Oto Psenak 
13-08-19 
8,003 
Ruth Ellen Gruber a téma kiváló szakértöje, számos könyv szerzöje. A könyv a régió országainak zsidó orökségét mutatja be. A háború elött Kelet- és Közép Európában 7,5 millió zsidó lakos élt, ma 0,5 millió. A könyv angolul 2007-ben jelent meg, a magyar fordítás két évvel késöbb látott napvilágot. A Szlovákiával foglalkozó fejezetet mutatjuk be.
A zsidó népesség Kelet- és Közép Európában
a 2. világháború elött és ma
A Kertész-féle cipőbolt, az 1920-as évek Kassájának
egyik zsidó tulajdonú üzlete.
illetve falunak volt 200-as létszám fölötti zsidó népessége. A magyarországi zsidóság 1869-es formális egyházszakadása után a felvidéki zsidóság is ortodox, neológ (mérsékelt reformokat kívánó) és status quo ante közösségekre szakadt szét.
Az első világháború után az Osztrák—Magyar Monarchia széthullása átrajzolta Kelet- és Közép-Európa határait. A Felvidék az 1918. október 28-án létrehozott Csehszlovák Köztársasághoz került. (Csehszlovákia részét képezte még Csehország, Morvaország és Szilézia egy része, valamint a többségükben ruszinok lakta Kárpátalja, amely a második világháborút követően Ukrajna, s ezzel a Szovjetunió részévé lett.) Az újonnan alakult csehszlovák állam gazdasági és kulturális fejlődéséhez a zsidóság is nagyban hozzájárult. Ugyanakkor az antiszemitizmus is ott parázslott a felszín alatt, a zsidóság pedig a cionizmus eszméjét ápolta. A második világháború küszöbén közel 137 ezer zsidó élt Szlovákiában, ők tették ki a lakosság mintegy 4 százalékát. A tekintélyes számú városi zsidóság lényegében asszimilálódott, a kisebb városok és falvak ugyancsak jelentős létszámú hitközségei viszont jórészt megtartották hagyományaikat. Elsősorban Kelet-Szlovákiában és Kárpátalján a haszid rebbék is sok hívet gyűjtöttek maguk köré.
Az 1938-as müncheni paktum és a rá következő első bécsi döntés nyomán Csehszlovákiának a nyugati határ melletti területeit Németországnak, Szlovákia és a Kárpátalja déli sávját Magyarországnak engedte át. Ez utóbbi terület 46 ezer zsidónak adott otthont, akiket Magyarország többi zsidójához hasonlóan az 1944-es német megszállás után Auschwitzba deportáltak. 1939. március 14-én a területvesztések után fennmaradt Szlovákia kikiáltotta függetlenségét, Jozef Tiso katolikus papot téve meg államfőjének; Magyarország pedig elfoglalta Csehszlovákia legkeletebbre fekvő részét, Kárpátalját. A rá következő napon a német hadsereg bevonult Cseh- és Morvaország megmaradt részébe, amely Cseh-Morva Protektorátus néven a Harmadik Birodalom félgyarmatává lett. A második világháború idején Szlovákia nácibarát, antiszemita bábállamként, Tiso irányítása alatt működött. Egészen 1993-ig, amikor függetlenné lett, Szlovákia csupán ebben az időben számított - névleg - önálló államalakulatnak. (Tisót 1947-ben háborús bűnösként kivégezték.)
Napjainkban mintegy háromezer zsidó él Szlovákiában. Tíz hitközségüket a Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége (UZZNO) fogja össze. A pozsonyi és a kassai hitközség a legnagyobb. Az ÚZZNO Pozsonyban idős-otthont is üzemeltet, illetve szociális, oktatási és kulturális programokat támogat. Több zsidó szervezet is létezik az országban, ilyen a Bené Bérit zsidó civil szervezet és a Pressburger Klezmer Band. Szlovákiában csupán egyetlen főállású rabbi van hivatalban; a legtöbb szlovák zsidó világi életet él, a vallásukat gyakorlók között is elenyésző az ortodoxok aránya.
SZLOVÁKIA ZSIDÓ ÖRÖKSÉGE
Közel hétszáz zsidó temető és százöt zsinagóga lelhető még fel Szlovákiában, bár ma már csak elvétve találunk olyan templomépületet, amely istentiszteleti célokat szolgál. A második világháború alatt sok zsinagógát leromboltak, a háború utáni szocialista korszak négy évtizede alatt még többet pusztítottak el.
Az 1990-es évek eleje óta nagyszabású helyreállítási és felújítási munkálatok indultak meg közpénzből és magánszemélyek, családok, szlovákiai zsidó szervezetek támogatásával. A zsidó örökség helyszínei, főként a temetők, elhanyagoltak, romosak. Noha a szlovák kormány több mint száz zsidó vonatkozású helyszínt nemzeti kulturális emlékké nyilvánított, még a védelem alatt álló épületek között is sok jutott siralmas állapotba. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum üzemelteti a Zsidó Kultúra Múzeumát is, amelynek fő kiállításait Pozsonyban, kihelyezett tárlatait pedig az eperjesi, a nagyszombati, a zsolnai, a nyitrai és - legújabban, 2007 óta - a szepesváraljai zsinagógában tekinthetjük meg.
TANÁCSOK UTAZÓKNAK
Pozsonyból könnyen megközelíthetjük a következő városokat: Malacka, Stomfa, Nagyszombat, Beckó, Trencsén és Nyitra. Kelet-Szlovákiában Kassa, Eperjes és Bártfa közel fekszik egymáshoz: feltétlenül menjünk el mindháromba. Az újonnan megtervezett Európai Zsidó Örökség Útja részeként hat szlovákiai helyszín: a Hátam Szófér Mauzóleuma, a Zsidó Kultúra Múzeuma, az ugyancsak pozsonyi Heydukova utcai zsinagóga, a nagyszombati status quo ante zsinagóga, valamint az eperjesi és a kassai ortodox hitközségi épületegyüttes lett része a Szlovákiai Zsidó Örökség Utjának.
POZSONY (Bratislava, németül: Pressburg)
A Bécstől alig 60 kilométernyire fekvő, Duna-menti szlovák főváros rokokó pompája erős kontrasztban áll a betonépületek szocreál hangulatával. Az óvárosban elragadó sétálóutcák, kávéházak, butikok és éttermek várják a turistákat a pasztellszínű barokk és reneszánsz paloták között. A városközpontban található az elbűvölő Főtér (Hlavné námestie), valamint a sátortetős Régi városháza, amelynek toronyfalában ma is látható a Napóleon tüzérei által 1809-ben kilőtt ágyúgolyó.
Amikor az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején megépült a nagyszabású Új híd (Novy Most) és a városon áthaladó autópálya, a városvezetés lebontatta a Régi városháza épületének harmadát és a zsidó negyed nagy részét. A híd túloldalán fekvő Pozsonyligetfalu (Petrzalka) a szocialista érában egymás után épült panellakótelepek révén jelentős városrésszé duzzadt.
Pozsony több évszázadon át Magyarországhoz tartozott, sőt kétszázötven éven keresztül - amíg Buda a török hódoltság részét képezte, s még azt követően is - a magyar királyság fővárosa volt. A város területén feltehetőleg már az ókori Róma idejében is éltek itt zsidók, de hitközségüket - a térség egyik legkorábbi zsidó közösségét - csak a középkor elején alapították meg. Az óváros szívében, a Panská (az egykori Szilágyi Dezső) utca 11. szám alatt ma is látható a középkori zsinagógából fennmaradt boltív és rajta a héber felirat maradéka. Pozsony idővel a térség zsidóságának egyik legfőbb központja lett. A 19. században az ortodox zsidók és a reformerek közötti megosztottság sok más magyarországi városhoz hasonlóan itt is a közösség kettészakadásához vezetett. A 19. század elején a befolyásos tudós és tanító, az 1762-ben Frankfurtban Mose Schreiber néven született Hátam
Szófér töltötte be a pozsonyi rabbi tisztét. A keményvonalas ortodoxia ellentmondást nem tűró' képviselője erkölcsi végrendeletében is így fogalmazott: „Óvakodjatok, nehogy megváltoztassátok zsidó neveteket, beszédeteket és öltözéketeket - az ég oltalmazzon! Soha ne mondjátok: már más időket élünk! Mert örök atyánk — áldassék a Neve - soha nem változott, és nem is fog változni. [...] Az imádság rendje és a zsinagógák örökké fennmaradnak, ahogy mindeddig fennmaradtak. És senki sem veheti magának a merészséget, hogy e rendben bármit is megváltoztasson!"
