Úvod / Nyitóoldal
   
 
Benkő Timea  13-10-29   7,702  
0

A tardoskeddi Fehér Akác asszonykórus tíz éve (Pályázati munka a Néprajzi Múzeum által meghirdetett 48. Országos Néprajzi Gyűjtőpályázatra, 2004)  



A Vág alsó folyásánál, Érsekújvár és Vágsellye között, a Mátyusföld közepén fekszik Tardoskedd. A helység 5280 lakosával Szlovákia legnépesebb faluja. Az itt élő emberek 78 százaléka ma is magyarnak vallja magát. Két magyar tanítási nyelvű óvodával (az egyik egyházi, a másik állami) és Szemerényi Károly nevét viselő magyar tanítási nyelvű általános iskolával rendelkezik. A falu katasztere 5414 hektárnyi, a település hosszan elnyúló, sok utcás község. Az Alvégen régen a nagygazdák, a Felvégen a szegényebbek laktak. A Cigány utcában (mai Hviezdoslav utca) és környékén a zsellérek, a Péróban (a mai Jókai utca és környéke) a muzsikus és vándor cigányok éltek. A lakosság a legrégebbi időktől földműveléssel foglalkozott, ám a mezőgazdaság mellett fejlett kisipara is volt Tardoskeddnek (mészárosok, takácsok, szappanosok, tímárok, vargák, csizmadiák, szűcsök, szűrszabók, szabók, szíjjártók, kalaposok működtek). A tardoskeddiek a 15km-re fekvő Érsekújvárba jártak vásárra, ám nagy állatvásárok a faluban is voltak.

Az utóbbi években - nagy mértékben a címben szereplő népdalkörnek köszönhetően - fellendült a helybéli, lassan már-már feledésbe merülő eredeti tardoskeddi néphagyományok ápolása. Mivel a község közvetlen szomszédságában kizárólag szlovák települések (Jató, Tótmegyer és Nagysurány) találhatóak, a helyi hagyományőrző csoportok nemzetünk megmaradását szolgáló kulturális tevékenysége felbecsülhetetlen értékű.                           Választásom azért esett a fennállásának tizedik évét ünneplő Fehér Akác asszonykórusra, mert a község valamennyi kultúrcsoportja közül a legeredményesebb,  s a néphagyományok megőrzése terén sokáig „első fecskeként“ űttörő tevékenységet folytatott.      
Munkám saját tapasztalaton ( az elmúlt tíz év valamennyi helybéli kulturális eseményének műsorvezetőjeként, a Tardoskeddi Hírmondó című helyi lap riportereként vagy a Tardoskeddi Kábeltelevízió munkatársaként közvetlenül figyelemmel kísértem az asszonykórus tevékenységét) és helyszíni gyűjtésen alapszik. Nagy segítségemre volt az éneklőcsoport krónikája, amelyet Bara Márta és Mojzes Erzsébet vezetnek. Nekik köszönhetem a gazdag fénykép- és oklevéldokumentációt is. A mellékelt videofelvételeket Mészáros Imre készítette, a község kábeltelevíziójának archívumából válogattam őket. A mellékelt CD lemez hanganyagának felvételét Sztrecsko Károly készítette. A község és a Csemadok helyi alapszervezetének múltjára vonatkozó adatainál a falu egykori krónikásainak (Kropacsek Imre, Drozdy Gyula, Morvay Gyula) feljegyzéseire támaszkodtam. Az asszonykórus viseletének jellemzésekor Jókai Mária és Méry Margit: Szlovákiai magyar népviseletek (AB-ART, 2000) valamint Méry Margit: Szlovákiai magyar parasztviseletek (Clara Design Studio, 2002) könyvét használtam.

Tardoskedd rövid történelme

A község igen régi település, a régészeti ásatások alkalmával előkerült leletek a rómaiak jelenlétét is igazolták. Szkíták majd kvádok lakták, a hunok és avarok után a vidéken szlávok telepedtek le. A magyar honfoglalást követően besenyők népesítik be a községet. Az első írásos emlék 1221-ből maradt ránk, amikor II. András magyar király a ciszterciták rendjéhez tartozó osztrák Szent kereszt kolostornak adományozta Tardoskedd települést a keresztes hadjáratokban való helytállásukért. A legrégibb feljegyzésekben a következő megnevezések találhatóak: Tardequeddi, Tardas Földje, Turdaskedd, Tardoskegy, Tardoskeddy, Tardaskedd, végül: Tardoskedd (a Tardos személynév feltehetőleg a település egykori tulajdonosára utal, s a keddi napokon voltak a helyi vásárok). A település szlovák hivatalos neve 1949-től: Tvrdošovce.
1240-ben a tatárok feldúlják a szomszédos Jánosházát és Jatót, ám a faluba nem jutnak be a települést körülvevő ingoványok miatt. 1297-ben már Tardoskedd az esztergomi érsekség tulajdona, 1317-ben Tamás esztergomi érsek párókiát építtet, kíbővíti a román stílusú kápolnát, aminek alapjain a mai templom főhajója épült. 1554-ben a törökök elfoglalják Tardoskeddet, a pusztítás elől a lakosság  a mocsaras, náddal benőtt Faluhelyre menekül, ezt a dűlőt ma is így nevezik. Bercsényi Miklós 1704-ben három levelet, hadjelentést ír a Tardoskedden állomásozó katonai táborból Rákóczi Ferencnek, a szabadságharc vezérének. A temetőben ezen a helyen 1706 óta Rákóczi-emlékmű áll. 1707-1725-ben a Szent István nevét viselő római-katolikus templom átépítéssel és bővítéssel elnyeri a mai formáját. Szemben vele 2001 óta I. magyar királyunk bronzba öntött mása díszíti a róla elnevezett teret.
A 18. század elején kolera, pestis és tífusz pusztítja a lakosságot, ekkor Árvából, Trencsén környékéről és a Morva határvidékről szlovák ajkú telepesek jönnek Tardoskeddre. 1824-1826  folyamán a pestisjárvány sújtotta községbe cigányok teplepülnek Érsekújvárból és Zselíz környékéről. Az 1848-1849-es években több, mint 120 tardoskeddi áldozza életét a szabadságharc eszméiért, emlékükre a templom mögötti parkban a közelmúltban kopjafát emeltek. Az I. világháborúban 131, a II. világháborúban 80 tardoskeddi vesztette életét, nevüket a templommal szemben álló Hősök szobra hirdeti. 1947 februárjában 280 családot (azaz: 1271 személyt, Szlovákiából innen a legtöbbet) deportáltak Csehországba, helyettük Kysuca és Čadca környékéről telepítettek Tardoskeddre szlovák családokat. Ezeknek a szlovák telepeseknek az állam családi házakat építtetett, a vasútállomáshoz közel egy teljesen új utcát nyitottak számukra, amely máig a Szlovák utca nevet viseli. 1948-ban 125 családot kitelepítenek Magyarországra, helyükre a magyarországi Tardosról és környékéről érkeznek telepesek. A lakosságcsere Tardoskedd népművészeti hagyománykincsére már nem volt hatással, hiszen az a századelőn már lezártnak tekinthető.


Tardoskeddi képeslap (2002): A régi fiúiskola épülete, Szent István szobor, róm.-kat. Szent István templom, Hősök szobra, Rákóczi emlékmű

Tardoskedd  jelenlegi hagyományőrző csoportjai

A község valamennyi hagyományőrző csoportja kivétel nélkül a Csemadok (megalakulásakor, 1949 márciusában: a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) helyi alapszervezete mellett működik. Jelenleg a tardoskeddiek Gyermek citerásokkal, Férfi karral, Váska néptánccsoporttal és a gyűjtésem tárgyát képező sikeres Fehér Akác asszonykórussal büszkélkedhetnek.
A legnagyobb múltra a Férfi kar tekint vissza, hiszen még 1972-ben alakult. A Csemadok mellett az ötvenes évektől jól működő színjátszó csoport szólóénekeseinek kezdeményezésére indult, és máig Póč István zene szakos pedagógus vezetésével működik. A 80-as évek közepén egy időre megszűnt, majd újraszervezték, s tagjai állandó résztvevői lettek a helyi és környékbeli Csemadok-napoknak. - Jelenleg a stabil alaplétszám: 8 fő - mondja Fekete László, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke, aki egyben az énekkar tagja is. - A legnagyobb probléma az átlagéletkor, hiszen hatan már jóval hatvan év felett vagyunk. A gyakorlással is gondok vannak, ritka eset, hogy a heti egyórás péntek esti próbánkon a Szabadidőközpontban az említett nyolc alaptag jelen van. Égető szükségünk lenne új, lelkes, jó hangú énekesekre, így az utánpótlás toborzása állandóan tart.


A Férfi kar fellépése a sportpálya nagytermében (2003)

A Váska néptánccsoport 2003 májusától viseli ezt a nevet, amikor gyakorolni kezdték a legismertebb tardoskeddi eszközös táncot: a férfiak váskatáncát. Előzőleg, 1995 januárjától CSETT (a Csemadok Tardoskeddi Tánckara) néven, Mojzes Timea vezetésével működtek. Most a hat tizenéves lány és öt fiú táncos Ruzsik István irányításával eredeti tardoskeddi táncokat: verbunkot, csalogató, lassú és friss csárdást tanul. 2003 nyarán Erdélyben, a Székelyudvarhelyi Néptánctáborban gyarapíthatták tudásukat. Külföldi szerepléseik közül a nagyatádi és szákszendi fellépésüket tartják említésre méltónak.


A Váska néptánccsoport fellépése a Csemadok hagyományőrző batyubálján (2004)

A Gyermek citerások csoportját 15 általános iskolás gyermek és két felnőtt alkotja.               - Tardoskedden a múltban is működött egy igen színvonalas citerazenekar, de utánpótlás hiányában a 70-es évek végén, sajnos, megszűnt. 1999 novemberében Csikós Antal segítségével sikerült ezt a  lelkes kis csapatot  összeverbuválnom, amely aztán 2000 és 2001 nyarán Magyarországon, a Tiszakécskei Népzenei- és Néptánctáborban tanulta a citerázás fortélyait - emlékszik vissza a kezdetekre Szabó Nándor csoportvezető, aki szenvedélyes citeragyűjtő és készítő.
Csikós Antal még gyermekként, édesapjától tanult meg ezen a népi hangszeren játszani, s egyedüli felnőttként lép színpadra a csoporttal. - A Gyermek citerások átlagéletkora így is mindössze 15 év - mondja. - Rövid, négyéves fennállásunk alatt legnagyobb sikereink közé a három országos citeratalálkozón való részvételünket (2001-Hodos, 2002-Nyárasd, 2003-Tardoskedd), illetve a tavalyi Tavaszi Szél országos népzenei vetélkedő elődöntőjében kapott bronz fokozatot sorolom.


A Gyermek citerások fellépése az V. Országos Citeratalálkozón (2003)

Országos viszonylatban  a Csemadoknak jelenleg közel 60 000 tagja van, a tardoskeddi alapszervezet taglétszáma 149 fő, ám a többség aktív a felsorolt kultúrcsoportokon, illetve a még nem tárgyalt Fehér Akác asszonykóruson belül. A legutóbbi, 2003-as év folyamán 54 különböző rendezvényen szerepeltek. Tehát hetente történik valami a faluban, a környéken, esetleg a határon túlra utaznak fellépni.
Ezen kívül a községnek jól működő sportklubja, Vadász és Horgász Egyesülete, Vasutas Zászló Egyesülete  és cserkészcsapata van. Dolgoznak a Rokkantszövetkezet, a Nyugdíjas Szövetkezet és a Vöröskereszt helyi alapszervezetei is. A Tardoskeddi Nyugdíjasklubon belül Rozmaring elnevezéssel 11 éve vegyeskar szerveződött.
A szlovák ajkú lakosság nem tömörül külön semmiféle kulturális vagy egyéb egyesületbe, igény esetén a Rozmaring vegyeskar szlovák népdalokat is ad elő. A helyi szlovák tanítási nyelvű általános iskolában pedig  néhány éve gyermek fúvószenekar alakult.


A Fehér Akác asszonykórus megalakulása

1993 szeptemberében az említett Rozmaring vegyeskarból félévig tartó tagság után Varga Katalin vezetésével kilépett négy énekes asszony azzal a szándékkal, hogy saját asszonykórust alapít. - Én még lánykoromban, 1954-től kezdődően  aktív tagja voltam a Csemadok mellett működő akkori néptánccsoportnak, a női éneklőcsoportnak, s az amatőr színjátszó körben is tevékenykedtem. Szerettem volna azt a munkát folytatni - idézi fel a múltat Kati néni. - Ma is elevenen él bennem a sok-sok régi esztrádműsor, nótaest emléke, amelyeknek akkoriban szereplője voltam. A néptánccsoportunkkal, amit Tóth Margit (Méryné - néprajzkutató, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa, majd a Szlovák Rádió Magyar Adásának szerkesztője, Tardoskedd szülöttje) vezetett, a kiveszőfélben lévő régi népszokásokat: a fonót, a váskatáncot, a bukós csárdást, a szinalázást mind-mind színpadra vittük. 1955-ben az országos seregszemlén, Losoncon a zsűri a legjobbak közé sorolt bennünket.  Az Egyletben (a későbbi mozi épülete, ma étterem) telente két-három színdarabot is előadtunk. Szólistaként országos szintű versenyeken is helytálltam. Feltett szándékom volt nyugdíjasként is hasonló módon a hagyományőrzéssel foglalkozni, szerettem volna újra eredeti tardoskeddi dalokat énekelni. A Rozmaring vegyeskar nem ezzel a céllal jött létre, ott fele-fele arányban énekeltünk magyar és szlovák nép- és műdalokat, ezért döntöttem a kiválás és egy saját énekkar megalapítása mellett. A Csemadok régi csoportjai már időközben megszűntek, újra akartam indítani az egykori női éneklőcsoportot.
Ekkor Kati néni már egy éve a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke volt, s további tíz évig, 2003 januárjáig ő töltötte be ezt a posztot. Négyen tehát búcsút mondtak a Rozmaring vegyeskarnak, megszólítottak további három, általuk jó hangúnak ítélt asszonyt, s megkezdték a próbákat. Az alapító tagok Vargáné Csányi Katalin, Balázsné Boros Katalin, Bédiné Tóth Valéria, Bugyikné  Szikora Teréz, Dózsáné  Bíróczi Mária, Pálné Major Júlia és Vasné Tóth Erzsébet voltak. - A Fehér Akác elnevezés csak egy évvel később „ragadt“ ránk - magyarázza Bédi Vali néni, - az akkori polgármester úr, Kele Lajos a viseletünket hasonlította az akácvirághoz, s mi nyomban egyhangúlag  úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk a spontán névválasztást, mert mi is találónak tartottuk. Valószínűleg az is befolyásolta a polgármestert, amikor hasonlatot vont az asszonyok öltözéke és a fehér akácvirág közt, hogy az általuk előadott népdalcsokor harmadik nótája éppen a  Fehéret virágzik az akácfa... kezdetű dal volt ebben az időben.
Szeptember egyik hétfői napján ( a konkrét dátumra már senki sem emlékszik) került sor az alakuló énekpróbára, s a hét végén a népdalkör tagjai már Érsekújvárott, az I. Járási Szüreti Ünnepségen találták magukat. A legelső népdalcsokorral, melynek kezdő nótája Az én rózsám rózsaszín szoknyája... című dal volt, már be is mutatkoztak a nagyérdeműnek a mindössze egy hétig tartó gyakorlás után. -  Annyira hirtelen, annyira váratlanul jött a felkérés, hogy talán nem is fogtuk fel, mire vállalkozunk - mondja a csoportvezető. - Az első sikerélmény után gyorsan toboroztunk az énekkarba további két új asszonyt: Labainé Vanya Margitot és Vanyáné Bugyik Terézt.
A legtöbb énekes úgy került az évek során a csoportba, hogy a templomban figyeltek fel a többiek a hangjukra, amikor a szentmisék alatt a hívőkkel közösen énekeltek. Mogrovič Magdolna visszaemlékezése szerint ő az említett példa aló kivételt képez, mivel őt munkatársai ajánlották a csoportvezető figyelmébe, ugyanis munkahelyén naphosszat énekelgetni szokott.   -Azt látni az emberen, ha szívből énekel. S aki szemmel láthatóan szívből énekelt, mi mindig megszólítottuk - mondja Kati néni. - Akit hívtunk, mindenki eljött közénk. Általában én szoktam beszervezni az új tagokat, de előtte kikérem a csoport véleményét is.
Az első hazai fellépésük novemberben egy helyi fotó- és festménykiállítás megnyitóján volt a Szabadidőközpont színpadán, attól kezdve aztán minden kulturális rendezvényen szerepeltek a faluban.


Az első hazai fellépés (1993)
Az igazi megmérettetésre 1993. december 4-én került sor Komáromban a Hagyományőrzők I. Országos Seregszemléjén, ahová a helyi általános iskola hatodik és hetedik osztályos diákjaival közösen jelentkeztek. A seregszemlén Karácsonytól karácsonyig címmel 18 csoport mutatta be saját faluja népszokásait. A tardoskeddiek a Szinalával szerepeltek.
- Gondoltam, csupa öregasszony ne szinalázzon, elmentem hát a helyi általános iskola igazgatójától elkérni a gyerekeket. Az volt az elképzelésem, hogy úgy adjuk elő az egykori népi játékot, mintha a mai nagymamák tanítanák meg unokáikkal - emlékezik vissza Kati néni.



A viselet

Ez a seregszemle több szempontból is fontosnak bizonyult. Egyrészt szükségük volt az asszonyoknak népviseletre, hiszen idáig a fehér blúz és a fekete szoknya képezte fellépő ruhájukat, másrészt viszont első alkalommal próbáltak színpadra vinni egy helyi népszokást.
Tardoskedden az I. világháborúig általános volt a hagyományos öltözködési mód, de a két világháború közötti időszak alatt a falusias, paraszti viseletet folyamatosan felváltotta a városias, polgári öltözet.
A tardoskeddi asszonyok jellegzetes, három részből szabott fíketőt (főkötőt) hordtak, világoskék, rózsaszín vagy fehér színűt, amit apró lyukhímzéssel, szalagokkal, gyöngyökkel gazdagon díszítettek, s az álluk alatt szalaggal kötötték meg. A bokáig érő, négy részből varrott karton- vagy barhetszoknyát kötővel erősítették a derekukra. A szoknya elöl nyitott volt, akárcsak az alsószoknya, s mosás után erősen keményítették. A tardoskeddi nem volt sokszoknyás viselet, egy, esetleg ünnepen két-három alsószoknyát öltöttek. A ketíny (kötény) vászonból készült, ünnepi alkalmakkor fehér selyemkötényt viseltek. Jellegzetes a kaci, a testhez szabott ujjasféle, ennek hátát három részből szabták, s a csípőn bővült. Csipkével díszítették.


Az egykori kaci (Jókai-Méry: Szlovákiai magyar népviseletek)

- Férjem nagyanyja után találtam a padláson néhány régi holmit és emlékeztem az egykori fellépőruháinkra is a néptánccsoportból - mondja Kati néni. - A régi ruhákat szétfejtettem, s ezek alapján szabtuk ki az új népviseletet. Kikértem Méryné Tóth Margit tanácsát is. Tudtuk, hogy az új ruha nem a régi tökéletes mása, azonban megpróbáltuk a lehető legjobban leutánozni azokat. A polgármester támogatta elképzeléseinket, a községi hivatal teljes mértékben állta a viselet varratásának  költségeit. 
Megfigyelésem szerint az asszonykórus fehér fíketőiről csupán az áll alatti ujjnyi széles szalag hiányzik, ők hajtűvel erősítik fejükre a főkötőt. Szoknyájuk kevésbé ráncolt, nem nyitott, és cipzárat, gombot varrattak rá kötők helyett. Alsószoknyát egyáltalán nem viselnek, bár varrattak. Kiderült: egyszerűen hiúságból nem hajlandóak molettebbnek látszani, ezért szabatták a szoknyákat is kevésbé bőre. Kötényük készült egyszerű fehér sifonból és selyemből is, sőt egy fekete színű is, amiben a böjti játékot, a Szinalát adták elő. A kaciról csak a három részből szabott sonkaujj hiányzik. A viselet csipkedíszítése is hasonló, mint a régieké. A szoknya és a kaci anyaga halvány árnyalatú, színes virágmintákkal díszített brokát. Egyforma fekete pántos cipőket csak 2002-ben kaptak az asszonyok, elkészítésük költségeit a községi hivatal állta.


Tardoskeddi viseletben az asszonykórus (1995)


Mivel minden évben voltak állandó rendezvények, amelyeken kizárólag komoly műdalokat adott elő a Fehér Akác, így 1994-ben varrattak egy mai hosszú szoknyás-mellényes fekete-fehér együttest is.
1998-ban még egy fellépő öltözettel gyarapodott a ruhatáruk. Az egykori ünnepi díszmagyar (fehér plisszírozott szoknya, zöld kötény, piros mellény, rövid ujjú fehér blúz) mintájára szánták, ám azzal az indokkal, hogy a népdalkör tagjai már idősek, a mellény lett zöld színű, a kötény fehér, s a szoknya sötét alapon tarka virágmintás. Ebben a ruhában népdalokat énekelnek, s leginkább nyáron viselik. Ez nem stílusos színpadi öltözet.

Bonyhádon a tarka szoknyás, zöld mellényes öltözetben (1998)

A fekete-fehér mai öltözetben a sportpálya nagytermében (1998)
A Szinala

A tardoskeddi Szinala tavaszi vegyes  párválasztó típusú körtánc volt, amit énekes kísérettel jártak fiatal lányok és fiúk együtt. Maga a szinalázás szó a dallamszöveg kezdő sorából („Hej, szinala,szinala...“) ered. Valószínűleg a „szín alja“ esetleg „szína (széna) alja“ szavak összevonásával keletkezett. Tardoskedden a nagyböjttel kezdetét vette a szigorú tánctilalom, amikor bármiféle táncos megmozdulás megengedhetetlen volt. A farsang végeztével bálokat már nem rendeztek, a szórakozás egyetlen módja a szinalázás volt. A böjt első napjától egészen húsvétig szinaláztak, amíg a húsvéti bállal ismét kezdetét nem vette újra a táncos szórakozás. Megvoltak az állandó szinalázó helyek: az Újfaluban, a mai Kis utcában, az egykori Juhász téren, a templom mögött (mai Felvégi park), a Luki téren, a kocsma előtt (a mai Május utca parkja), a Felvégen. Naponta este hat óra körül kezdődött a játék, a táncosok kört alkottak egyszerű kézfogással. Kezüket előre-hátra mozgatták, mindig jobbra haladva sétáló lépéssel, palóc karikázóval. Hétféle népdalt énekeltek szigorú sorrendben egymás után, melyek közül egy („Víkony cérna...“) visszatérő dallamsor volt. A kör közepén álló lány, vagy fiú (nagyobb kör esetén egyszerre többen is) párt választott magának, akivel aztán középen  forgott, a körülöttük táncolók ekkor megálltak, s helyben tapsoltak. Aki már választott párt, új dal éneklésekor beállt a többiek közé, s a helyére, a kör közepébe a  párja került. Az utolsó dal, a  „Tisza parti kisleány“ utolsó versszakára már mindenki párt választ, ez a rész gyors, s mindenki párjába karolva forog. Este tízig, tizenegyig is eltartott a játék. - Lánykoromban én még szinaláztam, a szélesebb utcákon, tereken, a faluban egy időben tíz helyen is játszották ezt a játékot. Két-három utcából harmincan-negyvenen is rendszeresen összejöttünk, mindnyájan olyan tizenhárom-tizenötévesforma fiatalok - mondja a csoportvezető.


Szinalázás a Találkozás a szülőfölddel c. rendezvényen (1995)

Kati néni tehát elsősorban saját gyermekkori emlékeire hagyatkozott, amikor betanította a csoporttal és az iskolásokkal a Szinalát, illetve egykori néptáncosként már színpadon is táncolta azt. Különösebb kutatómunkára nem volt szüksége az egykori énekek felidézéséhez sem, hiszen még jól emlékezett rájuk. - Méry Margit és Keszeg István is eljött megnézni a próbát, s mivel egy kicsit cifráztuk a lépést, figyelmeztettek, hogy térjünk vissza az eredeti változathoz, nem az én koreográfiámra kíváncsiak - meséli Kati néni.
A Szinala szövegében fellelhető (igaz, nem következetesen) a község nyugati palóc nyelvjárásának néhány jellemzője: az í-zés: víkony (vékony), közepibe (közepében)..., az  ö-zés: kő (kell), tő (tű)..., különböző ragok módosulása: takaríjja (takarítja), tóba (tóban)..., ugyanakkor: szűrben, vékony, anyjához... Egy példát találtam o-u hangzóváltásra: bukorban (bokorban), szemben vele: rózsa (nem rúzsa). A zárt „e“ és palóc illabiális „a, á“ hangzókat ma már ugyancsak nem ejtik a szövegben következetesen.

A szinalázáskor énekelt dalok szövege:

Hej, szinala, szinala, szína szakadékja,
benne van a kerék asszony, könnyen, könnyen,
kis menyecske, takaríjja, bodoríjja,
öleljen meg engem, aki szeret.

Ezt szeretem, ezt kedvelem,
ez az én édes kedevesem,
ha kerülnék, kerülnék, rózsa volnék, virulnék,
mégis kifordulnék.

Ég a gyertya, ha meggyújtják,
elaluszik, ha elfújják.
Járjad, járjad, jó katona,
hadd dobogjon ez az utca,
állj ki már, kis király.

Kiskacsa fürdik fekete tóba,
anyjához készül Lengyelországba.
Híber, hábor, Királyi Gábor,
gyöngyöt, gyöngyöt asszonyának,
gyöngykoszorút a lányának,
harangos pálcát az apjának,
bukros bukrétát a fiának.

Víkony cérna nagy tő, nagy tő, nagy tő,
nekem ez a málé nem kő, nem kő.

Leesett a lencse, betörött a feje,
vajjal kötötték be, vajjal jó a lencse.

Sütött ángyom rétest, nem adott belőle,
kivitte a kertbe rózsás keszkenőbe.

Utána a bácsi hosszú dolmány szűrben,
megölelte ángyom a kiskert közepibe.

Hela, hela, helicska, jó rázz ki rongyocska,
varga vagyok, varga, ki a sarut varrja.
Van énnékem jó emberem,
vízbe maradt a kenderem,
majd kihányjuk esztendőre,
vékony cérna lesz belőle.

Víkony cérna nagy tő, nagy tő, nagy tő,
nekem ez a málé nem  kő, nem kő.

A Martin György és Takács András Mátyusföldi népi táncok (Madách, 1981) című könyvében közölt, 1966-ból származó gyűjtés néhány esetben eltér az asszonykórus által énekelt változattól, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy az egyes utcákban különböző változataiban énekelhették a szöveget. A dallamban nem, a ritmusban szintén mutatkoznak kisebb eltérések. Egy dallamsor („Van én nekem bicsakom...“) pedig teljesen hiányzik a Fehér Akác által előadott Szinalából. Amikor rákérdeztem, kiderült, hogy többen az asszonyok közül ismerik a nótát, de soha nem énekelték gyerekkorukban a szinalázáskor. A másik nagy különbség, hogy  az asszonyok emlékezete szerint a Szinala dalait szigorúan az általuk is előadott sorrendben énekelték, míg az említett könyv szerzői szerint a dallamok sorrendjét mindig tetszés szerint változtatták a szinalázók. A szinalázáskor énekelt dallamok Martin - Takács gyűjtésében (1966):





