- A szobrászattól igazán messze van az ételszobrászat, elárulnád honnan jött az ötlet?

- Az emberek mindig elképednek ezen az erős váltáson. Igazából azért mentem kőszobrásznak, mert az iskolában ők kapják a legösszetettebb tudást. Mivel éreztem, hogy ez nem áll olyan közel hozzám, így kutakodtam, hogy merre mehetnék. Akkor egy barátom mesélt nekem az ételszobrokról, amiket Németországban látott, gyorsan utánanéztem, és rögtön meg is tetszett. Így elvégeztem egy alapkurzust, és utána sok év gyakorlattal (lassan 10 éve) jutottam el arra a szintre, amin most vagyok.
 
- Az ételszobrászatnál milyen alapanyagokkal dolgozol, avass be minket is.

- Én főleg görögdinnyével és tökkel szeretek dolgozni, ezeken elég nagy a felület, és így több teret adnak a faragáshoz. Mostanában ritkábban faragtam pl. répából, cukkiniből, rózsákat, leveleket díszítésnek, mivel a nagy cégek inkább a logójukat, vagy mostanában arcképeket szeretnének. Amikor felületi faragást csinálok, akkor van, hogy csak egy, max. 2-3 szerszámmal dolgozom. A legtöbb faragást egy jó késsel meg lehet csinálni. Mivel az ételszobrászat eléggé népszerű Thaiföldön, így náluk eléggé nagy a választék gyümölcsfaragó késekben. Én egy ilyen késsel  szoktam faragni, persze amikor 3D faragást csinálok, akkor egy csomó más szerszámot használok, pl. linoleum vágó vagy az agyagozásnál használt szerszámok. Érdekesen hangzik, de ezek a legjobbak és leghasznosabbak.
 
- Mikor rákerestél a neten a gyümölcsfaragás titkaira, gondolom azt is megtaláltad, honnan indult el eredetileg?

- Érdekes, mert szinte nem nagyon lehet pontosan megmondani, hogy Thaiföldről vagy Kínából ered-e. Egyesek úgy vélik, hogy a gyümölcs- és zöldségfaragás története körülbelül 700 évvel ezelőtt kezdődött  Sukothaiban, a thai nép fővárosában, a mai Közép-Thaiföld északi részén. Mások pedig úgy vélik, hogy a  gyümölcsfaragás Kínából származik a Tang-dinasztia idejéből, amely i. sz. 618-906.
 
- Ha kapsz egy megrendelést, hogyan tudod megoldani, hogy az alkotásod, míg eljut a  megrendelőhöz, megőrizze színét és formáját? Hány napig marad meg frissnek, vagy van valami titok, hogyan lehet tartósítani alkotásaidat?

- Az összes faragást, miután kifaragtam, vízpermettel befújom, és utána celofánnal betekerem, majd hűtőbe teszem. Így azért 3-4 napot vagy még többet is kibírnak, főleg ha csak felületi faragást csináltam. Nincs sok trükk, ez sajnos tényleg nagyon mulandó, de pont ez a szépsége. 

- Sok érdekes munkád volt eddig, ha ki kellene eddigi alkotásaidból egypárat emelni,
melyeek lennének azok?

- Az egyik kedvencem, amikor egy angol rádiós műsornak készítettem el Ed Sheerant, Freddie
Mercuryt, Elton Johnt es David Bowie-t, vagy amikor a London Dungeonnek keszítettem a
portré faragásokat!
 
- Évek alatt sikerült eljutnod arra a szintre, hogy például a L'orealnak évről évre te készíted a
halloweeni dekorját Londonban. Hogy fedeztek fel téged?

- Több ügynökséggel dolgozom együtt, és sokan rajtuk keresztül, de a nagy cégek már ajánlják is a munkámat.
 
- De nem ők az egyetlenek, akik felkértek, hogy dolgozz velük együtt?

- Velük dolgoztam már együtt, csak hogy említsek párat: Google, Coach New York, Loreal, Aldi, PayPal, Pinterest, Carlsberg, London Dungeon, Sainsburys, Harry Potter and the Cursed Child London. De már többször rendeltek pl. a Talk TV-ből vagy Lorraine show-ból.
 
- Gondolom, ez elég nagy kihívás számodra, de az ételszobrászat mellette ott vannak a gyerekek, ám mindezek mellett úgy tudom mással is foglalkozol.

