Úvod / Nyitóoldal
   
 
Telek Lajos  23-05-29   1,218  
0
A mai napon egy újabb kalandra hívom Önöket. Sokoldalú tehetségeknek nincs híján Hollywood, de még köztük is figyelemre méltó Gőgh Szilvia személye, aki számomra sellő, hableány, szirén, vízi tengeri tündér, aki vízre specializálódott kaszkadőrként és vízi biztosítóként él Los Angelesben. 2017-ben beválasztották a Women Divers Hall of Fame-be, melynek fő küldetése elismerni azokat a női búvárokat, akik kiemelkedően hozzájárultak víz alatti világunk felfedezéséhez, megértéséhez, biztonságához és élvezetéhez. Filmes munkái mellett az óceán és az ott élő állatok által inspirált ékszereket is készít, bátor nőket búvárkodásra inspiráló céget vezet. Avatar – A víz útja című film óriási, 350 millió dollár körüli büdzséből, soha nem látott technológiával készült; James Cameron filmrendező hosszú éveken keresztül, megfeszített munkatempóban dolgozott projektjén abban bízva, hogy nemcsak kasszát robbant vele, hanem tényleg újat mutat a filmfanatikusoknak. Gőgh Szilvia őszintén beszél a filmről, életéről, felvidéki rokonairól és arról is, miképp gyógyult ki rákbetegségéből. Ismerjék meg mai riportalanyom nem mindennapi történetét, akit Los Angelesben értem el.  


- Először is szeretném megköszönni, hogy vállaltad ezt az interjút, így hát ugorjunk is mindjárt a legelejére. Budapesten születtél, de gútai és komáromi felmenőkkel büszkélkedhetsz, mesélnél kicsit többet erről?

- Apai ágon Gutáról származunk. A háború után - amikor Csehszlovákia részévé vált a szülővárosuk - a nagyszüleimet kitelepítették Magyarország legmesszebb levő csücskébe. Hosszú idő után visszaköltöztek a volt szülővárosukhoz közeli Dél-Komáromba, mely a magyar-szlovák határon, a Duna jobb oldalán helyezkedik el, szemben vele, a bal parton Révkomárom. Gyermekkorom nyarait náluk töltöttem. Nem sokat beszéltek a szenvedéseikről, kemény és szívós emberek voltak. A nagymamám minden nap énekelt és minden szituációból kihozta a legjobbat. Ő tanított engem sakkozni, rengeteg keresztrejtvényt fejtettünk, kártyáztunk. Arra tanított, hogy mindent túl lehet élni. Anyai ágon a Káli-medencéből származunk, a nagyszüleim Mindszentkállán születtek és éltek mielőtt Pestre költöztek volna. Rengeteg nyarat töltöttünk együtt, tőlük tanultam meg a természet szeretetét. Nem volt könnyű életük, mégis mindig mosolyogtak és időt szántak ránk. Soha nem rohantak sehova.
 
- Milyen irányban indult el az életed milyen iskolákat végeztél és hogyan kerültél kapcsolatba a búvárkodással?

- Búvárkodni 13 évesen kezdtem el a BHG búvár klubban mint tájékozódási búvárúszó. Minden nyaramat versenyekkel és edzőtáborokkal töltöttem Ócsán, Ecséden, Gyékényesen és a Kopaszi gáton a vízi telepünkön.

 A gimnázium után a jogi egyetemre felvételizettem, de egy pont híján lemaradtam. Így volt egy évem felkészülni újra, ám adódott egy lehetőség. Ahol régebben tűzzománcoztam, ott elkezdtek egy ötvös iskolát. Az alapító megkérdezte, hogy volna-e kedvem a prototípus osztályába járni. Elvégeztem a kétéves arany és ezüstműves iskolát, és mire végeztem, már nem is akartam a jogi egyetemre menni. A műszaki főiskolára (Anno Könnyűipari műszaki főiskolának hívták) mentem, végül papír-nyomda-csomagolás szakon műszaki menedzsernek tanultam. Az utolsó szemeszterben el kellett mennünk dolgozni és megírni a tézisünket. Én Máltára mentem, a szezonális piacok pénzügyi tervezéséről írtam a diploma munkámat. Mellette jól ment az angol nyelvtanulás, így elvégeztem a PADI DiveMaster tanfolyamot is. Mivel nem volt pénzem, ezért besétáltam egy boltba, és megkérdeztem, hogy ledolgozhatom-e az árát a búvárkodásnak? (búvárruhák mosásával, a boltban takarítással, palackok töltésével foglalkoztam). A tulajdonos még sose csinált ilyen programot, de rábólintott az internship-re (szakmai gyakorlatra).

 Az egyik kedvenc mondásom, hogy a szerencse azokhoz tér be, akik elfoglalják magukat, amíg várnak rá. Az egyik alap életfilozófiám az, hogy ha valamit szeretnék elérni, arrafelé induljak el. Kipróbálok mindent, ami eszembe jut a céljaim eléréséhez, legyen az akár olyan cselekedet, amit mások még nem próbáltak ki, vagy nem helyeselnek, mert nem értenek vele egyet, vagy esetleg nem egyezett azzal az elképzeléssel, amit ők az adott helyzetekben cselekednének. Amennyiben nem sikerül, akkor kipróbálok valami mást mindaddig, amig el nem érem az álmomat - célomat. Persze, sokszor előfordult már velem is, hogy elsőre nem sikerült valami. Hiszek a karmában, de a szabad akaratban is. Pl. hiszem, hogy ha segítek másoknak, akkor engem is fognak segíteni mások, vagy az égiek, amikor szükségem lesz rá. Ezért is dolgozom már 20+ éve a A Chance for Children alapítvánnyal.