A sikerig vezető út

1994 farsangján két helyi bált is a Fehér Akác asszonykórus nyit meg népdalokkal. Tavasszal újabb tagokkal bővül a népdalkör, a márciusi koszorúzási ünnepségen a Hősök szobránál már Baráné Szevecsek Márta és Bogdányné Sztracsár Katalin is énekelnek. Rövidesen lehetőségük nyílik bemutatkozni az Érsekújvári járás többi hagyományőrző csoportja előtt három alkalommal is: április 14. - Érsekújvári Regionális Központ, június 26. - Járási dal- és táncünnepély a Szőgyéni Akácosban, júliusban: Nagykéri Csemadok-nap. A csoportvezető ezeken a fellépéseken szólót énekel, előadják a Szinalát és egy népdalcsokrot.
A Remény című országos katolikus hetilap felhívására jelentkeznek a bécsi Szent István napi ünnepi műsorra azzal az indoklással, hogy Tardoskedd templomának is első magyar királyunk a védőszentje. Augusztus 28-án Bécsben a környező országok magyar ajkú híveinek részvételével a Szent István dómban magyar nyelvű misét hallgatnak, s kint a téren bemutatkoznak az Árvalányhaj lengedez a hegytetőn ... kezdetű népdalcsokrukkal.
Ősszel állandósul a csoport tagjainak a száma tizenkettőre: Mojzesné Szalay Erzsébet érkezésével véglegesnek tartják a létszámot. Ezentúl már csak egy-egy régi tag távozásakor hívnak új asszonyokat maguk közé.
Énekelnek a II. világháborúban elesett tardoskeddi hősök márványtáblájának felavatásakor a Hősök szobránál, a jubilánsok ünnepségén, s decemberben elkészül a saját egész estét betöltő műsoruk, melyen vendégszerepel a falu többi kultúrcsoportja is: a CSETT, a Férfi kar, a általános iskolások és a TIK (Tardoskeddi Ifjúsági Közösség - a jelenlegi 63. számú Sík Sándor cserkészcsapat elődje). Az esztrádműsorra a mozi színpadán kerül sor.
Az új év a Csemadok járási bizottságának népviseleteket bemutató batyubáljával kezdődik. A járási székház épületében felvonul a hét kurtaszoknyás Párkány környéki falu parádés viselete, a szőgyéni népviseletet pedig egy házaspár mutatja be. Látható az ipolyszalkai hagyományorző csoport a jellegzetes virágmintás kasmírkendőkben, s Érsekújvár városának egykori polgári viselete. A tardoskeddiek a századelejei paraszti női viselet rekonstrukciójában vannak jelen. A talpalávalót a kürti Pepes prímás cigányzenekara húzza, a tánc közötti szüneteket a jelenlévő hagyományorző csoportok műsora színesíti. A rendezvényről riport készült a Szlovák Televízió Magyar Adásának Régiók című magazinműsorába.


A Csemadok járási batyubálján (1995)

Áprilisban Tavaszváró címmel újabb önálló műsorral lépnek a mozihelyiség színpadára a CSETT-tel és a Férfi karral. A hónap végén Találkozás a szülőfölddel címmel a község két napra hazahívja az 1948-ban Bonyhádra és Györkönybe telepített egykori tardoskeddi lakosokat, nekik az asszonykórus nép- és műdalokkal kedveskedik. Érthető módon a vendégek leginkább a Szinalának örülnek. A rendezvényen előadott szinalázás látható a mellékelt videokazettán.
Május 17-én a Csemadok területi választmánya Bényben megszervezte a Tavaszi Szél... folklórtalálkozót, ami máig is kétévente megrendezésre kerül.  Az asszonyok számára csak a helyszínen derült ki, hogy tulajdonképpen versenyről van szó. Amikor a zsűritől a mindössze másféléves csoport ezüstfokozatos minősítést nyer, érthetően óriási az örömük. Nagyobb önbizalommal kezdik látogatni a környék falvainak folklórtalálkozóit: július 9. - Nagykéri Csemadok-nap a szabadtéri színpadon, július 16. - Szímő: Vág-parti randevú a sportpályán, augusztus 12. - IV. Gútai Folklórfesztivál, szeptember 9. - III. Szüreti Ünnepségek Érsekújvárott, szeptember 16. - Udvardi járási népművészeti fesztivál. Időközben falujukban is hallatják hangjukat, fellépnek a CSETT Zene nélkül mit érek én.... című esztrádműsorán, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom pártjának vitafórumán, az ezüst-, arany- és gyémántlakodalmasok ünnepségén, s október 4-én újra szerepelnek a Szlovák Televízió Magyar Adásában, ezúttal is a Régiók című magazinműsorban énekelnek. Karácsonyváró műsor helyett abban az évben a TIK szilveszteri műsort mutat be, a Fehér Akác asszonykórus az „Azt beszélik a faluban felőlem...“ kezdetű népdalcsokrot énekli a moziban.
1996 februárjában a helyi Nyugdíjas Szövetség batyubálján szerepelnek, június 16-án Msgr. Lénár Károly esperes urat köszöntik, aki abban az évben Helytállásért Díjat kap. Október 20-án a millecentenáriumi esten kuruc és háborús dalok hangzanak el előadásukban a mozi színpadán. A hónap végén a tardoskeddi 70, 80, 90 éves jubilánsokat köszöntik a sportpálya nagytermében. Decemberben a Kell ott fenn egy ország című karácsonyi műsor keretében két műdallal (Kell ott fenn egy ország, Kis templom csendjében) szerepelnek a mozihelyiségben.
1997. május 26-án a Lévai, Komáromi és Érsekújvári járás Rokkantszervezeteinek meghívására Podhájskán énekelnek. Június 28-án felavatják szülőfalujukban az új  szabadtéri színpadot. Júliusban egynapos jutalomkiránduláson vesznek részt a községi hivatal jóvoltából  a pőstyéni gyógyfürdőben. Szeptember 14-én az 1947-ben Tardoskeddről Csehországba deportáltak emléknapján a szabadtéri színpadon és a templomban is énekelnek.
1998 farsangján újból a Nyugdíjas Szövetség hívja őket a batyubálba tagságát szórakoztatni, március 7-én a Csemadok Országos Tanácsa ülésezik a sportpálya nagytermében, itt egy népdalcsokrot adnak elő. Augusztus 20-án Bonyhádra utaznak, nemzetközi testvérvárosi szerződést köt Tardoskedd a magyarországi várossal, ahol az Új kenyér ünnepén szerepel a népdalkör. December 20-án a Szent karácsony eljött című műsorban szerepelnek a szabadidőközpont nagytermében
1999 február 6-án a szímői Rozmaring asszonykórus meghívására a szímői kultúrházban énekelnek egy nótacsokrot a batyubálban, március 2-án a helyi nyugdíjasok teadélutánjának műsorát gazdagítják egy népdalcsokorral. 
Visszatekintve, 1999 május 1-je mérföldkőnek számít a Fehér Akác asszonykórus később elért sikerei szempontjából, bár ők ezt akkor még nem is sejtették. Ezen a napon a Bíborpiros Szép Rózsa (országos népzenei vetélkedő, kétévente rendezik a Tavaszi Szél-lel felváltva) regionális válógatóján versenyeznek Nagykéren, de nem jutnak tovább. Produkciójuk értékelésekor Ág Tibor, a  zsűri elnöke felteszi a szónoki kérdést: „Kedves tardoskeddiek, mondják, miért nem énekelnek eredeti tardoskeddi népdalokat? Ismerik a régi dudanótákat?“ A csoportvezető visszakérdez: „Azokat a csúnyákat?“ A zsűrielnök válasza a későbbi otthoni próbákon aztán komoly fejtörést fog okozni a tizenkét asszonynak: „Az a maguk öröksége, azt tessék továbbvinni...“ A csúnya kifejezéssel a  dudanóták sikamlós szövegére és a mainál archaikusabb nyugati palóc nyelvjárásra célzott Kati néni.



Június 27-én a Köbölkúti járási dal- és táncünnepélyre utaznak, augusztus 7-én a Marcelházai Falunapra. Augusztus 14-én Tardoskedd község megrendezi a szabadtéri színpadon az  I. Szent István napokat, melyre hivatalosak a környék hagyományőrző együttesei, s fellépnek a hazai csoportok is.  Decemberben műdalokat ( Ünnepek ünnepe... kezdetű csokor) énekel a Fehér Akác a sportpálya nagytermében a karácsonyi rendezvényen.
2000-ben a már megszokott, minden évben ismétlődő hazai rendezvényeken szerepelnek, és Szímőn, valamint Zsitvabesenyőn öregbítik Tardoskedd hírnevét. November elején eljutnak Egerbe a 10. Palócgálára, ez a nap pirosbetűs ünnepként kerül be később a krónikába.

Az első nagy siker - a tardoskeddi dudanótákkal

Az év folyamán RNDr. Bara Mihály polgármester segítségével a Magyar Tudományos Akadémia archívumából a csoportnak sikerül megszereznie Birkus (Ördög) Apol és Birkus Albert előadásában a tardoskeddi dudanótákat. Amikor az énekkar próbáján először meghallgatják őket, a csoportvezetőnek sokáig tart meggyőznie a társaságot, hogy érdemes a hanganyaggal foglalkozniuk. Kati néni a hallottakat kibővíti azokkal a nótákkal, amelyeket egykor Csergős Bözsi nénitől tanult, s így készül el az első olyan népdalcsokor, melyben már nyolcan szólót is énekelnek. A csokorba nyolc népdal került, az egyik („Hej, dudásom...“) visszatérő dallamsor.
Az eredeti szöveget az asszonyok helyenként eufemizálták, enyhítették, megszépítették: fingás helyett, a kifejezésre rímelő azonos szótagszámú alvás-t és a szarás helyett a horsogás-t építik a dalszövegbe. ( Az eredeti versszak:„Öreganyád a szívásba majd megszakad a fingásba, eriggy oda, rúgd ódalba, hogy ne szarjon a szívásba.“) Ugyanilyen változtatást eszközölnek a „baszd meg az anyádot“ sorban, ami az ő előadásukban így hangzik: „csapd össze bokádot.“ Ha az eredeti népdalszöveg nem színpadra való, az ilyen eufemizáció megengedett.
A szövegben további, eddig még nem említett jellemzői fedezhetőek fel a nyugati palóc nyelvjárásnak: múlt idejű igealakokban a szóvégi „l“ elhagyása: ittá (ittál), etté (ettél), jóllaktá (jóllaktál), csinátá (csináltál), loptá (loptál), a szóközi „l“ kiesése és az előtte álló magánhangzó meghosszabbodása: szívás (szilvás), vót (volt), az „ly“-nak „l“-lel való ejtése: ollan (olyan).

