Úvod / Nyitóoldal
   
 
Oto Psenak  13-01-27   2,837  
0
A jövő, 1945-ik évben ünnepli Érsekújvár városa alapításának négy­századik évfordulóját. Négy évszázad ugyan nem valami hosszú idő a tör­ténelem nagy fejlődésvonalában, egy város életében azonban már jelentős időszak. S ha ehhez a megállapításhoz még hozzávesszük azt, hogy ez a látszólag rövid időszak tele volt olyan eseményekkel, amelyek nemcsak itt Érsekújvárott, vagy a közvetlen környéken, de egész Magyarországon, sőt az egész világon is figyelmet keltettek, akkor nyugodtan megállapít­hatjuk, hogy Érsekújvár története egyike a legérdekesebb és legszíne­sebb várostörténeteknek.  

Ebben a várostörténetben három egymástól eléggé elütő korszakot különböztethetünk meg. Az első a vár alapításáig, lö45-ig, eső időszak, amikor tulajdonképpen még nem volt Érsekújvár, de amikor azért a város mai területén mégis voltak falvak és éltek emberek. A második korszak a vár alapításától egészen a várnak a török uralom alól való felszabadításáig tart, tehát az 1545—1685-ig terjedő évek eseményeit foglalja magában. Végül a harmadik és talán legjelentősebb időszak, a vár felszabadításától napjainkig terjedő idő, Érsekújvár várossá-alakulásának korszaka.
Az első korszakra vonatkozólag nagyon kevés adat áll rendelkezé­sünkre. Csak annyit tudunk, hogy a mai város területén, illetve határában, négy falu terült el. Ezek: Gyorok, Gúg, Lék és Nyárhíd voltak. Hogy pon­tosan hol voltak ezek a falvak, kik voltak a lakóik, azt csak sejtjük, de nem tudjuk. Annyit azonban megőriztek a történelmi feljegyzések, hogy a legjelentősebb és legnagyobb Nyárhíd volt közöttük, amelynek a 14. században már plébániája is volt. A falvak különben az esztergomi érsek birtokát képezték, s lakói legnagyobbrészt az érsek jobbágyai voltak.
Amikor 1543. augusztus 10-én a török elfoglalta Esztergomot, s az érsek kénytelen volt Pozsonyba menekülni, az Érsekújvár határában el­terülő érseki birtokok és faluk tulajdonképpen védelem nélkül maradtak, sőt ki voltak téve annak a veszélynek, hogy az Esztergomból kiinduló tö­rök portyázó csapatok bármikor elpusztítják, vagy kirabolják őket. Ezért Várdai Pál esztergomi érsek, mindjárt érseki székhelye eleste után gondoskodni kívánt arról, hogy megvédje birtokait és jobbágyait a török pusztítás ellen, s az 1545-ik évben megkezdte a Nyitna folyó bal partján, Lék falu határában, a léki vár építését. Ezt a várat nevezték a történelmi források Újvárnak, majd mikor Várdai Pál érsek meghalt és második utó­da, Oláh Miklós, a várat még jobban kiépítette és megerősítette, Oláh-Ujvárnak.
Mint említettük, Ujvár, illetve Oláh-Ujvár, a Nyitra folyó bal partján épült, négyszögletű palánkvár volt. Főfeladata az érsek birtokainak ás jobbágyainak védelmén kívül annak a fontos országútnak a biztosítása volt, amely Budából kiindulva Esztergomon, Párkányon és Udvardon ke­resztül vezetett Tardoskedd, majd Nagyszombat, Sasvár és Szakolca, illet­ve Pozsony felé. Bár a vár aránylag kicsi volt, s legfeljebb 200—2S0 fegy­veres katona tanyázott benne, ezt a feladatát hosszú időn át teljesítette.
A vár földesurai, az esztergomi érsekek azonban csakhamar rájöttek arra, hogy a vár csak addig tudja teljesíteni feladatát, amíg a török nem kezd nagyobb katonai akcióba. Mivel a vár a Nyitra bal partján volt, a török sereg könnyen körülvehette, s rövid ideig tartó ostrom után vagy elfoglalhatta, vagy pedig kiéheztethette volna védőit. Ezért Verancsics An­tal érsek a hetvenes évek végefelé elhatározta, hogy új várat építtet a Nyit­ra másik partján, amely aztán nemcsak az érseki birtokokat fogja védeni, de megakadályozza a törököt abban is, hogy Magyarország északnyugati részét, a Vág, Nyitra és Garam folyók völgyét végigpusztítsa. így jött lét­re 1580-ban a második Újvár a Nyitra folyó jobb partján.
