Ki volt Anna Politkovszkaja?
Anna Politkovszkaja orosz-amerikai újságíró és emberi jogi aktivista volt, a csecsenföldi háború legismertebb krónikása. Hamarosan 20 év telik el azóta, hogy 2006. október 7-én lelőtték moszkvai lakóháza liftjében. Halála a Putyin-korszak sajtószabadságának jelképévé vált. Elsősorban a háború civil áldozatairól: megkínzott foglyokról, eltűnt fiatalokról, kifosztott falvakról. Emiatt a Kreml egyik legkellemetlenebb kritikusa lett – amiért életével fizetett... New Yorkban született 1958. augusztus 30-án, Anna Mazepa néven. Szülei ukrán származású szovjet diplomaták voltak, akik az ENSZ-nél dolgoztak. Születése miatt amerikai állampolgársággal is rendelkezett. A Moszkvai Állami Egyetem újságírói karán végzett 1980-ban. Pályáját az Izvesztyija napilapnál kezdte, később az Obscsaja Gazetánál dolgozott. Férje, Alekszandr Politkovszkij ismert televíziós újságíró volt; két gyermekük született, Vera és Ilja.
Riportjaiban a szűrőtáborokról, a kínzásokról, az elrablásokról és a bírósági eljárás nélküli kivégzésekről írt. Egyaránt bírálta az orosz szövetségi erőket és a Moszkva által támogatott csecsen vezetést, különösen Ramzan Kadirovot.
2001-ben orosz katonák őrizetbe vették Csecsenföldön. Beszámolója szerint órákig fogva tartották, megfenyegették, és színlelt kivégzést rendeztek számára.
2002 októberében csecsen fegyveresek több mint 800 túszt ejtettek a moszkvai Dubrovka színházban. Politkovszkaja a terroristák kérésére tárgyalóként ment be az épületbe, és vizet vitt a túszoknak. Az ostrom a különleges erők gázos rohamával ért véget, amelyben 130-nál több túsz halt meg.
2004 szeptemberében a beszláni iskolai túszdráma helyszínére indult. A Rosztovba tartó repülőn teát ivott, majd eszméletét vesztette. Kórházba szállították, és ő maga, valamint kollégái is mérgezésre gyanakodtak.
Éveken át rendszeresen kapott halálos fenyegetéseket. Mégsem hagyta el Oroszországot, és nem hagyott fel a munkájával.
Riportjai könyvekben is megjelentek, amelyek főként külföldön váltak ismertté: A Dirty War (Piszkos háború, 2001) – csecsenföldi tudósítások, A Small Corner of Hell (A pokol egy kis szeglete, 2003) – a háború civil áldozatairól, Putin's Russia (Putyin Oroszországa, 2004) – a rendszer bírálata a hadseregtől a bíróságokig, A Russian Diary (Orosz napló, 2007) – halála után jelent meg. Munkáját számos nemzetközi díjjal ismerték el, köztük az Amnesty International újságírói díjával (2001) és az Olof Palme-díjjal (2004). Halála után, 2007-ben megkapta az UNESCO Guillermo Cano sajtószabadság-díját.
Vlagyimir Putyin születésnapján, 2006. október 7-én egy férfi több lövéssel végzett vele a Lesznaja utcai lakóháza liftjében. Politkovszkaja 48 éves volt. A tettes a helyszínen hagyta a fegyvert, ami bérgyilkosságra utalt.
Az első perben, 2009-ben az esküdtszék felmentette a vádlottakat. A 2014-es újratárgyaláson öt embert ítéltek el: a lövést leadó Rusztam Mahmudovot és a szervezésben részt vevő Lom-Ali Gajtukajevet életfogytiglanra, további három férfit – köztük egy volt rendőrt – hosszú börtönbüntetésre. Egy volt rendőr alezredes, Dmitrij Pavljucsenkov vádalkut kötött, és 2012-ben 11 évet kapott.
A megrendelő kilétét hivatalosan soha nem állapították meg. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2018-ban kimondta, hogy Oroszország nem nyomozott megfelelően a megbízó után. 2021-ben lejárt az elévülési idő, 2023-ban pedig az egyik elítélt, Szergej Hadzsikurbanov, elnöki kegyelmet kapott, miután szerződést kötött az Ukrajnában harcoló orosz hadsereggel.
Politkovszkaja halála óta a független orosz újságírás egyik legfontosabb szimbóluma. Nevét díjak, emléktáblák és emlékművek viselik szerte Európában, a Novaja Gazeta szerkesztőségében pedig ma is őrzik az emlékét. A lap főszerkesztője, Dmitrij Muratov 2021-ben Nobel-békedíjat kapott, és a díjat a meggyilkolt kollégáknak, köztük Politkovszkajának ajánlotta. Munkássága arra emlékeztet, hogy a háborúk valódi ára a hétköznapi emberek sorsában mérhető. Azt írta meg, amit a hatalom el akart hallgatni – és ezért az életével fizetett.
Anna Politkovszkaja a Watson.sk kronológiában:


