Úvod / Nyitóoldal
   
 
Zilizi Kristóf  20-12-17   282  
0
December 11-én, pénteken háromnegyed kettőkor végső búcsút vettek a nagyszombati Kő úti új temetőben a december 7-én, hétfőn este, 64 és fél évesen elhunyt Nemcsek Józseftől. A temetési szertartást Kiss Róbert vikárius végezte, ezen kívül jelen volt az elhunytat ismerő Puss Sándor jezsuita szerzetes, aki működött néhány évet Nagyszombatban, továbbá a helyi lelkiatya.  

Szeretett halottunknak komoly, súlyos autóbalesete volt még 2018 júniusában, utána hosszabb ideig lábadozott, sokat imádkoztunk, s nagyon megköszöntük a Jó Istennek, hogy felépült. Az utóbbi másfél hónapban pedig egyre jobban épült le, jelentkezett nála a halálos kór. Akármennyire is sportos, edzett volt, nem adta fel a végsőkig, bizakodott, ahogy mi is vele, biztattuk, azonban sajnos a betegséget már nem tudta leküzdeni.

Nemcsek József 1956. április 18-án született, édesanyja, Egyházi Hermina (1921-1996), Albárról származott. Édesapja volt nagyszombati (1919-2001). Mindig vidám, életkedvvel teli volt, aktív, tevékeny, nagyszombati magyar közösségünk szó szerint oszlopos tagja, aktív résztvevője, támogatója, legjobb kifejezés rá talán, hogy mecénása, aki bármikor bármiben segíteni hajlandó volt, soha nem elvárva viszonzást, ellenszolgáltatást.
Amikor Róbert vikárius úr halála előtt két héttel meggyóntatta, megáldoztatta, megkapta a betegek kenetét, otthonlétében, amikor már eléggé nehezen lélegzett is, látszott rajta, hogy úgy megkönnyebült, mintha olyan megkönnyebbülés fogta volna el, olyan érzés, mintha enyhültek volna fájdalmai.

Három gyermeket nevelt, fel, Pétert, akit 2015.7.3-án Winnipegben pappá szentelték, s ott tevékenykedik azóta magyar és szlovák közösségben egyaránt. Amikor nyaranta hazalátogatott, igyekezett úgy beosztani idejét, hogy akár Nagyszombatban, Pozsonyban misézzen a magyar híveknek is, akik ismerik, akár a 2012-es pozsonyi magyar katolikus közösség máriacelli egyhetes zarándoklat révén.          
Középső gyermeke, Szebasztyián, ott volt egy unokája, Jonatán, legkisebb gyermeke, Veronika pedig két gyermek, Péter és Rafael édesanyja.

Nagyon sok közös élmény fűzött bennünket hozzá. A sok közös zarándoklatok, mások mellett Vágsziklásra, Malackára kirándulások, síelések – amire még engem is tanított a Vénasszonyok-völgyében -    , biciklizések, sportaktivitások, élmények, utazások, örökre emlékeinkben maradnak. Rá igazán mindig 0-24-ben lehetett számítani. Bármikor bármiben segítségként ott termett. Nem hezitált, keresett kifogásokat, aktívan lépett, cselekedett.

Ahogy Szebasztyián fia búcsúbeszédében megjegyezte, amikor 2014-ben neki volt egy autóbalesete, éjnek éjjelén édesapja rögtön jött fia segítségére. Pedig előtte három héttel is műtéten esett át, lábadozott, a akkor fiának ezt jegyezte meg: megtartott még a Jó Isten, hogy most itt tudjak neked még segíteni, fiam. Milyen jól tudott sütni születésnapi diós, mákos tortát, pogácsát, stb.

Igazi mecénása volt nemcsak a nagyszombati magyar ügyeknek, de egész felvidéki viszonylatban is támogatott sok-sok téren, amiken csak tudott. A nagyszombati 1848-as öreg temetőbeli megemlékezéseken, az 1983-4 óta magyarul megtartott novemberi Novénákon is anyaországiakat, Nagyszombat testvérvárosa, Szombathely küldöttségét is fogadta, de magyarul tanulni vágyó csángó leányzót is hajlékában üdültetett. S ez csak néhány a sok közül.

Részt vett egyik-másik gyermekével mások mellett a Komáromi Imanapokon, de Bécsben a Szent István-ünnepségen és pesti rendezvényeken is: augusztus 20-ain unokájával is meg szokott jelenni, Malina Hedvig mellett kiállt, Poprádon Bornemisza István főúrral (1917-2006) létrejövő kapcsolatban is támogatott. Kassán a Határok Nélkülben nyilatkozott az Alkotmánybíróság előtti tüntetésen. Pozsonyban legtöbben ismerhették, megfordult színházakban, kulturális és egyházi rendezvényeken.

A temetési szertartás keretében Kiss Róbert atya megemlékezett magyar nyelven is József testvérünktől. A sírnál pedig nagyon jó, s közeli barátja, Zilizi Tihamér szívszorító szavakkal búcsúzott tőle. Ebből idézünk:

„Szeretett  Nemcsek család, tisztelt jelenlévők!
 Oly szívszorító nagy a bánatom, bánatunk..., hogy engedjék meg: enyhítésül  pár szóval búcsúzhassak szeretett, Drága Jóskánktól. Alig pár hónapja itt, együtt vettük körül a közösségünkből Erzsi nénink sírját, s most engem megelőztél, a fájdalomtól csaknem megsemmisülve Tőled kell elválnunk. A  Jóistennek egyben köszönöm, hogy 20 évet adott ismernem Téged,  olyan pótolhatatlan embert, akit sem azelőtt nem ismertem, és bizonyára ezután sem fogok ismerhetni,  nagyon sok közeli, távoli és leendő ismerőseim között.  Legyűr az elkeseredés, mert olyantól kell elválnunk, amilyen Te, sajnos - csak voltál -  most itt   számos ügyünk kitartó támogatóját, mecénását veszítjük, Akinek sok-sok közül a  legnagyobb erénye, hogy rá mindig lehetett számítani!...a hagyományteremtésben, amit hosszú lenne fölsorolni: Novéna, Malacka, Vágsziklás..., stb. és a helyi közösségben is a motor szerepét vitted (helyi Csemadok tagot is vesztünk). Köszönjük Neked Pétert, Szebasztyiánt, Veronikát, kis Pétert, Rafaelt, Jonatánt és többieket, akikben általad bontakozott a hagyománytisztelet..., s nekünk, itt maradottaknak  reményünk, hogy folytatódik. Jóska - Rád gondolva -, végezetül Bethlen Gáborról olvastam: Ha már megszületett, örökké kellet volna élnie! Jóska, Isten veled,... közösségünk nevében  is....de... miért előztél meg!“

Szeretett halottunkért magyar nyelven tervek szerint majd az új polgári évben, a járványhelyzet alakulásához mérten Nagyszombatban mise is lesz szolgálva a Szent Ilona templomban.



A fotót 2020. február 11-én a nagyszombati magyar közösség 7. születésnapján készítette Új Krisztina. Megboldogult József barátunk Kiss Róbert vikárius és Zilizi Tihamér mellett jobbról a harmadik.
 
 
 

The index.php: SIZE[b]: 27,706 MODIFIED: 2021.01.22 22:13:44.MD5: f5341ba7412a090aa762cfdb4916ed98 STATUS: OK  This window is : x