A pozsonyi zsidóság ortodox és neológ irányzatra vált szét: mindkét közösségnek megvoltak a saját zsinagógái, egyéb intézményei és saját temetője. A második világháború előtt több mint 15 ezer zsidó élt a városban; a kicsiny, de tevékeny pozsonyi zsidó közösség ma hat-nyolcszáz főt számlál. Az Egyesült Államokban született Baruch Myers, azaz Habad rabbi 1993 óta áll a hitközség élén, és több vallási, illetve oktatási programot irányít, emellett ő felügyeli például a közösség kóser étkezdéjét is. Az ortodox közösség mellett működik a reformirányzatú Havurá csoport; a két gyülekezet az év során számos kulturális rendezvényt hoz tető alá.
POZSONY FŐBB ZSIDÓ VONATKOZÁSÚ LÁTNIVALÓI
Régi zsidó negyed: A várhegy lábánál, az 1960-as években újjáépült, ódon erődítmény alatt fekszik. A történelmi zsidó városrészből csupán a Zidovská (Zsidó) utca egy része maradt meg a szocialista időkben épült, várost átszelő autóút mentén.
Zsidó Múzeum: Zidovská 17. - Az 1993-ban alapított Zsidó Kultúra Múzeuma a Szlovák Nemzeti Múzeum fiókintézménye. Gyűjteményének a felszámolt régi zsidó negyed kevés fennmaradt épületeinek egyike, a Zsigray-palota ad otthont. A múzeumban egyebek között kegyszereket és a zsidó kultúrát, történelmet, hagyományokat bemutató anyagot tekinthetjük meg. A pozsonyi székhelyű múzeum öt másik város — Zsolna, Eperjes, Nagyszombat, Nyitra és Szepesváralja — helyreállított zsinagógaépületében is kisebb állandó kiállítást tart fenn.
Zsinagóga: Heydukova 11—13. - A második világháború előtt még húsznál több zsinagóga volt Pozsonyban, mára csupán egy maradt: a Szalatnai (Slatinsky) Artúr tervei alapján 1923 és 1926 között épült ortodox zsinagóga. A puritán megjelenésű vasbeton épület a történelmi zsidó negyed határán kívül áll — abban az időben, amikor megépült, a pozsonyi zsidóság már jórészt integrálódott, és más városrészeket is szép számmal lakott. A zsinagóga képét hét hatalmas, utcafronti oszlopa határozza meg, belterét modern csillárok és műkő díszek élénkítik. A szentélyt ma is rendszeresen használják istentiszteletekre, télen az emeleten található imateremben gyűlik össze a kis létszámú hitközség.
Holokauszt-emlékmű: A neológ közösség által használt, kéttornyú, mór stílusú zsinagógát, a város egykori jelképét a híd és autópálya építésekor lerombolták, helye üres telekként tátongott a Duna Szálló épületével szemben, a székesegyház mellett. Az 1989-es rendszerváltozás után méltatlankodó feliratot festettek a kövezetre: „Itt zsinagóga állt!" A zsinagóga helyén ma a holokausztban meggyilkolt szlovákiai zsidók emlékműve áll; a hatalmas fekete márványtömbbe a lerombolt zsinagóga képét is bevésték.
Hátam Szófér mauzóleuma: Mose Szófér (1762-1839) föld alá épült mauzóleuma - Pozsony legfőbb zsidó vonatkozású emlékműve — a Duna rakpartján, a villamos alagútja közelében található. Az ortodox rabbit a 17. században létesített, 1847-ig használt Duna-parti temetőben helyezték nyugalomra. A második világháborúban a temető szinte teljesen megsemmisült, csak a Hátam Szófér sírhelyét körülvevő kicsiny földdarab maradt épen. A 22 másik sírt is tartalmazó területet betonfalak közé zárták, így sikerült megőrizni a forgalmas útvonal alatt. A nyirkos, hátborzongató helyre még a szocialista érában is ortodox zarándokok sokasága látogatott el. Teljes körű felújítás után, 2002-ben a mauzóleumot újra megnyitották a látogatók előtt.
A ma már jól megközelíthető emlékhely teljes védelmet nyújt a síroknak. A függőfolyosón elérhető, elkülönített imaszoba a kohaniták számára is lehetővé teszi, hogy látogassák a mauzóleumot és imádkozzanak benne (Áron papi törzsének leszármazottai ugyanis a hagyomány szerint nem tehetik a lábukat temetőbe). (Ha be akarunk jutni a mauzóleumba, forduljunk a pozsonyi zsidó hitközséghez. Fax: +421-2/5441-8041; e-mail: znoba@znoba.sk.)
Zsidó temetők: Az ortodox temető a Zizkova utcában, a Hátam Szófér mauzóleuma feletti dombtetőn található. A helyi zsidó közösség ma is használja. A Ketav Szófért, Mose Szófér fiát is itt temették el. A neológ temető a közelben húzódik. A Duna túloldalán, a sokemeletes panelházakkal beépített, külvárosi lakónegyeddé lett Pozsonyligetfalu temetőjében 1945 nagypéntekén felállított emlékmű tiszteleg az itt meggyilkolt ötszáz magyar zsidó előtt.
FONTOSABB CÍMEK POZSONYBAN
• Zsidó Hitközségek Szövetsége (ÚZZNO): ul. Kozia 21. Tel.: +421-2/5441-2167. Email: uzzno@netax.sk.
• Zsidó hitközség és kóser étkezde: ul. Kozia 18. Tel.: +421-2/5441-6949. E-mail: znoba@znoba.sk. Az étkezdében csak ebédet kaphatunk; csoportokat a hitközség irodájában, legalább egy nappal az érkezés előtt kell előjegyezni.
• Zsinagóga: ul. Heydukova 13-15.
• Zsidó Kultúra Múzeuma: ul. Zidovská 17. Tel.: +421-2/5934-9142. Weblap: www.snm.sk.
• www.chatamsofer.com — pozsonyi zsidók webportálja.
• Chez Dávid, ul. Zámocká 13. Tel.: +421-2/5441-3824; fax: +421-2/5441-2642. Weblap: www.chezdauid.sk. Panzió kóser jellegű étteremmel, a zsidó hitközség irodája közelében.
POZSONY KÖRNYÉKE
BAZIN (PEZINOK) - A Kis-Kárpátok lábánál fekvó', híres bortermelő' központ, a Pozsonytól mindössze 19 kilométerre északkeletre található Bazin kedvelt kirándulóhely, mindinkább a főváros elővárosává alakul. Noha csak a 19. század közepén alakult ki szervezett közösség a városban, Bazin már a középkorban fontos zsidó központ volt, nevét egy hírhedt vérvádperből is ismerte a világ. 1529-ben egy helyi nemes, aki zsidó hitelezőknek tartozott, gyermekrablást szervezett, majd a helyi zsidóságot (köztük saját hitelezőit) keverte gyanúba. A gyermeket a zsidók gyilkolták meg, szólt a vád, hogy vérét felhasználják a szertartásaikon. Harminc zsidó szenvedett máglyahalált, miután a kínzások során bűnösnek vallották magukat; másokat kiűztek a városból. A gyermek végül előkerült, épen és egészségesen.
A bazini zsidó temető története a helyreállítás és állagmegóvás sikertörténete. A második világháború után magántulajdonba került, első látogatásom alkalmával még lesújtó látványt nyújtott. Legtöbb sírkövét kirángatták és halomba rakták. A temető egy részét a tulajdonos háza hátsó kertjéhez csatolta; gipsztörpék helyett a kevés megmaradt sírkő lett a kert dísze — az egyiket padnak használták...
A brooklyni központú Heritage Foundation for the Preservation of Jewish Cemeteries (Örökség Alapítvány a Zsidó Temetők Megőrzéséért) támogatásának köszönhetően a temetőt azóta helyreállították; ma már amolyan kertvárosi környezetbe ékelt csöndes kis sziget. Az ingatlan tulajdonosa is segített, amikor összegyűjtötték és újra felállították a sírköveket (persze nem eredeti helyükön, hisz arra már senki nem emlékezett, de még így, jelképesen is, méltó emlékeként a hajdanvolt zsidó közösségnek).
