Úvod / Nyitóoldal
   
 
Telek Lajos  21-01-31   522  
0
- Köszönöm, hogy elfogadtad a kávé meghívásomat, és interjút készíthetek veled. Sokat köszönhetek neked, mert annak idején - amikor harmincnégy éve belecsöppentem a médiába -, sok hasznos tanácsot kaptam tőled. Te voltál akkor a Beatrice, a Csiga Biga, a Rio együttesek és Waszlavik Petőfi Velorex Gazember László menedzsere, valamint a Jeee C lap és a Garázs c. műsor szerkesztője is. Ám ne szaladjunk ennyire előre: kezdetben a Belvárosi Ifjúsági Házban dolgoztál, ott voltál népművelő néhány évig, és a te reszortod volt a heti zenés klubestek szervezése. Hogyan lettél műsorszervezőből a felsorolt zenekarok menedzsere és a lapok, műsorok szerkesztője?  


- Legelőször a Csepeli Papírgyárban kerültem a népművelés közelébe, itt kaptam lehetőséget klubot vezetni. Ez volt a Csepeli Papírgyár Klubja (PIK). Tulajdonképpen minden kapcsolatot ezek alatt az évek alatt építettem ki. Itt ismertem meg az összes általad felsorolt személyt azzal, hogy meghívtam őket a PIK-be. De ezen kívül a PIK-ben és a Papírgyár strandján felléptettem szinte az akkori összes élvonalbeli zenekart, többek között a Minit, a P. Mobilt, az Eddát, a Hobo Blues Bandet, stb. Innen mentem át népművelőnek a Belvárosi Művelődési Házba. Egyszer a Felszabadulás téren összefutottam a Feróval, és mondta, hogy épp a Hamletet próbálják, menjek be és nézzem meg. Innen indult az újabb munkakapcsolatunk. Aztán kérte, hogy a Hamletnek próbáljak meg turnét szervezni, ami nem volt könnyű, hiszen a stáb létszáma óriási volt. A turné után felkért, hogy legyek a menedzsere, és így indult el ez a folyamat.
 
 

 
- Annak idején időben felismertétek Molnár Erik énekessel, hogy igény van erotikus lapokra, zenei újságokra, így létrejött az International Word Line lapkiadó vállalat, olyan újságokkal, mint a Popó magazin, Disco magazin, vagy a Rocker magazin. Te főszerkesztőként részese voltál annak idején sok új tehetség indulásának. Hogyan tudtál minden feladatot ellátni?

- Az Eriket is a PIK-ben ismertem meg, mivel felléptettem. Aztán ő mondta, hogy jó kapcsolata van NDK rock zenekarokkal, és nem léptetnék-e fel közülük néhányat. Bevállaltam, felléptettem őket. Tehát emiatt adott volt a feltétele, hogy hosszabb távon is együtt dolgozzunk. Ezen belül gondoltuk azt, hogy megérett a helyzet lapokat kiadni. Az első volt a Popó, aminek a főszerkesztője lettem, majd jött a többi. Azt, hogy hogyan volt idő egyszerre mindezekre, nem is tudom, de volt.

- A magazinoknál akkoriban olyan nevek írtak, mint Maróthy Gyuri, Gréczy Zsolt, Jeszenky Zsolt - tehát a legjobb újságírók -, és a legjobb fotósok dolgoztak. Én ebbe a közegbe csöppentem bele, egy profi csapatba, akikkel nagyon jó volt együtt dolgozni. A kollégák elvittek koncertekre, készségesek voltak, úgy segítettek, ahogy tudtak. Te hogyan értékeled azt a csapatmunkát, amit ez a kis gárda minden egyes alkalommal véghez vitt az adott lapszám megjelenése előtt?

- Valóban nagyszerű újságírókat gyűjtöttem össze, akik közül szinte mindegyikük komoly karriert futott be. Azért sikerült jó társaságot összehozni, mert mindegyikük lelkesedett a zenéért és örült, hogy van egy ilyen lehetőség, dolgozhatnak ezen a területen.