Az új vár az akkor már pusztulásnak indult Gyorok község határá­ban épült, közel 50 katasztrális holdnyi területen, szabályos hatszög alak­ban. Hat erős bástyája és két kapuja volt, mely utóbbiak közül az egyik Esztergom, a másik Bécs irányában nyílott. Hogy még jobban tudjon a vár védekezni a kívülről jövő támadások ellen, három láb mély és 108 láb széles és a Nyitra vizével megtölthető árokkal vették körül.
Ez a vár már erős végvár volt, s teljesen beilleszkedett abba a vég­várrendszerbe, mely Nagykanizsától egészen Kassáig terjedt, s amelynek legfőbb feladata a királyi Magyarország és az osztrák tartományok meg-védelmezése volt a török támadásaival szemben. Közel másfél századon keresztül teljesítette Érsekújvár vára ezt a feladatot. Sőt mivel a védővár­rendszer legfontosabb helyén, a félkör közepén, és a Bécs felé vezető út mellett feküdt, egymaga talán többet harcolt, s egymagáért több vér folyt, mint a többi várért együttvéve.
Alighogy felépült, s megkezdte a török elleni védőháborút, az 1605-ik évben Bocskai István hadvezére: Homonnai Drugeth Bálint vette ostrom alá. A törökök is megjelentek az ostromlók között, s szerették volna a vá­rat birtokba venni, de a legnagyobbrészt idegenekből álló védők inkább Homonnainak adták át a várat, aki 1605. október 17-én be is vonult csa­pataival Érsekújvárba. De nem sokáig volt a vár a felkelők kezében, mert a bécsi béke újra a császárt tette a vár urává.
Alig másfél évtized múlva azonban újabb küzdelem indult meg Érsek­újvár birtokáért. Bethlen Gábor csapatai vették ostrom alá a várat. És most sem az ostromlók hősiessége, hanem a védők árulása következtében cserélt gazdát a vár: a várőrség elfogatta Koháry Péter várkapitányt, a várat pedig átadta Bethlen alvezéreinek: 'Széchy Györgynek és Rhédey Ferencnek. Azonban Bethlen Gábor sem sokáig örülhetett az olcsó diadal­nak, mert a felkelést lezáró nikolsburgi béke 1622-ben ismét a császár ke­zére juttatta Érsekújvár várát.
A Bethlen-féle háborúk lezajlása után egy ideig aránylag nyugalom uralkodott Érsekújvárott és környékén, a század közepe táján azonban újra felélénkültek a harcok. A török ugyanis állandó rettegésben tartotta a vidéket, s leginkább Esztergomból kiindulva, hol itt, hol ott csapott rá a védtelen lakosságra és hurcolta el mindenét, sőt még magukat a lakóso­kat is. Ilyenkor aztán természetesen az újvári végvári vitézek sem marad­tak tétlenek, lesben álltak, és hol a még csak zsákmányra induló török csapatokat szórtak szét, vagy űzték vissza, hol meg a bő zsákmánnyal hazafelé igyekvőknek vetettek lest, akiktől aztán mindent elvettek, a kí­sérőket pedig leölték, vagy fogságba vetették. A törökök azonban végül is megsokalták, hogy az újvári vitézek annyi borsot törnek az orruk alá, s elhatározták, hogy elfoglalják a hódító terveik elé is oly sok aka­dályt gördítő végvárat. 1663. nyarán hatalmas török sereg indult Érsek­újvár ellen. Forgách Ádám várkapitány még idejében értesült a török ké­szülődéseiről, s hogy megakadályozza a törököket tervük keresztülvitelé­ben, Párkánynál megtámadta a Dunán átkelő török sereget. Sajnos, kissé későn érkezett, úgyhogy a folyón már átkelt és nagy számbeli fölényben lévő törökök súlyos vereséget mértek Forgáchra, aki csapatának meg­maradt részeivel kénytelen volt visszatérni és bezárkózni Újvárba. A törö­kök most már akadálytalanul elérték Érsekújvárt, körülzárták a várat, s augusztus 16-án megkezdték az ostromot. Közel másfél hónapig állták a védők a meg-megújuló török rohamokat, míg végül most is az álnok­ság győzedelmeskedett. A várban lévő német zsoldosok kényszerítették Forgách várkapitányt arra, hogy alkudozásokba kezdjen a törökkel s adja fel a várat, amely kívülről úgysem remélhetett segítséget. 1663. szeptember 24-én felkerült a vár fokára a megadást jelentő fehér zászló, s miután a törökök biztosították a védők szabad elvonulását, Forgách megfogyat­kozott csapataival elhagyta a várat, amelyet a török sereg nagy öröm-rivalgással vett birtokba.
