Major István felszólalása az SZKP 1949. novemberi pártkonferenciáján Esterházy érdekében / Vystúpenie Štefana Majora na plenárnom zasadnutí ÚV KSS v novembri 1949 v prospech revízie procesu s Esterházym
Oto Psenak 
12-03-13 
2,380 
10. novembra 1949 zasadalo v Bratislave plénum ÚV KSS, na ktorom vystúpil s referátom k maďarskej otázke Štefan Major. Maďarský konzulát v Bratislave získal od neho text vystúpenia, ktorý postúpil do centrály 31. decembra 1949.
Magyar Népköztársaság Főkonzulátusa Pozsony
89/szig.biz.-1949/2
Szigorúan bizalmas
Pozsony, 1949. december 31.
Tárgy: A KSS központi bizottságának ülése
Hiv. szám: 86/szig. biz. itteni
Hivatkozással tárgybani jelentésemre mellékelten felterjesztem Major István inkriminált beszédének fordítását.
Folyó hó 23.-án hosszabb beszélgetést folytattam Major elvtárssal. Közvetve már tudomást szereztem arról, hogy felszólalását nem kommentálták kedvezően, de ennek ellenére is az a határozott meggyőződése, hogy ezt a beszédet el kellett mondania, s ez az alkalom volt erre a legmegfelelőbb. Véget kell vetni annak - mondotta - hogy az elvtársak részéről ma is számtalanszor megnyilvánuló, s lemérhetetlen károkat okozó burzsoa-nacionalista ténykedést legfeljebb csak négyszemközti beszélgetések során ítéljék el, s a párt megelégedjen a marxi-lenini elvek általános hirdetésével, s ne követelje meg ezek gyakorlati végrehajtását is, ne ellenőrizze a párt és egyéb funkcionáriusok ténykedését ezen a téren, s az átnevelhetetlenek eltávolításán, nyilvános kipellengérezésén keresztül ne tegye veszélyes vállalkozássá azok ártalmas működését, akik akadályozzák ma is a megbékélést.
Tudatában volt annak - mondotta - hogy ilyen kellemetlen kérdés felvetése nagyon hálátlan szerep, főleg azok előtt, akik ahhoz szoktak hozzá, hogy csak a kellemes dolgokat vitassák meg, a kellemetlen kérdésekről pedig négyszemközt beszéljenek. S hogy mennyire szükséges volt a káros illúziók szétrombolása, azt éppen az bizonyítja legjobban, hogy a K.B. ülésen részt vett vezető funkcionáriusok közül többen sovinisztának, destruktívnak, stb. minősítették felszólalását, annak ellenére, hogy igyekezett a pozitívumokat kihangsúlyozni, nem a vezetőket, hanem a kisebb funkcionáriusokat illette kritikával, s a kritika kifejezetten konstruktív volt; semmi teljesíthetetlent nem kívánt.
Felszólalása előtt nagy vonásokban közölte Široký elvtárssal beszédének lényegét, s ehhez Široký elvtárs hozzájárult azzal, hogy nagyon élezze ki a kérdést - s amint a beszéd szövege bizonyítja, erre ügyelt is, és Široký elvtárs zárószavaiban reflektált is erre. A hibák eltitkolása nemcsak a párt gyengeségének jele, hanem gyengítik is a pártot, s véleménye szerint ma már nemcsak szükséges, hanem lehetséges is - legalábbis a párt vezető funkcionáriusai előtt, akik a K.B. fenti ülésén voltak jelen - kellemetlen kérdésekről is beszélni.
A továbbiak során arról beszélt Major elvtárs, hogy főleg Szlovákiai viszonylatban - a párttisztítás még meg sem kezdődött, noha arra igen nagy szükség volna, s a párt munkájának megjavítása nehezen képzelhető el a nélkül. Félőnek tartja, hogy egyes közéleti tényezők - akik eddig is fékezőleg hatottak - s akik politikai ténykedéseinek csődje a napnál is világosabb s akikről el sem képzelhető, hogy valamikor is önkritikát gyakoroljanak - még az eljövendő párttisztítás során is átmentsék magukat. (Itt Pavlík, Okáli, Husák megbízottakra célzott).
