Úvod / Nyitóoldal
   
 
Oto Psenak  11-04-10   4,309  
0
Ölvedi János, Napfogyatkozás, Püski New York 1985
Ezen a héten egy rendkívüli könyvet mutatunk be. Nemcsak megjelenése körülményei érdekesek - a Püski Kiadó jelentette meg New York-ban 1985-ben, de maga a szerző személye is rendkívüli: Ölvedi János (1914.7.20 Érsekújvár-1983.4.22 München) Érsekújvár polgármesterének fia, a párizsi kommunista nagygyűlésen elszenvedett verés-be belehalt költő Ölvedi László bátyja. A szerző a Szabad Európa munkatársaként dolgozott New Yorkban, majd Münchenben. Tento týždeň predstavíme jednu mimoriadnu  knihu, ktorá je zaujímavá nielen okolnosťami vydania - vyšla v NewYorku v r. 1985, ale hlavne osobou autora. János Ölvedi (20.7.1914 Nové Zámky-22. 4.1983 Mníchov) je syn bývalého mešťanostu Nových Zámkov Jánosa Ölvediho, brat básnika László-a Ölvediho dobitého nasmrť účastníkmi komunistickej demonštrácie v Paríži. Autor pôsobil ako redaktor maďarského vysielania Rádia Slobodná Európa v NewYorku a  neskôr v Mníchove.

 


A könyvhöz Borbándi  Gyula írt elöszót, amely annak teljességében foglalja össze Ölvedi János életútját és munkásságát.

ELŐSZÓ — a szerzőről és művéről

A nyugati magyar szellemi élet érdekes tünete, hogy a romániai magyar kisebbség bajai sokkal előbb foglalkoztatták a magyar és a külföldi közvéleményt, mint a szlovákiaié. A magyar nemzetiségek ügye mindezideig a magyar-román viszonyt is érzékenyebben érintette, mint a magyar-csehszlovákot. Mégis a szlovákiai magyar kisebbséggel foglalkozó irodalom nagyobb, mint az úgynevezett erdélyi kérdésé, vagy általában a romániai magyarokat érintő témaköré. Míg romániai vonatkozásban kevés kivétellel a nagyerejű publicisztika, a tiltakozó hév és a politikai akció a fő jellemző vonás, csehszlovák viszonylatban a tudományos feldolgozás mennyiségere került a hangsúly.

A nyugaton élő magyarok érdeklődését eddig meggyőzően bizonyították Révay István, Peéry Rezső, Borsody István, Ölvedi János kutatásai és tanulmányai, valamint Peéry Rezsó, Janics Kálmán, Duray Miklós könyvének és a Csehszlovákiai Magyar Jogvédő Bizottság jelentésének kiadása. Ölvedi János műve ennek a sornak további és, reméljük, nem utolsó láncszeme. A szerzők valamennyien a hajdani magyar Felvidéken, illetve Szlovákiában születtek. A tudományos érdeklődést tehát részben a szülőföld iránti szeretet és ragaszkodás is befolyásolta.

Ölvedi János 1914. július 20-án született Érsekújvárott. Apját is Jánosnak hívták. Banktisztviselő volt, majd a helyi takarékpénztár igazgatója lett és mivel a szlovákiai magyar közéletben is élénken részt vett, a Magyarországhoz 1938 őszén történt visszacsatolás után a város polgármesterévé választották. Az Ölvedi család a város megbecsült és köztiszteletben álló családjai közé tartozott. Az ifjú János édesanyját Noszkay Erzsébetnek hívták. Akik ismerték, példás háziasszonynak és gyermekeit aggódva szerető anyának tartották. Nagy odaadással ápolta egészen annak haláláig súlyosan beteg Erzsébet lányát, akit multiplex sklerozis vitt a sírba. A legidősebb gyermek, László is tragikusan végezte életét. Az 1903-ban született Ölvedi László tehetséges költő volt, aki 18 éves korában egy drámai munkájával tűnt fel és a húszas évek elején az újjáéledt irodalmi élet­ben fontos szerephez jutva nagy népszerűségre tett szert. Budapesten, Berlinben és Párizsban tanult, 1929-ben bölcseleti doktorátust szer­zett. Később azonban a politika felé fordult. Elsősorban a kisebbségi bajok foglalkoztatták és azoknak nemzetközi kongresszusokon is hangot adott. Amikor a budapesti kormány megbízásából fran­ciaországi magyar munkások között dolgozott, 1929 őszén egy párizsi politikai gyűlésen kommunista ellenfelei annyira megverték, hogy a rúgások és ütések okozta belső sérüléseket sohasem heverte ki. Ezek folyományakent 1931. június 21-én Budapesten meghalt. Lírai mun­kait több verseskötet őrzi.

