A gyalázat két órája. Politikai prostitúció élő adásban
Oto Psenak 
25-05-22 
965 
A Nyitra megyei közgyűlésben eddig 18 magyar képviselő alkotta a legnagyobb frakciót. Múlt időben. Pontosan 2025. május 19-ig, amikor morálisan felszámolták önmagukat. Van úgy, hogy egy kisebbségi politikai képviselet nem tudja felülírni a többségi döntéseket. De ettől még küzdhet méltósággal, kiállhat az elvei mellett, és tisztességgel képviselheti választóit. És van, amikor üzletelni kezd, ingatlanspekulációba keveredik, és bérstatisztaként legitimál valamit, amit józan ésszel aligha lehet. Ez történt május 19-én Nyitrán.
Mi is történt pontosan?
A megye vezetése elhatározta, hogy Becík megyeelnök egykori üzlettársa által, uniós támogatásból épített panziót vásárol Radaván, a Podhájska fürdő szomszédságában. A hivatalos legenda szerint az ingatlant egy online hirdetési táblán találták – amikor épp bántalmazott nők számára kerestek menedéket. De nem pénzzel fizettek volna, hanem megyei ingatlanokkal. Ugyanakkor teljesen megfeledkeztek a megye tulajdonában lévő, korábban hasonló célra használt – azóta bezárt – épületekről.
Csodával határos módon éppen ez az egyetlen panzió bizonyult megfelelőnek. És – még egy csoda – az eladó, aki történetesen építési vállalkozó, elfogadta, hogy pénz helyett beépíthető telkeket kapjon. Saját választása szerint – mivel a megye A3-as lapokon átadta az ingatlanleltárát, amiből szabadon válogathatott. Végül mintegy 5 hektárnyi, oktatási intézményekhez tartozó telket „mazsolázott” ki. Független becslések szerint ezek akár 5,9 millió eurót is érhetnek – a megye mégis olyan értékbecslést fogadott el hitelesnek, amely 1,35 millió euróra taksálta az ingatlanokat, ugyanannyira, mint a panziót.
A cseréhez már csak egy dolog hiányzott: a 18 magyar képviselő szavazata.
Hogy a háttérben üzletelés zajlik, azt sejteni lehetett. Alojz Hlina pozsonyi parlamenti képviselő külön is figyelmeztetett:
„Talán engedjék meg, hogy egy apró felhívással forduljak a magyar koalíció tagjaihoz. Ez veszélyesnek tűnik – a sebek feltépését és az árkok mélyítését illetően. Olyan helyzet áll elő, ahol az az érzés keletkezik: ‘nekünk mindegy, amíg a mi érdekeink érvényesülnek’. Amit Léván javasoltak – választókerületek kibővítését – az valószínűleg ennek az alkunak a része volt.
Ha tudnék magyarul, magyarul szólnék Önökhöz. Árva megyéből származom, ott nem beszélnek magyarul, de mély tisztelettel vagyok Önök iránt. Ezt már nem egyszer bizonyítottam. De kérem, ne relativizálják ezt az ügyet azzal, hogy „ez minket nem érint, vigyék csak a szlovákok játszótereit” Ez a mi közös országunk, és most olyasmit tesznek, amit nem lenne szabad.”
A magyar képviselők azonban máshogy látták. Nemcsak hogy nem álltak ellen a spekulációnak, hanem aktívan támogatták azt.
Ez nem botlás. Ez árulás.
Az ilyen képviselet nem védi a közösséget, hanem eladja – olcsó alkuk keretében. Felmorzsolja a közösség belső morális tartalékait, elidegeníti egymástól az embereket, és megöli a bizalmat. A hazai politikában már történtek visszás ügyek – de ritkán ilyen pőrén és szégyenteljesen.
Lehet mentegetőzni, a múltat siratni, a szlovák koalícióra mutogatni és mártírként tetszelegni – de ezt túlélni nem lehet. Egy ilyen képviselettől a semmilyen is jobb.
Egy közösség nem akkor hanyatlik, amikor elveszíti pozícióit – hanem amikor feladja az értékeit. Amikor a politikai képviselete aktívan részt vesz saját közössége kiárusításában. Ez történt most.
És ez a történet nem Radaváról szól. Nem is a bántalmazott nőkről. Hanem rólunk. És róluk. Ne tévesszen meg senkit a látszat: itt nem telkeket adtak el. Hanem minket – a választóikat. Azok neveit, akik ebben részt vettek, nem elfelejteni kell – hanem feljegyezni. Egy szégyenlistára.
Íme.
