Úvod / Nyitóoldal
   
 
Oto Psenak  2014-06-16   2,846

A felvidéki magyarok mielőbb szlovákokká szeretnének válni és az autonómiát csak azért emlegetik mert képtelenek szembenézni önmagukkal... Így sommázhantánk Hunčík Péter közíró-pszichiáter válaszát a pozsonyi .týždeň (Hét) című liberális hetilapnak.  A kiváló publicista úgy látja, a felvidéki magyaroknak inkább saját magukkal kellene valamit kezdeniök ahelyett hogy a szlovákokat az autonómia rémképével riogassák...  





Az alábbiakban a teljes interjú magyar fordítását közöljük.

Az utóbbi napokban meglehetősen nagy visszhangot keltett Csáky Pál nyilatkozata az autonómiáról. Köztudott, hogy az utóbbi években rendkívül felgyorsult a szlovákiai magyar kisebbség beolvadása és az is tény, hogy az autonómia az egyike azon eszközöknek, amelyekkel az asszimilációt lassítani lehet.

Ami engem zavar, az a kérdés felvetése és időzítése. Immár 20 éve hallgatom politikusainktól - a kisebbségi  magyar politikusoktól - hogy az autonómia valamilyen formáját be kell vezetni. De a húsz év alatt még egyetlenegyszer sem láttam semmiféle autonómia-tervezetet, egyetlen komoly konferencián sem vettem részt, ahol az lett volna megvitatva, kinek kell és milyen formában az autonómia - területi, kulturális, személyi, stb. Amitől félek, hogy semmiféle ilyen terv nincs előkészítve...

Évekkel ezelőtt részt vettem Németországban egy konferencián, amely után azt kérdezték tőlem a vendéglátók: - "És akkor mi lesz azzal az autonómiával?" - "Milyen autonómiával?" kérdeztem vissza... - "Nemrég járt nálunk egy felvidéki magyar politikus aki azt mondta, hogy már a fiókjában hever az autonómia-tervezet..." Annak a konferenciának mint a magyar mint a német résztvevői azóta is várják, mikor kerül nyilvánosságra az a bizonyos dokumentum....
Nagyon jól tudjuk, milyen következményekkel jár, ha a mai Szlovákiában autonómiáról kezdünk el beszélni... és ismerjük az okait is.


Most komolyan kérdezem: Átgondoltuk-e vajon ezt a kérdést, és tudjuk-e mit akarunk, vagy csupán arról van szó hogy időről-időre... hogy is mondjam hogy ne provokációt említsek... megterheljük a társadalmi légkört azzal, hogy bedobjuk a placcra ezt a fogalmat, majd várjuk milyen lesz a fogadtatás...

Az első dolog ugyanis, amit az asszimilációval kapcsolatban tennünk kéne - meg kellene kérdezni saját magunktól, hogy mi is a helyzet, hogy mi magunk mit teszünk ellene, mit tehetünk az adott helyzetben, milyenek a lehetőségeink és - most felteszek egy eretnek kérdést-,  meg akarunk-e egyáltalán maradni magyaroknak itt Szlovákiában? Ugyanis a trendek, amelyek jelenleg uralkodnak - ezt a szlovákok nem fogják érteni, de az itteni magyarok nagyon is jól ismerik -, tehát hogy az átlagos magyar itt Szlovákiában már nem tud folyékonyan magyarul megszólalni, messziről tesz az anyanyelvére, valamiféle keverék nyelven beszél, amelyet a túloldali magyarok már meg sem értik a sok idegen szó végett...

Nagy részük gyermekeit szlovák iskolába íratja, ami azt jelenti, hogy ha valaki meg akarja őrizni etnikai hovatartozását, akkor a nyelvvel kellene törődnie mindenekelőtt, azután a kultúrával, látogatnia kellene a különböző kulturális rendezvényeket, ismernie kellene, milyen folyamatok játszódnak le a társadalomban...

Ha körülnéz a kulturális eseményeken Dél-Szlovákiában, ott nem lát pedagógusokat, értelmiségieket, jó ha 10-15 néző van jelen... Ezek az emberek érdektelenek a kultúra iránt, amely az etnikai identitás alapja. Azt hiszem, ettöl félünk amikor az autonómiáról beszélünk, hogy önmagunk felé szegeznénk a kérdést: Igazán magyarok akarunk-e maradni?

