Neue Zürcher Zeitung: Formovanie Európy ako výsledok veľkého sťahovania národov / Európa kialakulása a népvándorlás nagy hullámai nyomán
Oto Psenak 
12-02-02 
4,172 
Dnešný diel seriálu článkov z Neue Zürcher Zeitung je preklad recenzie na knihu britského autora Petera Heathera "Invázia Barbarov", v ktorej autor priniesol niektoré nové pohľady na obdobie sťahovania národov v 1. tisícročí n. l. a ktorej nemecké vydanie vyšlo v roku 2011
A Neue Zürcher Zeitung-sorozat mai részében egy könyvismertetőt közlünk Peter Heather brit szerző "Barbárok beözönlése" c. könyvére. A könyv új fényben világítja meg az i. sz. utáni első évezred nagy népvándorlási hullámának mozgatórugóit és összefüggéseit. A mémet fordítás 2011-ben jelent meg.
Neue Zürcher Zeitung, 26. október 2011 Rubrika: Fejtóny, str. 50
Formovanie Európy ako výsledok veľkého sťahovania národov
Peter Heather preukázal, ako "línia prosperity" formovala históriu
Stefan Rebenich
Sťahovanie národov nie je len otázkou politickou, ale aj problémom historiografie; a britský historik Peter Heather to vo svojej najnovšej knižke úctyhodným spôsobom aj dokazuje. Už z prvých stránok je zrejmé, že migračné vlny prvého tisícročia po Kristovi sú porovnateľné s tými dneśnými. Opustenie domoviny bolo motivované skôr hospodárskou nevyhnutnosťou než politickým prenasledovaním. Rozdiely v životnej úrovni v severnej a východnej Európe medzi kmeňovými kultúrami Germánov a Slovanov z jednej strany a kontrast s rozvinutou Rímskou ríšou z druhej strany, boli tie impulzy, ktoré spustili rozsiahlu migračnú vlnu, ktorá viedla k trvalým zmenám v oboch kultúrnych okruhoch, a ktorá sformovala aj kresťanskú Európu ako novú teritoriálnu jednotku.
Hospodárske rozdiely
Heathert skúma príčiny a dôsledky migrácie. Ukazuje, že parametre migrácie sú určované hospodárskymi a politickými podmienkami. Prichádza s tézou, že sťahovanie v období neskoro-grécko-rímskom, rovnako ako aj presuny populácie v ranom stredoveku, boli spôsobené hospodárskymi rozdielmi medzi rôznymi regiónmi Európy. Heather názorne demonštruje, že staršia „invázna teória”, ktorú priniesla historiografia XIX. storočia, dnes už neobstojí. Táto teórie stavala na predpoklade etnicky homogénnych kmeňov, a sťahovanie národov v Európe – podľa Heatherovej vynikajúcej analógie – ponímala ako pohyb biliardových gúľ kotúľajúcich sa z jedného kraja stola na druhý. Heather nesúhlasí ani s názorom, podľa ktorého sú z hľadiska migrácie rozhodujúce skôr vnútorné zmeny v populácii. Heather pracuje s historickými modelmi postavenými na výskume migrácie prostriedkami spoločenských vied.
Literárne i archeologické pramene nám podávajú správy o procesoch asimilácie a preberania cudzích kultúr, ktoré prebiehali na periférnych územiach Rímskej ríše, súčasne však boli na dennom poriadku i nájazdy a lúpežné výpravy. Máme potvrdené rovnako fakty mierového výmenného obchodu, ako aj prípady násilného zmocnenia sa majetku. Kultúrne a hospodárske styky s Rímskou ríśou viedli k ďalekosiahlym zmenám v spoločenskom živote i na teritóriách, ktoré nepodliehali Rímu.
