A hét könyve / Kniha týždňa: Ránki György, Hitler hatvannyolc tárgyalása I-II. (1983)

Oto Psenak

17-12-16

2,333

Ránki György szerkesztésében jelent meg 1983-ban a kétkötetes dokumentum-gyüjtemény amelyben Hitler kelet-európai államférfiakkal folytatott tárgyalásainak jegyzökönyvei szerepeltek. A két kötet összesen 68 dokumentumot tartalmaz, ezek közül 6 szlovákiai vonatkozású - Matúš Černák, ill. Jozef Tiso Hitlerrel folytatott tárgyalásait mutatja be.

A könyv fülszövegét idézzük:

Nem kétséges: az anyag főszereplője Hitler. Főszereplő, de egyidejűleg rendező is. Vagy, pontosabban fogalmazva, a siker éveiben. 1939-1942 kőzött főrendező, aki nemcsak magának juttatja a játék főszerepét, de gondosan ügyelve meghatározza a többi szerep elosztását is. Döntései meghatározzák egy-egy szereplő karrierjét, helyét a Führer által dirigált együttesben. Buzgó versenyfutásnak lehetünk tanúi kegyeiért, hiszen végül is mindenki felismeri, hogy ő vezényli a parádét - amely az itt élő népekre nézve oly tragikus fordulatot vesz majd -, az ő elhatározása, véleménye érvényesül, kijelöli a szereplők helyét, s azt, hogy valaki mellék- vagy kiegészítő szerepet kap-e, vagy statisztának szorul-e vissza, esetleg teljesen leszorul a színpadról, kimarad a szereposztásból.

A főszereplő Hitler, akit a beszélgetések során először a diadal óráiban kísérhetünk nyomon; abban az időszakban, amikor eljutott hatalma csúcspontjára, midőn mint a kontinentális Furópa ura és meghódítója - úgy tűnt - közel áll álma megvalósításához. Majd a hanyatlás folyamatának lehetünk tanúi: fanatikus, kíméletlen küzdelmének, ha nem is bukása megakadályozásáért hiszen ennek elkerülhetetlenségében maga is egyre biztosabb -, de legalábbis a bukás elodázásáért. Azt mondják, hogy a hatalom csúcsa és a bukás egyaránt kíméletlen próbatétele neves történeti alakok egyéniségének. Hitler egyéniségének mindkét próbatételét nyomon kísérhetjük e beszélgetésekből.

A hanyatlás nemcsak a nemzetiszocialista Németország bukása volt, hanem szövetségeseié is, akik többnyire bénultan várták a fenyegető véget, nem tudtak szabadulni Hitler halálos szorításából. Ki volt a hibás? A sors, a körülmények, a balszerencse, az emberi lehetet lenség, a hibás politika, a német túlerő? Vagy mindez együttvéve? Végül is érezhető különbségek vannak. Horthy, az Öreg admirális, aki a Führcr hatalomra jutását oly örömmel fogadta, s akit Hitler is bizonyos tisztelettel vett körül korábban, még vagy már képes volt elpirulni, amikor harmincezer munkaszolgálatos pusztulásáról szólt, és bárhogy is képzelte el a haza szociális és politikai viszonyait, a hazája iránti aggódás felébresztette benne a józan számítás és gondolkodás igényét. A kedvenc, a fegyelmezett katonát, Antonescut a bolsevizmus iránti gyűlölete mellett mindenekelőtt magyarellenes bosszúszomja vezérelte, és Erdély visszaszerzése kötötte le fő gondolatát. A Hitler jósoltából államfővé emelkedett vidéki plébános Tisóból Szlovákia látszatfüggetlensége jórészt kiölte mindazt, amit valaha is Krisztusról és a kereszténység humanizmusáról tanult és maga is tanított. Az emberileg lezüllött horvát ügyvéd, Pavelics már évtizede csak az erőszak bűvöletében élt, és szintén a függetlenség nevében ölette halomra, Malaparte által megörökített példátlan brutalitással, mindazokat, akik a németek ölelésében kikiáltott álfüggetlenség helyett valóságos értékeket akartak szolgálni. A józan profeszszor, Filov világos társadalompolitikai és hatalmi megfontolásból és némi területi engedmény ellenében sorakoztatta fel országát a náci táborba. Sakkligurák? - A nevek mögött országok voltak, emberek millióinak élete, sorsa, szenvedése.

A tárgyalások idörendbeli sorrendben a Watson.sk kronológiájában: