemlegetik a másodrendűségünket. Sötét kép, de rajtunk múlik, hogy kivilágosodjon.
Befejezésül, kérem engedjék meg, hogy szóljak Farkasd lakosságának nemzetiségéről is. Szólok annak ellenére, hogy meggyőződésem, a 21. század hajnalán ideje lenne az embereket nem a fajuk, a nemzetiségük, hanem az emberi értékeik, a munkájuk , a másikhoz való pozitív viszonyuk  alapján megitélni. Sajnos a szlovák társadalom gondolkodását más irányba terelik politikusai, s nem idegen számukra a történelemhamisítás sem.  Például, az említett 1113-as zobori okmány nem igazolja a szlovákok jelenlétét villa Forcasban, Farkasdon. A korabeli lakosság etnicitásának elsődleges ismertetőjele a vezetéknév. Ezek pedig a török adóösszeírásokban, az úrbéri szerződésekben, az úrbéri perekben, a népszámlálásokban - vagyis a 14. századtól az első világháborúig egy két -ics-el végződő horvát-szerb néven kívül csak magyar neveket tartalmaznak. Közülük nem egy a faluban napjainkban is elő név, sok régi név tulajdonosa a kitelepítettek között található. Szlovák vezetéknevek zöme 1918 után jelent meg, majd a 1945-utáni lakosságcserét követően.
A közel egy évszázados magyarellenesség, reszlovakizálás, az asszimiláció ellenére Farkasd lakosságának  70%-a még ma is hűen meggyőződésből őrzi ősei nemzetiségét.
Ügy vélem, ez nem lehet akadálya a magyar többség és a helyi szlovákság együttműködésének. Hisz egy az érdekük. Az hogy gyermekeikre egy szebb, élhetőbb, lelkiekben felemelőbb környezetet hagyjanak. Ebbe segítsen mindnyájunkat nemcsak az értelem, de a másik megbecsülésének a tudata is. Kívánom Így legyen!







 
 

The index.php: SIZE[b]: 20,415 MODIFIED: 2018.08.11 20:50:53.MD5: 362e043289b70ca3936f3549b81760ad STATUS: OK