- Mindig bátran rábízta magát a sorsra? Sosem került kilátástalan helyzetbe, hogy "bár csak sosem indultam volna el"?

- Mondanám, hogy mindig minden úgy történt az életemben, ahogy azt megálmodtam, de nem igy van. Tettem kanyarokat, zsákutcákban jártam én is az életemben, de mindazt úgy éltem meg, hogy ez egy alkalom arra, hogy a karakterem fejlődjön, és innen választhatok újra, hogy merre tovább. Angliába költözésem egy fiú miatt történt… pld. ez egy ilyen sztori volt. Lehúztam 8 kemény hónapot, mert azt választottam, hogy nem adom fel, és nem megyek haza Budapestre azt hallgatni, hogy „én megmondtam…”; elhatároztam, hogy kibírom, összegyűjtök annyi pénzt, hogy tovább tudjak menni. Ez az út vitt el Thaiföldre, ahol az életem egyik legjobb éve következett.

Amikor Amerikába jöttem 2 hétre, nagyon megtetszett Kalifornia. Azt mondtam magamnak: Ha a sors úgy gondolja, hogy itt éljek, akkor az első búvár bázis, amit megkeresek, alkalmazni fog. Felütöttem a telefonkönyvet, majd felhívtam az elsőt: Aqua Adventures - és annak a cégnek dolgoztam utána 7 évig. Ennek a cégnek köszönhetően kerültem a kaszkadőr szakmába is. Most lassan 22 éve élek itt, azóta családot és cégeket alapítottam.

Olyat nem éreztem, hogy bárcsak sose indultam volna el, mert már fiatal korom óta (mióta a BHG Búvár Klubbal Korfun voltam és először megláttam a tengert 14-15 évesen) az álmom az volt, hogy olyan helyen éljek, ahol nincs tél, ahol pálmafák és örök nyár van, és búvárkodásból éljek. Szerintem az életben való boldoguláshoz és boldogsághoz a legfontosabb megtalálni azt, amit szívvel lélekkel szerettünk csinálni. Mindenből meg lehet élni.
Az élete első fordulópontját Málta hozta meg, mesélne erről? Utána Thaiföldre költözött, ahol két évig búvárokat oktatott; hogyan jött a képbe Málta, Thaiföld, után Amerika?

Életem első fordulópontját Korfu szigete hozta; miután lebomlott a berlini fal és utazhattunk nyugatra, a búvár csapatommal elmentünk Korfu szigetére egy hétre. Addigra kb. 500 merülésem volt koszos tavakban és folyókban. Amikor először merültem a tengerbe, a kristálytiszta vízben tele halakkal, teknősökkel és polipokkal, ott és akkor eldöntöttem, hogy olyan helyen fogok élni, ahol örök nyár van, pálmafák és búvárkodás. Képzelheti, milyen szkepticizmussal fogadták a szüleim és barátaim ezt a bejelentésemet. Nagypapám mondta, hogy inkább nézzek Jacque Cousto filmeket és ott éljem ki a kalandvágyamat, de én akartam a saját sztorim hőse lenni, nem nézegetni másokét.

Máltán megszerettek és felajánlották, hogy miután lediplomázom, menjek vissza hozzájuk megcsinálni a búvároktatói tanfolyamot, és dolgozzak nekik. Életem egyik legjobb nyara és időszaka volt ez. Először éltem egyedül, azt a munkát csináltam, amit imádtam. Viszonylag jó fizetést kaptam, és rengeteg pozitív tapasztalatot gyűjtöttem az életről és a szabad akarat erejéről.

Máltán találkoztam egy sráccal, szerelem volt első látásra… vele elköltöztem Angliába egy ottani búvárbázist vezetni. A srác elfelejtette megemlíteni, hogy hét gyereke van, hat különböző nőtől, és mire Angliába értünk, teljesen megváltozott. Esős időben búvároktatásból élni egy olyan helyen, ahol már a szerelem sincs, életem legkarakterépítőbb élménye volt, de nem adtam fel, és nem mentem haza azt hallgatni a többiektől, hogy bezzeg én megmondtam. Így lehúztam nyolc hónapot, összegyűjtöttem annyi pénzt, hogy abból el tudtam indulni Ázsia felé. Megpörgettem a földgömböt, és az ujjam Thaiföldön állt meg. Bangkokba repültem, onnan elindultam délre, amíg ki nem kötöttem a tengernél. Phuket nem tűnt túl jó helynek, így felültem az első hajóra, ami egy szigetre vitt. Így érkeztem meg Phi Phi szigetére. Beleszerettem a fehér homokos tengerpartba, a lassú életbe, és hogy a szigeten semmi mást nem lehetett csinálni, csak búvárkodni, strand röplabdázni, thai masszázst élvezni és finomakat kajálni. Besétáltam az első boltba és megkérdeztem, hogy van-e szükségük búvároktatóra a szezonra. Onnantól kezdve ennek a cégnek dolgoztam két évig. Amikor a szezonnak vége volt, az első évben hátizsákkal körbeutazgattam Ausztráliát, majd a második évben Amerika felé indultam el az unokatestvéremet meglátogatni.