Germáni, Góti, Huni, Vandali, Suebi, Angosasi, Frankovia, Avari, Slovania a Vikingovia – na ich príklade Heather skúma, ako sa formovala Európa v dôsledku veľkých migračných vĺn. Autor nijako neskrýva, ak sú znalosti v niektorých oblastiach neúplné, pri uvádzaní svojich hypotéz spomína i odlišné od svojich interpretácie, názory. Poukazuje na viacznačnosť niektorých archeologických nálezov, a dáva poňať, že dôkazy vykopané zo zeme sa „nerozhovoria” samé od seba, ale najprv musí historik položiť otázky, ktoré ich primäjú k "reči". Sťahovanie populácie bolo veĺmi rôznorodé. Je potrebné ju rozlišovať v čase i v priestore. Poznáme prípady „presunu elít”, keď si prichádzajúce skupiny počínali agresívne, vytesnili pôvodnú vládnucu vrstvu a prevzali jej mocenské prostriedky ponechajúc tradičné spoločenské a politické štruktúry a inštitúcie, čoho klasickým príkladom je Anglicko, keď Normani zvíťazili v bitke pri Hastingse v r. 1066.
Iný prípad bol ten, keď málopočetné skupiny mladých mužov prenikli na na nové teritórium. Potom ako poslali správy domov, sa za nimi vybrali ďašie skupiny. Nakoniec sa na cestu za lepšími životnými podmienkami vydali početné masy. Od konca 4. storočia sa tisíce bojovníkov vedno so svojimi ženami, deťmi a otrokmi vydali na cestu, rozbili Rímsku ríšu a ťažisko západnej Európy posunuli výrazne na Sever.
Európa na konci staroveku vznikla z úlomkov Rímskej ríše. Nová éra začala objavením sa Hunov; ich príchod spečatil osud Rímskej svetovej ríše na Západe a spůsobil preskupenie germánskej Európy. Z vývoja profitovali Frankovia, oni prví vytvorili na severe mocný štát. Tento vzostup - ako Heather na základe výskumov Henriho Pirenne-a dokladá – skončil expanziou Islamu, ktorá viedla k trvalému oslabeniu Bizancie a rozbila politickú aj kultúrnu jednotu oblasti stredozemného mora.
Kresťanská Európa v r. 500 po Kristovi siahala po Labe, kým o tisíc rokov neskôr už po Volgu. Vtedy nastal hviezdny čas pre Slovanov, ktorí nasledovali Germánov, obývajúcich pred nimi východnú a strednú Európu. Slovania považovali migráciu za životnú stratégiu: usadenie sa ich nijako zvlášť nelákalo už ani z toho dôvodu, že disponovali iba veľmi skromnou poľnohospodárskou technikou. Aj ich hriala nádej, že niekde v diaľke na nich čaká krajšia budúcnosť. Úspešné vojenské ovládnutie nových teritórií bolo všetko iné než mierumilovná prechádzka ružovou záhradou, ako sa to neustále snažila vykresliť romantizujúca historiografia.
Dielo zasluhujúce si veľké uznanie
Úspech založenia slovanského štátu v posledných storočiach prvého tisícročia úzko súviselo s expanziou škandinávskych kmeňov. Lúpežné výpravy Vikingov vedli k rozprávkovému zbohatnutiu ďalekých severských oblastí a k urýchleniu inštitucionalizácie moci miestnych dinastií. Obyvatelia nových mocnárstiev zrodivších sa na severe a východe Európy stratili chuť po ďaľšom putovaní; mohli žiť v dostatku, bezpečí a stabilite zotrvajúc na svojom dovtedajšom teritóriu.
Definitívne sa vyrovnali vývojové rodiely medzi oblasťou Stredozemného mora a severo-výchdnou Európou, ktoré bolo badať eśte na začiatku tisícročia. Vpád Maďarov v polovici 10. storočia už nevedel výrazne ohroziť hospodárske a politické pomery na tomto území.
Pre výklad Petera Heathera je charakteristická intelektuálna poctivosť. S materiálom narába dôkladne a suverénne. Argumentačná sila jeho knihy je presvedčivá. Významne prispel k pochopeniu toho, ako prebiehala transformácia Európy počas prvého tisícročia.