A mellékelt beszéd szövegét először csak felolvasta, majd - midőn célzást tettem arra, hogy szívesen venném, ha azt rendelkezésemre bocsájtaná, azzal a megjegyzéssel adta átt, hogy nagyon bizalmasan kezeljem, mivel - bár semmi olyat nem tartalmaz, amit a magyarországi elvtársak előtt titkolni kellene, vagy lehetne, mégis kellemetlen volna részére az, ha erről bárki tudomást szerezne.
I.o. konzul
Olyan kérdéssel akarok foglalkozni, amely már tulajdonképen a megoldás stádiumában van és alá van rendelve fő célunknak, a szocializmus építésének. A déli határvidéken élő magyar polgártársaink kérdéséhez akarok hozzászólni. Szükségesnek tartom ezt azért, mert ez a kérdés összefügg mindazon problémákkal, melyek az 5-éves terv keretéhen felmerülnek és építő programunk fontos szakaszát képezik.
Meg kell állapítanom, hogy kormányunk, népi demokratikus rendszerünk ezt a kérdést közmegelégedésre, a lenini-stalini elvek szellemében oldotta meg. Magyar nyelvű polgártársaink egyenjogú polgárai a köztársaságnak. Van kultúregyesületük, vannak magyar nyelvű népiskoláik, van magyar nyelvű napilapjuk, az Uj Szó. A magyar nemzetiségű ifjaknak és nőknek is meg van adva a lehetőség, hogy saját anyanyelvükön biztosítsák kulturális fejlődésüket. Szóval alapjában megváltozott a lakosság ama részének a helyzete, mely 4 éven át bizonytalanságban élt és sok keserű pillanatot kellett átszenvednie. Ma már fokozatosan likvidálódnak a soviniszta gyűlölet maradványai, amelyek akadályozták a szlovák és magyar nép együttműködését, a vegyes lakosságú járásokban.
Sok helyen ezen a téren megvan az egyetértés, a jóakarat a testvéri együttműködésre és a nacionalista előítéletek eltávolítására.
De sok hely van még, ahol a burzsoá nacionalizmus csökevényei ellen nem folyik szívós és rendszeres kampagne, ahol as alsóbb szervek a felsőbb hivatalos szervek világos és helyes utasításai ellenére lehetetlen akadályokat gördítenek azon jogok gyakorlati megvalósítása elé, amelyeket törvény biztosít a magyar nemzetiségű polgárok számára.
Olyan egyszerű,természetes, elemi jogok biztosítása terén, mint például a magyar kultúregyesületek alakítása, vagy magyar tannyelvű elemi iskolák létesítése a vegyes lakosságú községekben, egyes helyi tényezők megengedhetetlen túlkapásokra ragadtatják magukat. Nem ritka eset, hogy a CSEMADOK helyi csoportját szervező elvtárs lakásán megjelennek a közbiztonsági szervek, "nyomozni" kezdenek, jegyzőkönyvet vesznek fel, mintha büntetendő cselekményt követett volna el.
Más felől a reakció nagyítja és felfújja ezeket az eseteket és saját céljaira igyekszik felhasználni azokat. Feladatunk és népi demokratikus köztársaságunk minden becsületes polgárának feladata, megfelelő módon harcolni ezek ellen a zavart keltő tünetek ellen, akár az egyik, akár a másik részről nyilvánuljanak is meg, hogy el legyenek távolítva a nacionalista szűkkeblűség és a soviniszta összeférhetetlenség gátjai. Meg kell teremteni a testvéri együttműködés légkörét a lakosság mindkét csoportja között, melyek egyforma szeretettel, áldozatkészséggel és odaadással ragaszkodnak hazájukhoz.