Mivel a szeptember 11-i katasztrófa környékén voltam ott, nem sok járat indult Bangkokból Floridába. Volt egy tanítványom, aki Los Angelesben élt és meghívott magához, így Kalifornia felé indultam el. Soha nem vágytam Amerikába, mindig bolondnak gondoltam az ottani embereket, és műnek. De amikor ideértem, megdöbbenve fedeztem fel, hogy teljesen normálisak a helyiek. Nagyon tetszett a pálmafás tengerpart, így ismét a sorsra bíztam magam. Kinyitottam a telefonkönyvet és felhívtam az első búvárbázist, Aqua Adventures-t. Egy Piszkos Fred típusú férfi vette fel a telefont és közölte, hogy a nők nem tudnak búvárkodni, de ha nagyon akarom, küldjem el neki az önéletrajzomat. Majd pár perc múlva visszahívott, hogy akkor hétfőn kezdek-e. Ebben a búvár boltban dolgoztam hét évig. Ez az összes mozis stúdió mellett van, ABC, Disney, Nickelodeon, NBC… Így csak idő kérdése volt, hogy a sok színész, kaszkadőr és direktor oktatása után én is bekerüljek a kaszkadőr szakmába. Elég kevés olyan nő van, aki az én és a tipikus amerikai színésznők mérete… e mellette tud jég alá, hajóroncsokba és barlangba merülni. Az egyik első nagyobb munkám alkalmával Drew Barrymore dublőre voltam, Alaszkában kellett kiszabadítani a jég alá beszorult bálnákat. Azóta estem busszal a tóba és mentettem ki mindenkit, vagy éppen piráják téptek szét egy barlangi merülés
alatt egy másik filmben. Imádom a filmes melókat, mindig valami jó kaland és még jól meg is fizetnek érte.

- Férje Hilaire Brosio amerikai búvár és operatőr, van egy kisfiuk, 9 éves Enzo, akivel ha kettesben vannak, beszél magyarul, és akit Búvármanónak neveznek. Meséljen kicsit, hogyan ismerkedtek meg? Szerelem volt első látásra, vagy volt valami különleges Hilaireben, ami Önt megfogta benne?

- A férjemmel 10 év barátság után kezdtünk el járni. Kezdettől fogva tetszettünk egymásnak, de sose voltunk szinglik egyszerre. Mindketten imádunk utazni és búvárkodni. A tanítványom volt, én csináltam a mentőbúvár és Divemaster tanfolyamjait. Együtt beutaztuk a világot, influencerek voltunk még az instagram előtt. Kinéztünk desztinációkat a világban, ahova vágytunk, de nem volt rá pénzünk, mint például a Bahama-szigetek, Fülöp-szigetek, Indonézia és Dél-Afrika, nem is említve az Antarktiszt, majd meghívattuk magunkat az ottani turisztikai hivatallal vagy búvár bázissal, hogy a számukra csináljunk marketing anyagokat, DVD-t, cikkeket, fotókat, web oldalt. Emellett én, mint photojournalist írtam különböző magazinoknak és a saját web oldalamon is publikáltam minden cikket és videót www.Miss-Scuba.com

Hilaire filmezett, vágta az anyagot, én voltam általában a kamera előtt a hoszt; addigra már volt olyan státuszom a búvár világban, hogy ha valamit kinéztünk magunknak, oda el is jutottunk. Nagyon jól kiegészítjük egymást. Neki az előző karrierje a rock világban volt, mint Metallica, ACDC, ezeket a bandákat menedzselte.
Mindketten már idősebbek voltunk, amikor családot alapítottunk, úgy érezzük, hogy mi már kiéltük magunkat, mindent kipróbáltunk és mindent megtettünk, amit fiatalon akartunk, ezért most nagyon élvezzük a családozást. Mondanám, hogy lelassult az életünk, de igazándiból csak átalakult. A most kilencéves fiunkkal is rengeteget utazunk, már volt fönt az északi sarkon és tizenegy különböző országban. Ő is ugyanolyan nyitott a világra, és teli van élettel, mint mi. Imádja ő is a vizet, rengeteg időt töltünk a tengerparton.
 


- Négyéves volt a kisfia, amikor mellrákot diagnosztizáltak Önnél. A halállal is szembenézett, de nem adta fel, és minden erejével a gyógyulásra koncentrált. Sikerült legyőznie a rákot, mi a sikeres gyógyulásának receptje?

- Úgy tudom, létezik egy jógaprogram, amit kifejezetten rákos betegek számára fejlesztettek ki. Miért van az, hogy erről alig lehet valamit megtudni, hiszen lehet, hogy sok betegnek segítséget nyújtana?
Ön úgy állt hozzá a betegségéhez, mint az élethez - félelem nélkül. Akkor sem ijedt meg, amikor masztektómián esett át, és a méhét távolították el. A kemoterápiás kezelésektől kihullott a haja, ám ugyanolyan természetességgel élte az életét, mint a betegség előtt. Közben blogján írta meg küzdelmét a rákkal, ezzel üzenve a többi beteg nő számára: van remény, fel lehet épülni a rákból.  Most úgy érzi, hogy ez az egész csak egy fejezet volt az életében, és a sors könyvében így volt megírva az életútja?
 A fiam kétéves volt, amikor nálam mellrákot diagnosztizáltak. Én 39 éves voltam. Az én apukám 39 évesen halt meg rákban, az unokatestvérem egy évvel előttem 39 évesen kapott mellrákot és halt bele. Anyukám 62 évesen hunyt el mellrákban, és épphogy haza utaztam Magyarországra elbúcsúzni tőle, amikor hívtak az amerikai kórházból, hogy az én biopszia leletem megérkezett, és ha lehet, azonnal induljak vissza elkezdeni a kemoterápiát és a műtéteket, mert nekem is mellrákom van. Mondanám, hogy nem féltem és bátor voltam, de ez nem igaz. Persze, féltem, de erősebb volt bennem az élet igenylése és a vágy, hogy lássam a gyerekemet felnőni. Kérdezhetem, hogy miért pont én? Egészségesen étkezem, elég stresszmentes az életem, búvárkodásból élek és ékszereket tervezek. De ezt dobta ki a gép. Soha nem voltam az a típus, aki előadta, hogy minden szép és jó, amikor nem úgy éreztem. A rákkal pont igy voltam. Nem akartam úgy tenni, hogy minden rendben van az életemben. Anyukám végig parókát hordott, és csak nagyon közeli rokonoknak mondta, hogy beteg. Nekem kihullott a hajam, levágták mindkét mellemet és a méhemet is kipakolták. Intakt menopauzába kerültem és soha többet nem lehet több gyerekem. Ezt akárhogy is cifrázzuk, nem volt egy nagy élmény.

 Nekem és a sikereknek az életben az egyik titka az autentitás. Ezért tudnak velem emberek együtt érezni. A rák része volt az életemnek, de nem a meghatározó része. Túl vagyok rajta. Egy fejezet volt, egy nehéz és tragikus fejezet, de előtte is, és azóta is, vannak szuper jó fejezetek az életem történetében. Én ezekre fokuszálok, nem a rosszra.

Nekem az óceán egyenlő a boldogsággal. A betegségem alatt is rengeteget segített. Persze beszedtem a pirulákat, amiket a doktor felírt, és végigcsináltam a kemoterápiát és a műtéteket, de feltöltődni igazándiból a vízben és a víz mellett tudok. Amikor olyan sebeim voltak, hogy nem tudtam vízbe menni, akkor csak sétáltam a tengerparton és hallgattam a tenger morajlását, élveztem a hullámokat a lábamon. Amikor már jobban voltam, újra elkezdtem úszni és búvárkodni. Jógázni is jártam, de nem tudok külön rák terapeuta jogáról. Amiben a jóga igazán segít, az a légzés szabályozása és a mentális higénia. Őszintén szólva, mindenkinek más jön be. Van, aki support csoportokba jár, van aki egyáltalán nem beszél róla. Ez mindenkinek a saját maga útja és választása.  

Most évek távlatából visszanézve látom, hogy a rákon keresztül is ugyanúgy, mint az ékszereimen és a búvárkodáson keresztül is inspirálom az embereket arra, hogy érezzék jól magukat a bőrükben, és éljenek olyan életet, ami boldogsággal tölti el mindennapjaikat. Rengeteg levelet és telefonhívást kapok ismeretlenektől a mai napig, mert úgy érzik, hogy tőlem kérdezhetnek bármit őszintén. És ez így is van. Én őszintén megosztom a tapasztalataimat és a tanácsaimat és megpróbálok nem okoskodni, hogy hogyan kellene az életüket élniük.

Az életutam nagy része arról szól, hogy jól érzem magam a bőrömben, ha mégse, akkor pedig változtatok rajta. Ha valamit kitűzők magam elé, afelé elindulok és néha hosszas kanyarok vezetnek el oda, ahova vágytam, de nem adom fel. Ha valami nem sikerül elsőre, akkor megpróbálom másképp. Ezt az életfilozófiát tükrözöm kifelé is. Én soha nem voltam a legügyesebb, legokosabb, legszebb, gazdagok se voltak a szüleim, és a versenyszerű tájékozódási búvárúszásban is közepes voltam, mégis olyan életet élek, amilyenre sokan vágynak. Ezt annak köszönhetem, hogy már fiatalon megéreztem mi az, ami engem boldoggá tesz. Soha nem az érdekelt, hogy mi a divat és mások mit csinálnak, hanem az, hogy engem mi tölt el örömmel. A legtöbb ember szeretne máshol élni, más valamit csinálni, de legalább soványabb lenni, vagy szőkébb, vagy magasabb. Ez mind csalódásokhoz vezet. Annak kell megtanulni örülni, amink van, amin tudunk változtatni, azon változtatunk,, de vannak dolgok amiken, ha a fejünk tetejére állunk se fogunk tudni változtatni.
 
Amerikában egy telefonkönyvből kiválasztotta az Aqua Adventurest. Búvárbolt, amelyiket felhívott és állásajánlatot szerettet volna kapni, elküldte az életrajzát, és hét év lett belőle… mondhatjuk azt, hogy jó helyen volt jó időben, vagy a szerencse is közrejátszik olykor, vagy Amerikában minden megtörténhet?
Az életem szerencse vagy sors? Én egy jó magyar mondás szerint úgy gondolom, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Persze hogy sokat segít, ha az ember jó helyen van jó időben, de én amondó vagyok, hogy az ember meg tudja teremteni a saját szerencséjét. Talán azért is tűnik az én életem sikeresnek vagy szerencsésnek, mert flexibilis vagyok. Vannak dolgok az életemben, az alapok is nagyon fontosak, de a mindennapi életben tudok alkalmazkodni új szituációkhoz, ezáltal új lehetőségek felé is nyitottabb vagyok mint olyanok, akik csak feketén vagy fehéren látják az életet. Én rengeteget hallottam anyukámtól azt a mondatot, hogy ki kell bírni azt, amit az élet vagy a sors nekünk dobott ki. Én nem hiszem, hogy ki kell bírni bármit is az életben, ha valami az egészségünkre és a boldogságunkra hatással van, azon tudunk változtatni. Lehet olyan munkát csinálni, amit nem teherként élünk meg, és alig várjuk a péntek délutánt, hogy eldobjuk a ceruzát. Mindenkinek magába kell nézni és megtalálni azt, ami őt boldoggá teszi. Igazándiból bármiből meg lehet élni a mai világban, legyen az videójáték, kertészkedés vagy akár búvárkodás.

Igen, Amerikában minden megtörténhet, de ez az egész világra igaz. Az ember bárhol megtalálhatja a boldogságát, akár Budapesten, akár egy pici szigeten, Thaiföldön vagy akár Kaliforniában.
Ha visszatekint, egyenes út vezetett a filmhez, egyik produkcióban például Drew Barrymore dublőre volt. Bálnákat mentett. Mesélne erről? A búvárkodást sokan veszélyes sportnak tartják, mi erről a véleménye?
Mondhatjuk, hogy egyenes út vezetett a filmekhez, de ez egy elég hosszú egyenes út volt. Én 1990 óta búvárkodom. 1999-ben lettem búvároktató, és filmezni kb. öt-hat évvel később kezdtem el. Igazándiból soha nem volt az a vágyam, hogy színész legyek vagy bármilyen tévés produkcióban részt vegyek. Nem álmodoztam színészekről, és hogy velük találkozzam.

A búvárkodás nekem a szívem vágya, mindig is az volt. Mivel a búvár cégünk rengeteg stúdió közelében volt, mint az ABC, NBC, Nickelodeon, Disney… így rengeteg színész, kaszkadőr, direktor és operatőr fordult meg a boltunkban, akiket tanítottam búvárkodni, kezdőtől egész oktatói minősítésig. Mivel a testalkatom hasonlít a legtöbb tipikus női színésznőéhez, és nincs túl sok olyan nő, aki barlangba merül, jég alá vagy hajóroncsokba, így kaptam lehetőséget bekerülni és kaszkadőrködni. Az egyik első filmjeim között volt, amikor Drew Barrymore-nak a dublőré voltam. Alaszkában forgattunk és a film arról szólt, hogy egy bálna mama és a bébije beszorultak a jég alá, őket kellett kimentünk. Drew Barrymore gyermekkorom egyik kedvenc színésznője, és sokszor képzeltem magamat az ő helyébe, amikor a filmjét néztem tini koromban, így szuper jó érzés volt élőben vele dolgozni. Mint kiderült, neki is magyar gyökerei vannak. Ő azon színészek közé tartozik, akikkel élmény együtt dolgozni, mint Sigourney Weaver és Edward Norton is.
 


- A   cápákat több filmben is gyilkos ragadozóként mutatják be, mennyire életveszélyes cápák között úszkálni? Rátámadnak az emberre?

- A búvárkodást sokan veszélyes sportnak tartják, hogy mi erről a véleményem? Szerintem a búvárkodás az egyik legbiztonságosabb sport, a felszerelés úgy van megtervezve, hogy jól működjön, és ha elromlik, akkor van egy back-up. Ami veszélyes, az emberek kiszámíthatatlansága. A legtöbb búvárbaleset nem a felszerelés miatt történik, hanem az emberek döntései miatt. Én búvároktatóként mindig a biztonságot tartottam elsődlegesnek. Az én munkám lényegében életben visszahozni az embereket a víz alól. Ha ráadásul jól is érzik magukat és látnak gyönyörű élővilágot a merülés alatt, az bónusz.

Szerintem sokkal veszélyesebb egy autópályán vezetni, sokkal nagyobb esélye van annak, hogy egy villám belémcsap, mint hogy egy cápa megtámadjon minket. Én imádok cápákkal búvárkodni, de persze megvan bennem a kellő tisztelet, vegyítve a félelemmel a természet iránt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek vadon élő állatok. A cápák alapvetően nem emberhúsra vannak kiéhezve, de ha provokálják őket, akkor megvédik magukat. Én már rengeteg cápával merültem, de még semmilyen életveszélyes helyzetbe nem kerültem. Amikor a nagy fehér cápákkal merülünk, akkor ketrecből nézzük őket, a kisebb, szelídebb cápák között szívesen úszkálok is.
 
 


- Nemrég bekerült a Női Búvárok Hírességek Csarnokába, és ön a legfiatalabb nő a világon, aki PADI kurzusvezető lett (búvároktatói tréner. Women Divers Hall of Fame 2017-es kitüntetettje. Mit jelent önnek ez a kitüntetés? A Chance for Children nevű Esély a Gyermekeknek Alapítvánnyal, segélyszervezetben is aktívan részt vesz, amely olyan gettóban élő gyerekeken segít, akiknek drogosok, szegények vagy illegális bevándorlók a szülei. Itt élnek Los Angelesben, de sokan közülük még nem látták a tengert sem. Ön pedig   búvárkodni viszi a gyermekeket. Fogalmazhatok úgy, hogy ez egy küldetés az ön részéről?