Érsekújvár eleste és török kézre jutása nemcsak az ország észak­nyugati részének lakosságát érintette érzékenyen, hanem a Magyarország­gal szomszédos Ausztria és Morvaország lakóit is, mert a törökök Érsek­újvárból kiindulva még ezekre a távoli vidékekre is elmerészkedtek rab­lóútjaik alkalmával. Sőt 1683-ban már annyira erősnek érezték magukat, hogy vakmerőségükben magát a birodalom fővárosát, Bécset vették ostrom alá. Amint tudjuk, a töröknek ez a vállalkozása kudarccal végző­dött, sőt megkezdődött a magyar történelemnek egyik legdicsőbb és hősi tettekben leggazdagabb korszaka: az országnak a török uralom alól való felszabadítása. Ezeknek a felszabadító harcoknak egyik fontos láncszeme Érsekújvár felszabadítása és visszafoglalása volt. Huszonkét éve nyögte már ekkor a vár és környéke a török uralmát, míg végre 1685 nyarán ütött a felszabadulás órája. De amint a törökök csak nagy nehézségek árán és hosszú ostrom után tudták elfoglalni a várat, ugyanúgy a felsza­badító keresztény csapatoknak is ugyancsak meg kellett küzdeniük a várért. Július 7-től augusztus 19-ig folyt a nagyerejű ostrom, míg végre az augusztus 19-én elrendelt általános roham eredményeképpen a keresz­tény csapatok benyomultak a vár területére, s bár a törökök végső két­ségbeesésükben elkeseredetten védekeztek, véres kézitusa után mégis a keresztények diadalmaskodtak és birtokukba vették ezt a fontos várat.
A vár felszabadítása és a töröknek az országból való kiűzése után teljesen új korszak kezdődik Érsekújvár történetében. Az ország felszaba­dításával a, várak elvesztik jelentőségüket, s legnagyobb részükkel senki sem törődik, így történhetett aztán meg, hogy amikor II. Rákóczi Ferenc 1703-ban kibontotta a szabadság zászlaját, s egyik kiváló hadvezére, Vak Bottyán, 1704. novemberében ostrom alá fogta Érsekújvárt, a vár jófor­mán abban az állapotban volt, ahogyan az 1685-ik évi ostrom után hagy­ták, úgyhogy az aránylag kisszámú kuruc csapat könnyen elfoglalta a vá­rat. A kuruckorszakkal egy időre újra fellobbant Érsekújvár régi dicsősé­ge, hősi korszaka, hiszen maga Rákóczi Ferenc is többször megfordult a vár falai között, jó ideig itt volt a főhadiszállása, s az áruló Ocskay Lászlót is Újvár piacán fejezte le a bakó, de a kurucok szerencsecsilla­gának lehanyatlásával Érsekújvár várának hadi szerepe is végleg befejező­dött. Olyannyira, hogy 1724-ben, III. Károly király rendeletére, lerombolják a várfalakat, s még az oly sok harcot és hősi tettet látó köveket is el-hordatják Újvárból, hogy még ezek a néma tanuk se hirdessék a vár és lakói régi dicsőségét.