Široky, Bašťovansky, Novomestský, Husák elvtársak és Szlovákia más vezető tényezői nem egyszer kihangsúlyozták a hasonló problémák egyedül helyes megoldását a lenini-stalini elvek alapján. Helyesen fogták fel, hogy úgy nekünk, mint a népi demokratikus Magyarországnak és a világbéke táborának - az élén a világbéke őrével, a Szovjet Unióval, elsőrendű érdeke, hogy Középeurópa ebben a szögletében ne legyenek meg nem oldott nemzetiségi problémák, melyek bizonyos körülmények között az osztályellenség gaz kísérleteinek forrásaivá válhatnának és állandóan zavarhatnák a különböző nemzetiségű polgárok jó viszonyát, akik előtt ma egy vágy és egy cél lebeg: a szocializmus zavartalan építése országukban. De önbírálatot gyakorolva el kell ismernünk, hogy mindaz, amit vezető elvtársaink hiánytalanul megértettek, és
levonták ebből a helyes gyakorlati következtetéseket is, nem talált mindenütt kellő megértére elvtársaink között a járásokban, városokban és falvakban. Hiábavalók a legszebb elvek is, ha szívós ellenállásra bukkannak éppen azoknál, akiknek ezeket az elveket át kellene ültetniük a gyakorlati életbe.
Az egyszerű szlovák és magyar nép, a munkások és földmívesek egészséges osztályösztönüktől vezérelve könnyen megértik egymást és eltávolítják azokat a mesterséges akadályokat, amiket a nacionalizmussal és sovinizmussal telített nem proletár elemek állítottak közéjük.
Nevelés, iskolázás az egyedüli lehetőség, hogy ki legyenek irtva a burzsoá nacionalizmus, sovinizmus és faji gyűlölet csökevényei, sok elvtársunkból is, akik gyakran bújnak a pártigazolvány mögé, holott a kommunizmussal és a proletár internacionalizmussal - a pártigazolványukon kívül - semmi közösségük sincs. Azonban a szívós, türelmes nevelőmunkán kívül kissé határozottabban kellene eljárni egyesekkel szemben, akik taktikátlan és rosszindulatú föllépésükkel megszegik felsőbb hatóságok utasításait és általános felháborodást váltanak ki a lakosság között.
Az ilyen eljárás semmivel sem járul hozzá a déli határvidék viszonyainak konszolidálódásához, ellenkezőleg csorbítja népi demokratikus rendszerünk tekintélyét, rossz hatással van a munkamorálra, megingathatja a kommunista páttal szemben a tömegek bizalmát s beláthatatlan erkölcsi és anyagi kárt okozhat valamennyiünk által annyira szeretett hazánknak.
Vagy vegyük például a legutóbbi, u.n. "JUH" akciót. Háttérbe szorítani falvainkban a kulák-elemet - dicséretreméltó igyekezet. De háttérbe szorítani, vagy áttelepíteni csupán a magyar kulákot és gyakran - sajnos a közép- és kisparasztot is, noha nem voltak háborús bűnösök és emellett érintetlenül hagyni szlovák kulákot, akire majd később kerül a sor - engedelmet elvtársak - az ilyen eljárásnak nem lehetett nyugtalanságot ki nem váltani, a magyar nemzetiségű dolgozók között, akik a suttogó propagandától is rémítgetve azt hitték, hogy megint kezdetét vette a magyar lakosságnak a cseh határvidékre való szállítása. Szerencsére a "JUH" akció be lett szüntetve ás a hiba helyre lett hozva. Pártfunkcionáriusaink politikai érettségitől és fejlettségétől függ, hogy milyen gyorsan sikerül majd likvidálni ennek a sikertelen akciónak a következményeit.
A tanulság világos: nem lehet véteni az osztályelvek ellen anélkül, hogy az ilyen akciók ne kapjanak burzsoa-nacionaalista jelleget és ne váltsanak ki bizonyos "nemzeti szolidaritást" -a valóságban ép olyan burzsoa-naoionalizmust a másik oldalon. Célszerű volna a járási kultúrfelügyelőket újból nyomatékosan figyelmeztetni a szlovák és magyar dolgozó rétegek közti szoros és testvéri együttműködés fontosságara és elkerülhetetlenségére a kulturális és társadalmi munka terén.