- Nagyon nagy megtiszteltetés volt bekerülni a női búvárok hírességei közé. Ez egy nagyon különleges csapat. Persze az is közrejátszott, hogy kaszkadőr vagyok, és rengeteg embert bolondítottam bele a búvárkodásba, és hogy kövessék az álmaikat az életben… de az is közrejátszott a WDHOF-ba való bevételembe, hogy én már 20 éve dolgozom a Chance for Children jótékonysági programban, ahol hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerekeket tanítok búvárkodni és ékszereket kreálni. Ennek igazándiból az önbizalom építése a lényege, és hogy elültessünk egy pici magot a fejükben arról, hogy nem feltétlenül kell a szüleik példáját és útját követni. Ha megtalálják, amit szívből imádnak, abból meg fognak tudni élni, és egy boldogabb életet tudnak biztosítani majd a gyerekeinek, mint amilyen körülmények között ők élnek Los Angelesben. A legtöbb gyerek szülei drogosok, gengszterek, vagy akadnak árva gyerekek is. Az életem egyik nagyon fontos része ez, hogy lehetőséget nyújtsak és utat mutassak nekik arra, hogy amikor felnőnek, akkor jól érezzék magukat a bőrükben. Engem is segítettek az utamon, ezért nagyon fontosnak érzem, hogy én is segítsek másokat.

- Több filmben is letette névjegyét, de úgy gondolom, a lista élén mostantól természetesen A víz útja áll; a négyéves munka végeredménye pedig önmagáért beszél. Mi az Avatar film üzenete?

- Számomra az Avatar fő üzenete, hogy próbáljunk meg békében élni a természettel. Miután már tönkretettük a földet, megtaláltuk Pandórát. Majd azt is tönkretesszük, erdőket írtunk ki, bálnákat ölünk meg. Ha az emberiség megelégedne kevesebbel, mindenki boldogabb lenne. Ha le tudnánk lassulni és újra szimbiózisban élni Föld Anyával, akkor az egész világ boldogabb lehetne. Másrészt ez a film remélem pont az ellenkezője, mint a Jaws volt. Annak a filmnek köszönhető, hogy az emberek rettegtek a tengertől és a cápáktól. Remélem, hogy az Avatar megmutatja, hogy milyen gyönyörű is a víz alatti világ. A Föld 70 százaléka víz, mégis alig páran búvárkodnak és élik át azt az élményt, amit csak a víz alatt lehet. A búvárkodás az egyetlen olyan életszituáció, mint az űrben lebegés. Ahol az ember súlytalan, ahol úgy érzi, hogy az összes gondját ledobta, és csak az itt és mostban van, tud örülni minden apró halnak vagy korallnak, ami szembejön vele. Ez egy nagyon különleges érzés. Miután valaki eltöltött egy kis időt víz alatt, már nem lesz soha olyan, mint előtte. Ez valamit megváltoztat belülről, valami ajtót kinyit a fejünkben, és innentől kezdve határtalan lehetőségeket látunk a világban.
 
 


- A forgatások során Sigourney Weawerrel és Kate Winslettel dolgozott a legtöbbet, miközben James Cameronnal, a film megálmodójával és rendezőjével is folyamatos kapcsolatban állt. Meséljen egy kicsit, milyennek ismerte meg őket; úgy tudom a film megjelenése előtt szigorú titoktartási szerződést íratták alá a színészekkel és a stáb tagjaival is?

- Őszintén szólva én nem sokszor nézem a tévét, és nem vagyok hasraesve híres énekesektől vagy színészektől. Ők is emberek. De persze azért vannak, akik nekem is megdobogtatták a szívemet, amikor dolgoztam velük, mint Edward Norton és Drew Barrymore vagy James Cameron. Akivel legjobban szerettem dolgozni, az Sigouney Weaver volt az új Avatar: The way of water majdnem kétéves forgatásán. Ha valaki, ő szívvel-lélekkel csinálja a munkáját, 100%-os odafigyeléssel. Ő mindenkihez kedves és udvarias volt, ami elég ritka számba megy a hírességek között – valljuk be. Sig okos (Stanfordon tanult), nem próbál fiatalnak tűnni, odaadassál figyel mindenre, amit tanítottunk neki, mindig pontos volt és addig gyakorolta a búvárkodást, amig profin nem csinált mindent, amit kért tőlé James Cameron.

- A filmet 2017-ben kezdték el forgatni, a munka pedig négy évig tartott, 2021-ben rögzítették az utolsó jeleneteket Kaliforniában. Utána még dolgoztak a filmen Új Zélandon. Ez idő alatt Szilvia alaposan megismerte a producert, James Cameront.