Svoje intelektuálne úvahy podporil faktografickým štýlom rozprávania. Patrí mu zásluha za objav "homo migrans"-a v období neskorého staroveku. Aktuálnosť tejto témy i v súčasnosti je očividná.
Peter Heather: Invasion der Barbaren. Die Entstehung Europas im ersten Jahrtausend nach Christus. Aus dem Englischen von Thomas Wollermann, Rita Seuss und Bernhard Jendricke. Klett-Cotta, Stuttgart 2011. 667 S., Fr. 53.90
Neue Zürcher Zeitung, 2011. október 26. FEUILLETON -rovat, 50. oldal
Európa kialakulása a népvándorlás nagy hullámai nyomán
Peter Heather kimutatja, hogyan alakítja a jóléti esésvonal a történelmet
Stefan Rebenich
A tömegbevándorlás nem csak a politika, hanem a törtémelemtudomány problémája is; Peter Heather brit történész legújabb könyve ezt elismerésre méltó módon igazolja. Már az első néhány oldal után nyilvánvaló, hogy a Krisztus utáni első évezred migrációs áramlatai összehasonlíthatók a mostaniakkal. Szülőföldjük elhagyására gyakrabban a gazdasági szükség, mint a politikai üldöztetés késztette az embereket. Azok a jólétbeli különbségek, amelyek egyrészt Észak- és Kelet-Európa germán és szláv törzskultúrái között, másrészt a fejlett Római Birodalomhoz viszonyítva álltak fent, azok indították meg azt a dinamikus vándorhullámot, amely tartósan átalakította mindkét kultúrtérséget, és mint új egységet, keresztény Európát hozott létre.
Gazdsági egyenlőtlenségek
Heathert a migráció és a (benépesedésben beálló) változás összefüggését vizsgálja. Tudja, hogy a vándorlás jellemzőit az uralkodó gazdasági és politikai keretfeltételek szabják meg. Tézise úgy szól, hogy mind a késő-görög-római világ vándorvonulatait, mind a kora-középkor államalakulásait az a nagyfokú gazdasági egyenlőtlenség okozta, amely Európa különböző térségei között fennállott. Heather világosan kimutatja, hogy a népek inváziójának korábbi hipotézise, amelyen a 19. század történetírása alapult, idejét múlta. Ez az etnikailag homogén törzsek tanára épült és az európai „népvándorlás” migrációs vonulatait – amint ezt Heather ragyogó analógiával megfogalmazza – a golyók mozgásához hasonlította, ahogyan ezek a biliárdasztalon az asztal egyik végéből a másikba gördülnek. Ugyanígy nemigen tudja őt az az újabb nézet sem meggyőzni, miszerint a belső változások minden migrációnál fontosabbak lettek volna. Heather sokkal inkább a társadalomtudományokra alapozott migrációkutatás segítségével dolgoz ki történelmi modelleket..
Az irodalmi és archeológiai források a Római Birodalom perifériáján lejátszódó asszimilációról és az idegen kultúrák átvételéről tanúskodnak, ugyanakkor persze arról is, hogy invázió és fosztogatások is napirenden voltak. Békés csereüzletelés, és erőszakos birtokbavétel egyaránt igazolt tények. A Róma fennhatóságán kívül eső területeken a Római Birodalommal folytatott kulturális és gazdasági kapcsolatok a hátország őslakó társadalmainál mélyreható változásokhoz vezettek.
Germánok, gótok, hunok, vandálok, s(z)uebek (őssvábok), angolszászok, frankok, avarok, szlávok és vikingek – Heather azt vizsgálja, hogyan bontakozott ki Európa a nagy migrációs folyamatokból. A szerző ezenközben sehol sem hallgatja el hol házagosak az ismeretek, jellemzi hipotéziseit, és megemlíti az eltérő értelmezéseket (interpretációkat/felfogásokat) is. Minduntalan rávilágít az archeológiai evidencia többértelműségére és megmutatja, hogy a földből kiásott anyag nem beszél magától, hanem előbb a történésznek kell feltennie a kérdéseket, hogy beszédre bírja.