A temetőt a Slnecná utca 4. szám alatt, egy alacsony fakapun és kocsibehajtón keresztül lehet megközelíteni. A Modor (Módra) felé vezető főútról kell lekanyarodni a keresztény temetővel szemben. A kocsibehajtónál induló út végén következő újabb kapu már közvetlenül a temetőre nyílik.
A jelek szerint a temető felújítása felvillanyozó hatással volt a szomszédságra. Amikor két utcával odébb kérdezősködni kezdtem, hogy merre találom a temetőt, részletes útbaigazítást kaptam. Még így sem találtam oda, de egy elegáns hölgy, aki éppen arra sétált, becsöngetett néhány házba, hogy segítséget kérjen. A sírkertbe is elkísért, a maccévák között folytatta napi sétáját. Ezalatt a kerítés túloldalán egy férfi - minden bizonnyal a telek tulajdonosa - füvet nyírt az úszómedencéje mellett.
MALACKA (MALACKY) - Pozsonytól 32 kilométernyire északra, az autópálya mellett található ez a város. Már legelső épületei között föltűnik a gyönyörű, gazdagon díszített kis zsinagóga. A pozsonyi születésű Wilhelm Stiassny, Közép-Európa egyik legnevesebb 19. századi zsinagógaépítésze tervezte, mór stílusú templomot 1886—87-ben építtette a neológ közösség. Krém- és narancsszínnel sávozott falai, csúcsán Dávid-csillaggal díszített két oldalsó gömbkupolája, patkóívei, élénkkék és citromsárga díszítőelemei vidám külsőt kölcsönöznek az épületnek. Ma már valamely egzotikus, idegen kultúra maradékaként hat az épület a parkolókkal, bevásárlóközponttal, bérházakkal és egyéb modern épületekkel teli betonkörnyezetben.
Malacka mór stílusú zsinagógája
Wilhelm Stiassny tervei alapján épült fel
A zsinagógajelenleg művészeti iskolaként működik; szentélyében a teret vízszintesen két részre osztva emeleti szintet alakítottak ki. A beltér gazdag díszítése szerencsére kiváló, csaknem érintetlen állapotban fennmaradt. A hangversenyteremként használt felső szintet faragott-festett famennyezet zárja le. Az alsó szinten ma is látható a nagy műgonddal kimunkált, szőlő-fürtmintákkal díszített tóraszekrény.
NAGYSZOMBAT (TRNAVA) - A régi 200 koronás bankjegy hátoldalára nyomott, 17. századi metszet a Pozsonytól mintegy 50 kilométernyire északkeletre fekvő Nagyszombatot ábrázolja megannyi templomtornyával, amelyek ma is történelmi jelentőségű vallási, oktatási és ipari központ fölé magasodnak.
Zsidók már a 14. században letelepültek a városban, megalapítva a magyar királyság egyik legelső hitközségét. 1494-ben, egy vérvádper után, tizenhat nagyszombati zsidót meggyilkoltak, majd nemsokára minden zsidót kiutasítottak a városból. Zsidók több száz éven át nem léphették át a város kapuit, s nem is tértek vissza egészen a 18. századig.
Nagyszombat városképét két egykori zsinagóga is ékesíti; mindkettő a 19. század végén épült. Az 1892-ben emelt ortodox zsinagóga kicsi, meglehetősen egyszerű épülete magántulajdonba került, ma elhanyagoltan áll a bozót mélyén, a szűk Havliková utat szegélyező magas fal mögött. A többségi status quo ante közösség Jakub Gártner bécsi építész tervei alapján 1897-ben építtette fel zsinagógáját — épp a másikkal szemközt, a Halenárska úton. Ez az épület nagy változáson ment át: kortárs művészeti központtá és hangversenyteremmé alakították. Amikor első alkalommal, az 1990-es évek elején megpillantottam, az ikertornyos téglaépület omladozó rom volt csupán. Átalakítása idején a szakemberek úgy jártak el, mint Somorján: meghagyták és az épületbe foglalták a pusztulás nyomait. A zsinagóga így döbbenetes hatású emlékműként tiszteleg a több mint kétezer helyi zsidó előtt, akik a holokauszt idején lelték halálukat. (Az épület mellett áll a Szalatnay Artúr tervezte holokauszt-emlékmű.) Kívülről változatlanul romosnak tűnik a zsinagóga, belül sem vakolták és festették újra, megőrizték a kopott freskókat, az elmosódott héber feliratokat. Az épület rendkívüli hangulata csak emeli az előadások, kiállítások fényét. A nők karzata judaikai kiállításnak (a Szlovák Nemzeti Múzeumhoz tartozó Zsidó Kultúra Múzeuma egyik fióktárlatának) ad helyet.
Nagyszombaton a szépen gondozott zsidó temetőt is felkereshetjük az autópálya felől a városba vezető főút mellett. A sírkövek egymásra torlódtak, szélük már-már összeér a szorosan egymásra következő sorokban. A ravatalozót 1990-ben állították vissza eredeti állapotába.
NÁDASFŐ (ROHOZNÍK) - A Kis-Kárpátok lábánál található festői falu szép kis zsinagógája boltíves ablakaival, tömör alakjával, függőleges vo-nalzásával a felvidéki zsinagógaépítészet egyik gyönyörű darabja. A 19. században épült templom egy zsidó üzletember tulajdona volt; a második világháború után államosították, éveken át koporsóraktárnak használták, végül 2005-ben kívül-belül felújították.
A munkálatokban a falu népe járt az élen, de a szlovákiai zsidó hitközségek is hathatós támogatást nyújtottak. Fero Alexander, a szlovákiai Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetője lelkendezve dicsérte nekem a megújult zsinagógát: „Olyan, akár egy ékszerdoboz, egyszerűen imádnivaló". A mentazöld és halványrózsaszín épület — más, szomszédos épületek kopottas falán is ezeket a színeket láttam — különleges látványt nyújt a fák árnyékában meghúzódó, gyors sodrú patak átszelte főterén. Falán tábla emlékezik a falu elpusztított zsidó közösségére.
SOMORJA (SAMORÍN) - A Duna-menti, Pozsony közelében fekvő város elragadó, kicsiny zsinagógájában ma kortárs művészeti központ, az Otthon Galéria működik. A hajdani zsidó iskolát és szabadtéri színpadot is magában foglaló létesítmény kiállításoknak, hangversenyeknek, műhelyt a lálkozóknak, eló'adásoknak és egyéb rendezvényeknek ad otthont, valamint nemzetközi vendégművészeknek, íróknak nyújt átmeneti otthont és munkahelyet. „Nemcsak a zsinagógát akartuk megmenteni, azon túl is valami hasznosat akartunk tenni" — magyarázta Kiss Csaba, aki kanadai születésű feleségével, Suzanne-nal együtt (mellesleg: egyikük sem zsidó) 1995-ben alapította a központot. „Ez itt multikulturális hely" — mutatott körbe. S csakugyan, maga a dalai láma is ellátogatott ide — fát ültetett a galéria udvarán, miközben négy tibeti művész mandalakiállítást rendezett be a zsinagógában. (Mivel nincs fűtés, a központ decembertó'l márciusig zárva tart, de ha Kiss Csabát éppen otthon találjuk, bárki érdekló'dó't beenged az egykori templomba.)
A második világháború eló'tt 700 zsidó élt Somorján. Alig háromtucat-nyian élték túl a vészkorszakot, s ma már egyáltalán nem találni zsidót a városban. A háború után raktárnak használták, majd évtizedekre sorsára hagyták a zsinagógát. Végül Kiss Csaba és Suzanne bérbe vette az épületet a szlovákiai Zsidó Hitközségek Szövetségétől. Amint a nagyszombati és a kolozsvári zsinagóga esetében, a helyreállítás során itt is megőrizték a háború alatti és utáni időszak pusztításának nyomait. (A somorjaihoz hasonlóan a nagyszombati és a kolozsvári zsinagógaépület is kortárs művészeti galériaként működik; a három intézmény „zsinagógaközi" együttműködésre lépett az 1990-es évek végén.) A szentély mennyezetét ma is az eredeti mértani alakzatok díszítik, a falakon és a tóraszekrény mellett a múlt töredékes árnyaiként megőrzött freskók maradványait fedezhetjük fel. „Úgy gondoltuk, nem nyúlunk a falakhoz. így ma is láthatjuk az emlékeket, amelyeket őriznek" — mutatta Kiss Csaba.
