---

- Hogyan alakult ki a média iránti figyelmed? Hogyan csöppentél bele ebbe a sajtós világba?
- Még 2010-ben hívta fel a figyelmemet egy nagyon kedves barátnőm egy gyakornoki lehetőségre. Tudta, hogy szeretek írni, – jó pár versem és novellám is van – és úgy gondolta, érdemes lenne megpróbálnom az újságírást. Jelentkeztem a felhívásra, másnap telefonon beszéltem a főszerkesztővel, akinek szimpatikus lettem ezek alapján, kért tőlem önéletrajzot és egy-két referencia anyagot...azután egy hét múlva már ott ültem az első szerkesztői megbeszélésen, és nem volt visszaút.

- Az első interjú mindig meghatározó minden újságíró életében. Te hogyan emlékszel vissza, ki volt a riportalanyod és miként viselkedett veled?
- Természetesen bennem is élénken él az első alany, aki nem más volt, mint Rákóczi Feri rádiós-tévés műsorvezető. Emlékszem, nagyon izgultam mikor kiderült, hogy a lapba megcsinálhatom az első nagy interjúmat. Előző nap szaladtam el diktafont vásárolni, éjszaka írtam össze a kérdéseimet, utána olvastam aktualitásoknak. Másnap kis gyomorgörccsel és enyhén remegő lábakkal indultam meg a helyszínre, ahova Feri vendégként volt meghívva. Azután egy kellemes csalódás ért, mert hihetetlen kedves, segítőkész emberként viselkedett, aki el is látott tanácsokkal a jövőre való tekintettel, úgyhogy kellemes élményekkel távoztam a helyszínről.
Úgy gondolom, az első interjú mindenki életét meg tudja határozni, de ha valakit csalódás is ér, nem kell elkeseredni – menni kell szépen tovább, és csinálni az anyagokat.
Muszáj vagyok kiemelni egyébként még egy embert, aki számomra szintén egy meghatározó mérföldkövet jelentett, bár ekkor már egy ideje benne voltam a szakmában. Az illető nem más, mint Bicskei Titusz, akit sokan DJ Tituszként ismernek, és a Belga, illetve a The Carbonfools zenekarok alapító tagja. Tituszt egy nagyon szerény, nagyon csöndes emberként ismerhettem meg, s az interjúkban sem beszélt túl sokat, mindig tömören, velősen válaszolt. Kihívást jelentett számomra, hogy olyan kérdéseket tegyek fel neki, amikre hosszabban kifejtheti a véleményét. Izgatottan vártam a válaszokat, és amikor megérkezett a visszaküldött anyag...hát nem mondom, hogy nem hatódtam meg, és nem esett jól, mikor azt láttam, milyen hosszan válaszolt a kérdésekre. Hatalmas megtisztelésnek érzem egyébként a mai napig, hogy így állt hozzám. Tisztelem, becsülöm a munkásságát, és mint embert is nagyra tartom, leginkább amiatt az alázat miatt, ahogy minden munkájához hozzákezd. Sokan egy idő után elfelejtik, honnan indultak, ő viszont nem ilyen.

- Az évek folyamán nagyon sok érdekes és ismert emberrel találkoztál. Az interjúk, riportok elkészülte után tartjátok a kapcsolatot? Alakult ki valamilyen barátság ismert emberekkel?
- Alapvetően szeretek normális, emberi viszonyokat fenntartani azokkal az előadókkal, művészekkel, akikkel bármilyen anyagot elkészítek. Szeretném, ha nem úgy tartanának számon, hogy „na, ez a csaj volt az, aki soha nem tartott be semmit, és nem azt az anyagot hozta le, amit megbeszéltünk”, hanem „ő volt az a korrekt újságíró, akivel később is szívesen dolgozom együtt”.
Ami a további kapcsolatokat illeti, én nem erőltetek semmit. Ha valaki a közös munka után is szeretne velem beszélgetni, találkozni, állok elébe, de ha ez egyszeri alkalom volt, akkor ennek így kellett történnie.
Ami a választ illeti, van jó pár olyan ismert ember, akikkel baráti viszonyt ápolok – remélem, ők is hasonlóképpen vélekednek velem kapcsolatban :)

- Sok újságban jelentek meg írásaid. Mi alapján választod ki, hogy kik lesznek riport alanyaid?
- Van, akit ajánlanak nekem, hogy vele kellene anyagot készítenem – ebben az esetben választási lehetőségem nincsen, viszont szeretem ezt a megoldást abból a szempontból, hogy sokszor olyan emberekhez is eljutok, akikre alapvetően nem gondolnék, vagy nem jutna eszembe róluk írni.
Van az az eset, mikor maga a „célszemély” keres meg engem, hogy szeretné, ha készítenék vele egy interjút. Ilyenkor mindig átbeszéljük, milyen témát lenne érdemes körbejárnunk, mi az, ami elsőbbséget élvez.
És van, mikor én választok: olyankor azt szoktam nézni, ki az, aki érdekes lehet az olvasó számára bármilyen szempontból, aki valamiben példát tud mutatni. Persze akad azért olyan szituáció is, mikor inkább a saját érdeklődésemet próbálom „kielégíteni”, mert az illető személyisége felkelti a figyelmemet.
- Hallottam, hogy egy rádióműsor háziasszonya is vagy. Kik és milyen elvárások alapján kerülhetnek be hozzád a műsorba?
- A helyes meghatározás, hogy voltam, már jó ideje nem készítek rádiós interjúkat. Korábban nagyjából másfél évig dolgoztam a Lounge Radio (most már CODE.FM) munkatársaként, amit hatalmas lehetőségként éltem meg. Elvárásaim nem voltak egyáltalán – igyekeztem érdekes, informatív anyagokat prezentálni a hallgatóság számára az „Arcok mögött” című műsoromban. A célom az volt, hogy ismert és közéleti személyiségeket mutassak be úgy, ahogy eddig még nem lehetett velük találkozni. Első körben azokat az embereket hívtam meg, akiket már ismertem, hiszen korábban élő adásban soha nem szerepeltem, így emiatt az első jó pár alkalommal izgultam. Könnyebb volt úgy leküzdenem a félelmeimet, hogy olyan alanyokkal beszélgettem, akiket már valahonnan ismertem. A későbbiek folyamán pedig hatalmas segítséget jelentett számomra Tölgyi Kriszta, aki a PR Garden munkatársaként mindig ajánlott nekem embereket, akikkel érdemes lenne beszélgetnem. Így került hozzám a műsorba többek között a Magashegyi Underground énekesnője, Bocskor Bíborka, a Belmondo frontembere, Czutor Zoltán, vagy a már emlegetett The Carbonfools két tagja, az énekes Fehér Balázs és a gitáros Fekete István.