Ölvedi János sohasem beszélt bátyjáról. Az én kíváncsiságomat sokszor furdalta Ölvedi László személye és sorsa, de mivel több évtizedes barátságunk és gyakori találkozásaink, különösen alsó­bajorországi hazában tett látogatásaim és a nyári hétvégeken folytatott hosszú beszélgetéseink során egyetlen egyszer sem ejtette ki bátyja nevét, én sem hoztam elő sohasem, attól félve, hogy esetleg nem venne szívesen. Pedig érdekes lett volna megtudni, mi volt a vi­szonyuk és hogyan gondolkodott tragikus sorsú testvéréről. Tizenegy év volt köztük a korkülönbség, János özvegyétől tudom, hogy keveset láttak és alig ismerték egymást.

Ölvedi János a középiskolát az érsekújvári magyar gimnázium­ban végezte, majd érettségi után a pozsonyi szlovák egyetemen kezdte el főiskolai tanulmányait. Érsekújvári ismerősei szerint kiváló diák, lelkes cserkész és ígéretes jövőjű fiatalember volt. Pozsonyból 1934-ben Budapestre, a Pázmány Péter Tudományegyetemre került. Egyetemi leckekönyve szerint szeptember végén kezdte el az előadá­sok hallgatását a jog- és államtudományi karon. Felvett minden kötelező kollégiumot (Angyal Pál, Notter Antal, Eckhart Ferenc, Tomcsányi Móric, Kovács Gyula, Ottlik László, Navratil Ákos, Moór Gyula, Szladits Karoly voltak a tanárai), de hallgatott filozófiát Komis Gyulánál és bevezetést a szociológiába Dékány Istvánnál

Egyetemi évei alatt részt vett a diákpolitikában. 1936-ban egyike azoknak, akik — köztük Kovács Imre — az addig tétlen Egyetemi Kört érdekes előadások tartásával és akciók kezdeményezésével a ter­jedő es izmosodó népi gondolat fórumává igyekeztek tenni, párhuzamosan néhány kommunista diák tevékenységével, akik ugyancsak igyekeztek kihasználni a Kört a maguk céljaira. Ez a Kör szervezte az 1937. március 15-i Múzeum kerti diákgyűlést, amelyen kibontotta zászlaját a Márciusi Front. Kovács Imrétől tudom, hogy Ölvedi lelkesen és odaadóan vett részt az Egyetemi Kor munkájában.

Nem tudni, miért hagyta abba az 1936/37 tanév második szemesztere után és a III. alapvizsga előtt az egyetemet. Vajon az újságírás hódította el a jogtudománytól? Akkor már buzgó munkatársa volt Szekfü Gyula folyóiratának, a Magyar Szemlének. Nézem a Magyar Szemle évfolyamait. Az 1935 május-augusztusi kötetben „A szlovenszkói új magyar generáció" című cikk alján találkozom először nevével. A következő években rendszeresen dolgozott a folyóiratnak. Szvatkó Pálon, Borsody Istvánon, Gogolák Lajoson kívül ö írta a cseh és szlovák tárgyú cikkeket. Az 1935 szeptember-decemberi kötetben kezdte el „Magyar kisebbség Csehszlovákiában" című rovatát, amelyben három éven keresztül tájékoztatta az olvasókat a szlovákiai magyarok helyzetéről. Utolsó írása a Magyar Szemlében az 1938 szeptember-decemberi kötetben jelent meg „Mit hoz a felvidéki magyarság?" címen.

Akkor a hajdani Felvidék egy része már visszatért az anya­országhoz és Ölvedi Jánost a felvidéki ügyek gondozásával megbízott Jaross Andor fiatal munkatársai körében találjuk. Jaross akkor még nem volt a nemzeti szocializmus híve, mérsékelt, középutas politikus­nak számított, aki sokat tett a szlovákiai magyar kisebbség érdekében. A neki szervezett Felvidéki minisztériumban maga mellé vette Ölvedit miniszteri titkári rangban. Útjaik később elváltak. János többször beszelt nekem Jarossal való kapcsolatáról, elismeréssel arról, amit a kisebbségi politikában tett és amivel felvidéki miniszterségét elkezdte, de értetlenséggel és mély csalódással arról, amivé később lett, arról a tévútról, amelyre a terjedő nácizmustól elbódítva lépett és amelyen haladva Imrédy, meg Rátz Jenő partneréve vált.