A fallal övezett zsidó temető néhány száz méterre innen, a katolikus temető közelében található. (Otthon Galéria: ul. Mliecnanská 5. Tel.: +421-31/ 562-7999.)
STOMFA (STUPAVA) - A Pozsonytól északra fekvő Stomfán a 17. században települtek le az első zsidók. Az 1803-ban épült zsinagóga nagyon fontos épület: a bártfai mellett a másik zsinagóga Szlovákiában, amelyet lengyel stílusban, négyoszlopos, központi bima köré emeltek. Hosszú időn át romosán állt, a közelmúltban megkezdődött a felújítása. (A stomfai zsinagóga parokhetje, azaz tórafüggönye jelenleg a jeruzsálemi holokausztmú-zeum, a Jad Vasem egyik kiállított darabja.) Rövid séta a zsinagógától a különlegesen szép zsidó temető.
SZENTGYÖRGY (SVÁTY JUR) - A Pozsony melletti kis bortermelő falu 1790-ben épített, majd 1876-ban átalakított zsinagógáját évtizedeken át csűrnek és raktárterületnek használták. A viharvert templom az egykori hitközségi épületegyüttes része; a rabbiházzal (az ingatlan mai tulajdonosainak lakhelyével) és néány régi zsidó lakóházzal közös udvaron találjuk a Pezinska utcában.
KASSA (Kosice, németül: Kaschau)
Kelet-Szlovákia fővárosa, Kassa fontos kereskedelmi, ipari és kulturális központ az ország délkeleti csücskében. Hosszúkás alakú főtere a város szívében, több mint egy kilométeren húzódik el.
Zsidó egészen 1841-ig nem települhetett le Kassán, a második világháború kitörésekor azonban közösségük már tizenegy és fél ezer lelket számlált. Jelenlegi, ötszáz főt meghaladó közösségük a pozsonyi után a második legnépesebb az országban. Irodájuk a főtér mellett, a Zvonárska utca 7. szám alatt, a nagy ortodox zsinagóga mellett található. A város ortodox közösségi épületegyüttesét, a Balogh János építész által tervezett, 1899-ben elkészült zsinagógát a szocialista időkben könyvraktárrá alakítottak át. A rendszerváltozás után az zsinagóga visszakerült a hitközség tulajdonába, a könyveket elszállították, de azóta üresen áll, és csak pusztul az épület, mivel nincs pénz a felújítására. Belterében, a falakon még fölfedezhető a mór stílusú díszítés maradéka.
A zsinagógaépület melletti erkélyes házakban találjuk a hitközség irodáit, a kóser étkezdét, az új mikvét, a frissen felújított imaszobát és egyéb létesítményeket. A ritka érdekességű épületegyüttes még hordozza a békebeli zsidóság életének hangulatát. A letűnt idők olykor még visszatérnek, elegyednek jelennel és jövővel e falak között. Hosszú évtizedek óta első alkalommal, 2001 augusztusában a központi udvaron hagyományos zsidó esküvőt tartottak, a jeles alkalomra vendégek sokasága érkezett. A vőlegény ifjú, amerikai egyetemi tanár volt, a menyasszony pedig egy helyi család leánya. Mindketten fehér ruhában vonultak az udvarban felállított, bársonyból készült esküvői sátor, a hüppe alá. A rokonok és a barátok olyan közel húzódtak hozzájuk, amennyire csak lehetett, a násznép a házak erkélyéről igyekezett minél jobban látni az eseményeket. New York-i haszidok is részt vettek a ceremónián, tetemesen gyarapítva a gyülekezet létszámát.
Hosszú évtizedeken át nem rendeztek hagyományos zsidó esküvőt Kassán.
2001-ben a hitközség végre ismét hüppéf állíthatott.
A jegyespárral baráti kapcsolatban álló Hershel Gluck londoni ortodox rabbi vezette a szertartást, segítője Jonathan Webber brit antropológus volt. Kettejüktől sokat tanulhattak az egybegyűltek — legtöbbjük vajmi kevéssé ismerte a hagyományos zsidó esküvő részleteit. Webber gondosan elmagyarázta a szertartás minden lépését — kezdve attól, hogy a menyasszony körbejárja a vőlegényt, egészen a borospohár összetöréséig. „Úgy ünnepeljük ezt a nászt, ahogyan azt a világnak ebben a részében oly sok évszázadig tették. Adjunk hálát Istennek, hogy újra itt lehetünk, hogy újra hagyományos esküvőt ünnepelhetünk Szlovákiában! íme, megtört hát a jég. Azon a helyen, ahol az emberek oly sok évtizeden át tűrték a holokauszt, a kommunizmus, majd a posztkommunista időszak gyötrelmeit, most örvendetes, előremutató eseményeket üdvözölhetünk!" — hangzottak Gluck rabbi szavai.
A hitközségi épületegyüttesen túl további fontos helyszínek is őrzik a kassai zsidóság múltját:
Új (ortodox) zsinagóga: Puskinova 3. - Az Oelschláger (Őry) Lajos és Boskó Zoltán Géza pozsonyi építészek tervei alapján, 1926-27-ben felépült, monumentális épület leginkább valami titokzatos erődre emlékeztet. Formája, stilizált pártázata egyszerre idézi a középkor és a Közel-Kelet stílusvilágát.
Pompás belterének éke a vörös márványból készült frigyszekrény és a sok gyönyörű, festett üvegablak.
Neológ zsinagóga: Moyzesova 66. - A budapesti illetőségű Kozma Lajos által tervezett, 1927-ben a neológ közösség számára emelt zsinagóga pazar dísze a 37 méter magas kupola. Jelenleg hangversenyteremként működik az épület. Eredeti díszítését nagyrészt eltávolították, a kupola csúcsát most fémből formázott hárfa díszíti, a Dávid-csillagot levették, és a felekezet temetőjében helyezték el holokauszt-emlékműként.
Zsidó temetők: A város déli részében, a Tatranská utcában található régi zsidó sírkert 1844 táján létesült. Egészen addig használta a közösség, mígnem 1889-ben a városi temetőben zsidó parcella nyílt. (A régi zsidó temető hivatalosan 1904-ben zárt be.) Már csak néhány sírkő áll az eredeti helyén, a területet szinte körülöleli az új lakónegyed. Nagyobb gondot jelent azonban a rongálás, amelynek nyilvánvaló jeleit láthatjuk mindenfelé. Az új zsidó temető a Rastislavova utcai városi köztemető részét képezi. A fákkal övezett füves terület Szlovákia egyik legnagyobb zsidó temetője. A mai napig használatban van, az ortodox és a neológ közösségnek is van benne parcellája. Az utóbbiban állították fel a Dávid-csillagot, amely korábban a neológ zsinagóga csúcsdíszéül szolgált. Az ortodox parcellában haszid rebbék síremlékeit is megtekinthetjük. (Zsidóhitközség: ul. Zvonárska5. Tel: +421-55/622-1272.)
KASSA KÖRNYÉKE
BÁRTFA (BARDEJOV) - A Szlovákia északkeleti, hegyvidéki csücskében fekvő kisváros épen fennmaradt középkori városközpontja az egész országban párját ritkítja. Jókora, hosszúkás piacterét gótikus és reneszánsz stílusú épületek szegélyezik, körülöttük a régi városfal és bástyák, valamint a vizesárok maradványait őrző sétálóutcák kanyarognak. Az egész belváros terület — az egykori zsidó negyedet is beleértve - felkerült az UNESCO világörökségi listájára.
Bártfa a Magyarországot Lengyelországgal összekötő fő kereskedelmi útvonal mentén élte életét. Zsidók főként a lengyelországi Galíciából érkeztek ide, s telepedtek le a 18. századtól. 1869-re már a lakosság mintegy őrödét képviselték. Sok volt közöttük a borkereskedő, Magyarországról Lengyelországba szállították az árut, emellett a héber nyelvű könyvkiadásnak és a haszidizmusnak is jelentős központja volt a város. A helybéli zsidók szoros kapcsolatokat ápoltak a dél-lengyelországi Üjszandec (Nowy Sacz) hitközségével, az ottani rebbét, Hajim Halberstamot tekintették vezetőjüknek, olyannyira, hogy unokáját, Mosét a 19. század végén bártfai rabbivá választották.