- Egyet nem értek, s érdekel nagyon a válasz: egy fenékkel hogyan lehet több széket is megülni? Egyszerre Káosz Központ,, Korda Filmpark és zene.hu?
- Klónoztattam magam, így mindenhol jelen tudok lenni. :)
Viccet félretéve, jelenleg ebből a három felsorolt dologból a zene.hu, ahol igazán aktívan tevékenykedem, illetve főállásban a Helyi Témánál dolgozom pár hónapja. Fantasztikus a csapat, jó a környezet, és olyan kollégák és főszerkesztők vesznek körbe, akik folyamatosan segítik a munkámat, teret adnak a saját ötleteimnek és segítenek a fejlődésben. Ugyan ez a helyzet a zene.hu-nál is.
A Korda Filmparkban már csak időszakosan dolgozom, de élvezem még mindig minden pillanatát, a Káosz Központtal pedig pihenünk...illetve csak én, mert a srácok haladnak szépen előre, ahogy az idejük engedi.
Nem nehéz egyébként több helyen is helytállni: ami nekem bevált, az egy pontos időbeosztás készítése, hogy mikor mire szánok időt, és mennyit. Fontos természetesen egy prioritást felállítani, s az alapján elvégezni a teendőket, így nem csúszunk el semmivel.

- Az érdekelne milyen feladatokat látsz el a Korda Filmparkban?
- Animátorként dolgozom főként – magyarul stúdiótúrákat vezetek. Ez magába foglalja, hogy a bejelentkező csoportoknak megmutatom, megmutatjuk a Látogató Központot, ahol megismerkedhetnek a névadó Korda Sándor filmrendező történetével, majd pedig egy filmtörténeti kiállítást tekinthetnek meg. A külső túra esetében két díszletbe látogatunk el: a New York díszletbe, ami kimondottan a Hell Boy 2 forgatása miatt épült fel, s lett belőle a későbbiek folyamán állandó helyszín; illetve a reneszánsz díszletet nézzük meg, ahol többek között a világhírű The Borgias forgott Jeremy Irons főszereplésével.

- Több felvidéki énekessel készítettél interjút, mint Mihály Réka vagy Gyurcsík Tibor. Mennyiben mások a felvidéki riport alanyok?
- Semmiben. Ugyanolyanok voltak, mint a többiek. Az, hogy egy interjúalany milyen személyiséggel rendelkezik, szerintem nem igazán függ attól, hogy hol született. Természetesen elképzelhető, hogy tévedek, de nekem eddig ilyen tapasztalataim nem voltak.
Réka egy mérhetetlenül kedves, impulzív és igazi nagybetűs nő, csodálatos hanggal megáldva. Az első pillanattól kezdve közvetlenül viselkedett velem, és bármikor csináltam vele anyagot, mindig a rendelkezésemre állt, és igyekezett minél hamarabb elkészíteni őket.
Tibiről elmondhatom, hogy régi jó barát, akit még a magyarországi X-Faktor második szériája alatt ismertem meg. Ő is nagyon normális volt már a kezdetektől. Korábbi kérdésedre válaszolva egy konkrét névvel, hogy kivel is sikerült baráti viszonyt kialakítanom – Tibit mindenképp ebbe a kategóriába kell sorolnom. Sokat dolgoztunk együtt, voltak közös projektjeink is, melyek kapcsán a munkakapcsolat egy idő után barátsággá alakult. Sok mindent megosztottunk, megosztunk egymással a mai napig, támogatjuk a másikat, és adunk egymás véleményére. Persze mint minden kapcsolatban, voltak nekünk is nézeteltéréseink, de azokat mindig hamar megbeszéltük, és tovább léptünk. A kulcs az őszinteség volt minden esetben, s ez manapság sem változott, még annak ellenére sem, hogy sajnos ritkán tudunk találkozni.

Szöveg: Telek Lajos
A fotók fotók Rosta N. Napsugár albumából valók.
Hamarosan újabb érdekes arc lesz vendégünk egy csésze kávéra!
 
A riport szponzora:

Predaj a servis bicyklov - Mihálko, Hasičská 3, 943 01 Štúrovo
Otváracie hodiny: Pondelok až Piatok 09:00 - 16:00, Sobota09:00 - 11:00
+421 907 980 547, mihalko@mihalko.eu