Ölvedi a felvidéki minisztériumból diplomáciai szolgálatba került, még pedig a szófiai követségre sajtóattasénak. (Érdekes párhuzam: László bátyja szervezte a Magyar Nemzeti Szövetségben a bolgár­-magyar bizottságot és nagy szószólója volt a magyar-bolgár együttműködésnek.) Amikor azonban Szófiából Ankarába akartak áthelyezni, lemondott. Visszatért Magyarországra és a Függetlenség című napilap munkatársaként élt Budapesten, keveset dolgozva és a szélesebb nyilvánosságot kerülve. Szüleit 1944 nyarán látta utoljára Érsekújvárott, néhány napot töltve ott első feleségével és akkor alig egy éves László fiával. Aztán Tatay Sándor írónál tűnt fel a Dunántúlon, majd állandóan nyugat fele húzódva, 1945 tavaszán Ausztriába és Németországba került.

Hosszabb ideig élt Mettenben, Bajorországban, egy Deggendorf melletti faluban, melynek fiúinternátusát átalakították táborrá és amelyben az amerikai katonai hatóságok magyar menekülteket helyeztek el. A metteni táborban a legszívesebben a 790-ben alapított bencés kolostor híres nagy könyvtárában tartózkodott, ahová külön engedéllyel szabad bejárása volt. Mettenben jelent meg 1947 karácsonyán sokszorosítva, igen kezdetleges formában, egy 147 lapos könyvecskéje, a „Levelek a számkivetésből". Ebben levelek formá­jában számol be a menekültsors megpróbáltatásairól és személyes gondjairól. „Őszinte vallomás ez a könyv — írja —, a számkivetésben élő magyar iro őszinte vallomása a sivár jelenről, a tévedésekkel, hibákkal teli magyar közelmúltról és egy igazságosabb, be­csületesebb, emberibb és magyarabb jövőről, melynek el kell követ­keznie."

Három és fél évtizeddel később lapozgatva ebben a könyvben, feltűnik, hogy milyen józanul és reálisan látta a maga és környezete helyzetét, mily idegenkedéssel töltötte el a múltból tanulni nem akarás és az avult nézetekhez való makacs ragaszkodás látványa. Elítélte például azokat az emigráns társakat, akik szerint a földreformot „magyar ember nem ismerheti el törvényesnek, mert idegen megszállás alatt jött létre," és mert „olyan forradalmi erők valósítottak meg, olyan politikai pártok és irányok, amelyek nem képviselik a magyar nemzet többségét". Akik így beszélnek — írta Ölvedi —, egy fontos dologról mélységesen hallgatnak: „a három millió magyar mezőgazdasági proletárról, akiknek évtizedek óta ígért fűt-fát a nemzet, csak adni semmit sem adott. A három millió magyar koldusról, akik katonát adtak a hazának, véreztek az elmúlt harminc esztendő alatt Európa valamennyi csatamezéin, védték az országot, melyből nem mondhattak magukénak egyetlen barázdát sem. És arról is hallgatnak, hogy minden másként lenne talán a vérző és szenvedő Magyarországon, ha ezt a hebehurgya és demagóg módon végrehajtott földosztást mások, nem a jelenlegi urak, de ők, a régi Magyarország valósította volna meg." Az ilyen szemlélet 1945-47-ben, a nyugati magyar menekültek köreben, eléggé ritka volt, de ellentmond annak a közhiedelemnek is, hogy az 1945-ben nyugatra távozott magyarok körében nem találtatott más, mint megátalkodott nyilas, vagy reak­ciós. Noha kisebbségként, de a mérsékelt, józan, realista szemlélet is jelen volt és hallatta — az Ölvedi Jánosokon keresztül — a hangját.

A következő évben, 1948-ban jelent meg „Az ismeretlen légió" című füzet, amely — ugyancsak sokszorosított formában — mintegy ötven lapon öt tanulmányt tartalmaz. Ezek is az emigráns sors és lelkiállapot kérdéseivel foglalkoznak, elsősorban annak az ifjúságnak kínálva programot és feladatokat, amely az emigrációban nő fel és magyar kíván maradni. E könyvről az akkori kőnyomatos lapokban élénk vita folyt. 1949-ben Ölvedi János „Szabad nemzet" címen folyóiratot indított, de ennek a gyarló anyagi viszonyok miatt csak három száma jelent meg. A különböző folyóiratokban és lapokban gyakran szerepeltek írásai, a németországi emigráns orgánumok legszorgalmasabb munkatársai közé tartozott. A müncheni Hungáriának 1948-49-ben főmunkatársa volt.

