Medjugorje ennek az érdekes és nehéz történelmű, múltú, horvátok, bosnyákok által is lakott országnak Hercegovina részében található, 25 km-re délnyugati irányban a fővárostól, Mosztártól. Csitluk megyében fekszik a település, amely 1981 óta a katolikus zarándoklatok közkedvelt helyszínévé vált, mivel Szűz Mária megjelent itt hat helyi gyermeknek.

A Medjugorje megnevezés szó szerint a szláv hangzásból is kikövetkeztethetően „hegyek közötti”-t jelent. A megközelítőleg 200 m.t.f. magasságban enyhe mediterrán éghajlat jellemző. A város etnikailag homogén, megközelítőleg 2300 horvát lakos lakja. Ennek jele az, hogy habár Bosznia-Hercegovina része hivatalosan, mégis Medjugorje főutcáján, a Krstine-n nem egy helyen lobog az úttest fölött a horvát zászló. Nagyon fejlett itt a zarándokturizmus, a fő zarándokszezonban kora tavasztól késő őszig, de ezen túl is napról napra, öt-hat-hétnapi turnusokban egymást váltva zarándokok ezrei keresik fel a kegyhelyet. Ki vallásosságból, ki hite megerősítése céljából, ki csupán a táj, a környezet, a hangulat miatt, de szinte mindenki lelki feltöltődéssel, új, egy életre szóló élményekkel tér haza. Valaki még jobban megerősödik és elmélyül hitében, valaki pedig éppen a hely légköre miatt válik hívővé.

Jómagam az említett Matildka néni-féle zarándoklatokból kettőn vettem részt, tavaly és tavalyelőtt. Idén pedig úgy döntöttem, hogy elzarándokolok a budapesti székhelyű Budai László ügyvezető igazgató által vezetett Misszió Toursz Utazási Iroda által szervezett külön zarándokvonat több mint 500 utasával. A tavalyi nagy sikert aratott vonatos út után idén második alkalommal került megrendezésre a vonatos zarándoklat szeptember 15-20. között.

A zarándoklatot elindító szentmisére találó és szép helyen, a Keleti pályaudvarhoz közeli Rózsák téri templomban került sor délután kettőtől; bemutatták Michels Antal józsefvárosi plébános, tb. kanonok és Daniel Ernő szentszéki tanácsos, plébános a Gyulafehérvári Egyházmegyéből.  

Délután öt óra előtt tíz perccel vágott neki a több mint ötszáz zarándok a Béke Királynője Zarándokvonat fedélzetén, a hatévestől a nyolcvan évesig, nemcsak a Kárpát-medencéből, de azon túlról is a nagy útnak. Az eredetileg 17 órásra tervezett vonatos út, mely Budapesttől Dombóváron, Pécsen, Magyarbólyon, Pélmonostoron, Eszéken, Samacon, Modricsán, Dobojon, Maglajon, Zenicán, Szarajevón, Jablanicán és Mosztáron át Csapljináig megközelítőleg 700 km, 19 órásra sikeredett, főleg a horvát-bosnyák határon elhúzódó határellenőrzés miatt. Ki-ki a négy-négy ülőhelyes, középett folyósós vagonokban ülve, ki-ki pedig a három-, hatszemélyes, fekvőhelyes kocsiban tudta magát valamennyire kipihenni, így az előző éjszakai utazás után fáradtan érkeztünk meg Csapljina vasútállomására, ahol már várt a megközelítőleg 25 km-nyi távolságban fekvő Medjugorjéba történő elszállításunkra a 14 helybéli autóbusz. Egy óra magasságában érkeztünk meg szálláshelyeinkre, mi a GMS Panzióban voltunk. Voltak velünk mátyusföldiek, Peredről, Vágfarkasdról, Tardoskeddről, keletről, Buzitáról, Szesztáról is Vakles Attila görög katolikus lelkipásztor személyében, de pilisi szlovákok is Tardosról, Tarjánból Szabó Zoltán lelkiatyjukkal.  

A négynapos zarándoklat lelki vezetője Székely János szombathelyi megyéspüspök volt. Elmondta, többször járt már ezen a helyen, nemrégiben is volt itt több mint egy hetes zarándoklaton, szóval jól ismeri a környéket. Remek elmélkedései voltak hallhatók az általa celebrált két szentmisén a medjugorjei Szent Jakab apostol tiszteletére felszentelt plébániatemplomban, de a vonatban is útközben, sőt a Podbrdó-t megmászva a rózsafüzér tizedei imádkozása között is. A mindennapi életből szóló példázatokkal, történetekkel, elbeszélésekkel próbálta megközelíteni a mai, 21.századi, kihívásokkal teli, keresztény magyar ember életét. Elmondott egy érdekes történetet, mely szerint három fa megálmodta, hogy mi szeretne lenni. Az első bútordarab, a második hajó, a harmadik pedig zászlórúd. S a valóság nem is olyan távoli lett álmuktól: az elsőből készült a betlehem, melyben megszületett a kisded Jézus, a másodikból lett az a hajó, melyből Mózes kettéválasztotta Isten erejével a háborgó Vörös-tenger vizét, hogy átkelhessenek rajta, a harmadik pedig a feszület, amelyre felszegezték.
 