- Ő egy maximalista zseni, aki már 6-7 éves korában tengeralattjárókat tervezett. Ausztráliában láttam erről egy szuper kiállítást. Pontosan tudta, hogy milyen víz alatti világot akar látni, amit megálmodott és létrehozott. 110 százalékkal dolgozott, s ezt várta el másoktól is. Amikor megjelent, mindenki odafigyelt rá, rend és fegyelem jellemezte a forgatásokat - mesélte a búvároktató. A stáb sokszor nem tudta, melyik filmhez forgatnak - igen, lesz 3. és 4. része is az Avatarnak -, de mindenkit roppant szigorú titoktartás kötött. Senkinek sem mondhattuk el, min dolgozunk - szögezte le a kaszkadőr. Cameron és a film készítői nem sajnálták a pénzt a biztonságra és a stáb jóllétére. Szilvia elmondása szerint még sosem érezte magát annyira biztonságban, mint az Avatar 2 forgatásán. Emellett egészséges ételeket ehettek, edzeni vagy jógázni tudtak a pihenőidőben.

- 20 éve indította el a Gogh Jewelry Design ékszertervező vállalkozását, mi inspirálta Önt?

- Az ékszereimet igazándiból azért kezdtem el kreálni, mert semmi olyat nem találtam, ami tükrözte volna az én egyéniségemet. Ami ezüst, strapabíró, és van valami pozitív üzenete. Köze van a tengerhez és a kalandokhoz. Mint említettem, gimnázium után elvégeztem egy arany- és ezüstműves iskolát. Ott tanultam ki az alapjait az ékszerkészítésnek. Évekig otthon kreáltam barátoknak és ismerősöknek, családnak, majd amikor elkezdtem utazni a világba, ez háttérbe szorult egy időre. Amikor azon gondolkodtam, hogy családot szeretnék alapítani és nemcsak búvárkodni állandóan, akkor kezdtem el újra ékszereket készíteni és a www.GoghJewelryDesign.com oldalon árulom őket. Az utazásaim alatt összegyűjtött cápafogakból, türkizből, amit Egyiptomból hoztam, fa Mala gyöngyökből Nepálból, igazgyöngyből, amit Indonéziából hoztam. Szeretem kombinálni a természetes ásványokat és az ezüstöt. Rengeteg inspiráló és affirmalo mondatot belekalapálok kreációimba, minthogy soha ne add fel, elég vagyok. Persze rengeteg olyan ékszert is csinálok, ami sellőket, polipokat, teknősöket ábrázol. Felhasználok búvárfelszerelés és cáparuha maradványokat is a Zéró Waste kollekciómban.

- Riportalanyom majd 22 éve él Kaliforniában, családot és cégeket alapított. Amikor Szilvia nem kaszkadőrködik, főállásban búvároktató és menedzseli a Venice Beachen lévő Óceán Adventures céget: tanfolyamokat, utakat állít össze és koordinálja az oktatóikat.

- Már nem tanítok az Ocean Adventuresben, csak privát klienseket plusz kaszkadőrködök, és ékszereket tervezek, kreálok. Rengeteget utazunk a világban. Engem már nem hajt a pénz és a karrier, nem akarok még egy titulust vagy diplomát. Szimplán szeretném egészségben és boldogságban felnevelni a fiunkat. Nekem most ő a fő projektem és a családunk.
Ha feladod az álmaid, élve halsz meg, hirdeti egy indonéz közmondás. Az álmok azért vannak, hogy az ember megvalósítsa azokat. Mai riportom szereplője olyan bátor ember, aki a búvárkodással a világ legszebb és legérdekesebb helyeire jutott el, minden földrészen merült már az Arktisztól az Antarktiszig, a Bahamáktól a Fülöp-szigetekig… legtöbb helyen oktatott, kaszkadőrködött vagy csoportot vitt.

Köszönöm az interjút Telek Lajos
Fotók Gogh Szilvia fotóalbumából valók
 
 
 
 