Ez a tevékenysége alábbhagyott azután, hogy kivándorolt az Egyesült Államokba és 1951 márciusában a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. Először a new yorki szerkesztőségben dolgozott, majd 1952 márciusától kezdve a müncheniben. A rádióban elsősorban művelődési témákkal foglalkozott, több mint két évtizedig szerkesztette a kulturális és az ünnepi különműsorokat. Közben nem­zetiségi és kisebbségi ügyekben való szakértelmét és jártasságát is kamatoztatta, de nyomtatásban csak kevés írása látott napvilágot.

Mindez megváltozott, amikor 1979 nyarán nyugalomba vonult, és ideje, energiája, ereje maradt írói tervei megvalósítására. Szaporod­tak a szlovákiai magyarokkal, nemzeti és nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó tanulmányai, cikkei, kritikái. Munkái az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban és a Katolikus Szemlében jelentek meg, az utóbbiban kisebbségi rovatot indított és szerkesztett, amelyben a folyóirat munkatársai rendszeresen beszámoltak a szlovákiai, romá­niai és kárpátaljai magyarok problémáiról.

Ez a kötet válogatás a tanulmányokból. Az olvasó a könyv végére érve megállapíthatja majd, hogy Ölvedit az igazság és valóság megismerésének őszinte szándéka ihlette, abból indulva ki, hogy bármilyen javító törekvés csak akkor vezethet eredményre, ha ismerjük a tényeket és abból vonjuk le a cselekvésre vonatkozó követ­keztetéseket. Nem kergetett délibábokat, nem túlozta el a kisebbségi bajokat és panaszokat, mindig ügyelt a realitásokra, amelyek figyelembe vétele nélkül szerinte minden vállalkozás kudarcra van ítélve.

A kötet anyagát még ő válogatta össze. A könyv két első fejezeté­nek kéziratát letisztázva találtuk a dossziéban, de a többi fejezet elkészítésére már nem volt ideje. Csak a folyóiratokban megjelent tanulmányok lapjait rakta szépen sorrendbe. Ezek alapján akarta elkészíteni a könyv további fejezeteit és azok egységesítését. A munka befejezését meghiúsította az 1983. április 22-ének reggelén hirtelen bekövetkezett halál. A munkát néhány barátja folytatta. E könyv végső fokon tehát a szlovákiai magyarokról szóló, folyóiratokban — az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében, és az Irodalmi Újságban — korábban már megjelent tanulmányok gyűjteménye lett. Az olvasó bizonyara észreveszi, hogy néhány téma nem kapott feldolgozást. Ezt Ölvedi János mindenképpen pótolta volna. A könyv sajtó alá rendezői viszont úgy véltek, hogy jobb, ha az egész könyv csak Ölvedi szövegeit tartalmazza, ezért nem kértek fel senkit a hiányzó, de ter­vezett fejezetek megírására. A tanulmányok összerakásánál kiderült, hogy előfordulnak ismétlések. Kötetbe szedve ezek zavarólag hatnának. Éppen ezért a kötet összeállítói kihúztak ismétléseket az eredeti tanulmányszövegekböl.

Ölvedi János a kötet végére egy utószót tervezett, amelyben arról kívánt beszélni, hogyan látja egy esetleges kibontakozás lehetőségét. A távolabbi jövőt tekintve szeme előtt a dunavölgyi népek föderáció­jának eszméje lebegett, a közelebbi jövőre vetve pillantását pedig úgy erezte, hogy a teljes állampolgári egyenjogúság és a magyar kisebbség önigazgatása kínálja azt a megoldást, amely a pillanatnyi égető prob­lémáknak véget vethetne. Az a néhány papírlap, amelyet az utószó témaköréhez csatolt, idézeteket tartalmaz, feltehetően azzal a ren­deltetéssel, hogy majdan bekerüljenek a szövegbe. Az egyik Ady Endrétől való: „S akik még vagytok őrzőn, árván,/ Őrzök: vigyáz­zatok a strázsán!", a másik Györy Dezső költő 1940-ben írott két sora: „Gyűlölségre nevelt a sorsunk, / mi szeretetre önmagunk." és végül a harmadik, a híres József attilai idézet: „A harcot, amelyet őseink vívtak. / békévé oldja az emlékezés/ s rendezni végre közös dolgainkat,/ ez a mi munkánk: és nem is kevés". Mindezekből látható, hogyan kívánta zárni művét. Annak a reménynek kifejezésével, hogy a Dunavölgyében elő népek megtalálják a szóértés és együttműködés útját. Feledve a múlt előítéleteit, féltékenykedéseit, irigykedéseit, acsarkodásait és hadakozásait, a közös érdekekre vetik pillantásukat és a közös tennivalókra fogják össze erőiket, hogy elmúlván a nap­fogyatkozás, déli verőfény ragyogjon az ott élő minden emberre.