A vándorlások teljesen különbözők voltak. Idő- és térbeli megkülönböztetésekre van szükség. Egyrészt volt „elittranszfer”, azaz benyomuló csoportok agresszív módon kiszorították az őslakó vezetőréteget és átvették tőlük azok hatalmi eszközeit; a tradicionális szociális szervezettséget és a politikai intézményeket megtartották, amint ezt Anglia meghódításának klasszikus példája szemlélteti, miután a normannok 1066-ban Hastingsnél győzelmet arattak. Másrészt kis- és egészen elenyésző létszámú, többnyire fiatal férfiakból álló csoportok kerekedtek fel, amelyek elsőként vonultak be egy új területre. Ezek hírt adtak erről az otthoniaknak, és vándorok seregét vonták maguk után. Végül is szervezett tömegek kerestek jobb életkörülményeket: a 4. évszázad vége óta harcosok ezrei feleségeikkel, gyerekeikkel és rabszolgáikkal indultak útnak, szétverték a Római Birodalmat és Nyugat-Európa központját jelentős mértékben észak felé tólták ki.
Európa az ókor vége táján a Római Birodalom csődtömegéből jött létre. Új korszak kezdődőtt, amikor felbukkantak a hunok; ezzel Nyugaton a római világhatalom végzete megpecsételődött és a germán Európa újonnan átrendeződött. A fejleményekből a frankok húztak hasznot, ezek nőtték ki magukat Északon az első nagyhatalommá. Ennek az átalakulási folyamatnak – amint ezt Heather Henri Pirenne nyomán kimutatja – az Iszlám felemelkedése vetett véget. Ez tartósan meggyengítette Bizáncot és a Földközi Tenger térségének politikai, végső fokon kulturális egységét szétrombolta.
A keresztény Európa Krisztus után 500 körül az Elbáig, fél évezreddel később a Volgáig terjedt. Akkor ütött a szlávok órája, amikor nyomon követték a germánokat, akik korábban Kelet-Közép-Európát népesítették be. Szláv migránsok a kivándorlást élet-statégiának tekintették: a megtelepedés már csak azért sem csábította őket különösen, mert csupán szerény mezőgazdasági technikával rendelkeztek. Őket is fűtötte a remény, hogy valahol messze távol szebb jövő vár rájuk. Katonailag sikeres térhódításaik minden csak nem virágcsokros békebarátok felvonulása voltak, amint ezt a romantizáló történetírás minduntalan állította.
Nagy elismerést érdemlő alkotás
A sikeres szláv államalapítás az ezredfordulót megelőző évszázadokban szorosan összefüggött a skandináv terjeszkedéssel: a vikingek rablóhadjáratai messze északi vidékek mesés meggazdagodását vonta maga után és felgyorsította a feltörő regionális dinasztiák hatalmának intézményesedését. Európa északi és keleti térségében kialakult új birodalmak lakosainak már nem volt kedve tovább vándorolni; a jólétet, a biztonságot és a stabilitást a helyszínen élvezték. Végleg kiegyenlítődtek azok a fejlettségbeli különbségek, amelyek egyrészt a Földközi Tenger vidéke, másrészt Európa északi és keleti részei között az évezred kezdetén még fennálltak. A magyarok betörése a 10. század közepén már nem tudta jelentősen veszélyeztetni az új gazdasági és politikai viszonyokat.
Peter Heather tárgyalásmódját intellektuális koherencia tünteti ki, az anyagot mélyrehatóan, szuverén uralja. Könyvének meggyőző ereje vitathatatlan. Korszakalkotó jelentőséggel járul hozzá annak megértéséhez, miként alakult át Európa az első évezred során. Heather elméleti megfontolásait az epikus tárgyalási modorral kapcsolja össze. A homo migrans -t fedezte fel újra a késői ókor történetírásában. Ennek aktualitása nyilvánvaló.