- Mar lassan 2-3 éve megismerkedtem a csokoládéval, mint anyaggal, és kézműves táblás csokikat kezdtem el készíteni, majd egyre több kérdést kaptam, hogy tortát csinálok-e. Ez nagyon elgondolkodtatott, és ahogy a top Torta Designerek munkáit nézegettem, úgy éreztem, hogy én is akarom ezt csinálni. Így mostanában a torta- és csokikészítés teszi ki a napomat a picurok mellett.
 
- Mindez számodra nem volt elég, te még rátettél egy lapáttal,  úgy tudom, már van saját márkád is: mi mindent takar a koncepciód, és milyen országokba  szállítasz?

- A Rosegold & Grey artisan gifting az egyediségről és szépségről szól. Általában ezt mondják a legtöbbet a vásárlóim: ez túl szép, hogy megegyem. Ilyenkor biztatom őket, hogy nagyon sokból maradnának ki, ha nem ennék meg, mert az íze pont olyan csodálatos, mint a kinézete. A kézműves csokoládé- és kekszdobozokat postázni is tudom. A vásárlók nagy része Angliából és Magyarországról van. De már többször küldtem csomagot Franciaországba, Ausztráliába, vagy Amerikába.
 
- Úgy tudom, elég kreatív vagy, mert még kézműves táblás csokoládékat is készítesz és tervezel. Soha nem fordult meg a fejedben, hogy csokoládéiddal esetleg nemzetközi csokifesztiválon is megmérettesd magad ?

- Most, hogy anyuka lettem, sok minden megváltozott, kevesebb az időm, amit csak úgy gyakorlással eltölthetek. Mostanában  szinte csak rendeléseket teljesítek, és utána a családdal vagyok. Mindenképpen szeretnék majd versenyezni, de tudom, hogy oda nagy felkészülés kell, én még nem állok rá készen. Ez mindig is rajta volt a listámon, és tudom, hogy eljön majd az az idő az életemben, amikor versenyekre fogok készülni.
 
- A jövődre nézve milyen célkitűzésed van, elképzelhetőnek tartod, hogy esetleg valamilyen híres színész vagy sportoló portréját készítenéd el csokiból?

- Igen, ilyen jellegű céljaim is vannak!












 
- Nagy utat tettél meg, úgy tudom, kinti pályafutásod mosogatóként kezdted, de voltál szobalány és recepciós is a sparészlegen, de hogy lettél séf?

- Igen, ezt már  többször elmeséltem, hogy vannak akiknek kifogásaik vannak, és vannak akiknek megoldásaik. Én az utóbbihoz tartozom. Sokan úgy szeretnék kezdeni a karrierjüket, hogy rögtön a létra tetején állnak, de ezt a létrát meg kell mászni. Az én esetemben ez azt jelentette, hogy amikor kiköltöztünk Skóciába, akkor dolgoztam mosogatóként, takarítóként, szobalányként és chefként is. Mivel tudomást szereztek a faragásaimról, így szerették volna, ha kamatoztatom a tudásom a konyhán, tehát betanítottak a séfmunkára is. Büszkeséggel tölt el, amikor visszagondolok arra, hol kezdtem, és hol vagyok most. Már akkor tudtam, hogy hol szeretnék lenni egyszer, és nem hagytam magamnak, hogy a jelenlegi körülményeim határozzák meg a jövőmet, vagy a jövőmről alkotott elképzelésemet, és ez a mai napig így van.
 
- Mit üzensz az olvasóknak, az álmok azért vannak, hogy az ember megvalósítsa azokat?

- Igen, teljesen. Nincs olyan nagy álom, amit ne lehetne megvalósítani. El kell dönteni, hogy milyen árat vagyunk hajlandóak fizetni érte. Mivel ha egész nap tévét nézünk és közben a sikerről álmodunk, úgy nem fog menni, meg kell érte dolgozni. El kell fogadni, hogy bizonyos célok megvalósítása több évbe kerülhet, nem fog egyik percről a másikra megtörténni. De ha valaki hajlandó tanulni, fejlődni és dolgozni, akkor én biztos vagyok
benne, hogy el tudja érni a céljait.

Köszönöm az interjút Telek Lajos
A képek forrása: www.rosegoldgrey.com