- Később Molnár Erikék külföldön, Szlovákiában adtak ki újságokat, te pedig létre hoztad saját lapodat, a Mórickát, valamint saját lemezkiadódat. Utóbbi révén sok olyan együttesnek adtad ki a kazettáját, akikről a lemezipar nem akart tudomást venni. Te miért vállaltad fel őket?

- Hát igen, Erikkel szétváltunk valóban, és ha már belejöttem a lapkészítésbe, gondoltam csinálok egyet. Így született meg a Móricka. Mellette Füchsel Tibivel létrehoztuk a Rockland nevű céget, és arra gondoltunk, hogy miért ne adjuk ki a tehetséges zenekarok kazettáit, illetve miért ne forgalmazzuk őket? Azt tudtuk, hogy túl nagy bevétel nem fog megvalósulni, de azért talán tisztes nyereséget hoz. Nagyon sok zenekart bevontunk ebbe a körbe. Tetszett, hogy ezzel segíthetünk egy csomó bandának. Még klipeket is készítettünk közülük sok zenekarnak a Balogh Zolival, aki akkor a Szív TV-ben csinált zenei műsort.

- Nagyon sok barátság és jó sztori fűződik a nevedhez, részese voltál a Sziget szervezésének és más izgalmas akcióknak is. Mesélnél egy kicsit ezekről?

- A Gerendai Karcsi egy gimnáziumban tanult, és egyszer megkeresett, hogy csinálna a gimijében Feróval egy köztalálkozót. Ez létre is jött, majd egy koncertet is összehoztunk ott. Azután a Karcsi folyamatosan mellénk csatlakozott és mindent tudni akart a szervezéssel kapcsolatban. Lejárt hozzánk a Lyukba is. Az egyik évben a Hajógyári-szigeten szerveztünk a Besnyő Lacival közösen egy fesztivált, a Viszlát, Iván! fesztivált, és ott is végig velünk volt. Mi a következő évre már nem ismételtük meg a fesztivált, a Karcsi viszont közben a Müller Petit és zenekarát kezdte menedzselni és szervezni a fellépéseket. A Péternek komoly kapcsolata volt Demszkyék felé, és úgy gondolták, ha mi nem szervezünk ott fesztivált, akkor ők belevágnak. A Karcsi szólt, hogy vegyünk ebben részt a Füxivel. Az első bulikra jelentős számú magyar zenekart szerveztünk ide, hiszen sok bandát ismertünk. De még svájci, csehszlovák, osztrák és német zenekarokat is hoztunk a fesztiválra. Plusz színpadmesterek lettünk a nagyszínpadnál és a rock színpadnál.

- Volt egy zenekar, a Rio együttes, amelyet szintén menedzseltél. Jól tudom, hogy néhány dalszövegüket is te írtad, vagy ez csak amolyan városi legenda?

- Nem, a Rióval kapcsolatban rosszul tudod. Én csak a szervezőjük és a menedzserük voltam, a dalszövegeket a Hetesi Peti, a Füchsel Tibi és Feró írta. És az első album feljátszásában a Ricse zenészei segítettek egy miskolci stúdióban.

- A Ludas Matyi után a Móriczka c. lap volt a humor, a móka újságja, ahol teret adtál a tehetséges előadóknak és karikaturistáknak. Kikre emlékszel vissza, kiket sikerült elcsábítanod a laphoz?

- A Mórickához a Ludas Matyitól kevesen jöttek át. Teljesen új generációt nevelt ki a Móricka, akik szerintem a legjobb karikaturistákká váltak. A Ludastól a Szmodis Imi, a Jelenszky Laci, a Bene Erzsike néni, a Rau Tibi és még sokan mások jöttek. Fantasztikus rajzosok ők. Akik pedig máshonnan jöttek, az a Giddy (Bohner Ferenc), a Fóka (Fórizs Attila) a Téjlor, Ferter, Mártai Laci és még nagyon sokan.