A tardoskeddi dudanóták szövege:
(I.csokor)

Rígen vót, soká lesz,
míg ollan rúzsám lesz,
kinek fejvánkusa
fehír szalagbú lesz.

Karton dunna, dajli,
ereggy odébb rúzsám a falig,
hadd fekszek melléd hajnalig,
míg ídesanyád aluszik.

Karton dunna de púha,
kimaradtunk rúzsám alulla.
Anná az isten valaha,
ketten nyugonnánk alatta.

Ittá, etté, jóllaktá,
vigyen az ördög inné má,
sej, ittá, etté, jóllaktá,
vigyen az ördög inné má.

Nincs a fűzfának töve,
nincs a Lucának szeme.
Ha szeme vóna, elmenne,
itt nem szemtelenkedne.

Bábi, bábi, Tami bábi,
elment kukoricát lopni
megfogták a Tami bábit,
lehúzták a harisnyáit.

Bábi, bábi, mit csinátá?
Talán kukoricát loptá?
Úgy kő néki, minek lopott,
mé nem inkább imádkozott!


Miután a csokrot összegyakorolják,  november 4-én elutaznak Egerbe a Népzenei Együttesek Országos Minősítésére. Legnagyobb meglepetésükre a zsűri különdíjjal és arany fokozattal jutalmazza előadásukban a tardoskeddi dudanótákat.


Tardoskeddi dudanóták - II. csokor

A 2001-es év újabb meglepetéseket tartogat a Fehér Akác asszonykórus számára. Október 20-án első alkalommal jutnak el a döntőig a Bíborpiros Szép Rózsa versenyén, Dunaszerdahelyen - a döntőben, azonban már nincsenek a díjazottak között.



November 17-én újra ott vannak Egerben a Palócgálán, s elnyerik a nap fődíját: egy nemzeti színű szalaggal átkötött, kemencében sült, óriás palóc cipót. A rendezvény látható a mellékelt videokazettán.


Az Egri Palócgála díjaival (2001)

A sikert ezúttal is a dudanóták hozzák meg számukra, azonban ezek nem azonosak az egy évvel korábbiakkal. Az új csokor népdalait Manga János gyűjtötte, szövegükben két valódi tájszó is felfedezhető: pendel (pendely - vászon alsószoknya), péntő (kendervászonból készült hosszú női ing).  Alak szerinti tájszavakban is bővelkedik a dalszöveg: téfő (tejföl), pallás (padlás), őröze (őrízte), fönnakanna (felakadna), elejbem (elém). A nyugati palóc nyelvjárás egyik további jellemző jelenségére is található példa: a főnévi igenév -ni képzőjének módosulása -nyi-re: megtanúnyi (megtanulni).

A tardoskeddi  dudanóták szövege:
( II. csokor)

Megy a kislány öcsöstű
kanálison keresztű,
függő gyöngy a fülibe,
kivarott kendő a kezibe.

Péterkére mentem vóna,
elejbem át egy nagy góla.
Ha a botom nem lett vóna,
talán meg is evett vóna.

Ádám, Éva szentek vótak
mégis eleget fuccsótak.
Hát a szegíny parasztember,
hogyne fuccsóna az ember?

Öreganyád pendele
sövínyre van terítve.
Bátyámuram őröze,
hogy a szél el ne vigye,
a szél el nem viheti,
mer a fót nem engedi,
csak a cérna meg a fót,
hatvan forint ára vót.



2002 - a legnagyobb siker éve

Mivel időközben ketten is kimaradnak a csoportból, 2002 folyamán új tagok jönnek: Ludasné Tóth Mária és Mogrovičné Kollár Magdolna. Április 27-én Magyarországon,  Szákszenden szerepelnek, május 11-én a Tavaszi Szél pozsonyi országos népdal- és népzenei verseny döntőjében a pozsonyi Szlovák Rádió hangversenytermében (a Pátria Rádió Magyar Adásának Főszerkesztősége rendezésében) rangos zsűri (Alföldi Borus István a Bartók Rádió zenei igazgatója, Agócs Gergely népzenekutató, Németh Imre a Szlovák Filharmónia tagja) előtt mérettetik meg  a csoport. A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége Arany Páva Díjjal és arany fokozattal jutalmazza a produkciót, s a Fehér Akác asszonykórus elnyeri a Pátria Rádió nívódíját, valamint a szlovéniai Muravidéki Magyar Rádió különdíját is.


A sikeres szereplés eredményeképpen június 6-án első ízben kapnak meghívást a Nyékvárkonyi Falunapra, augusztus 17-én pedig Szlovéniába utaznak, Lendvára. Szeptember 1-jén az egyetlenek az Egri Népzenei Gála és Szakmai Napok 24 fellépője közül, akik az előző napi válogatás után a Palócgála műsorában mindkét népdalcsokrukat elénekelhetik. A gálaműsorról rádiófelvétel készült, a közvetítést Olsvai Imre (az MTA munkatársa és a KÓTA tiszteletbeli elnöke) kommentálta a Bartók és Kossuth Rádióban.


A közelmúlt

2003-ban újra tizenkettőre nő a létszám, az új tag: Szpevákné Vanya Izabella. Június 6-án az Országos Pünkösdi Ünnepségek résztvevője a Fehér Akác asszonykórus Martoson, ahol két ízben is fellépnek. Augusztusban a Pátria Rádió Hazai Tájakon című néprajzi műsorában felelevenítik a hallgatók számára a régi gyermekdalokat, kiszámolókat, versikéket. Október 4-én az V. Országos Citeratalálkozót a sportpálya nagytermében a dudanóták két csokrával ők nyitják meg. Ez a szereplésük látható a mellékelt videokazettán. November 24-én a Bíborpiros Szép Rózsa dunaszerdahelyi döntőjében nem díjazzák az általuk előadott Muravidéki summás dalokat, a vetélkedőt az MTA Zenetudományi Intézete, a Vass Lajos Népzenei Szövetség és hazai szakemberek zsűrizték.



Vigaszdíj az asszonyok számára, hogy ugyanakkor meghívást kapnak a Pátria Rádió koncerttermébe egy hangfelvételre. Ott részesülnek november 27-én, fennállásuk tíz éve alatt először, előadói honoráriumban, a „művészeknek“ fejenként 225,- Sk-t fizetnek.


A Tardoskeddi magyar népzene című lemezen


2003-ban a község önkormányzata Tardoskeddi magyar népzene címmel saját CD lemezt ad ki, melyen a hazai hangszeres és éneklőcsoportok (Gyermek citerások, Férfi kar és a Fehér Akác asszonykórus) mutatkoznak be.  A Fehér Akác asszonykórus eredeti tardoskeddi népdalokat örökít meg a lemezen, előadásukban hallható a dudanóták mindkét csokra és további öt népdal: a Tardoskeddi templom körül..., Nem az a kislány..., Írok, írok..., Bánat nyomja... és a Sej-haj... kezdetűek.  - Azért esett a választásom ezekre a népdalokra, mert az 50-es években a fonó és a váskatánc színpadra állításakor is ezeket énekeltük. Mivel akkor Méryné Tóth Margit néprajzkutató volt a vezetőnk, bízhatunk az ő megítélésében, miszerint ezek valóban a mi népdalaink - magyarázza Varga Katalin.

A CD lemez borítója

A CD lemez dalainak szövege:

Tardoskeddi templom körül
van egy gyalogút,
közepébe nagy artézi kút,
akármilyen nagy is ott a sár,
minden szőke, barna kislány
vízé oda jár.

Szőke kislány, barna kislány
ne menj a kútra,
mert ott van a pap a bukorba!
Megmozdul a cilinderkalap,
kiugrik a zöld leveles
bukorbul a pap.


Nem az a kislány,
ki magát annak tartja,
csak a cifra ruha mutat rajta.
Nem tudja a rántást megkevernyi,
mégis a huncut fírhez akar mennyi.

Nem az a legíny,
ki  magát annak tartja,
csak a rámás csizma mutat rajta.
Nem tudja a színát rendre vágnyi,
mégis a betyár lányokho akar járnyi.

A Kopogtató

2003 őszén a népdalkör tizenkét tagja újra lázas kutatómunkába kezdett. Ezúttal szintén egy régi tardoskeddi éneket, a szentcsaládjárás hagyományából már-már feledésbe merülő Kopogtatót szerették volna műsorra tűzni. Kiderült, a felelgetős vallási témájú énekre másképp emlékeznek az idősebbek a Felvégen, mint az Újfaluban vagy a Golgotán. A falu egyes részein eltérések mutatkoztak a szövegben és a dallamban egyaránt. Sőt, néhány helyen Szálláskeresőnek vagy Zörgetőnek nevezik, valószínűleg a tartalomra és a kezdő sorra utalva. Végül Kati néniék a leginkább elterjedt változatot választották ki, s ezzel léptek színpadra december közepén a Szabadidőközpont nagytermében a Szent karácsony eljött címet viselő karácsonyváró rendezvényen.
A szentcsaládjárás tulajdonképpen a betlehemezéshez hasonlítható. Kilenc nappal szenteste előtt kezdtek járni a fiatalok házról-házra Jézus, Mária és József számára szállást keresni. Minden házba a Kopogtatóval köszöntöttek be, ami párbeszédes formában emlékeztet arra, hogyan zavarhatták el a szent szülőket Betlehemben mindenhonnan. Az utolsó házban is csak az istállóban akadt számukra hely. Tardoskedden a kiválasztott házakban az ottlakók oltárt készítettek, mert éjszakára náluk maradt a szent család. A karácsonyi ünnepek alatt szintén ilyen módon őrízték valamelyik házban a szent családot.

