Idén keddre esett Magyarok Nagyasszonya ünnepe. Ebből az alkalomból a kilencvenes évek elején megkezdett hagyományt folytatva délután egy órai kezdettel tartották meg többszáz zarándok részvételével az ünnepi búcsúi misét a ferences barokk bazilikában.
A szentmise főcelebránsa Santak Tomiszlav muravidéki, vagyis Szlovénia magyarok által lakott katolikusainak magyar ajkú lelkipásztora volt. Korábban többek közt Lendván is szolgált, jelenleg Dobronokon működik a lelkiatya.
Az ünnepi bevonulás elején a ministránsok, a Szent György-lovagok, a népviseletbe öltözött fertőszéplaki hívek vonultak a keresztaljjal, őket követte a papság. A szentmise elején a helybéli ferences kolostor vezetője köszöntötte az anyaországból, a Felvidékről, Ausztriából ide zarándokolt magyar híveket német nyelven. Őt fordította magyarra Eőri Teréz egykori, néhány éve megboldogult fertőszéplaki szervező hölgy lánya.
Továbbá a tízes osztrák zarándokok miséjén résztvevő főcelebráns és ünnepi szónok, Kismartoni egyházmegyei megyéspüspök, Zsifkovics Egyed is megvárta a magyar zarándokok miséjét, s anyanyelvükön köszöntötte a híveket. Köszönjük a Szűzanyának, hogy együtt itt lehetünk a bazilikában, imádkozzunk hozzá együtt, s kérjük a közbenjárását értünk, nemzetünkért, hazánkért - hangzottak Egyed püspök köszöntő mondatai.
Az olvasmányok felolvasásában a rendszeres gyalogos fertőszéplaki (kb.30 km) zarándokok egyike, Bendegúz ministráns és a szent György-lovagrend Mosonmagyaróvári Nagypriorátusa képviselői vettek részt, ahogy a hívek könyörgésének felolvasásában is egyben.
Tomiszlav plébános szentbeszédében az olvasmányhoz tért vissza. Elhangzott benne, hogy Mária öltözete a nap volt, fején tizenkét csillaggal. Ebben a képben benne van, hogy Mária minden szépségét, ékességét Istentől kapta. Ő világít meg és éltet mindent. Legszentebb volt a teremtmények között a kegyelemmel teljes Jézus anyja, Szűz Mária. Nincsen nála szentebb, szebb és ragyogóbb. Egészen Istenbe öltözött. Torzítás nélkül tükrözi Isten képét, lábával tiportja a holdat.
A Szűzanya tovább árasztja Krisztus lényét, ránk is árasztja a kegyelmeket, melyeket szent fia szerzett. Nekünk is hasonló módon kell öltözködnünk, ahogy szent Pál apostol írja: öltsétek magatokra a régi embert. Ebben segít minket Égi Édesanyánk, akit Jézus a kereszten édesnyának nevez. Az ő pártfogása alatt mi is eljuthatunk az égi dicsőségbe.
Nála magasabbra nem emeltetett senki; erre emlékeztet az örvendetes rózsafüzér ötödik tizede: akit Téged, szent Szűz, a mennyben megkoronázott. Mária a mennyország királynője, aminek Isten a királya. Amennyivel nagyobb kegyelmeket kapott Mária a többi szentnél, annyival nagyobb a dicsősége is a többi szent felett, ahogyan vélekedett róla szent Bernát.
Nagyboldogasszony napján őt dicsőíti ég és föld, s ebben valóra válik az Evangéliumban hallott jövendölése: mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Isten nekünk is örök koronát szánt, ha kisebbet is, mint a Szűzanyának. Akarja, hogy mi is fia országába jussunk, s minket is megjutalmazzon. De azt az égi koronát ki kell érdemelni Istennek tetsző élettel.
Kösd életed szekerét és iparkodj. Mária igent mondott az Atya akaratának. Anyai tekintetét Jézusra emelte, ő lett élete csillaga. Minél inkább közeledett élete estéje, annál inkább ragyogott előtte ez a csillag. Mária mennybevételének ünnepén érdemes elgondolkozni azon, miért tett Isten kivételt vele, miért akadályozta meg teste visszatérését a földre, miért ajándékozta meg a feltámadás dicsőségével. A válasz kézenfekvő: ha meggondoljuk, a földi életben senki sem állt oly közel Istenhez, mint Mária. Kilenc hónapig méhében hordozta Jézust. Elsőként ölelte magához a betlehemi éjszakában. Ölébe mentette a gyilkos Heródes király elől. Názáretben hosszú évekig szolgálta anyai szeretettel. Nagypénteken a keresztfa alatt látjuk, ahogy Mária együtt szenved szent fiával. Ahogy fiáét, úgy az ő szívét is tőr járja át.
Elsőként áll sírja mellett, igent mondva fájdalmas anyaságára. Ő az, aki nem veszti el hitét, s a feltámadás reményében várja húsvét hajnalát. Mindezek tudatában nem csodálkozhatunk, ha elsőként részesül a feltámadás dicsőségében. A feltámadás hite egyidős a kereszténységgel. Nélküle hiábavaló lenne keresztény hitünk, emberi mivoltunk torzó maradna.