- Azt tudom rólad, hogy mindig is szerettél utazni, hiszen annak idején Terry Blackkel bejártad Berlint. Honnan jött a közös utazás ötlete?

- Terry Blackkel jó barátságot ápoltam. Egyszer megkeresett a szerkesztőségben és megköszönte, hogy róla mindig mindenki csak rosszat írt, és én egyedül mindig csak jókat. Így indult el a haverkodásunk. Ő Németben dolgozott. Mondta, hogy ha van kedvem, egyszer menjek ki vele Németországba, és bemutatja az ottani dolgokat. Igent mondtam. 3 lakása volt kinn, a berlininek ide adta a kulcsát azzal, hogy használjam bármikor, még szólni sem kell neki, ha kimegyek. Aztán csinált nekem programokat is; beültünk a kocsijába és végigjártuk Németországot. Megmutatta, hogy hol lépegetett fel (nagyon sok helyen), még Hamburgba és Bonnba is eljutottam vele. Hamburgban bemutatott Beata Ushének, aki a legnagyobb német szexkiadóval és shophálózattal rendelkezett, még állami díjat is kapott. Bonnban és máshol is megnézhettem általa azokat a bárokat, night klubokat, ahol ő és más magyar énekesek, énekesnők is rendszeresen léptek fel. Idehaza persze ezek úgy jelentek meg, hogy kint turnéznak. Neveket hadd ne mondjak, nem akarom égetni őket, de a táncdalénekesek jó része ilyen vendéglátó helyeken lépett fel. Valahol vannak erről fotók is, csak meg kéne találni... Terry bemutatott engem egy bulin Berlin akkori főpolgármesterének, majd az akkori NATO főtitkár feleségének, aki nagyon megkedvelt, többször is találkoztam velük, valamint a városvezetőkkel és még sok ismert emberrel. Nagy kaland volt, jó rá emlékezni. De mindenhol volt kapcsolata, Grazban például az Operaház akkori igazgatójának mutatott be. Náluk is vacsoráztunk.

- A kilencvenes években a Rockland koncertteremben sok ismert magyar és külföldi világsztárt is felléptettetek, mint pl. a Saxon, a Nazareth, vagy a svájci Danger, akiket szintén elhoztatok Magyarországra, és végignyomtak egy turnét a Beatrice-vel is. A Danger együttes menedzsere Daniella, a küsnachti Radio Sunshine műsorvezetője volt, akinél jártatok is kinn Svájcban Molnár Erikkel. Nektek köszönhetően tudtam a zenekarral interjút készíteni, Erik tolmácsolt - az ilyen pillanatokat nem felejti el az ember. Tartod még a kapcsolatot velük?

- Erikkel ritkán kommunikálok ma már, hisz ő is külföldön él, Namíbia tiszteletbeli konzulja, és sok a feladata. Egy svájci bandával tartom a kapcsolatot, a Sleazy Heaven Drive-al. Őket is sok helyen felléptettem Magyarországon, még a Sziget fesztiválon is.

- Az évek során nagyon sok ismert személyiséggel találkoztál. Például meghívást kaptál Pattaya város polgármesterétől (becenevén: Big Boss) a születésnapi partijára. Mennyire ismeri a magyar zenét?

- A városvezető szülinapi partiján háromszor voltam, ő ma Thaiföld kulturális minisztere. Az akkori időkben rendszeresen bejártam a városházába, a rádió-TV stúdióba. Sok magyar zenekar CD-jét vittem nekik. A Városháza rádiója csak thai zenéket játszott, velem kivételt tettek, lejátszottak magyar zenét is. Sőt, egyszer csináltak egy magyar blokkot is. Omegát, P. Mobilt, Hardot, HitRockot és még sok mást játszottak le. Egyszer azt is sikerült elérni, hogy a TV lejátszotta az Omega Fekete pillangóját és a Gyöngyhajú lányt, és az adást később megismételték. A városháza vezetőinek adtam magyar CD-ket, aztán vagy meghallgatták, vagy nem.

- Te irányítod a D' Art Media Enterprises Limited üzleti vállalkozást Hongkongban, ezzel mi a helyzet? Lehetséges szerinted az, hogy a közeljövőben esetleg magyar zenekar is felléphessen a pattayai zenei fesztiválon?

-A D’Art & Media Enterprises Limitedet a Hongkongban élő Boros Attilával alapítottuk és a munkát megosztva közösen csináltuk, ameddig észszerű volt. Magyar zenekart majdnem sikerült felléptetni. Akkor már a TV stúdióban sokszor nézték az Omegát, és többször egymásra néztek, mondák, hogy talán fel kéne léptetni őket Pattayán a szilveszteri bulin, ahol adott a közönség. Volt idő, amikor azt hittem, hogy ez összejön, de aztán katonai puccs lett Thaiföldön, és mindenkit mindenhol leváltottak, még a városvezetőt is. Mindent hosszú időre betiltottak, a koncerteket, fesztiválokat is. Az a megismert csapat szétszéledt, és egyúttal a nagy álmom is kimúlt, és sajnos a D' Art Media a puccs miatt ugyanerre a sorsra jutott. Ráadásul a puccs után kb. egy évvel meghalt a thai király, és emiatt jó két évig tiltva voltak a fesztiválok, stb. Aztán meg ugye jött a koronavírus... Úgyhogy most még hosszú ideig nem látok lehetőséget arra, hogy ide magyar banda jöjjön. Abba is hagytuk a szervezést, mert értelmetlen. De amíg működött a hongkongi iroda, addig Attilával csináltuk. Bangkokban sikerült összehaverkodnunk klubokkal, kiadókkal, szervezőkkel (Immortal klub, The Rock Pub, a GMM Kiadóval, a Teddel, a legnagyobb thai fesztivál, a Big Mountain Music Festival góréjával). Szerencsénk volt, mert a puccs előtt egy évvel ki tudtunk hozni ide egy magyar bandát, az InFusiont. Összehaverkodtunk a legnagyobb thai bandák egy részével is, de ez már egy másik történet. Amúgy ha be tudtunk volna vinni thai bandát Magyarországra, akkor rendszeresen tudtunk volna kihozni magyar bandát ide. De ez már csak emlék. A puccs mindent megváltoztatott.

- Szerinted egy magyar vagy szlovák varos ki tudna testvérvárosi kapcsolatot építeni thai városokkal? Látsz erre reális esélyt?

- Ha a vírus lecseng, akkor talán.

- Sok magyar él Thaiföldön. Találtál barátokat? Milyen kint magyarnak lenni, több ezer kilométere a szülőföldedtől?

- Thaiföldön, Pattayán ma már csak kevés magyar él, és a vírus miatt jelenleg még kevesebben, mint előtte. Most például magyarok csak ketten lakunk itt a lakóparkban, egymással szinte naponta találkozunk. Mindketten főzünk, kaját cserélünk. Más magyarok is élnek még persze Pattayán, de kevesen, és kapcsolatot nem tartok velük. Ők sem igénylik, én sem, de azért tudunk egymásról. A vírus előtt itt az én lakóparkomban és a környező szállodákban sok magyar lakott, olyan 10-15-en is, velük sokat brancsoztunk. De ez a helyzet sokára jöhet vissza.

- Kint milyen a járványhelyzet, és mit üzensz olvasóinknak ezzel kapcsolatban?

- A vírushelyzet sokáig jó volt. Sajnos, úgy két-három hete viszont radikálisan elkezdett romlani. A Burmában és Laoszban dolgozó lányok kinn elkapták a vírust, a határon szöktek vissza, és elindították a lavinát.

- Köszönöm az interjút!
 
Az interjút készítette: Telek Lajos
Társszerkesztő: Branyiczky Rita
A fotók Szűcs Alfréd fotóalbumából valók.
 
 

The index.php: SIZE[b]: 27,706 MODIFIED: 2021.01.22 22:13:44.MD5: f5341ba7412a090aa762cfdb4916ed98 STATUS: OK  This window is : x