A  Kopogtató szövege:

1. kopogás
- Ki zörget ott?
- Ó, két szegény hívő.
- Mi jót hozott?
- Oltalmat kérni jő.
Ó, Isten nevében kérünk,
fogadj be, nincs menedékünk!
- Ne kérjetek!
- Ó, adj csak kis helyet!
- Nem, nem lehet.
- Hálánk majd megfizet.
- Ha mondom, nem, hát nem lehet,
az ajtómtól eredjetek!

2. kopogás
- Mi zaj az ott?
- Egy asszony s férje kér.
- S mi óhajod?
- Csak kis tenyérnyi tér.
Ha van, szobádba ez éjre juttass,
Isten megáld érte.
- Van pénzetek?
- Az nincs, csak szeretet.
- Úgy menjetek!
- Lágyítsd meg szívedet!
- Elég, ne háborgassatok,
hordjátok el magatokot,
mi sok, az sok!

5. kopogás
- Elkéstetek!
- Ezt mondják mindenütt.
- Csak menjetek!
- Elállunk egy helyen,
ó, légy kegyes! Reggelre jő
a Messiás, hálás lesz ő.
- Mesélhetsz ám!
- Ó, hidd el, igazán!
- Nem hat reám!
- Segíts ez éjszakán!
- De bőbeszédű nyelvetek,
az ajtómtól eredjetek!
Ott künn, jobbra!

A szent család tiszteletének hagyománya kissé módosulva, de megmaradt a mai napig a faluban. Mára ez a szokás annyiban változott, hogy mind a kilenc napon át (december 15-től 23-ig) egy és ugyanazon családnál gyűlnek össze a hívők - rendszerint az idősebb generáció. Azonban egyidejűleg még legalább nyolc-tíz család tartja ezt a hagyományt. Ezekben a családokban az egyik helyiséget kiűrítik, a meghívottak számára 20-30 széknek is el kell férnie, oltárt készítenek, elhelyezik a szent család szobrát rajta, s nagyon gazdagon díszítik a szobát élő virággal. Minden napra más-más imát, éneket, rózsafűzért választanak ki, ezeket sokszorosítva kiosztják a meghívottaknak. Hazatérés előtt szintén énekszóval búcsúznak az egybegyűltek.

A záróének szövege:

Isten vigye, Isten védje szent család tisztelőit,
az ő drága szent nevüknek buzgó magasztalóit.
Hogy máskor is egybegyűlvén néki szép koszorút kötvén,
Isten vigye, Isten védje szent család tisztelőit!

A Kopogtató és a záróének látható a népdalkör előadásában a mellékelt videokazettán. A szent család tisztelőinek összejövetelét 2003 decemberében Tóth Matild néni otthonában láttam a Virág utcában és a Borbély családnál a Gorkij utcában.

A jelenlegi énekkari próbák

A Fehér Akác asszonykórus rendszeresen hétfő esténként, este hat órától  gyakorol immár tíz éve a helyi  Szabadidőközpontban (az egykori fiúiskola épülete), a számukra kijelölt teremben. Az épületben található a községi könyvtár, az internet klub, két teremben a sportklub asztaliteniszezői edzenek, további két helyiségben a Férfi kar és a Váska néptáncegyüttes gyakorol. A földszinti nagyterem színpada megfelel a szűkebb körű (80 ülőhely a nézőtéren) helyi rendezvényeknek. A sportpálya termének befogadóképessége nagyobb (200 ülőhely), így a legtöbb rendezvényt (kultúrműsorok, évzáró gyűlések, bálok) itt tartják. A nagyszabású, a falu összes lakosának szánt rendezvények az 1000 ülőhelyes szabadtéri színpadon kerülnek megrendezésre.

A népdalkör tagjai a próbateremben egy hosszú asztalt ülnek körül olyan módon, hogy mindenki mindenkire jól lásson. A tagoknak állandó helyük van, mindig ugyanarra a helyre ülnek, rendszerint mindenki a legjobb barátnője mellé. Közvetlenül a fellépések előtt félkörben állva is gyakorolnak, ahogyan a színpadon is láthatóak. Ilyenkor magasság szerint sorakoznak fel, arra ügyelve, hogy középen legyenek a legmagasabb asszonyok, kétoldalt a legalacsonyabbak. Ha új népdalokat készülnek tanulni, azok szövegét Bara Márta és Mojzes Erzsébet gépelik és sokszorosítják a többieknek.
A gyakorlóterem falát okleveleik és a fellépések alkalmával kapott emléktárgyak (agyagkorsók, tányérok, emlékplakettek, a Szlovák Rádió üvegmakettje) díszítik. Egy hatalmas faliújságon fényképek, oklevelek hirdetik legnagyobb sikereiket. A fellépéseken nagyon sok könyvet kaptak ajándékba, ezeket a csoportvezető odahaza, családi házában őrzi.

A Bíborpiros Szép Rózsa kerámiából készült emlékplakettje (2001)
A piros műbőrkötésű krónikát Mojzes Erzsébet őrzi otthoná-ban, mivel ő is vezeti. A be-jegyzések módja változatos: élménybeszámolók, újságcikkek, fényképek, grafika, meghívó- és köszönőlevelek, műsorrendek, képeslapok sokasága váltja egymást.







A krónika első oldala
Viseletét mindenki haza hordja, saját maga tartja rendben. Egy-egy énekkari próba kétórás, a versenyek előtt hosszabb is lehet. Nem jellemző, de ha Kati néni úgy ítéli meg, hogy szükséges, akkor gyakrabban is találkoznak. A próbák rendkívül barátságos hangulatúak, az asszonyok számon tartják egymás névnapját, ilyenkor virággal kedvesnek az ünnepeltnek. Akinek pedig névnapja van, az süteményt, üdítőt, pezsgőt hoz. Mivel tizenketten vannak, minden hónapra jut egy-egy ilyen alkalom, amikor megterített asztal mellett énekelgetnek. Ha valamelyik asszonynak kerek születésnapja van, otthonában látja vendégül a többieket. Ilyenkor nagyobb az eszem-iszom, de a próba nem marad el akkor sem, hanem ott, az illető otthonában tartják meg.


Rendhagyó énekpróba Mojzes Erzsébet otthonában (2002)

Az új tagokat  az első pillanattól fogva régi jó ismerősként kezelik. Összetartásuk szép példája: megesett, hogy Kati néninek fájt a lába, a többiek meglepetésszerűen autóval mentek érte, hogy jelen lehessen a próbán.
Évente egyszer házastársaikkal együtt közösen vacsorameghívásban részesülnek ajándékképpen a községi hivataltól. A csoport utaztatásának költségeit a különböző versenyekre, fellépésekre szintén a községi hivatal állja.

A tagság

A népdalversenyek szabályai szerint a maximum tizenkét fős felállás megengedett egy-egy népdalkör esetében. Az asszonykórus tudatosan törekedik arra, hogy egy-egy távozó tagot azonnal pótoljanak. Akik ezidáig az énekkartól búcsút vettek, idős korukra hivatkoztak, s arra, hogy fájós lábbal már nehezükre esik eljárni a próbákra. Ráadásul télen a sötétben kell botorkálni, s  messze is laknak a szabadidőközponttól. Azonban a fellépéseken mindig megjelennek, a közönség soraiból szurkolnak továbbra is társaiknak.
Az eredeti alapító tagok közül négyen máig is énekelnek,  az átlagéletkor: 58 év (a legfiatalabb és a legidősebb énekkaros között 23 év korkülönbség van), öten nyugdíjasok. Vannak közöttük közvetlen munkatársak (Vanya-Labai, Mogrovič-Vas-Bogdány) és közeli szomszédok is (Varga-Bédi).

A jelenlegi taglétszám: 12 fő, névsor szerint:

Bara Márta - 1994 márciusától tagja a Fehér Akác asszonykórusnak. Ő a legfiatalabb, 47 éves, a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban érettségizett, majd kétéves szlovák tanítási nyelvű közgazdasági felépítményi iskolát látogatott Pozsonyban. Szülőfaluja a csallóközi Nyékvárkony, 1991-ben költözik Tardoskeddre. A helyi nyelvjárást máig nem sajátította el, neki tanulnia kell a helybéli dalszövegek kiejtését. Az Érsekújvári Magyar Tanítási Nyelvű Czuczor Gergely Alapiskola titkárnőjeként dolgozik, a jelenlegi tardoskeddi polgármester felesége. 1977-től 1981-ig az Ifjú Szívek énekkarában énekelt Pozsonyban.

Bédi Valéria - alapító tag, 67 éves, szlovák tanítási nyelvű általános iskolai végzettséggel rendelkezik, az érsekújvári  Tesla vállalat műszaki ellenőreként dolgozott, 1989-től nyugdíjas.

Bogdány Katalin - 1994 márciusától tag, 55 éves. Az Érsekújvári Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban érettségizett, most az érsekújvári Osram vállalat munkása.

Bugyik Teréz - alapító tag. Ő a legidősebb, 70 éves. Magyar tanítási nyelvű általános iskolai végzettséggel rendelkezik, az érsekújvári Brašňa üzemében dolgozott varrónőként, nyugdíjas.

Labai Margit - 1993 októberében lett az asszonykórus tagja. 58 éves, szülőfaluja Györköny (Magyarország). 1967-ben kerül Tardoskeddre, amikor férjhez megy. Máig a magyar köznyelvet beszéli, de nincs különösebb gondja a tardoskeddi dalszövegek ejtésével. Gimnáziumi érettségivel rendelkezik, az érsekújvári Novodev kárpitosaként dolgozott, 1999-től magánvállalkozó.