BORBÁNDI GYULA

 
 

Posledné čítané / Legutóbb olvasott / Last seen:
20:11:32 Kniha týždňa/A hét könyve: Ölvedi János, Napfogyatkozás. Magyarok Szlovákiában / Zatmenie slnka. Maď... [2011-04-10; 4,309 x]
20:11:00 Logportál: "V databáze sa nenachádza žiaden záznam!" [2011-12-19; 3,668 x]
20:10:57 Koncert moskovskej skupiny Nogu Svelo v Bratislave 28. mája 2024 [2024-05-25; 145 x]
20:10:52 Volanie SOS z Hurbanova / SOS hívás Ógyalláról [2024-04-24; 780 x]
20:10:52 Digitalizované periodiká z obdobia 1914-1918 na portáli Slovenskej národnej knižnice [2021-04-12; 3,138 x]
20:10:32 Mnohé obce sa snažia zamestnať chudobných. V Nových Zámkoch sa poslanci snažia zamestnať predovšetký... [2016-06-16; 3,981 x]
20:09:21 Ach, vykľulo sa šidlo z vreca. Za primátorovým ťažením proti hazardu je pokus vyčistiť terén pre chy... [2020-11-16; 2,237 x]
20:09:15 Slávnostné otvorenie Vzdušných Zámkov [2020-01-26; 1,739 x]
20:08:30 Prejavy na podporu RTVS a slobody slova na 5. protestnom zhromaždení v Nových Zámkoch [2024-03-21; 807 x]
20:08:28 Zmluva podpísaná za prítomnosti médií 18. januára 2008 Walterom Brantnerom, sa nenašla [2014-05-12; 5,185 x]
20:07:30 Kriminalita v kraji podľa hlásení Krajského veliteľstva Policajného zboru za obdobie apríl 2008 - ap... [2018-03-31; 17,584 x]
20:07:04 5. protestný míting v Nových Zámkoch sa uskutoční v stredu 20.03.2024 o 18:00 na Hlavnom námestí... [2024-03-18; 651 x]
20:06:13 Za 4 dni má nový dokumentárny film ruského opozičného politika 6 miliónov zhliadnutí [2017-03-06; 2,603 x]
20:06:10 Výsledky 2. kola prezidentských volieb v novozámockom okrese [2024-04-08; 727 x]
20:05:50 Pred 70-mi rokmi bola podpísaná Dohoda o výmene obyvateľstva medzi Československom a Maďarskom [2016-02-27; 8,616 x]
20:05:36 Posl. Schwarz o zmluve s Brantnerom: "Vážení, my sme nikdy neboli za tú zmluvu! Nikdy!..." [2015-10-07; 3,748 x]
20:05:11 Az "Egy csésze kávé" 2015 utolsó Címlaplánya: Király Evelin, a Miss Felvidék 2015 Szépének párkányi... [2015-12-31; 4,242 x]
20:04:53 Galán Géza (1942. május 4 - 2012. dec. 17) [2012-12-18; 2,984 x]
20:04:36 Videozáznam z posledného zasadnutia novozámockého mestského zastupiteľstva je neúplný [2012-04-09; 3,710 x]
20:04:29 Solúnski bratia a Veľkomoravská ríša. Beseda s J. Steinhübelom 27. októbra v knižnici A. Bernoláka... [2010-10-24; 4,667 x]
20:04:16 Bezdomovci sú späť na Kasárenskej. Vari nemá krám pána? Zdanie však klame... [2017-01-05; 4,050 x]
20:04:07 "Mesto nadobudlo presvedčenie, že prevod vlastníckych práv je najvhodnejšie riešenie" [2010-10-11; 8,255 x]
20:03:33 Határtalanul magyarul [2024-05-26; 198 x]
20:03:27 Hová lett Szent István király? / Kam sa podel Sv. Štefan? [2011-08-19; 6,226 x]
20:02:52 Avantúra s parcelou pre kamoša pri gymnáziu získava reálne obrysy. Pripraví primátor Klein obyvateľo... [2019-04-07; 5,223 x]