Elhangzottak kedves epizódok a gyerekkorából is, például arról, amikor jött haza iskolából, dikátársaival együtt, volt hogy nem egyet a nem vallásosak közül is sikerült becsalnia a templomba, mert ő mindig megállt hazaúton egy imára. Elmondta, már hat éves korától ministrált, nagyon szeretett az oltár közül segítkezni, holott még sokat nem is fogott föl ésszel, hogy mi is történik valójában ott.
Felhívta a figyelmet egy amerikai könyvre, mely arról ír, milyen a mai gyermekek helyzete, valami ilyesmi a címe: gyerekek gyerekkor nélkül. Valóban, bizony manapság már nincsenek meg azok az igazi szokások, mint régen: a gyermekek játszottak a homokozóban, futkároztak, mászkáltak, fogócskáztak. Valahogy már annyira elfoglaltak, vagy inkább elfoglaltnak tettetik magukat a szüleik, hogy nem is szentelnek nekik kellő időt. Inkább rájukhagyják, hogy az okoskészülékek rabjaivá váljanak, mert hisz az könnyebb. Emlékszik arra, hogy amikor gyermekkorában édesapja jött haza munkából, édesanyja általában a konyhában tevékenykedett, azon nyomban, hogy fordult a kulcs a zárban, rögtön futott is az ajtóhoz, szülei átölelték egymást, s ő érezte ennek a családi szeretetnek a melegét, erejét, olyan boldog volt, amikor ezt látta.
1981. június 24-én történt Medjugorjében az első Mária-jelenés, amikor a 15 éves Ivanka és a 16 éves Mirjana Bijakovići faluból sétálni indultak. A házakon túl a Crnica felé vették az irányt. Visszafele jövet Ivanka felpillantott jobbra a Podbrdo-hegyre, s egy fényben ragyogó, fiatal nő alakjára lett figyelmes. A 17 éves Vicka tisztán látta az égszínkék szemű nőalakot, aki ezüstszürke ruhában, fehér fátyolban volt. Arca szabályos rózsaszín és feje körül 12 csillagból álló korona lebegett, gyermekét fátylával takarta. Lábát hosszú ruha fedte, s egy felhőn állt, mely a föld felett lebegett. Mikor ezt otthon a kortársaiknak és a szüleiknek elmesélték, azt mondták nekik, hogy nem szabad tréfát űzniük ilyen komoly dologból, tiszteljék a Szűzanyát és gyónjanak meg. Ezt az eseményt még kilenc jelenés követte június 25. és július 3. között.

A zarándokvonat utasai hétfőn a fél három órai estebéd után öt órakor a szabadtéri oltár előtti téren, majd hattól a szentmisén vettek részt. Nagyon érdekes, hogy a kegyhelyet ellátó ferences szerzetesek az ottani medjugorjei katolikus horvátok nyelvén, míg a világ szinte minden tájáról érkezett zarándokok, kicsik és nagyok, egészségesek és betegek, ifjak és idősebbek a saját maguk nyelvén mondják az Úr imáját, az egyes válaszokat, miseszövegeket. Továbbá a nagyobb nyelvekre és azokra, melyeket beszélők nagy számban érkeznek Medjugorjébe, lefordítják a misét az ott működő Mária rádió különböző hullámhosszain. Így magyarra és szlovákra is. A lévai származású Merković Olga személyében történik a magyar, szlovák fordítás, aki immár három évtizede itt él horvát férjével, Antollal, fiával, Sebastiannal, s együtt panziót is működtetnek.   
Kedden délelőtt megmásztuk a Kereszt-hegyet, azaz Krizsevácot, megjártuk a keresztutat. Feltűnő volt, hogy többen mezítláb imádkozták végig a Krisztus keresztre feszítése előtti 14 stációt. Legfönt, az 525 m.t.f. magasságban  áll a Fogadalmi kereszt 33-1933-as évszámmal, mely Krisztus 33. életévében történt kereszthalálára emlékeztet. Legfent, az utolsó állomás előtt van behelyezve egy plusz stáció, mely Slavko Barbarić atya (1946-2000) előtt állít emléket, az ő emléktáblájánál is hajtottunk fejet. Barbarić atyai 18 éven keresztül terjesztette a Szűzanya üzeneteit a világban és gondoskodott a Medjugorjéban tartózkodó zarándokokról. Naponta járta és imádkozta velük a keresztutat fel a Krizsevácra. 2000. november 24-én a Krizsevácon a keresztút befejezése után halt meg. Sírja a medjugorjei temetőben van.
Estebéd után hasonló volt a program, mint előző este, annyival kibővítve, hogy kilenctől tízig volt egy órás szentségimádás, mely a medjugorjei Szűzanyát köszöntő énekkel ért véget, melyet több nyelven énekelhetett a több ezer zarándok a kivetítő segítségével.  

Szerdán a Podbrdót, azaz „hegyaljá“-t jártuk meg, itt is köveken, éles sziklákon jutottunk föl. Felfelé menet a fájdalmas és az örvendetes rózsafüzért imádkoztuk el, váltakozva minden tizedet más-más zarándok, előttük Székely püspök atya mondott elmélkedéseket ráhangolódásképpen. Lefelé ugyanezt tettük a dicsőséges rózsafüzér esetében.  

Néhányan csak először, de a társaság nagy része már sokadszor vett részt ezen a négynapos zarándokúton. Sok lelki élménnyel feltöltődve, megáldott és megszentelt kegytárgyakkal, ajándékokkal tértünk haza szerencsésen otthonainkba minden nagyobb baj, baleset, kellemetlenség nélkül. Hála Istennek és a medjugorjei Szűzanya közbenjárásának. Köszönet a Misszió Toursznak, minden egyes közreműködő alkalmazottjának, segítőjének, Pálmai Árpád kántor úrnak, egyházzenésznek Esztergomból a gyönyörő énekek vezetéséért a vonatrádió stúdiójában, Székely püspök úrnak a tanulságos, megszívlelendő elmélkedésekért, a csíkszeredai származású Csizmadia Attilának, a Vonat rádió vezetőjének a frappáns tájékoztatásokért, úti információkért. Nagyon sokan, biztosan ennyi lelki és testi élményt nyújtó négynapos út után jövőre újra visszatérnek eme csodás helyre.