Ludas Mária  - 2001 novemberében kerül az asszonyok közé. 59 éves, alapfokú műveltséggel rendelkezik, a Tardoskeddi Földműves Szövetkezet mezőgazdasági dolgozójaként kereste a kenyerét, 1997-től nyugdíjas.

Mojzes Erzsébet - 1994 novemberétől énekel a népdalkörben. 57 éves, a Nagysurányi Magyar Tanítási Nyelvű Kereskedelmi Szakközépiskolában érettségizett, könyvelőként dolgozott az érsekújvári Váhostav vállalat irodájában, ma már nyugdíjas.

Mogrovič Magdolna - 2002 tavaszától tagja a Fehér Akácnak. 52 éves, a Nyitrai Szlovák Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett, jelenleg az érsekújvári Osram vállalat műszaki ellenőreként dolgozik.

Szpevák Izabella - a Fehér Akác legújabb „szerzeménye“, mindössze egy éve, 2003 februárjától tag. 56 éves, a Nagysurányi Magyar Tanítási Nyelvű Kereskedelmi Szakközépiskolában érettségizett. A Tardoskeddi Helyi Nemzeti Bizottság könyvelője és helyettes anyakönyvvezetőjeként dolgozott, 1991-ben magánvállalkozó lett. Jelenleg nyugdíjas, mellette az egyik biztosítási társaság pénzügyi tanácsadójaként dolgozik. A hatvanas években a tardoskeddi Csemadok sikeres néptánccsoportjában táncolt, 1963-ban az országos Gombaszögi Folklórtalálkozón is fellépett.

Vanya Teréz - 1993 októberétől tag. 49 éves, magyar tanítási nyelvű általános iskolai végzettséggel rendelkezik, az érsekújvári Novodev kárpitosaként dolgozott, 1999-től magánvállalkozó.

Varga Katalin - alapító tag, a kezdetektől fogva ő a csoportvezető, sokéves Csemadok-aktivista. 68 éves, szlovák tanítási nyelvű tanonc iskolát végzett. A tardoskeddi Integra üzemének munkásaként vonult 1989-ben nyugdíjba.

Vass Erzsébet - alapító tag, 55 éves, alapfokú végzettséggel rendelkezik, az érsekújvári Osram vállalat munkása.

Kapcsolattartás a többi kultúrcsoporttal

Elsősorban a Csemadok többi hagyományőrző csoportjával (Váska néptánccsoport, Férfi kar és a Gyermek citerások) szorosabb a kapcsolatuk, hiszen számtalan rendezvényen szerepelnek ugyanazon műsor keretén belül. Ha más községekbe kapnak mindannyian meghívást, közös autóbusszal utaznak. Évente együtt szervezik meg a hagyományos karácsonyváró kultúrműsort, s tavaly már ötödik alkalommal voltak valamennyien főszereplői a helyi Szent István napi ünnepségeknek.
Szükség esetén az asszonyok vegyeskórust alkotnak a Férfi karral, és a Váska néptáncegyüttessel karöltve előadták a Szinalát 2002-ben Szákszenden. 2003-ban és 2004-ben a Csemadok farsangi batyubálján  mulatott együtt a négy hagyományőrző csoport. Így a különböző generációk is találkoznak.       


Szinalázás Szákszenden  a Váska néptánccsoporttal (2002)


Mivel a Tardoskeddi Nyugdíjasklub Rozmaring vegyeskarának tagjai közül kerültek ki az asszonykórus énekesei, egymás rendezvényeit máig kölcsönösen látogatják, vendégszereplőként lépnek fel egymás kultúrműsorain. Ugyanez mondható el a szímői Rozmaring asszonykórussal való kapcsolatukról is, a környékbeli hagyományőrzők közül velük vannak a legnagyobb és legrégibb barátságban. A szímőiek a hagyományos Vág-parti randevúra hívják őket évente, a tardoskeddiek a meghívást az augusztusi Szent István napok alkalmával viszonozzák. A szoros kapcsolatot egy megható példával szeretném illusztrálni: a szímőiek csoportvezetője Kantár Éva. Éva asszony családja 2003 decemberében sürgős anyagi segítségre szorult, s halálosan beteg fia orvosi kezelésére a tardoskeddi asszonykórus gyűjtést szervezett. 

A Fehér Akác asszonykórus a helyi írott sajtóban

Tardoskedd község önkormányzata 1998 júniusában (a község első írásos említésének 777. évfordulója alkalmából)  Tardoskeddi Hírmondó - Tvrdošovský spravodaj címmel saját lapot indított. A lap megjelenésétől kezdve mindmáig csupán két olyan szám jelent meg, melyből nem értesülhetett az olvasó a Fehér Akác asszonykórus háza táján történt eseményekről. Míg Kati néni a Csemadok elnökeként tevékenykedett, kötelességének tartotta, hogy rendszeresen tájékoztassa a lap hasábjain a lakosságot. Legtöbbször a főszerkesztő maga kereste meg, hogy írjon a községi magazinba, s ő a kérésnek mindig eleget is tett. Egy esetben krónikásuk beszámolóját közölték, de az újság szerkesztői is írtak az asszonykórus tevékenységéről. A lap 800 példányszámban jelenik meg, az írásokat időrendi sorrendben adom közre.


I.évfolyam, 1.szám, 1998. június


III. évfolyam, 1. szám, 2000. június, III. évfolyam, 2. szám, 2000. szeptember, III. évfolyam, 3. szám, 2000. december


III. évfolyam, 3. szám, 2000. december, IV. évfolyam, 1. szám, 2001. április


IV. évfolyam, 2. szám, 2001. augusztus, IV. évfolyam, 3. szám, 2001. december
A Fehér Akác asszonykórus a helyi elektronikus sajtóban

A helyi audiovizuális sajtóban még erőteljesebb a csoport jelenléte, mivel a falu televíziója kilenc éve, megszakítás nélkül, heti rendszerességgel sugároz. 1994. november 4-től a Tardoskeddi Kábeltelevízió kétnyelvű, rendszerint kétórás hír- és magazinműsora vasárnap délutánonként 1250 tardoskeddi háztartásban látható. A mellékelt videokazetta anyaga a kábeltelevízió stúdiójában készült, s valamennyi felvétel vetítésre is került. Ezt az anyagot a teljesség igénye nélkül válogattam, hiszen az asszonykórus tévés szerepléseinek száma olyan magas volt az elmúlt kilenc évben, hogy  közel ötvenórányi szalagot tárol az archívum azokról a rendezvényekről, melyeken jelen voltak.
A mellékelt videokazetta anyaga:
- Szinalázás a Találkozás a szülőfölddel című rendezvényen (1995)
- Riport az Egri Palócgáláról (2001)
- A dudanóták két csokra az V. Országos Citeratalálkozón (2003)
- A Kopogtató és a szentcsaládjárás záró éneke (2003)
- A jubileumi ünnepség (2004)

A jubileumi ünnepség

Bár a Fehér Akác asszonykórus 2003 szeptemberében ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját, a sűrű program miatt a hivatalos jubileumi ünnepségre csak 2004. január 10-én került sor a sportpálya nagytermében a Csemadok farsangi hagyományőrző batyubálján. - Első alkalommal sikerült ilyen módon vendégül látnunk az alapszervezetünk mellett működő kultúrcsoportokat azokkal a  környékbeli hagyományőrző együttesekkel együtt, akikkel jó baráti kapcsolatban vagyunk - meséli a helyi szervezet elnöke, Fekete László.
A zsitvabesenyői asszonykórus és citerásaik, valamint a kürti vegyeskar ajándékképpen  rimóci népdalokkal és mulatós nótákkal kedveskedett vendéglátóiknak. A hazai Gyermek citerások, a Férfi kar és a Váska néptáncegyüttes műsora után a jubiláló csoport lépett színpadra. Azt, hogy ők a főszereplők, a színpadon olvasható felirat is hirdette: „10 éves a Fehér Akác“.
A népdalkör tizenkét jó hangú énekese a Muravidéki summás dalokat adta elő. - A közönség szűnni nem akaró tapsa után csak itt helyben döntöttünk aztán úgy, hogy ráadásként elénekeljük a vidám tardoskeddi dudanótákat is, hiszen legnagyobb sikereinket a határon innen és túl  éppen azokkal arattuk - mondja Varga Katalin, aki a batyubál kezdetén beszámolót tartott az asszonykórus tízéves tevékenységéről.


A jubiláló Fehér Akác asszonykórus (2004)

RNDr. Bara Mihály, a község polgármestere köszöntőjében háláját fejezte ki a csoportnak a helybéli néphagyományok ápolása érdekében kifejtett munkájáért és nemzetünk megmaradását szolgáló tevékenységéért. - Máshol is vannak eredményes énekkarok, talán kiválóbb szólisták is akadnak, a mi asszonyaink sikere azonban az egy tőről fakadó,  közös éneklésben rejlik. Sok versenyre, fellépésre kisértem már el őket, s nem volt terem, ahol ne támadt volna hirtelen csend, amikor ők egyszerre dalolni kezdtek...- jellemezte találóan a népdalkört a polgármester.