És hogy kitérjünk-e kínos kérdés elöl, az autonómiáról kezdünk beszélni, amely majd helyettünk oldja meg a kérdést. Az autonómia megment minket anélkül, hogy a kisujjunkat kellene mozdítanunk...

És ez sajnos, higgyék el, nem fog menni. Itt a magyar politikusok - a határ mindkét oldaláról, és a média dolgozói, tükörbe kell hogy nézzenek - ez a stílus, amikor minduntalan a szlovákokkal - vagy éppenséggel a románokkal-,  szemben lépnek fel bírálóan - tehát hogy ez a konfrontatív stílus vajon nem azzal függ-e össze, hogy nem akarnak magával a kérdés lényegével foglalkozni, azaz hogy elsősorban saját maguknak - magukkal kellene valamit tenniük, az utódállamokban - itt konkrét lépésekre gondolok és azok a konkrét lépések nem voltak megtéve, helyettük patetikus 19-ik századi frázisokat hallunk, miféle nagyszerű múlttal rendelkezünk, milyen nagyszerű embereink vannak, de gazdasági téren, társadalmi-politikai téren, a modernizáció terén, nem jutottunk  előre. És ez végzetes lehet...

Eddig Hunčík Péter szövege, amely ezennel még a szokásosnál is defenzívebbre sikerült.... Péter talán megenged néhány gondolatot fűzni az elhangzottakhoz.
1. A szerzőnktől éltérően számunkra korántsem evidens, miért is van ez a nagy érzékenység a  szlovák társadalomban az "autonómia" szó hallatán.  Ha van is ilyen, bizonyosan kezelhető és egy jó humorérzékkel megáldott pszichiáter talán szolgálhatna néhány tippel. Például mit szólna kétnyelvű Hlinka-matricákhoz az ismert mondással: "Nebojte sa, autonómia neutečie / Ne féljetek, az autonómia megvár". Hasonlóan jópofa lenne sorra beadni törvényjavaslatként a pozsonyi parlamentbe a korabeli szlovák autonómia-javaslatok szöveghű megfelelőjét - ezzel is népszerűsítve az "Autonómiát". Ezekből egyébként volt vagy féltucat (1848, 1861, 1920, 1922, 1938, ...) - addig sem kellene előhozakodnunk az oly keservesen születendő saját tervezettel...
2. A kulturális események gyér látogatottsága okán nem ártana megemlíteni, hogy a rendezvények nagy része kormány-támogatással jön létre, és nem annyira az itteni magyarok identitásának a megőrzése a cél, mint inkább egy lojális klientúra kiépítése a kisebbségi kultúra területén. Ebből  a szempontból nem feltétlenül okoz identitás-vesztést az effajta műsorok mellőzése. Ugyanezen a helyen nem lehet nem megemlíteni a pártrendezvények ingyen-koncertjeit, mint a magyar kultúra züllesztésének egy kirívó példáját.
3. Hogy mi az amit "konkrétan saját magunknak-magunkkal kellene tennünk", az korántsem evidens. Már az is sokat jelent, ha biztosan tudjuk mit nem kell tennünk: Masaryk "hangya munkája" ("drobná práce") Felvidéken a századforduló idején többek között a magyar-ellenesség és az antiszemitizmus programszintű szítását is jelentette...
Viszont nagy jelentőséggel bírna, ha Péter vitát kezdeményezne arról, miért is hagyta cserben a felvidéki magyarságot a politikai osztálya (és ezen belül a politikussá, ill. politikai-kliensé züllött vezető értelmisége), mit lehetne tenni a közösségen belüli jobb kommunikáció érdekében,  és nem utolsó sorban hogyan lehetne ösztökélni az 1990-ben befutott "örökös" tagjainkat a politikából való távozásra...
Egyébként Péternek is biztosan feltűnt, mennyire alacsony a magyar nyelv társadalmi státusza Szlovákiában és mennyire kivitelezhetetlen a magyar mint fakultatív nyelv tanítása a Dél-Szlovákiai szlovák tannyelvű  iskolákban... 
Most komolyan kérdezem: Átgondoltuk-e a dolgainkat és tudjuk-e mit akarunk, vagy csupán arról van szó hogy időről-időre...
 
 

The index.php: SIZE[b]: 20,123 MODIFIED: 2017.07.20 08:58:20.MD5: f85cef47c050bee155b3a3e8340b4542 STATUS: OK