A második világháború előtt Bártfán élt több mint négyezer zsidó többsége elpusztult a holokausztban — mindössze harminc túlélő tért vissza a háború után. Az úgynevezett zsidó külsőváros nagy részét ledózerolták, a területen új épületeket emeltek, többek között felépítették a városi színházat. Ami megmaradt, Szlovákia egyik legjelentősebb és legérdekesebb zsidó hagyatéka. A főtértől nem messze, a Mlynská utcában áll a 19. század első felében épült Nagy zsinagóga, a bét ha-midrás, azaz zsidó tanház a 19. század második feléből, valamint egy nagyon szép rituális fürdőház. Az épületek ma is a zsidó közösség tulajdonában vannak, de bérlőként már rég beköltözött egy szerelvényellátó vállalat. 1992-ben a holokauszt áldozataira emlékező táblát helyeztek el a zsinagóga és a fürdőház falán.
Az itteni Nagy zsinagóga az egyik ama két fennmaradt szlovákiai zsinagóga közül, amelyek lengyel stílusban, központi, négy oszlopon álló bima köré épültek. Noha a háború során súlyos károkat szenvedett, és már évek óta csövek, mosogatók és fürdőszobai szerelvények raktárának használják, az épület gyönyörű, piros és kék színű, csillag- és virágformákat mintázó freskói nyomokban még mindig felfedezhetők a boltozatos mennyezeten és a kupolabelsőn. A tóraszekrénynek egykor helyet adó fülke fölött ma is kivehető a Keter Tora („Tórakorona") héber felirat, egy másik felirat pedig a 113. zsoltárból idéz: „Napkelettől fogva napnyugatig dicsértessék az Úr neve." A főbejárat fölött szép, dombormíves tábla s rajta költői szöveg rögzíti a zsinagóga építésének dátumát, valamint az adományozók — egy bizonyos Joszef Guttman és unokaöccse, Jichak — nevét.
Első ittlétem idején egy idős, nem zsidó hitű helybéli vezetett végig az épületen. „Gyönyörű templom volt — sóhajtott, majd szomorúan idézte fel az zsidó közösség emlékét: Őket... hogy is mondjam... megölték. Férfiakat, nőket és gyerekeket. Fiatalokat és időseket."
Maximilián (Meyer) Spira, a város utolsó zsidó lakója 2005-ben hunyt el. Nyugalmazott kóser hentesként küldetésének érezte, hogy őrizze és ápolja a bártfai zsidóság nyomait. Ilyen egyebek mellett a Hevra Bikkur Holim jótékonysági szervezet által 1929-ben alapított kis zsinagóga, amely mindössze néhány lépésnyire a piactértől, a Klástorská utca egyik régi, átalakított épületében kapott helyet. Magasra nyúló ablakai gótikus stílusúak, falán héber felirat olvasható. Belsejében a kis szentély teljesen érintetlen, pontosan olyan, mint évtizedekkel ezelőtt. Nemrégiben kitakarították és megnyitották a látogatók előtt. A zsinagóga gondnokának neve, telefonszáma az ajtón olvasható. Spira egészen élete végéig minden áldott nap itt imádkozott, egyedül és magányosan; fohászai sok-sok nemzedék örökségét foglalták magukban.
A város északi részében, a Eudovíta Stúra utcában különleges zsidó temető található. A legrégebbi sírok a 18. századból származnak. Itt találjuk Mose Halberstam, valamint a családjához tartozó több másik rabbi közös o/ie/ját, síremlékét.
CSÖRGŐ (CERHOV) - Véletlenül bukkantam erre a kis településre Szlovákia keleti csücskében. Újonnan rendbe hozott temetője a falu szélénél, közvetlenül az út mellett található; a megdőlt sírköveket alacsony, omladozó fal övezi.
EPERJES (PRESOV) — A Szlovákia keleti részében, Kassától északra fekvő ősi város csinos, gótikus—reneszánsz óvárosa hosszúkás piacteret vesz körül. Eperjes ma jelentős ipari és oktatási központ.
Zsidók a 19. század elejétől települtek le a városban. A soá idején mintegy hatezer helyi és környékbeli zsidót hurcoltak haláltáborokba. Ma csupán néhány tucatnyi tagot számlál a helyi zsidó közössége, tárgyi örökségük azonban Szlovákia legfontosabb és legszebb zsidó vonatkozású helyszínei közé emeli Eperjest. Ezek legtöbbje a régi városfalon kívül, a Svermova utcában található hitközségi udvar köré csoportosul. A középen álló, lenyűgöző, pazar belterű zsinagóga 1898-ban épült az ortodox zsidó község számára. Bár olykor még mindig használják mint imahelyiséget, immár a Szlovák Nemzeti Múzeum Zsidó Kulturális Múzeumának is otthona. Kegytárgyainak és a kelet-szlovákiai zsidóság egyéb emlékeinek gazdag együttesét a második világháború előtt Bárkány Jenő építész gyűjtötte össze; ugyanő alapította 1928-ban a város első zsidó múzeumát.
Az irodák az egyik udvarszéli épületben találhatók, az egykori hitközségi épületegyüttes többi, felújított házában — ideértve a hajdani zsidó iskolát és a rabbiházat is — üzletek működnek. A deportálások hatezer áldozatára az udvar közepén, kis gyeprészen felállított, vasketrecbe zárt fekete obeliszk emlékeztet. Közvetlenül a szomszédban találjuk a kicsiny, kocka formájú, 20. századi haszid zsinagógát. Ma is megvan még az épület menórát formázó, rácsos, kerek ablaka. A felirata szerint bét ha-midrás, azaz ima- és tanház jelenleg magánkézben működő szórakozóhely.
Eperjes neológ zsinagógája a főtér túloldalán, a Konstantinova utca 7. szám alatt áll. 1887-es elkészülte után szembeötlő látványossága lett a városnak: keskeny központi tornya és kis oldaltornyai, valamint az épület egészén végigfutó vörös-sárga sávozás rögtön felhívta rá a figyelmet. Ma dísztábla tudatja az épület eredeti rendeltetését, ám a korábbi élénk külsőnek nyoma sem maradt. Az egykori zsinagóga ma háztartási eszközök raktára, az egykori szentély boltívei alatt edényeket, fazekakat, serpenyőket és egyéb konyhai kiegészítőket halmoztak fel.
Eperjesen ortodox és neológ temetőt is föllelhetünk; mindkét sírkertet a külvárosban, a katolikus temető mellett találjuk. A zsidó közösség erőfeszítései ellenére mindkettőt alaposan megrongálták a vandálok, sok értékes fekete márvány sírkő tűnt el az évek során. (Zsidó hitközség: Svermova 32. Tel.: +421-51/773-1271.)
HOMONNA (HUMENNÉ) - Ebben a félreeső, Szlovákia keleti végében fekvő városban él a régió legnépesebb zsidó községe. Fölmenőik még a 18. században települtek le. Két zsinagógájukat — az egyik még az 1790-es években épült - az 1970-es években leromboltatta a városvezetés. Mára kevés emléke maradt az itteni zsidó múltnak. A magára hagyott, melankolikus hangulatú zsidó temetőt a városon kívül, egy domb oldalában, festői kilátást nyújtó környezetben találjuk.
PERBENYIK (PRIBENIK) - Perbenyik az utolsó állomás Szlovákiában — és ezt tessék szó szerint érteni. A kis falu az ország keleti sarkában, már a magyar határ mellett fekszik. Mivel úgy hallottam, itt található az ország legkeletebbre épült zsinagógája, mindenképpen fel akartam keresni a városkát. Úgy tudtam, már nagyon romos a zsinagóga, de a helyszínen örömteli meglepetés ért. A város két főútjának kereszteződésénél álló egyszerű, négyszögletes épület frissiben esett át teljes körű felújításon. A falak ragyogtak, a csinos homlokzatot díszítő Dávid-csillagok jól látszottak, a beltér még állványokkal volt tele. „Gyönyörű, igaz?" — kiáltotta oda egy arra kerékpározó férfi, amikor látta, hogy fényképezek. Meg is állt, és elmesélte, hogy múzeum lesz az önkormányzat tulajdonában álló épületből. „Úgy fest, mint száz évvel ezelőtt" — mutatta hallhatóan büszkén, aztán még elmondta, hogy a zsinagógával együtt Perbenyiknek négy temploma van: a római katolikus, a protestáns, a görög katolikus és a zsidó templom. Mára természetesen elenyészett a perbenyiki zsidó közösség, de nem messze a zsinagógától, a város temetőjében szépen karbantartják a zsidó halottak parcelláját, benne a második világháború összes itteni áldozata előtt tisztelgő emlékművet.
