Elment Gémesi Károly (1943-2026)

Oto Psenak

26-09-27

270

Elment Gémesi Károly, Érsekújvár közéletének egyik jellegzetes alakja, mérnök, vállalatvezető, egykori parlamenti képviselő, a rendszerváltás helyi eseményeinek aktív résztvevője. Életútja végigkísérte a 20. század második felének valamennyi nagy közép-európai fordulatát – 1968-at, a normalizáció éveit, 1989 novemberét, majd az új demokratikus intézmények megszületését. Gémesi Károly 1943. október 2-án született Ipolyságon. Magyar és szlovák nyelvi környezetben nőtt fel, magyar gimnáziumban érettségizett, majd a pozsonyi műszaki egyetemen hajó- és belsőégésűmotor-építést tanult. Pályáját a komáromi hajógyárban kezdte, ahol 1968 augusztusában közvetlen közelről élte át Csehszlovákia megszállását.

1969 januárjától már Érsekújvárhoz kötődött: részt vett a VUNAR – Szerszámkutató Intézet létrehozásában. Ettől kezdve szakmai pályája és a város története évtizedeken át összefonódott. Mérnökként, később vezetőként annak a nemzedéknek volt a képviselője, amely számára az ipar nem egyszerűen munkahelyet, hanem szakmai kultúrát, tudást és közösséget is jelentett.

Életének fontos fejezete volt az algériai kiküldetés. 1983 és 1988 között egy nagy vaskohászati üzemben dolgozott. A külföldön töltött évek alatt más szemszögből láthatta a világot és az akkori Csehszlovákiát is. Később úgy emlékezett: akár Franciaországban is maradhatott volna, mégis hazatért, mert úgy érezte, hogy itthon hamarosan valaminek történnie kell.

Hazatérése után bekapcsolódott az érsekújvári magyar kulturális életbe is. A Csemadok helyi szervezetének elnökeként kapcsolatokat épített, művészeket, írókat támogatott, kiállítások és rendezvények létrejöttét segítette. 1989 júniusában az érsekújvári Csemadokban megtartott Stúdió Erté alternatív művészeti rendezvény már a rendszer végóráinak különös légkörét hordozta. Néhány hónappal később azonban maga a rendszer omlott össze.

1989 novembere Gémesi Károly életének egyik meghatározó pillanata lett. A VUNAR dolgozói némi hezitálás után az elsők között kapcsolódtak be az érsekújvári rendszerváltó megmozdulások szervezésébe, ő pedig a helyi események egyik aktív szereplőjévé vált. Már közvetlenül november előtt a vállalati tanács elnökévé választották, majd a forradalmi napokban munkatársaival együtt ott volt a városi gyűlések mögött álló szervezők között.

A rendszerváltás után a Magyar Független Kezdeményezés egyik alelnöke lett, 1990-ben pedig kooptálással bekerült a Szövetségi Gyűlésbe. A júniusi szabad választásokon ismét mandátumot szerzett. Parlamenti munkájának egyik legfontosabb eredménye az emberi jogi és kisebbségi bizottság létrehozása volt; annak első elnökévé választották. A bizottság nemcsak a csehszlovákiai kisebbségi ügyekkel foglalkozott, hanem európai szinten is kezdeményezéseket tett.

Politikusi pályája mégsem vált hosszú életűvé. 1992-ben nem indult újra a választásokon. Visszatért oda, ahonnan érkezett: a műszaki és gazdasági élethez, a VUNAR-hoz. Az akkor már nehéz helyzetben lévő intézet igazgatója lett. Saját visszaemlékezése szerint életének egyik legkeményebb időszaka következett, mégis sikerült stabilizálni a vállalatot, új megrendeléseket szerezni – többek között a Volkswagen pozsonyi gyárától –, rendezni az adósságokat, és ismét fejlesztési központtá tenni az intézetet.

Gémesi Károly a politikából való távozás után sem fordított hátat a városnak. A közéletet figyelte, vitákban vett részt, kezdeményezéseket támogatott. Egy 2011-es érsekújvári „Kávéházi beszélgetésen” például a Közéleti Fórum megalakulásáról beszélt, és azt hangsúlyozta, hogy azoknak az ügyeknek van esélyük a sikerre, amelyek széles együttműködésre épülnek. Ugyanekkor felidézte az egykori érsekújvári vár egyik bástyájának újjáépítésére vonatkozó régi tervet is. Talán ez a gondolat mond el róla valami lényegeset: az együttműködésben hitt. Nem a harsány politikai szereplők közé tartozott. Mérnöki gondolkodással közelített a közélethez is: problémákat látott, megoldásokat keresett, intézményeket próbált építeni.

Élete végéig fontosnak tartotta a tájékozottságot és a kíváncsiságot. A fiataloknak azt tanácsolta, járják a világot és figyeljék, mi történik benne. Mindenkinek pedig, kortól és társadalmi helyzettől függetlenül, egy még egyszerűbb tanácsot hagyott: olvasni kell.

Gémesi Károly személyében nemcsak egy egykori politikus vagy vállalatvezető távozott. Eltűnt közülünk egy darab Érsekújvár élő emlékezete. Egy ember, aki átélte a hatvanas évek reményeit és csalódását, a normalizáció szürkeségét, az algériai éveket, 1989 novemberének felszabadító napjait, a demokratikus politika kezdetének lelkesedését és a rendszerváltás utáni gazdasági átalakulás keserűbb tapasztalatait is. És közben újra és újra visszatért ugyanoda: Érsekújvárba.

Nyugodjék békében, Károly.