Mint már fentebb említettük, a várnak a török uralom alól való fel­szabadításával megkezdődik Érsekújvár történetének harmadik korszaka, a várossá-alakulás évei. Sajnos a város történetének és fejlődésének erre a korszakára szintén nagyon kevés feljegyzésünk és forrásunk van, mivel egy­részt ekkor a város már nem játszott országos-jelentőségű szerepet, más­részt pedig a város életére vonatkozó kisebb jelentőségű feljegyzések, városi jegyzőkönyvek nagyobb része elpusztult abban a nagy tűzvészben, amely 1810. májusában érte a^várost, amikor a város belső része majdnem teljesen leégett. A néhány fennmaradt régi összeírás, jegyzőkönyv és más forrás alapján azonban mégis megkíséreljük a város legújabb fejlődésé­nek és történetének képét megrajzolni.
Tizenöt évvel a vár felszabadítása után, 1700-ban, Kollonics Lipót esztergomi érsek, mint a vár birtokosa és földesura, összeíratta Érsek­újvár lakosságát. Az összeírás szerint 1700-ban Érsekújvárott 244 ház volt. Ezek közül azonban csak 158 volt lakható és 11 épülő állapotban, míg 75 ház teljesen el volt pusztítva, s így ezekben nem is lakhattak. Megtudjuk az összeírásból azt is, hogy 238 család lakott ekkor Újvárott, akik nemzetiségileg a következőképpen oszlottak meg: 138 magyar, 58 szláv, 30 né­met és 12 más nemzetiségű. A társadalmi megoszlás a következő képet mutatta: 3 gróf, 3 báró, 4 főrangú nemes, 73 köznemes, 31 polgár és 124 parasztcsalád lakott Érsekújvárott. Nagyon érdekes képet mutat a beköl­tözés sorrendje is, amely szerint 1685-ben: 28, 1686-ban: 11, 1687-ben: 7, 1688-ban: 15, 1689-ben: 15, 1690-ben: 11, 1691-ben: 18, 1692-ben: 16, 1693-ban: 18, 1694-ben: 14, 1695-ben: 20, 1696-ban: 21, 1697-ben: 14, 1698-ban: 12, 1699-ben: 11 és 1700-ban: 2 család telepedett le Érsekújvá­rott. Azt is megtudjuk ebből az összeírásból, hogy kezdetben inkább né­metek, majd szlávok telepedtek meg Érsekújvárott, míg a magyarok in­kább csak a kilencvenes évek folyamán költöztek be a városba.
Nagyon érdekes adatokat tudunk meg a városra vonatkozólag a III. Károly által 1715-ben, majd 1720-ban elrendelt összeírásokból. Eszerint a két összeírás szerint Érsekújvárott a nem adózó nemes lakósokon kívül 1715-ben 164, 1720-ban pedig 184 mezővárosi polgár élt. Ezeknek a nemze­tiségi megoszlása a következő volt: 1715-ben: 90 magyar, 53 szlovák és 21 német, 1720-ban pedig: 85 magyar, 67 szlovák és 32 német család lakott Érsekújvárott. Foglalkozás szerint következőképpen oszlottak meg ezek a polgárok: 1715-ben a 164 polgár közül 25, 1720-ban pedig a 184 polgár­ból 32 foglalkozott iparral, vagy kereskedelemmel. Tudjuk, hogy ebben az időben a városiasodás zászlóvivői az iparosok voltak, s amely városban ők jutottak túlsúlyra, vagy legalább is vezető szerephez, az a helység gyor­san haladt a polgáriasodás útján. Még jobban alátámasztja ezt a meg­állapításunkat az 1828-ik évi, ugyancsak országos összeírás, amikor is az Érsekújvárott összeírt 786 család közül 216 volt az iparos és 23 a kereske­dő. Míg tehát 1715-ben a lakosság 15%-a és 1720-ban 20%-a volt iparos és kereskedő, száz évvel később: 1828-ban már az érsekújvári családok 30%-a élt meg az iparból és kereskedelemből, ami Érsekújvár elvárosiasodásának egyik legfontosabb jele. És tényleg, a múlt század harmincas évei­től kezdve egymásután jönnek létre Érsekújvárott a különféle, városokra oly jellemző intézmények: óvoda, iskolák, gimnázium, takarékpénztár, kórház, stb.
Vessünk most egy pillantást a város lakosságszámának a fejlődésére. A legrégibb időkre vonatkozólag, 1850-ig, az egyházlátogatási jegyző­könyvek (canonica visitatiok) nyújtanak e téren tájékozódást, míg az újabb számadatokat a hivatalos összeírásokból merítjük. Eszerint tehát a város lakossága a török kiűzésétől kezdve napjainkig a következő fejlő­dést mutatja:

Ezek a számok élénken bizonyítják, hogy a város lakossága állan­dóan, sőt egyik-másik időszakban jóval az országos átlagon felül, nőtt és szaporodott. Hogy mennyi része van ebben a növekedésben a természetes szaporodásnak, és mennyi a beköltözésnek, az nagyon érdekes, de egyben eléggé nehéz kérdés, s eldöntése és megoldása kívül esik e rövid tanul­mány keretein. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy Érsekújvár kedve­ző földrajzi, központi fekvése nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a város lakosságának száma folyton és átlagon felül növekszik.
Még csak a város területi, vízszintes kialakulásáról és fejlődésérő! mondjunk néhány szót. A legrégibb időkben, helyesebben a vár megalapí­tásától a török kiűzéséig terjedő időszakban (1545—1685), a vár és a város egyet jelentett. Lakossága is túlnyomórészt katonákból állott, s csak a bé­késebb időkben nőtt meg kissé a polgári elem, tehát a nők, gyermekek száma. Ezek kényelmesen ellakhattak a várban lévő épületekben, s nem vált szükségessé, de az állandó harcok, ostromok miatt nem is volt lehet­séges, a várfal alatti terjeszkedés, amint azt nagyon sok városunknál lát­juk. Mikor azonban 1724-ben lebontották, sőt elhordták a vár falait, s a város lakossága, — amint azt a fenti összeírásokból és adatokból láttuk, — állandóan növekedett, szükségessé vált a lakóházaik szaporítása, a város területének növelése. Ennek ekkor természetesen már semmi akadálya sem volt. S tényleg, a tizennyolcadik századbeli városi jegyzőkönyvek na­gyon sok érdekes adatot, feljegyzést tartalmaznak arra vonatkozólag, hogy hogyan épült ki idők folyamán lassan a város. A belvároson kívül főleg három, majd később négy irányban kezdett terjeszkedni. így alakul­tak ki az úgynevezett városi tizedek, még pedig a Naszvadi, Szárazsori és Tót utcai tized, majd valamivel később a Gúg utcai tized. A naszvadi, gúgi és tót utcai tizedek nevét és' helyét még   ma is őrzik az utcák nevei, míg a szárazsori tized a mostani belváros és a vasútállomás közötti részen te­rült el. Érdekes, hogy a Nyitra folyó felé, különösen kezdetben, a város nem nagyon fejlődött, amit csak azzal tudunk megmagyarázni, hogy ez a terület vizenyős, mocsaras hely volt. Amikor azonban szabályozták a fo­lyó medrét, s a két oldalán töltést emeltek, ebben az irányban is terjesz­kedni kezdett a város. Ez a folyamat a 18-ik század vége felé játszódha­tott le, mert a múlt század elejéről való jegyzőkönyvekben már egész sor utcanévvel találkozunk. Ilyen régi újvári utcanevek: Béka, Henig, Kangyi, Kis, Szedreskert, Vám, Andódi, Malom, Nagyfélsor, Kisfélsor, stb.
Üj lendületet vett a város terjeszkedése a múlt század második felében, amikor megkezdődött az Érsekújvárt érintő vasútvonalak kiépítése és a kü­lönféle gyárvállalatok alapítása. így, igaz, hogy inkább a mostani szá­zad elején, három külön városnegyed épült ki, mégpedig a leginkább vas­utasoktól lakott és a három vasúti hídon túl lévő vasútas-negyed, a vám-hídon túl, a bőrgyár és lengyár körül elterülő gyárváros, végül a Piritó­ban lévő postás negyed. De terjeszkedik a város a fenti negyedekkel el­lentétes irányban, a berek erdő felé is. Amennyire örülni lehet ennek a ter­jeszkedésnek és növekedésnek, ugyanolyan mértékben aggodalommal is tölthet el, mert a nagyfokú vízszintes terjeszkedés később akadálya lesz majd a város civilizálódásának (csatornázás, vízvezeték, stb.).
Ilyen Érsekújvár városának története és fejlődése, — főbb voná­sokban. A fentebb elmondottak csak halvány keretek, amelyeknek tel­jes kitöltése nagyon távolesik e rövid vázlat céljától. Remélhető, hogy a város jubileumai meg fogja hozni azt a várostörténetet, amely bőven és minden részletre kiterjeszkedően fogja az újvári polgárok elé állítani di­cső városuk felemelő eseményekben gazdag történetét és fejlődését.

MAJOR JÓZSEF.
(Rövid várostörténeti vázlatom megírásánál a követ­kező forrásokat használtam: az Országos Levéltárban lévő 1715, 1720 és 1828 évi összeírások, az érsekújvári plébánián található egyházlátogatási jegyzőkönyvek, az esztergomi prímási levéltárban lévő 1700. évi összeírás, a város mú­zeumában található városi jegyzőkönyvek, dr. Haiczl Kál­mán: Érsekújvár múltjából, dr. Thirring Gusztáv: A magyar városok statisztikai évkönyve, stb.)



Forrás: Önképzés és szolgálat. Az Érsekújvári M. Kir. Áll. Pázmány Péter Gimnázium kis-önképzökörének kiadványa. IV. kötet.  Szerkesztette: Dr. Bakos József´Érsekújvár 1944
Pék Irén magánygyűjteményéből. Köszönjük.
 
 

Posledné čítané / Legutóbb olvasott / Last seen:
07:34:42 Major József, Érsekújvár kialakulása. Városunk történeti fejlődése (1944) [2013-01-27; 2,837 x]
07:33:22 Lukratívny byt s terasou, ktorý viceprimátor vehementne zapieral, sa konečne priznal k svojmu majite... [2019-06-12; 4,799 x]
07:32:09 Politikai viták történelmi perspektívából: A Kónya-Pető vita (1991. november 16.) [2019-05-26; 1,920 x]
07:31:38 Magyarnak lenni a nagyvilágban: Sávolt Karolina, a 12-éves autodidakta képzőművész [2023-04-02; 3,927 x]
07:31:32 Anonymný e-mail vysvetľuje pozadie primátorovej piruety ohľadom hazardu... [2020-11-17; 3,138 x]
07:30:15 Od zajtra sprístupnená Digitálna knižnica Českej národní knihovny [2020-03-17; 1,088 x]
07:29:32 Ako primátor Klein hospodári s mestskou pôdou. Diel prvý [2022-01-20; 1,927 x]
07:28:54 Kniha týždňa: Masarykovci a Bystrička (2004) [2013-11-23; 4,171 x]
07:28:15 Uctenie si pamiatky Jána a Martiny 21. februára 2024 o 18.00 hod. na Hlavnom námestí v NZ [2024-02-14; 613 x]
07:26:58 Krátka správa z prvého tohtoročného zastupiteľstva [2024-02-29; 1,015 x]
07:26:18 Zrkadlenie. Výstava grafických prác Angeliky Holomáňovej v Dome Matice slovenskej otvorená do 7. feb... [2014-01-23; 2,727 x]
07:25:38 Egy csésze kávé: Szász Kittivel, a világ legjobb női labdazsonglőrjével, világbajnokkal [2013-11-22; 3,507 x]
07:24:58 Relácia Pod lampou s Evou Polereckou a Zsoltom SImonom [2024-03-30; 535 x]
07:24:15 Traja z aktérov kauzy Zúgov stále zasadajú v mestskom zastupiteľstve... [2024-01-27; 1,034 x]
07:23:33 Zatrpknutí bojovníci - Miroslav Dolejší [2024-03-18; 319 x]
07:22:51 V čom je význam novozámockých protestov? [2024-01-27; 458 x]
07:22:04 Kétnyelvűsítési kampánnyal próbálja visszaszerezni hitelességét az MKP Érsekújvárban / Kampaňou za d... [2013-11-16; 5,161 x]
07:20:58 Dnes na námestí v Nových Zámkoch už viac ako 150 ľudí [2024-01-25; 1,288 x]
07:19:59 Majetkové priznania poslancov NSK za rok 2022 [2024-01-24; 607 x]