Posledné čítané / Legutóbb olvasott / Last seen:
11:41:08 Magyarnak lenni a nagyvilágban - Gőgh Szilvia, női búvár [2023-05-29; 1,218 x]
11:40:02 Thököly Imre lovasszobrát leplezték le Késmárkon [2022-05-16; 893 x]
11:39:08 Situácia na realitnom trhu v Nových Zámkoch [2024-07-01; 604 x]
11:38:22 A hét könyve: Szlovákia – a történelmi Felvidék műemlékeinek képes enciklopédiája (Sine Metu Komárom... [2024-07-14; 108 x]
11:37:41 A magányos harcos: Bósza János [2022-11-13; 1,052 x]
11:36:48 Môj príspevok k dialógu.... [2019-04-24; 2,949 x]
11:36:05 V stredu sa bude hlasovať o budúcnosti kasín v Nových Zámkoch [2023-04-22; 1,073 x]
11:36:02 A hét könyve / Kniha týždňa: Szlovákiai magyar ki kicsoda / Maďari na Slovensku - Kto je kto [2012-05-13; 8,488 x]
11:35:20 Reklamácia: Chlapci, kde je moja utierka?! [2022-10-20; 1,254 x]
11:34:34 Ďalšia parcela pre kamoša? [2018-11-29; 50,539 x]
11:34:02 Stránka IZAMKY.SK oslavuje desaťročné jubileum. Začiatky boli viac ako skromné [2017-11-27; 5,138 x]
11:33:02 Végső búcsú Chrenka Edittől [2023-10-14; 855 x]
11:32:17 Primátor vie čo a prečo predáva - môžeme kľudne spávať... ako to vidím ja [2017-04-26; 5,732 x]
11:31:29 Trapéz 2011 Live [2012-01-20; 3,577 x]
11:30:37 Egy csésze kávé virtuális szépségverseny: Betty Pánni Akt-, Glamour-, Fashion-modell [2016-11-23; 5,167 x]
11:30:07 Keď sa plnia sny... Mgr. Učeň konečne riaditeľom úradu práce [2024-01-06; 4,153 x]
11:28:52 Kniha týždňa: Ivana Havranová, Som Jozef Majský (Marenčin PT Brat. 2013) [2024-06-16; 340 x]
11:27:54 Bieloruská vlajka - historická exkurzia [2020-08-22; 3,033 x]
11:27:53 Egy csésze kávé Molnár Xénia Szendi színésznővel  [2015-05-02; 4,215 x]
11:27:30 Bizarný prípad z Bánoviec. NDS postavila nad diaľnicou R2 dva zbytočné mosty, ktoré samosprávy nechc... [2023-09-01; 1,111 x]
11:27:21 Egy csésze kávé a Little Symphony együttes tagjaival [2017-07-21; 4,344 x]
11:27:21 Egy csésze kávé Dr. Márián Zoltán nyugalmazott debreceni ügyésszel és lányával Márián Dorinával, az ... [2022-05-08; 1,715 x]
11:27:21 Egy csésze kávé Bokor Klárával, a Vasárnap c. hetilap újságírónőjével  [2015-11-12; 4,178 x]
11:27:20 Egy csésze kávé egy régi arccal a felvidéki médiából - Ernő D. Tok sportújságíró  [2015-08-04; 6,047 x]
11:27:20 Kauza Mostná: "Mesto na oprave Mostnej neprerobilo." Naozaj nie? [2015-08-10; 5,627 x]
11:27:20 Egy csésze kávé a Svédországban élő Gerák Andrea énekesnővel / Šálka kávy so speváčkou Andreou Gerák... [2013-08-24; 4,484 x]
11:27:02 Párkányi meghívó: Ľubo Činčura "Nepál" c. kiállítása a párkányi Ady Endre alapiskolában... [2013-08-26; 2,865 x]
11:27:02 Egy csésze kávé Rosta Nikolett Napsugár újságírónővel [2014-09-09; 3,962 x]
11:26:57 Egy csésze kávé Hatos Nikolettel, a Style magazin szerkesztőjével [2015-12-03; 2,593 x]
11:26:46 Egy csésze kávé mai cimlaplánya Szabó Noemi világbajnok testépítő [2020-04-02; 3,761 x]
11:26:46 Világutazók: Zichó Viktor [2023-07-22; 771 x]
11:26:22 Neprepadnúť konšpiračným teóriám... [2024-06-10; 506 x]
11:25:57 Párkányi Nyári Fesztivál a Vadas fürdönél: Mr. President világsztárral! [2014-05-26; 3,166 x]
11:25:57 Egy csésze kávé Elzer Roland fiatal vállalkozóval [2015-09-19; 4,563 x]
11:25:25 Novozámocké výsledky parlamentných volieb - máme dôvod pre optimizmus... [2023-10-03; 1,382 x]
11:25:05 Popbazár: For You [2022-09-29; 797 x]
11:25:02 Len pre dospelých. Sex a ruské prezidentské voľby [2018-03-06; 2,243 x]
11:24:59 Riporter kerestetik [2023-02-22; 935 x]
11:24:33 Egy csésze kávé: Bujna Zoltánnal, a biciklis világutazóval  [2013-11-28; 3,860 x]
11:24:18 Kovács Endre: Nové Zámky - Érsekújvár 1938 [2011-04-25; 4,008 x]
11:23:44 Érsekújvárban ad koncertet a legendás skót Nazareth zenekar, vendég a Republic [2018-04-13; 4,004 x]
11:23:34 A hét könyve / Kniha týždňa: Sztanyiszlav Belkovszkij, Putyin. Az ember, aki nem is létezett (2014)... [2016-05-19; 2,048 x]
11:23:34 Sihoť - čo s ňou spravíme? [2019-07-24; 4,991 x]
11:23:24 Film týždňa: Oliver Stone: Neznáma Ukrajina / Revealing Ukraine (2019) [2019-07-26; 2,143 x]
11:23:24 Otázniky okolo financovania kúpy digitálneho vysielača NZTV: Predalo Novocentrum ďalšiu nehnuteľnosť... [2013-08-15; 5,076 x]
11:22:53 Egy csésze kávé Mgr. Héger Rudolffal a Music Art Művészközvetitő Ügynökség ügyvezető igazgatójával... [2015-05-31; 5,117 x]
11:22:53 Kovács Józsi bácsi hagyatéka / Dedičstvo Kovács Jóžibáčiho [2013-10-21; 2,810 x]
11:22:38 Po stopách dávnych udalostí: Únos 66 čsl. príslušníkov v Angole v marci 1983 [2024-07-09; 231 x]
11:21:59 MsÚ nedovolil poslancovi prefotiť si stavebný denník zo ZŠ Mostná [2015-10-29; 5,694 x]
11:21:59 Expresná rekonštrukcia ZŠ Mostná. Prečo platíme rýchlostný príplatok, ak sa nikam neponáhľame?... [2015-07-28; 6,723 x]

The index.php: SIZE[b]: 29,969 MODIFIED: 2024.01.09 22:06:48.MD5: a96b9c14c093fe1384de07847e3e01bc STATUS: FALSE  This window is : x