Peter Heather: Invasion der Barbaren. Die Entstehung Europas im ersten Jahrtausend nach Christus. Aus dem Englischen von Thomas Wollermann, Rita Seuss und Bernhard Jendricke. Klett-Cotta, Stuttgart 2011. 667 S., Fr. 53.90
FEUILLETON, Seite 50 26.10. 2011
Die Geburt Europas aus den grossen Migrationen
Peter Heather zeigt, wie Wohlstandsgefälle Geschichte macht
Stefan Rebenich
Masseneinwanderung ist nicht nur ein Problem der Politik, sondern auch der Geschichts-wissenschaft, wie das neueste Buch des britischen Historikers Peter Heather eindrucksvoll bestätigt. Schon nach wenigen Seiten ist offenkundig: Die Migrationsströme des ersten Jahrtausends christlicher Zeitrechnung sind mit denen der Gegenwart vergleichbar. Häufiger als politische Verfolgung veranlasste wirtschaftliche Not Mens-chen, ihre Heimat zu verlassen. Das Wohlstandsgefälle, das zwischen den germanischen und slawischen Stam-meskulturen im Norden und Osten Europas einerseits und dem prosperierenden Römischen Reich andererseits herrschte, setzte eine dynamische Wanderungsbewegung in Gang, die beide Kulturräume nachhaltig veränderte und ein christliches Europa als neue Einheit schuf.
Ökonomische Ungleichheiten
Heather interessiert der Zusammenhang von Migration und Wandel. Er weiss, dass Migrationsmuster durch die herrschenden wirtschaftlichen und politischen Rahmenbedingungen bestimmt werden. Seine zentrale These lautet, dass sowohl die spätantiken Wanderungsbewegungen wie die frühmittelalterliche Staatenbildung ihre Ursache in der massiven ökonomischen Ungleichheit zwischen verschiedenen Gebieten Europas hatten. Heather macht deutlich, dass die alte, völkisch konnotierte Invasionshypothese der nationalen Geschichtsschreibung des 19. Jahrhunderts obsolet ist. Sie basierte auf der Lehre von ethnisch homogenen Stämmen und verglich die Migrationen der europäischen «Völkerwanderung», wie Heather in einer brillanten Analogie formuliert, mit der Bewegung der Kugeln auf einem Billardtisch, die von einem Bereich des Tisches zum anderen rollen. Genauso wenig vermag ihn die neuere Ansicht zu überzeugen, dass wichtiger als jede Migration die inneren Wandlungs-prozesse gewesen seien. Heather schreitet vielmehr mithilfe der sozialwissenschaftlichen Migrationsforschung zur historischen Modellbildung.
Die literarischen und archäologischen Quellen belegen Assimilation und Akkulturation an der Peripherie des Römischen Reiches, aber eben auch Invasionen und Plünderungen. Friedlicher Austausch und gewalttätige Inbesitznahme sind gleichermassen bezeugt. Jenseits der Gebiete, die unter der direkten Herrschaft Roms standen, setzte der kulturelle und ökonomische Kontakt mit dem Imperium Romanum Kräfte frei, die zu einer tiefgreifenden Verwandlung der autochthonen Gesellschaften im Hinterland führten.
Germanen, Goten, Hunnen, Vandalen, Sueben, Angelsachsen, Franken, Awaren, Slawen und Wikinger - Heathers Thema ist die Geburt Europas aus den grossen Migrationen. Dabei verschweigt der Autor nirgends Lücken, kennzeichnet seine Hypothesen und erwähnt abweichende Interpretationen. Immer wieder weist er auf die Mehrdeutigkeit der archäologischen Evidenz hin und zeigt, dass das Material aus dem Boden nicht von sich aus spricht, sondern erst durch die Fragen des Historikers zum Sprechen gebracht werden kann.