És nem lenne teljes a kép, ha nem idéznénk fel, hogyan szólaltak meg jeles képviselőink egy olyan vitában, amely 4,6 millió euró elsikkasztásának gyanújáról szólt. Összesen ennyi mondanivalójuk volt az ingatlan spekulációval kapcsolatban.
Farkas képviselő: [a fentebb idézett Hlina képviselönek címezve] Képviselő úr, engedjen meg két megjegyzést, és a végén egy kérdést is. Az első dolog, hogy értse meg: itt nem a pozsonyi parlamentben vagyunk. Ez az első pont.
Másodszor: ki kell igazítsam egy tévedéséből. Ön azt mondta, hogy mi vagyunk a legnagyobb frakció itt, a Nyitrai megyében, az NSK önkormányzatában, a „magyar koalíció”. Ez így is volt – egészen addig, amíg ön nem lett parlamenti képviselő. Akkor ugyanis átneveztük magunkat Magyar Közösség Pártjává, három éve pedig szimplán „Szövetségre”, jelenleg pedig „Magyar Szövetség” a nevünk.
Úgy gondolom, hogy egy országos képviselőnek ezt illene tudnia, és követnie. És most jön a kérdés. Ahogy azt Dvonč képviselő is megemlítette: a megyei közgyűlést két héttel ezelőtt hívta össze az elnök, ahogyan azt a megyei önkormányzati törvény előírja. Úgy tudom, hogy az ön mezőgazdasági bizottságának rendkívüli ülése később lett összehívva. Akkor mégis hogyan lehetett volna az elnök egyszerre itt is, és Pozsonyban is – hacsak nem Batman? (A megyeelnök együttal parlamenti képviselö is - watson.sk)
És még valami. Elmondok egy véleményt. Ha véletlenül úgy döntött volna, hogy mégis elmegy Pozsonyba a bizottsági ülésre, akkor meg azt vetette volna a szemére, hogy elmenekült erről a fontos megyei közgyűlésről. Ne haragudjon, de ez így nem járja.
Andruskó képviselő: Tisztelt országgyűlési képviselő úr! Ahogy azt már Dvonč és Farkas képviselő is elmondta: megkérhetném önt, hogy ha problémái vannak Becík úrral, azokat a pozsonyi parlamentben rendezze?
Én harminc éve vagyok a közéletben, főleg Komáromban, és harmadik éve vagyok a megyei közgyűlés tagja. A nevem Andruskó, nem Zoltán – nehogy ebből is félreértés legyen. Nem ismerem azt a Zoltánt. [?]
Szeretném kihangsúlyozni – az igazgató úrral és az elnök úrral egzetemben – hogy nem vagyok tolvaj, és nem vagyok csaló. Épp ezért kérem az elnök urat, hogy tegyen büntetőfeljelentést, hogy az illetékes hatóságok kivizsgálhassák az ügyet. Köszönöm szépen.
Farkas képviselő (újra): [egy képviselötársának címezve, aki hasznosnak mondta Hlina képviselö felszólalását] Köszönöm a szót. Tisztelt képviselő asszony, engedje meg, hogy reagáljak az ön szavaira. Kezdem azzal, hogy igen, de... Igen, de ha idejött volna egy országgyűlési képviselő az NSK közgyűlésére, és tárgyilagos véleményt, érveket, és valódi magyarázatot hozott volna – érzelmek és politikai sallang nélkül –, akkor elfogadtam volna. Akkor igaza lett volna.
Most egy személyes példát mondok. Én 2010-ig voltam az Országgyűlés képviselője. Amikor mi, az MKP képviselői befejeztük a munkánkat a parlamentben, akkor jöttek be új emberek – Alojz Hlina és Igor Matovič –, és behoztak a politikába olyan érzelmi, marketinges, cirkuszi elemeket, amiket addig nem ismertünk. 2010-ig korrekt viszony volt az ellenzék és a koalíció között. Igen, voltak viták a parlamentben, de kulturáltan.
A bizottságokban, testületekben ezeket aztán megbeszéltük – nyugodt hangulatban. Ezek a modern elemek, amelyeket az utóbbi 15 évben tapasztalunk, akkor kezdődtek. És most ezt láttam újra. Ezt hozta ide is.
Azt gondolom, ha a fellépés tárgyilagos lett volna – mint néhány másik képviselőé az ön pártjából –, akkor lenne miről beszélni. De az ilyen érzelmi kitörések semmit nem visznek előre. Főleg, ha az ember látja, hogyan jelenik meg ez az egész a médiában, a S.A.S. sajtótájékoztatóin: kevés érv, kevés konkrétum.
Ez a legnagyobb hiba. Hiányolom a szakmaiságot és a konkrét érveket. Köszönöm szépen.