Március 14. Nagyszombatban
Zilizi Kristóf 
17-04-03 
2,674 
Nagyszombatban a forradalom és szabadságharc emléknapjának előestéjén, március 14-én tartották az immár hagyományos megemlékezést. Igazodva az akadémiai év alatt -októbertől júniusig - immár négy esztendeje bemutatott havi magyar nyelvű misékhez, melyek időpontja rendre a hónap második keddje.
Így tehát 18 órától a nagyszombati temetőben található nagyszombati csata emlékművénél gyűltek össze az emlékező NDK-s, azaz Nagyszombati Diákklubos egyetemisták, egyetemi oktatók, helyi és környékbeli magyarok. Először a dunaszerdahelyi Pántlika Zenekar fital zenész-énekes tagjai léptek fel hegedűjátékukkal Sebő József tanáruk vezényletével. Ezután Zilizi Tihamér mondott néhány szót a megjelentekhez. Felevenítette a csata lefolyását:
1848. december 16-án délután fél ötkor Sossay császári és királyi tábornok megkezdte Nagyszombat ostromát, melynek eredményeképp a túlerejével szinte teljesen bekerítette a várost. A császári oldalon 15 000 katona fogta gyűrűbe a városban tartózkodó 1 700 honvédet.
Guyon honvédezredes ezt akkor tudatosította, mikor a számára pozsony - nagyszombati vasúton küldött honvédcsapatokat erős tűz alá vették. Este 7 órára a városban véres utcai harcok lettek és Guyonék számára vagy a kitörés, vagy a fegyverletétel jött számításba. Guyon csapatai élére állva az éj leple alatt Szered, illetve Cífer - Pozsony irányában sikeresen kitört az ostromgyűrűből.
Az utóvédként bevetett 48. számú Ernő főherceg gyalogezred 3. zászlóalja azonban, mely a kitörési hadműveleteket fedezte, zászlóőrző századát elveszítette. A megmaradt négy század sikeres kitörést hajtott végre, de ebből később kettő fogságba esett.
A honvédalakulat a hős ellenállás alatt érzékeny veszteséget szenvedett. A magyarok oldalán 98 fő volt a halottak és sebesültek száma. Az osztrákok foglya lett 8 tiszt és 790 főnyi legénység. E csatában az osztrákok összesen 40 főt veszítettek.
A nagyszombati csatában a jelentős túlerővel szemben a honvédsereg nemcsak hősiesen küzdött, de kiváló példáját nyújtotta az önfeláldozásnak is. A csata névtelen hősei mellett Guyon honvédezredes, Pusztelnik honvéd alezredes és Mack honvéd tüzérőrnagy tevékenysége volt példás.
Az ország is felfigyelt és foglalkozott a nagyszombati csatával. Az ezidőtájt éppen Debrecenben tartózkodó Petőfi Sándor a honvédek dicső hőstetteit a Nagyszombati csata című művében verselte meg. Végezetül ezen versből idézzünk:
„Föl, föl magyarok,
Harcolni vitézül!
Zeng a riadó szilajúl, komoran,
Szörnyű csata készül.
Szörnyű csata lesz… jön előre az ellen,
Mint sáska-sereg!
Nem döbben-e meg,
Bármilyen erős, nagy a szív a kebelben.
(...)
De mit pazaroljuk a szót? mi teszünk
Hallgatva… előre… az ellen elé!
Nézz ránk haza! itt lesz egy új Marathon
Vagy Thermopülé!"
S harcoltak erősen,
Vad lelkesedéssel,
Az elkeserűlt szív
Órijás erejével.“
Nem e kő, tetteitek hirdessék dicsőségteket!“ – idézte Zilizi Tihamér az 1871-ben a város és vidéke által emeltetett honvéd emlékmű feliratát. A fiatalokat az itthon maradásra és közösségünkben a felelősségteljes helytállásra buzdította.
A hősi halottak emléke előtt a székely himnusz és a Halló, magyar, hol vagy, felelj... kezdetű, magyarok világhimnusza hegedűkíséretes eléneklésével és gyertyagyújtással tisztelgett a másfél tucatnyi emlékező. Németh Rezső atya pedig imát mondott az elesettek lelki üdvéért: elimádkozásra került a Miatyánk és az Üdvözlégy, Mária.
Az emlékezés a Szent Ilona templomban folytatódott. Ifjúsági énekekkel működött közre a Pántlika Zenekar, felolvasással és az oltárnál asszisztencióval az egyetemisták. A misén jelen voltak Morovics László és Húsťava István egyetemi docensek, továbbá Dominika orsolyita nővér. Miseszándék több is volt: hálából élő Erzsébetért és a Markotán család elhunyt tagjaiért, továbbá megmlékeztek a múlt héten elhunyt Hecht Anna karnagyasszonyról is, annak apropóján is, hogy 2016. október 11-én ellátogatott a nagyszombati közösségbe. De imádkoztak a pénteken elhunyt Kassa Sándor bényi plébános lelki üdvéért is.
Rezső atya homíliájában az énekelt válaszos zsoltár szépen csengő sorait idézte: „Aki szepltőtelenül járja az élet útját, annak mutatom meg az Isten üdvösségét.“ Mi a mi életcélunk? – tette fel a kérdést. A válasz a zsoltárba van belefoglalva: az üdvösség elérése, és ennek érdekében kell úgy élnünk az Mennyei Atya akaratát cselekedve, hogy erre méltók legyünk és egykor majd elnyerjük azt.
A mise végén újból elénekelték Sebő József tanár úr ötletéből adódóan a himuszokat: a székelyt, a világhimnuszt és a Boldogasszony, Anyánkat, majd felköszöntötték a napokban 70. születésnapját betöltött Németh Rezső atyát az Áldjon meg Téged az Úr kezdetű énekkel. Ráadásképp egy szép Kormorán-dal hangzott el, melynek címe „Magyarország“, melynek refrénrésze: „ha elvették, mi tiéd volt, vissza kell azt venni, Isten ujja megérintett, jó lesz magyarnak lenni“.
Végezetül egy verssel köszöntötték fel az ünnepelt Rezső atyát:
"Szűzanyánk, hallgasd meg legbuzgóbb imánkat,
Álld meg minden jóval lelkiatyánkat.
Ne engedd,hogy szívét bánat érje,
Legyen mindig nagy az Ő egészsége.
Tele a templom, minden szem rá figyel,
Mikor az evangélium után azt mondjuk: Engedje a jó Isten.
Szavai csupán a szívekhez szólnak,
Szűzanyánk kérünk, hogy őt megóvjad.
A jó Istent szolgálja, az igét hirdeti,
Dicsértessék, így köszönti Őt mindenki.
Ő a mi jó pásztorunk, vezeti a nyájat,
Büszkék vagyunk arra, hogy Ő minket megáldhat.
De most mégis azt kérjük, Istenünk Tőled,
Urunk, add rá áldásod, hogy éljen boldogan.
Aki velünk egyetért, mondjon egy imát,
S dicsőítve mondjuk: Áldjuk Rezső atyát!"
Természetesen a további két jubilánsról sem feledkeztek meg: Erzsi nénit, akiért többek között a a misét bemutatták és Új Krisztinát, a Pántlikában közreműködő Samu édesanyját is felköszöntötték.
A mise után kötetlen beszélgetés közepette elszállt a hátra lévő idő, mint egy röpke pillanat. Mindenkinek hálás köszönet a méltó emlékezésért, a közreműködésért és a részvételért.
a jubilánsok: bal szélen ft. Németh Rezső, középen Új Krisztina és jobb sarokban Erzsi néni
Rezső atya és Zilizi Kristóf, Fotó: Új Krisztina
résztvevők a Szent Ilona templomban, elöl a Pántlika Zenekar játszik;
Amira énekli a Kormorántól a Magyarország című számot
a Nagyszombati Diákklub egyetemistái, balról a második Morovics László docensFotók: Zilizi Kristóf