Ugyancsak a zsinagógától alig néhány háztömbnyi távolságra Közép-Európa egyik legfurcsább épületére bukkantam: egy házra, amelyet idős — és szinte teljesen fogavesztett — tulajdonosa, Balogh József negyedszázados munkával mindenféle limlommal, talált holmival aggatott tele. Teljesen beborította az épület külsejét, rendkívüli kollázst — vagy nevezzük köztéri szobornak? - hozott létre. Amikor 2006-ban találkoztam vele, Balogh úr a 86., felesége a 85. esztendejében járt. Ők is nagyon büszkék voltak a felújított zsinagógára. „Hajszálra olyanforma, mint régen — lelkendezett Baloghné, aztán elhallgatott, az arca egy pillanatra kiüresedett. - A zsidók mind kihaltak, egy se maradt meg közülük." Aztán még hozzátette, hogy a polgármester emlékhelyet akart, azért szorgalmazta az épület felújítását.
ÚJHELY (SLOVENSKÉ NŐVÉ MESTO) - Mielőtt az első világháborút lezáró békeszerződés átrajzolta a magyar—szlovák határt, Újhely a magyarországi Sátoraljaújhely külvárosa, egyben a haszidizmus egyik fő központja volt. Tömbszerű, 19. századi zsinagógája jelenleg katolikus templomként működik a Hlavná utca 87. szám alatt. Az elöl oszlopokkal díszített, magasba törő fémtetővel lezárt épület az egyetlen zsinagóga az országban, amelyet katolikus templommá alakítottak át.
SZEPESVÁRALJA (SPISSKÉ PODHRADIE) - Különös keletszlovákiai városka a fenséges szepesi vár romjainak szomszédságában. Az UNESCO teljes egészében, a várral egyetemben a világörökség részévé nyilvánította. Az 1905-ben épült, egyszerű, halvány színűre festett zsinagóga a Stefánikova utcában található. Hosszúra nyúlt felújítása után, 2007 szeptembere óta zsidó múzeumnak ad otthont. Beltere nagy részén, egyebek között a nők karzatán, valamint néhány fal- és mennyezetrészen is megmaradt az eredeti díszítés, a tóraszekrény szerkezete is átvészelte az elmúlt időket. A városon kívül, egy dűlőút mentén találjuk a zsidó temetőt — megközelítési módjáról a városban működő idegenforgalmi hivatalban kaphatunk felvilágosítást.
SZLOVÁKIA MÁS TÁJAIN
BECKÓ (BECKOV) - Sziklás hegyoldalba épült, omladozó, gótikus vár magasodik a Trencséntől délre, az autópályához közel található, ódon nyugat-szlovákiai falucska fölé. A várdomb lejtőin találjuk Szlovákia két festői elhelyezkedésű, feledhetetlen látványt nyújtó temetőjét. Mindkettő a 19. századból származik, sok évtizedig dacolt az időjárás viszontagságaival és a vandálokkal. Mostanra megtisztították a sírkerteket az elburjánzott növényzettől, a kidőlt kövek egy részét visszaállították és kipótolták. Az alsó, régebbi temető, amely éppen a vár falai alatt fekszik az út mentén, néhány gyönyörűen metszett feliratot ó'riz. A felső temető füves dombocskáját megsüllyedt dűlőút választja el a várromtól. A domboldalra felfutó ösvényről káprázatos kilátás nyílik a sírkertre, a várra és a falu templomára.
A Trencsénhez közeli Beckó gótikus vára két zsidó temetőre tekint le.
BREZNÓBÁNYA (BREZNO) - A közép-szlovákiai városka egykori neológ zsinagógáját szokatlan, meglehetősen nagyméretű torony és a homlokzat fölött magasodó gömbölyű kupola ékesíti. A Payerberger Péter tervei alapján 1901—1902-ben emelt, a mai Stúrova utcában található épület jelenleg kultúrközpontnak és kiállítócsarnoknak ad otthont. Belterének eredeti díszítése nagyrészt megmaradt, megtaláljuk egyebek között a nők karzatát és a frigyszekrényt - utóbbi a keresztény templomok szoborfülkéire emlékeztető falmélyedésben kapott helyet.
ÉRSEKÚJVÁR (NŐVÉ ZÁMKY) -A 19. század elején letelepedett zsidók virágzó közösséget hoztak létre a magyar határ közelében fekvő, délnyugat-szlovákiai kereskedővárosban. Többségük a neológ irányzat követője volt, díszes, ikertornyos, mór stílusú zsinagógájuk az 1860-as években épült, és 1945-ben bombatámadásban pusztult el.
A kisebbségben lévő ortodox közösség 1880-ban emelte saját zsinagógáját a főtér közvetlen szomszédságában, a régi, hatszögletű bástyák mellett. A zsinagóga túlélte a háborút, a helyi zsidó közösség jelenleg is használja az 1991-ben műemlékvédelem alá helyezett, kicsiny, elkerített udvarban álló, egyszerű, kétszintes épületet. A homlokzatot szép bordázat, négy ovális felső ablak és két mellékajtóval kiegészített boltíves bejárat, a tető vonalát pedig miniatűr tornyocskák sora díszíti; az épület csúcsán a tízparancsolat táblái láthatók. Az Érsekújvárból és a környékbeli falvakból elhurcolt 4843 zsidóra tábla emlékeztet. A zsidó hagyományokat őrző udvarban rendszeres istentiszteleteknek otthont adó kisebb imaszoba működik. Megemlítendő még a több ezer budapesti zsidó életét megmentő svéd diplomata, Raoul Wallenberg emlékműve. (Zsidó hitközség: Ceská basta 5. E-mail: kehilanz @novotrade.sk.)
IPOLYSÁG (SAHY) - A szlovák—magyar határon fekvő, álmos kisváros egykor fontos piaci központ volt, és ma is jelentős magyar kisebbség otthona. A zsidóság számára csak 1840-ben engedélyezték a letelepedést. Közösségük egészen a holokausztig virágzott és gyarapodott. A várostörténeti múzeum falán az 1990-es években elhelyezett emléktáblán a halálba küldött több mint 900 itteni zsidó nevét olvashatjuk.
Az egykori zsidó negyed fennmaradt épületei között két zsinagógát is találunk. Az egyik 1852-ben épült, és a városkában meghatározó szerepet játszó status quo ante közösség használatában állt. Több évtizedes elhanyagoltság után nemrégiben felújították, és jelenleg Menóra néven kortárs művészeti központként működik. A Menóra gondolata a helyi születésű pszichológus és filantróp Péter Huncík fejéből pattant ki — ő álmodta meg a regionális és kisebbségi kultúrák találkozásának, elegyedésének és közös megmozdulásainak otthont adó Európai Átriumot.
A galériában ma kiállításokat tartanak, rendezvényeket szerveznek, az épület mellett állandó kültéri tárlat vonultat fel helyi jelentőségű alkotásokat. Az épület előtt áll a helyi lakosságot jelképező absztrakt bronzszobor, valamint egy kapuszerű, tetején szakállas figurákat felvonultató építmény. A kapun át megközelíthető tágas udvarban különleges életfaszobrot és szabadtéri színpadot találunk. Az udvart övező boltíves falfülkékben Fero Guldan roma művész festményei sorakoznak; a képek a Teremtéstől kezdve az ókori Görögországon át egészen Auschwitzig, a kommunizmus és a modern művészetek koráig haladva bemutatja a civilizáció főbb állomásait.
Nem messze innen, a Ruzová utcában áll az 1929-ben felépült ortodox zsinagóga. Látogatásomkor üres és elhagyott volt, de Péter Huncík már tervezte az épület - ugyancsak kulturális indíttatású - felújítását és átalakítását.
Ipolyságban két zsidó temetó' is található. A szépen karbantartott neológ sírkert 19-20. századi, különféle stílusokat képviselő' síremlékei rendezett sorokban állnak. A jóval kisebb és kevésbé gondozott ortodox temető a város másik felében, egy iparteleptől sodronykerítéssel leválasztott, elgazosodott területen árválkodik.