Az este üde színfoltja volt a zsitvabesenyőiek meglepetésműsora: népviseletüket éjféltájt váratlanul cigányöltözékre cserélték, s roma dalokat énekelve vitték táncba a bálozókat. Sikerült igazi farsangi hangulatot varázsolniuk a táncterembe, ahová a képviselőtestületen kívül régi szokás szerint a falu papja is hivatalos volt, ám az egykori falusi mulatságoktól eltérően a rendezők tombolahúzást is szerveztek. A Váska néptánccsoport diszkóhoz szokott fiataljai hazafelé menet „jó buliként“ jellemezték a rendezvényt, s  egyikük nevetve  megjegyezte: „Meg kellett volna nagymamámtól kérdezni, mit is értsek a batyubál kifejezés alatt. Csak itt helyben hasított belém a felismerés, látva a tálcákkal érkező vendégeket, hogy legközelebb  enni- innivalót  ajánlatos hoznom magamnak. Sebaj,  majd jövőre...“
A rendezvényről látható felvétel a mellékelt videokazettán.

A jelen

2004 márciusában a Csemadok fennállásának 55. évfordulóját készül megünnepelni országszerte. A tardoskeddiek alapszervezetének négy hagyományőrző csoportja egy kultúrműsorral egybekötött megemlékezést tervez. Az évfordulón Fekete László, elnök szándékában áll ajándékot és emléklapot adni azoknak a sokéves Csemadok-aktivistáknak, akik tevékenységükkel nemzeti hagyományaink megmaradásáért küzdöttek, mentik, ami még menthető. Nem lehet kétséges, kik lesznek az elsők a sorban.
 

Pályázati munka a Néprajzi Múzeum által meghirdetett 48. Országos Néprajzi Gyűjtőpályázatra
3. témakör: Falusi és városi kisközösségek mindennapjai - hagyományőrző egyesület
A pályázó neve: Benkő Timea
életkora: 31 év
foglalkozása: magyar - szlovák szakos tanár
a pályázati munka címe: A tardoskeddi Fehér Akác asszonykórus tíz éve
melléklet: CD lemez és videokazetta
 
2013-10-30 09:29:03 Erzsébet Mojzes
2013. október 21-én ünnepelte a csoport fennállásának 20. évfordulóját. Köszönjük, hogy nosztalgiázhatunk.
 
 

Posledné čítané / Legutóbb olvasott / Last seen:
19:19:16 A tardoskeddi Fehér Akác asszonykórus tíz éve (1994-2004) [2013-10-29; 7,702 x]
19:17:57 A Magyar Szemle Csehszlovákiával foglalkozó cikkei az 1928-1944 években / Články o Československu n... [2012-05-06; 7,895 x]
19:17:13 Kniha týždňa: Françoise Thom, Jak chápat putinismus (Pulchra Praha 2021) [2023-04-03; 993 x]
19:17:06 A KultúrKorzót megint kisemmizték a Csemadok és a Matica javára... Vagy mégsem? [2012-11-28; 3,188 x]
19:16:25 A hét könyve / Kniha týždňa: A Felvidék múltja és jelene (1940) / Minulosť a súčasnosť Horniakov (19... [2017-11-21; 2,683 x]
19:16:18 Prvá lastovička - novozvolená členka komisie pri MsZ odmietla finančnú odmenu / Első fecske - az újo... [2011-08-12; 2,409 x]
19:16:17 Primátor Klein sa opäť angažuje v kasínovom biznise [2022-09-08; 1,082 x]
19:15:55 Vec: Žiadosť o okamžité skončenie pracovného pomeru s Bc. Robertom Juríkom [2014-07-19; 10,023 x]
19:15:51 Až 31 Novozámčanov sa vysťahovalo s Interhelpom do Sovietskeho Zväzu v rokoch 1925-1932 [2010-11-20; 3,760 x]
19:14:30 A hét könyve: Benjamín Labatut, Amikor nem értjük többé a világot (Open Books Bp. 2024) [2024-04-23; 220 x]
19:13:36 Tzv. účelové dotácie šli prevažne do športu [2011-04-13; 3,673 x]
19:13:31 Kényes terepen: cikksorozat Érsekújvárról a DenníkN/Napunk hírportálon [2023-02-18; 996 x]
19:12:22 Mai mesénk: Rózsaszín [2012-11-30; 1,412 x]
19:12:18 Novozámocké aktivistky pozývajú na besedu o dobrovoľníctve v stredu 24.4. o 18.00 v Café Hollywood (... [2024-04-22; 470 x]
19:11:16 Zbierka na nákup munície pre Ukrajinu [2024-04-21; 368 x]
19:10:56 Kto platí za odvoz smetí zo súkromných ulíc papalášov? [2019-09-14; 2,889 x]
19:10:53 Kultúra betónových plotov a súkromných ulíc [2024-05-17; 649 x]
19:09:36 Zvrat v kauze s Limestone: Podnikateľ už netvrdí, že nevedel o skládke keď kupoval pozemky pod býval... [2023-02-17; 1,341 x]
19:08:23 V stredu sa primátor opäť pokúsi presadiť zmenu školskej budovy pri stanici na nájomné byty...... [2024-04-22; 712 x]
19:05:39 Toto je už dno, alebo sa dá klesnúť aj hlbšie? [2023-09-09; 1,291 x]
19:05:08 Tlačová konferencia primátora Nových Zámkov O. Kleina 3. februára 2015 [2015-02-03; 3,684 x]
19:04:21 Radnica si všimla hromady odpadu okolo smetiakov - v Šali [2019-01-28; 1,895 x]
19:03:15 A hét könyve / Kniha týždňa: Eduard Nižňanský, Nacizmus, holokaust, slovenský štát / Nácizmus, holok... [2012-06-05; 7,558 x]
19:02:44 Kniha týždňa / A hét könyve: Szabó Imrich, Tisícročná história rodu grófov Károlyi de Nagykároly (20... [2014-03-20; 7,665 x]
19:01:11 Nezvyklý rozsah a formu nadobúda propagačná kampaň na Logportál / Szokatlan méreteket és formákat öl... [2012-01-12; 3,881 x]
19:01:04 Správne konanie voči štatutárom mestských podnikov vo veci neposkytovania informácií bolo zastaven... [2013-07-16; 3,393 x]
19:00:58 Uráža ma, ak si niekto myslí, že som bola do tejto funkcie vďaka nemu dosadená... [2022-10-22; 1,624 x]
19:00:55 Kauza mestská skládka. Prepis záznamu z pojednávania dňa 15. mája 2023 na Okresnom súde v Nových Zám... [2023-06-10; 1,273 x]
19:00:35 Škandalózna prax podvojných pozvánok na MsZ, keď verejnosť nemá prístup k prerokovávaným materiálom,... [2019-03-03; 2,307 x]
18:59:33 Novozámockých trhovníkov obháňa kvôli kvalite potravín nedovzdelaný vojenský provianťák v zálohe...... [2020-07-06; 3,655 x]
18:59:23 Volebný program občianskeho kandidáta na primátora Nových Zámkov [2014-09-16; 6,655 x]
18:59:12 K diskusii o veterných elektrárňach: Veterné elektrárne zosilňujú sucho a prívalové dažde [2024-04-21; 526 x]
18:59:05 Szabó László: Érsekújvári albumok [2013-01-28; 7,535 x]
18:57:31 Môže poslankyňa - prisťahovaná krčmárka z METEORu - nazvať svoje spustnuté mesto spustnutým?... [2021-06-18; 1,435 x]
18:56:01 Egy csésze kávé virtuállis szépségverseny: Kovács Krisztina IFBB Bikini Model a februári Presztízs S... [2018-03-14; 4,430 x]
18:54:38 Vasárnapi beszélgetés Vitray Tamással Kürtön [2023-11-08; 950 x]
18:53:34 O veľkých plánoch a krátkej pamäti I. / A nagy tervekről és rövid emlékezetről I. [2013-03-31; 4,373 x]
18:53:02 Známy prieskumník Ivan Donoval natočil videá o dvoch strašidelných objektoch v Nových Zámkoch... [2024-02-20; 702 x]
18:51:57 T. G. Masaryk (7. 3.1850 – 14. 9.1937) v historickej chronológii na watson.sk / T. G. Masaryk a wats... [2013-03-10; 7,384 x]
18:51:47 Časopis Index hodnotil najväčšie agroprojekty podporené za október 2023 z eurofondov - dve firmy bol... [2024-03-23; 591 x]
18:51:27 Reakcia p. F. Vrábela na článok o šurianskej konferencii [2011-03-29; 5,544 x]
18:51:26 Kontrola NKÚ nezistila v LOKI podstatné nedostatky [2013-01-28; 2,991 x]
18:51:23 Kauza Turá. O čom bol výbušný príspevok nahnevaného účastníka stretnutia s I. Matovičom? [2023-05-03; 1,030 x]
18:51:21 Magyar pártalapítási kísérletek Felvidéken 1989 után II. - Magyar Néppárt / Pokusy založenia menšino... [2012-07-10; 3,146 x]
18:51:18 Slowár Antona Bernoláka [2011-11-23; 6,929 x]
18:50:27 Baumaxu sa netešia všetci rovnako - obyvatelia z okolia si začínajú uvedomovať negatívne dopady na i... [2013-07-23; 3,018 x]
18:48:48 Érsekújvári szereplője is van a Rally Dakarnak / Rally Dakar má aj novozámockého účastníka [2015-01-04; 2,388 x]
18:48:01 Nové knihy z regiónu [2015-11-28; 2,340 x]
18:45:02 Prejav Alberta Apponyiho k americkému obecenstvu z r. 1929 [2023-09-15; 1,008 x]
18:43:30 Ani tretí štátny orgán v poradí nezistil porušenie zákona v prípade ilegálneho znovuotvorenia mestsk... [2023-08-24; 889 x]

The index.php: SIZE[b]: 29,969 MODIFIED: 2024.01.09 22:06:48.MD5: a96b9c14c093fe1384de07847e3e01bc STATUS: FALSE  This window is : x