Mária fogja kezünket, irányítja sokszor bizonytalan léptünket anyai szeretetével. Velünk és értünk imádkozza Szűzanyánk, ahogy a Hiszekegyben: hiszek a holtak feltámadásában, amikor ajkunk nem nyílik szólásra, s amikor kezünk nem mozdul. Imádkozzon értünk halálunk óráján is.
Hinni a feltámadásban azt jelenteni, hogy jót feltételezni, nem félni senkitől, gondolni arra, hogy Isten a Te szerető atyád, Jézus a testvéred, Mária pedig mennyei édesanyád.
A mai keresztény élet kulcskérdése a szilárd katolikus hívői magatartás. Ma ehhez segítséggel szolgálnak a keresztény irodalom, kultúra, művészet, tudomány eredményei. Ma már sehol nincs keresztény társadalom. A számítógépek végtelen hálózata, a jobb kereseti lehetőségek, és sok minden ehhez hasonló a félrevezető dolgok. Keressük meg hitünk megtartásához azokat az utakat, amelyek megfelelnek a mi helyes, Isten által kijelölt irányunknak. A legfontosabb, hogy mi keresztények tekintsük szívügyünknek a hitünk elmélyülését.
Ebben segítsen a mai ünneplésünk Boldogasszonyban.
Zarándokutakról búcsúfiát szokás hazavinni: három dolgot vigyünk hát haza otthonainkba: az égő hit pálmáját, az imádság olajos mécsesét, s a szeretet lángoló tüzét. Halhatatlan lelkünket kell oltalmazni minden bűntől és szennytől.
A költőt idézte végezetül Tomiszlav ünnepi szónok atya:
"Dél van, a templom nyitva áll, belépek, Jézus Anyja, nem azért jöttem, hogy kérjek, nincs miért könyörögjek, vagy amit felajánljak Neked. Csak azért jöttem, Szűzanyám, hogy nézzelek, semmit se szóljak, arcom melegén hagyjam, hogy énekeljen szívem a maga nyelvén."
Boldogságos Szűzanya, örömünk oka, Magyarok Nagyasszonya és pártfogója, szent fiad adjon nekünk reménységet, erősséget, felekezeti és nyelvi határokon túlra is kiáradó testvéri szeretetet, hogy tudjunk emelt fővel, nyittot szívvel katolikusok lenni - zárta homíláját Tomiszlav főcelebráns és ünnepi szónok.
Az ünnepi szentmise keretében záró ünnepi áldás előtt a hívekhez szólt Molnár Pál, korábbi rádiós riporter, műsorvezető, éveken át a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorának felelős szerkesztője. Kereken tíz esztendeje, hogy a bécsi Stephansdomban tartottak Balassi-misét, s többszáz magyar hívő jelenléte mellett megszentelték az irodalmi díjként szolgáló két szablyát, a két Balassi Bálint-emlékkardot. Az erről elnevezett emlékplakettet évente egy anyaországi, s egy európai magyar művész, alkotó, kiváló személyiség kapja. Néhány évvel később Kismartonban, az ottani ferences templomban került sor ugyanilyen kardszentelő misére. Vagyis a harmadik Kárpát-medencei volt az őrvidéki, Boldogasszonyban történt kardszenetelés.
A szentmise áldozati liturgiájában részt vettek a szombathelyi ferences és szaleziánus templom ministránsai nyolcan.
Koncelebráltak P. Reisz Pál atya korábbi sümegi ferences kolostorbeli házfőnök, előtte szombathelyi, jelenlegi pesti ferenceseknél működő állandó boldogasszonyi zarándok, gyóntató; Tömördy Viktor jelenlegi sümegi ferences házfőnök; Tokár János ferences szerzetes Szombathelyről; Németh László bátyi és Milus Ferenc ácsi plébánosok.
Az ünnepi mise a sorrendben a pápai, a magyar, a székely és az ősi magyar himnuszokkal: Boldogasszony, Anyánk ért véget fél három óra táján.
Többtucatnyian érkeztek idén is kerékpáros zarándokok ápolva a korábbi évek hagyomanyát, a közelebbi és távolabbi egyházközségekből egyaránt. A teljesség igénye nélkül mások mellett Mihócza László zarándoklatszervező vezetésével egy tucatnyian az ötven kilométerre fekvő Sopronkövesdről, de a harminc kilométer távolságra lévő Bezenyéről is hatan, lélekben és nemcsak lélekben fiatal buzgó zarándokok.
Köszönettel közlésre ajánlva, Zilizi Kristóf
Zilizi Kristóf 
23-08-21 
969 
Augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevételének Felvidéken parancsolt egyházi ünnepén megtartották immár hagyományosan Boldogasszony ünnepét az ausztriai Boldogasszonyban. Boldogasszony kisvárosa az Őrvidéken, egykor a történelmi Magyar Királysághoz tartozó Burgenlandban terül el, Pozsonytól 45, Mosonmagyaróvártól 30 km-re.