07:19:04 História sporu o Vodné dielo Gabčíkovo – Nagymaros / A bős-nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos vita ... [2024-01-01; 396 x]
07:18:02 Dusno v mestskej sociálnej ubytovni a nocľahárni na Považskej ulici [2024-01-23; 604 x]
07:17:16 Zoznam konfiškátov v okrese Nové Zámky v období od 25. októbra 1945 do 31. mája 1947 [2023-12-31; 559 x]
07:15:49 Egy Csésze Kávé: Takács Áronnal, a Face Team - Akrobatikus Sportszínház alapítójával [2015-02-23; 4,444 x]
07:14:21 Ani Novozámčanom to nie je jedno [2024-01-18; 713 x]
07:13:37 Dom za cenu panelákového bytu? [2023-11-30; 846 x]
07:12:54 Novozámocké príbehy. Ako sa hrdý Novozámčan súdil o svoje 20-eurové topánky a ako to už nikdy nebude... [2023-04-19; 1,081 x]
07:11:26 Ako to vidím ja: Musí mesto dvíhať dane? Nebolo by lepšie šetriť a začať od seba? [2023-11-29; 1,778 x]
07:10:37 Négy várostrom a török korból - Érsekújvár, 1685 [2023-11-28; 655 x]
07:09:01 Nová vlna Covidu aj v Nových Zámkoch [2023-11-28; 848 x]
07:05:48 Majetkové priznania sudcov Okresného súdu v Nových Zámkoch za rok 2022 [2023-12-18; 1,203 x]
07:04:25 Egy csésze kávé Juhász Katalin íróval, költővel, szerkesztővel [2014-10-30; 3,088 x]
07:01:48 Návšteva u Vladimíra Pavlíka v Považskej Bystrici [2024-02-18; 385 x]
07:01:44 Zatrpknutí bojovníci - Vladimír Pavlík [2024-02-13; 608 x]
06:59:56 Novozámocký hokej v problémoch a čo všetko s tým súvisí... [2024-03-02; 1,228 x]
06:59:27 Výsledky 2. kola prezidentských volieb v novozámockom okrese [2024-04-08; 551 x]
06:58:27 V poradí 6. protestný míting v Nových Zámkoch v stredu 3. apríla o 18.00 na Hlavnom námestí [2024-04-01; 599 x]
06:55:22 Prejavy na podporu RTVS a slobody slova na 5. protestnom zhromaždení v Nových Zámkoch [2024-03-21; 652 x]
06:53:43 Prehľad dotácií z Prvej pomoci/COVID v NZ od marca 2020 do júna 2022 [2022-09-18; 1,270 x]
06:11:18 Reakcia čitateľa na článok o veternych elektrárňach [2024-04-11; 445 x]
06:07:50 Zúgov 2? Veterným elektrárňam sme zatiaľ unikli o vlások [2024-04-04; 768 x]
05:00:07 Egy csésze kávé a holnap sztárjaival. A színpadon a GHP zenekar Nagykaposról [2015-07-29; 7,986 x]
04:16:45 Ako byť aktívnym občanom (diskusia v Nových Zámkoch) [2024-03-29; 409 x]
04:16:20 Dôstojný priebeh pietnej spomienky na zavraždného novinára a jeho snúbenicu [2024-02-22; 536 x]
04:16:07 Vágovits Gyula albumai / Albumy Gyulu Vágovitsa [2013-01-30; 8,499 x]
04:16:00 Dva roky ruskej vojenskej agresie proti Ukrajine... [2024-02-24; 321 x]
04:15:42 Pázmány Péter Gimnázium évkönyvei, közlönyei és értesítői / Ročenky, výročné správy a oznamy novozám... [2013-01-27; 7,023 x]
04:15:32 Archív okresných novín Chýrnik od r. 2008 [2013-04-13; 7,572 x]
04:15:24 Szabó László: Érsekújvári albumok [2013-01-28; 7,458 x]
04:15:17 Po stopách kauzy podpáleného auta seredského novinára z roku 2016 [2024-02-28; 400 x]
04:15:12 Kniha týždňa: Svet podľa Filka (Slovart Brat. 2016) [2024-03-10; 285 x]

The index.php: SIZE[b]: 29,969 MODIFIED: 2024.01.09 22:06:48.MD5: a96b9c14c093fe1384de07847e3e01bc STATUS: FALSE  This window is : x