KOMÁROM (KOMÁRNO) - A Duna-parti városban kicsiny, de igen tevékeny a zsidó közösség. Bájos, nagy rózsaablakkal díszített imaházuk 1896-ban épült az Eötvös utcai zsidó idősotthon részeként. Jelenleg ez az épületegyüttes a közösség központja. Az 1904-ben emelt ortodox zsinagóga később az új idősotthon részévé lett a Biskupa Királya (Király püspök) utcában. A Stúrova (Párkány) utcai, 1863-ban épült neológ zsinagógát teljesen átépítették, jelenleg fitnesz- és sportcentrum. A város zsidó temetőjét szépen karbantartják. (Zsidó hitközség: Eötvös utca 15. Tel/fax: +421-35/773-1224. E-mail: kile @menhaz.sk. www.menhaz.sk.)
LIPTÓSZENTMIKLÓS(LI PTOVS KY MIKULÁS) - A Tátra hegylánca alatt fekvő, észak-szlovákiai város szívében, a Hollého utcában találjuk az 1846-ban épült, elegáns, neoklasszicista stílusú zsinagógát. Parkolók, modern házak és néhány régi épület övezi az 1990-ben kiállítócsarnokká alakított, pompás templomot. Előcsarnokát négy oszlop tartja, a beltér pazar díszítését, egyebek mellett a míves kidolgozású frigyszekrényt is, a sokat alkotó magyar zsinagógaépítész, Baumhorn Lipót tervezte - rábízták ugyanis az 1904-1906 között kiégett épület újjáépítését. Liptószentmiklós volt az első város a korabeli Magyarországon, amely zsidó polgármestert választott; az 1865-ben tisztjébe lépett Diner Izsákot utóbb más zsidó tisztviselők is követték a városvezetői poszton.
LOSONC (LUCENEC) - A magyar határ közelében fekvő, dél-szlovákiai könnyűipari város fenséges, immár romos zsinagógája az itteni zsidó közösség pusztulásának gyászos mementója.
A 18-19. század fordulóján alakult ki a helyi zsidó közösség, a második világháború előtt már a város lakosságának 15 százalékát tette ki, mintegy 2200 főt számlált a hitközség. A holokausztban szinte mindenki elpusztult; ma csupán néhány nagyon idős zsidó él Losoncon.
Az 1926-ban épült zsinagóga az egyetlen az ötből, amely fennmaradt. Az épület, amelynek tervei ugyancsak Baumhorn Lipóttól valók, minden részletében magán hordozza a nagyszerű építész grandiózus, eklektikus stílusát. A szocialista éra csúf vívmányaival körülvett, hatalmas, kupolás templomot 1948-as államosítása után több mint harminc éven át műtrágyaraktárnak használták. Az épület 1980 óta üresen áll, az 1990-es években beköltözött hajléktalanok komoly tűzkárokat okoztak. Mindenütt a romlás jeleit látni: vetemedett, törött deszkák, málladozó falak. Amikor az alkonyat hanyatló fényében szemügyre vettem a beltér részleteit, a látvány már-már fizikai rosszullétet váltott ki belőlem. Mintha egy épület kísértetét látnám - a hatást még ijesztőbbé tette, hogy addigra már Baumhorn sok felújított zsinagógájában, például a szegedi Új zsinagógában is elgyönyörködhettem.
Az önkormányzat szeretné felújítani és oktatóközponttá alakítani az egykori zsinagógát. Tény, hogy az 1990-es években új tetőt kapott az épület, de azóta nem sok minden történt - a további felújítási munkákra nincs anyagi keret.
NAGYSURÁNY (SURANY) - Komoly méretű, 20. századi zsinagóga áll az érsekújvári járáshoz tartozó, jellegtelen város központja mellett, a Hrdinov tértől nem messze. Az egykori templomot átépítették, jelenleg kul-túrközpontként működik, hangversenyeknek és kiállításoknak ad otthont. Már csak bámulatosan gazdag és eklektikus külső stukkódíszítése miatt is érdemes megnézni az épületet.
NYITRA (NITRA) - A Pozsonytól keletre fekvő, gazdag múltú, ősi városban már a középkorban is éltek zsidók. Aló. században azonban kiutasították a zsidó hitűeket, és csak 1650 táján, Morvaországból betelepült zsidókból alakult újjá a helyi közösség. Az 1910-es adatok szerint a városban lakó 4200 zsidó a teljes lakosság közel egynegyedét tette ki.
Nyitra ortodox zsinagógáját a második világháború idején lerombolták. A Baumhorn Lipót által tervezett neológ zsinagóga azonban ma is áll, olyannyira, hogy a helyi nevezetességek közé tartozik. Az 1908-11 között felépült templom a Pri Synagóge sétálóutcában, a városközpont egyik keskeny, lejtős utcácskájában áll az elkerített udvar mélyén. Sárga téglából épült, és a Baumhorn több jellegzetes stílusjegyét is magán hordozza - ilyen a homlokzatot két oldalról szegélyező toronypár, a külső bordadíszítés, a csúcsíves ajtók-ablakok együttese, valamint a kupolás szentély.
Több mint egy évtizedes felújítási munkálatok után a zsinagógát 2005. szeptember 8-án (Szlovákia holokauszt-emléknapján) újraavatták mint az ország legtöbb holokauszt-emlékmúzeumát és -jelképét. A Szlovák Nemzeti Múzeum Zsidó Kulturális Múzeumának részét képező gyűjtemény nem didaktikus, magyarázó tárlat, hanem művészi értékeket felvonultató emlékkiállítás. „A szlovák zsidók sorsa" címet viselő kiállítás a nők galériájában tekinthető meg; több mint négyezer nyitrai deportált neve olvasható az áldozatok ingóságait, a helyi zsidó történelem és a holokauszt tárgyi emlékeit tartalmazó, áttetsző falú ládákon. Maga a szentély hangversenyteremként szolgál; falát már fehérre festették, de több eredeti díszítőeleme, így a magas kupola, valamint a frigyszekrényt és a boltív oszlopait ékesítő, bonyolult mintájú vésetegyüttes is fennmaradt.
NYITRABAJNA (BOJNÁ) - A nyitrai körzethez tartozó, elhanyagolt állapotú falucska két legfőbb épülete a keresztény templom és a 19. századi zsinagóga. Utóbbi a főtéren áll, jelenleg kocsmaként üzemel. Homlokzatát rikító narancsszínűre festették, borraktárként működő másik fertálya zömök dísztornyaival ma is zsinagógára emlékeztet. A település feletti dombon, a zsinagógától pár száz méternyire még meglelhetjük a zsidó temető maradványait — néhány sírkövet a sudár aljnövényzet és gyomok között.
RIMAKOKOVA (KOKAVA NAD RIMAVICOU) -A közép-szlovákiai kisvárosban, a Stúrova utcában gyönyörű kis zsinagógára bukkanhatunk. Sík, csúcsos homlokzata szinte aránytalanul nagynak tűnik az épület egészéhez képest. A szentélyt teljesen felújították, hangversenyteremmé és kiállítócsarnokká alakították. Különösen szép a fehér stukkóval díszített, halványkék mennyezet.
SASVÁR-MORVAŐR (SASTÍN-STRÁZE) - A Pozsonytól északra fekvő kisvárosban már aló. század óta lézetik zsidó közösség, így Szlovákia egyik legrégebbi zsidó örökségére lelhetünk, ha elutazunk Sasvárra. Az 1852-ben épült, impozáns, neoklasszicista stílusú zsinagóga alapításakor több mint félezer zsidó élt a városban. Az épület még mindig áll, de nagy elhagyatottságban. Körülötte kis házak sorakoznak, a tipikus hitközségi épületegyüttes, az egykori rabbiház és a zsidó iskola maradéka. A második világháború után raktárként használt szentély állaga nagyon leromlott, de itt-ott még látható az eredeti díszítés. Kívül fölfedeztem a stukkódíszek töredékeit, az üresen tátongó ablakokon és az egyik faajtó résén bekukucskálva a mennyezet élénk színű festését is megszemlélhettem.