Die Wanderungen sahen völlig unterschiedlich aus. Zeitliche und räumliche Differenzierungen sind notwendig. Es gab zum einen den «Elitetransfer», d. h. eindringende Gruppen verdrängten auf aggressive Weise die alteingesessene Führungsschicht und übernahmen deren Machtressourcen; die traditionellen sozialen Strukturen und politischen Institutionen blieben erhalten, wie das klassische Beispiel, die Eroberung Englands durch die Normannen nach dem Sieg bei Hastings 1066, veranschaulicht. Zum anderen machten sich kleine und kleinste Gruppen auf den Weg, meist junge Männer, die als Erste in ein neues Gebiet zogen. Sie sandten Informationen in die Heimat und zogen Kolonnen von Migranten nach. Schliesslich suchten organisierte Massen bessere Lebensbedingungen: Seit dem ausgehenden 4. Jahrhundert setzten sich Abertausende Krieger zusammen mit ihren Frauen, Kindern und Sklaven in Bewegung, zerschlugen das Imperium Romanum und verschoben das Zentrum Westeuropas deutlich Richtung Norden.
Europa entstand in der ausgehenden Antike aus der Konkursmasse des Römischen Reiches. Eine neue Ära begann mit dem Auftauchen der Hunnen, die das Ende der römischen Imperialmacht im Westen besiegelten und das germanische Europa neu vermassen. Von der Entwicklung profitierten die Franken, die zur ersten Grossmacht im Norden aufstiegen. Dieser Transformationsprozess kam, wie Heather in Anlehnung an Henri Pirenne ausführt, mit dem Aufstieg des Islams zum Abschluss, der das Byzantinische Reich nachhaltig schwächte und die politische und letztlich kulturelle Einheit des Mittelmeerraumes zerstörte.
Das christliche Europa reichte um 500 n. Chr. bis zur Elbe, ein halbes Jahrtausend später bis an die Wolga. Die Stunde der Slawen schlug, als sie den Germanen nachfolgten, die einst Ostmitteleuropa besiedelt hatten. Slawische Migranten begriffen Auswanderung als Lebensstrategie: Sesshaftigkeit war ihnen deshalb schon wenig attraktiv, weil sie nur über eingeschränkte landwirtschaftliche Techniken verfügten. Auch sie trieb die Hoffnung auf eine bessere Zukunft in die Ferne. Ihre militärisch effiziente Landnahme war mitnichten eine Art Flower-Power-Bewegung, wie eine romantisierende Geschichtsschreibung immer wieder behauptet hat.
Ein grosser Wurf
Die erfolgreiche slawische Staatenbildung in den Jahrhunderten vor der Jahrtausendwende war eng mit der skandinavischen Expansion verbunden: Die Raubzüge der Wikinger brachten einen phantastischen Reichtum bis weit in den Norden und beschleunigten die Institutionalisierung der Herrschaft der aufstrebenden regionalen Dynastien. Die Bewohner der neuen Reiche, die im europäischen Norden und Osten entstanden, zeigten keine Abwanderungsgelüste mehr und genossen an Ort und Stelle Wohlstand, Sicherheit und Stabilität. Die Entwicklungsunterschiede zwischen einerseits dem Mittelmeerraum und andererseits dem europäischen Norden und Osten, die zur Zeitenwende existiert hatten, waren endgültig eingeebnet. Der Ungarn-Einfall Mitte des 10. Jahrhunderts konnte die neuen ökonomischen und politischen Verhältnisse nicht mehr ernsthaft gefährden.
Peter Heathers Buch überzeugt durch die intellektuelle Kohärenz der Darstellung und die souveräne Durch-dringung des Gegenstandes. Es ist ein grosser Wurf, ein epochemachender Beitrag zum Verständnis der Ver-wandlung Europas im ersten Jahrtausend. Heather verbindet theoretische Reflexion und epische Darstellung. Und seine Wiederentdeckung des homo migrans in der Historiografie der Spätantike ist von evidenter Aktualität.
Peter Heather: Invasion der Barbaren. Die Entstehung Europas im ersten Jahrtausend nach Christus. Aus dem Englischen von Thomas Wollermann, Rita Seuss und Bernhard Jendricke. Klett-Cotta, Stuttgart 2011. 667 S., Fr. 53.90