A történelmi igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy vegyes lakosságú járásban nagyon biztatóan kezd magának utat törni a proletár nemzetköziség szelleme és hogy az összes ünnepélyeken és manifesztációkon váltakozva lépnek fel magyar és szlovák műkedvelők, kultúr- és közéleti tényezők.
Természetesen ezzel a problémával kapcsolatban is felmerül párttagjaink ideológiai színvonala felemelésének a kérdése. És ezért csak üdvözölni lehet a pártelnökség határozatát az "Egy évi pártnevelést" illetőleg. Ez csakugyan nagyvonalú, szélességét tekintve impozáns valami, ami eddig még nálunk nem volt. Ez azonban - elvtársaim - nem elegendő. Pártlapjaink a "PRAVDA" és az "Új Szó" kell hogy naponként foglalkozzanak a szlovák és magyar dolgozók testvéri együttműködése problémáival a mindennapi gyakorlati élettel kapcsolatban.
Nem elegendők a proletár internacionalizmusról, a burzoa-nacionalizmusról szóló elméleti cikkek, sem a Lenin és Stalin halhatatlan műveiből vett idézetek a nemzetiségi kérdésekről. Azt hiszen nem esne csorba sem a szlovák nemzet, sem a magyar nép szuverenitásán, ha pld. a "PRAVDA" jelentést hozna le valamely közös kultúrest sikeréről és kiemelné a példás együttműködést, Mely elkerülhetetlen előfeltétele a szlovák és magyar nép testvéri együttélésének.
Nem mindegy az, ha a "PRAVDA" írja ugyanazt, amit megír az "Új Szó". Nem kell félni-a kritikus szótól, sem az olyan emberek nyilvános kipellengérezésétől, akik tudva és akarva aláássák a konszolidációs folyamatot a délvidéken és akadálya a kölcsönös megértésnek.
Ostorozni mindenekelőtt a saját sovinizmusunkat, saját burzsoa-nacionalizmusunkat - erre tanít minket Lenin és Stálin és ezt az elvet nem szabad megkerülni sem az egyik, sem a másik oldalról. . .
Elvtársnők és elvtársak. Noha nincs itt szó világrengető eseményekről, noha ezek gyakran sovinizmussal és nacionalizmussal beoltott kis emberek apró kilengései, mégis foglalkoznunk kell velük, mivel jelentős akadályai az építő munkának. Erkölcsi és anyagi károkat okoznak, deprimálják a népet, bizonytalanság, zavar, munkakedvhiány és gyakran nyilvános szégyen a következményük.
Eltávolítani az akadályokat Gottwald 5-éves tervének az útjából a legkonstruktívabb munka, ami csak elképzelhető. Minden öntudatos kommunistának kötelessége, hogy részese legyen ennek az építő munkának.
A szlovákiai magyarság az 1948. évi február utáni események következtében felszabadult abból a teljesen törvényen kívüli állapotból, amelybe 1945 után a magyarellenes csehszlovák törvények és rendeletek alapján került. A csehszlovákiai magyarság helyzete
fokozatosan javul az állampolgársági kérdés rendezése, a vagyonelkobzások végrehajtásának felfüggesztése, a magyar iskola-kérdés rendezése, stb. során.
Megnyugvást keltett a csehszlovákiai magyarság körében a két állam közötti szerződés megkötése. A lassan megnyugodó kedélyeket korbácsolná újból fel, ha az 1948. évi február előtt Eszterházy ellen meghozott ítéletet most végrehajtanák, mert az egész csehszlovákiai magyarság ebben újabb magyarellenes intézkedést látna, a már teljesen kihalt sovinizmus újból fellángolna és a csehszlovákiai magyarság Eszterházyban mártírt látna. A reakciós körök ezt az intézkedést feltétlenül a mai rendszer elleni izgatásra használnák fel, mert a mai rendszer és főleg a párt rovására írnák ezt a kétségtelenül magyarellenes intézkedést.
Az objektív tényállás és a csehszlovákiai magyarság megnyugtatása feltétlenül kívánatossá tenné az újrafelvétel lefolytatását és az eredeti Ítélet megváltoztatását.
Pramene: Magyar Országos levéltár XIX-J-1-j-Cseh-16/b (54d.)