Látogatásom a télutó egyik jó hideg napjára esett. Amikor a zsinagóga mellett észrevettem egy világoszöldre festett kiskocsmát — az volt a cégérére írva: „Templommelléki" -, úgy döntöttem, bemegyek melegedni. Ám egy asszony, aki épp arra haladt el a kerékpárját tolva, lebeszélt tervemről — inkább meghívott a zsinagóga mögötti épületben, az egykori zsidó iskolában lakó barátnőjéhez, Helénához egy kávéra. A kis konyhában ültünk le, kávénkat hörpölve beszélgettünk, miközben odakint fütyült a szél. Heléna, a negyvenes éveiben járó, molett asszony elmesélte, hogy a zsinagógában ma négy bagoly lakik, két felnőtt és két fióka. „Éjszaka olyan zajt csapnak, hogy amikor először meghallottam őket, azt hittem, kísértetek" — mesélte, s közben nagyokat horkantva utánozta a baglyokat.
Kávéjukkal végezve az asszonyok eligazítottak, hogy merre menjek a romos zsidó temető felé. A sírkertet pár száz méterre a zsinagógától, a vasúti átjáró túloldalán, hatalmas ipari silókkal szemközt találtam meg. Betonfal veszi körül, a kapuját zárva tartják, de néhol be lehet kukucskálni a falak fölött. A kopár fák és bokrok között szétszórtan, itt-ott már a földön, darabokra törve, sok követ láttam a frissen hullott hóban.
SELMECBÁNYA (BANSKÁ STIAVNICA) - Közép-Szlovákia régi bányavárosának 1893-ban épült zsinagógája a városközpontra tekint. Magas homlokzatán, amelyet nyeregtető keretez, héber zsoltáridézet fut végig, megjelenését három hatalmas, boltíves ablak teszi egyedivé. Az erőd parkolójától alig két perc sétára, egy szép kilátást kínáló dombon találjuk a gondozott zsidó temetőt. Mór stílusú ravatalozója, akárcsak a zsinagóga, ottjártamkor épp felújítás alatt állt.
SZAKOLCA (SKALICA) - A cseh határnál, Pozsonytól északra fekvő, bájos kis város központját fal övezi; e fal részeként maradt meg az 1760-ban emelt, sátortetős zsinagóga. Előtte autóparkoló épült a zsidó temető helyén — fölötte, a 12—13. században épült Szt. György-rotunda alatt húzódó lejtőn, hosszú időt átvészelt sírköveket látni a domboldalban. Ez a domb egy parkszerűen kialakított kulturális létesítmény része; a túloldalon Jézus megfeszítésének stációit megjelenítő kálváriadomb, a dombtetőn hatalmas feszület, amelyhez több kápolnát érintő, girbegurba ösvény vezet.
SZENC (SENEC) - Vasból kovácsolt Dávid-csillaggal a tetején, üresen és elhagyottan áll az 1904-ben emelt, mára rommá roskadt zsinagóga a Mierové téren, alig néhány háznyira a Pozsonytól keletre fekvő kisváros polgármesteri hivatalától. Homlokzatát mór stílusú, patkóíves ablakok tagolják. Az önkormányzat kultúrközponttá szeretné átalakítani, csak az anyagi háttér hiányzik hozzá.
SZENICE (SENICA) — A Szlovákia északnyugati részében található város futballpályája mellett különleges zsidó temető található. A fallal körülvett, kör alakú sírkert jeles helybéli rabbik sírját rejtő mesterséges dombot övez. A 18—20. századból való sírkövek a domb körül, koncentrikus körökben helyezkednek el. A temetőt zárva tartják, de a ravatalozó melletti falrészen beláthatunk a kertbe (és a Google Earthben megkeresve is tisztán kivehetjük a részleteit).
TRENCSÉN (TRENCÍN) - Nyugat-Szlovákia hegyvidékén, Pozsonytól északra, a Vág folyó mellett fekszik ez a római korban alapított város. Közép-Európa legészakabbra felállított római katonai helyőrsége volt egykor, Laugaritio néven emlegették. Már a középkorban is lakták zsidók, közöttük sok boltos és kereskedő, de a 16. század elején őket is kiutasították a városból. A 17—18. században, a morvaországi korlátozások bevezetése után nagyon sok zsidó keresett menedéket itt, újra megszaporodott a közösség.
Trencsén monumentális, kupolás zsinagógája 1913 óta
a városkép egyik meghatározó eleme
Trencsén ódon hangulatú óvárosának szívében, a nyüzsgő Stúrovo téren áll a Richárd Scheibner és Hugó Pál berlini építészek tervei alapján 1912—13-ban felépült grandiózus, dómos zsinagóga. (A pályázatra Baumhorn Lipót is benyújtotta terveit, de végül nem rá esett a választás.) A szecessziós és bizánci stílus szép elegyét mutató épület ma már védett műemlék. Hatalmas, zöld dómját kisebb kupolákkal fedett, zömök tornyok veszik körül, tágas szentélyében művészeti galéria működik. A beltér eredeti, pazar díszítésének csupán néhány eleme maradt fenn érintetlenül; ezek közül valók a festett üvegablakok és a főkupola gazdagon ékesített, a kék szín különféle árnyalatait felvonultató belső felülete. A zsinagóga udvarán tábla őrzi a vészkorszak idején elhurcolt 1573 itteni zsidó emlékét. A kedves kis imaszobát alkalmanként ma is használja a város kicsiny zsidó közössége.
A város melletti hegyen lélegzetelállító, 11. századi gótikus vár magasodik. Bizonyos szögből nézve a zsinagóga és a mögötte álló vár látványa olyan, mintha múlt és jelen került volna egy időben egyazon távcső látókörébe.
A Partizánska és a Nad tehelnou utca kereszteződésénél szépen karbantartott zsidó temetőt lelhetünk több ezer, 19. és 20. századi síremlékkel, valamint a holokauszt áldozatai előtt tisztelgő emlékművel.
TURDOSSIN (TVRDOSÍN) - A lengyel határ közelében fekvő északszlovákiai város egyszerű, krémszínűre festett zsinagógája 1885-ben épült.
Külleme még őrzi eredeti megjelenését: enyhén csúcsos homlokzata tetején héber felirat tudatja az építés évét. A belvárosi Oravské rakparton álló egykori zsinagógaépület jelenleg kávéházként és étteremként működik.
VERBÓ (VRBOVÉ) - A nagyszombati körzetben, Pöstyén (Piestany) mellett fekszik ez a szürke kisváros. A Benovského utcában (ez a főutca) találjuk az 1883-ban emelt, mór stílusú zsinagógát. A keskeny tornyokkal díszített, narancssárga-vörös sávozású épület gyászos állapotra jutott. Málló falait részben felújították az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején, de a tulajdonjogi viták tíz évvel ezelőtt megakasztották a munkát, és azóta csak romlik az épület állaga.
ZSOLNA (ZILINA) - Zsolna északon, a Vág folyó mellett található fontos kereskedelmi, szállítmányozási és ipari központ. A zsidóság egészen a 19. századig nem hozhatott itt létre állandó közösséget, 1852-től viszont gyorsan gyarapodott, és hamarosan meghatározó szerepre tett szert a helyi gazdaság és ipar fejlődésében. A második világháború előtt mintegy 3500 zsidó élt a városban, a soá idején azonban a fasisztabarát szlovák kormány itt állította fel egyik fő tranzittáborát, amelyből 25 ezer embert hurcoltak tovább lengyelországi haláltáborokba.
A helybéli zsidók többsége a neológ irányzat követője volt, 1929—31-ben épült zsinagógájuk a modern európai zsinagógaépítészet egyik legfontosabb fennmaradt képviselője. A Kuzmányho utca 1. szám alatt található híres épület a neves berlini építész, Péter Behrens tervei alapján készült. A nemzetközi pályázaton sok nagyszerű építész, többek között Baumhorn Lipót is részt vett. A győztes terv, Behrens takarékos, funkcionalista elgondolása sok tekintetben elszakad a zsinagógaépületek hagyományos formáitól: a zsolnai zsinagógát alacsony kupola fedi, alatta keskeny ablakok díszítik a homlokzatot. Eredeti megjelenését megőrizte az épület, de ma már mozinak használják, hajdani szerepére a falon elhelyezett tábla emlékeztet.
1920-ban az ortodox zsidóság elszakadt a zsolnai hitközségtől, külön gyülekezetet hozott létre, majd 1927-ben kis zsinagógát épített a Dlabacova utca 15. szám alatt. Ez a zsinagóga jelenleg is a csekély létszámú zsidó közösség szolgálatában áll, emellett a Szlovák Nemzeti Múzeum Zsidó Kulturális Múzeumának tárlatát, a helyi zsidó hagyományokat bemutató kiállítást fogadta falai közé.