20:02:19 Mestský pozemok pri gymnáziu, ku ktorému nevedie žiadna cesta, si kúpila bratislavská firma, ktorá n... [2019-06-02; 2,729 x]
20:02:14 Podujatie sa konalo ako promoakcia - Prvý ročník footgolfu na golfovom ihrisku v Šuranoch [2016-05-08; 3,102 x]
20:01:14 Ako by sa o histórii nemalo písať II. U F. Vrábela pretrváva záujem o novozámockých legionárov... [2012-08-28; 5,229 x]
19:59:56 Relácia Pod lampou s Evou Polereckou a Zsoltom SImonom [2024-03-30; 694 x]
19:59:08 Agócs Béla nádszegi tanító (1962 - 2001) [2013-06-14; 4,478 x]
19:57:46 Egy Csésze Kávé MuDr. Zámola Ferenc testépítővel [2015-08-14; 5,174 x]
19:57:37 Výzva na odstránenie nehospodárneho a nezákonného nakladania s majetkom mesta Nové Zámky [2023-07-11; 1,526 x]
19:57:26 Priatelia hazardu v Nových Zámkoch [2021-08-07; 1,165 x]
19:57:18 Chýbali "chorobní" diskutéri, padli všetky zábrany... Alebo ako to vidím ja. [2016-09-15; 3,934 x]
19:55:08 Primátor Klein si kruto zahral s drobnými subdodávateľmi rekonštrukcie kina Mier. Nedostali zaplaten... [2018-06-07; 7,094 x]
19:53:41 Legionársky pamätník na hroboch vojakov c.k. armády ? [2016-11-12; 3,667 x]
19:53:27 Jubileumi emléklap Érsekújvár jeles szülöttjének Prohászka Marcellnak [2012-09-30; 2,329 x]
19:52:50 Az érsekújvári magyarságnak az idén sem sikerült méltóképpen megünnepelnie Augusztus 20-át / Ani v ... [2013-08-20; 3,830 x]
19:52:25 A szlovák nyelvészek és a szlovák nyelvtörvények: A szlovák nyelvpolitika elemzése / Slovenskí jazyk... [2012-09-16; 6,904 x]
19:52:13 Dôvod pochváliť samosprávu: Mestský úrad začal pracovať s podnetmi občanov zadávaných cez portál Od... [2014-06-15; 4,615 x]
19:52:03 Už nie sme bojovníci proti hazardu. Najnovšia herňa vyrástla priamo na námestí oproti kostolu...... [2021-05-21; 2,036 x]
19:50:43 Beseda o publikácii Ferenca Kovácsa „Študenti v búrke“ / Beszélgetés Kovács Ferenc "Diákok a viharba... [2012-05-07; 1,819 x]
19:50:37 Egy csésze kávé a Little Symphony együttes tagjaival [2017-07-21; 4,288 x]
19:50:11 Črepiny z histórie Tvrdošoviec - obecná heraldika [2010-10-12; 4,071 x]
19:49:30 Systémové zlyhávanie slovenskej historiografie. ÚPN usporiadal diskusný večer o J. Esterházym... [2011-05-03; 5,945 x]
19:49:23 Transparency uverejnilo rebríček transparentnosti samospráv. Ako je to s umiestnením Nových Zámkov?... [2018-10-17; 3,632 x]
19:48:48 6. novozámocký protestný míting [2024-04-08; 581 x]
19:48:10 Egy csésze kávé JUDr. Nagy Dávid jogásszal, érsekújvári városi képviselővel, a Felvidéki Labdarúgó E... [2015-06-07; 5,512 x]
19:47:48 Súdna dohra jednej kauzy z roku 2018... [2024-05-20; 497 x]
19:47:44 Správa hl. kontrolóra o výsledku kontroly oprávnenosti vyradenia majetku mesta za takmer 60 tis. Eu... [2015-02-25; 6,089 x]

The index.php: SIZE[b]: 29,969 MODIFIED: 2024.01.09 22:06:48.MD5: a96b9c14c093fe1384de07847e3e01bc STATUS: FALSE  This window is : x