---

 
 
 
 
 
 

Egy nap hívtam Lőrincz Yeti Adrián kedves ismerősömet, akivel jó ideje nem találkoztunk, és akkor ujságolta el, mi minden történt vele utolsó találkozásunk óta. Nem mindennapi kalandjáról hamarosan olvashatnak az ,,Egy csésze kávé" rovatban, most viszont könyvét szeretném bemutatni, amely a "Tawahkák földjén" címet viseli.
A 2012 év végén napvilágot látott, Kovival és Nagy Endrével közösen jegyzett "Tawahkák földjén" 145 oldalon át tárja az olvasó elé a 2012 márciusában Hondurasban, a Moszkitó-parton megtett VÁNDORLÁS TAWAHKA 2012 EXPEDÍCIÓ élményanyagát. A Mátis Iván fotóival gazdagon illusztrált kiadvány (119 színes felvétel) nem mindennapi olvasó élménnyel kecsegtet. "Mézesmadzag" gyanánt most egy rövid részlet következik:

„Állunk a Hegy csúcsán, valahol Közép-Amerikában – egy indián, meg négy közép-európai. A tavaszi napéjegyenlőség napja van, pontban déli tizenkét óra. Nem gondoljuk végig, hogy kerültünk ide, mi vezérelt, mint ahogy azt sem, milyen lesz a visszafelé vezető út. Próbáljuk felfogni a látványt. Körös-körül esőerdő, ameddig a szem ellát, a táj a zöld legelképesztőbb árnyalataiban pompázik, a Hegy lábánál meg, mint egy lusta kígyó, kanyarog a Patuca folyó. Megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan a látvány; a léptékek értelmüket vesztik, az Ember – a teremtés koronája – parányinak érzi magát.
Megérte kilométerek ezreit megtennünk, átrepülnünk az Atlanti-óceán másik partjáról, Európa szívéből ide, hogy mindezt megéljük, lássuk? Nem kérdéses…”

„Az emberi felelőtlenségről folytatott mélázásból gépfegyversorozat riaszt fel. Csónakunk nagy kanyart ír le a helyenként tekintélyesen kiszélesedő folyón, majd a kormányos a parthoz irányítja. Fegyveres útitársaink kiugrálnak, mi pedig Endre révén értesülünk arról, hogy leguánvadászatnak lehetünk részesei. Rövid hajtóvadászat a partot borító sziklákon, illetve a bozótosban, majd a csónakba kerül a vacsorának való – egy tekintélyes méretű, közel méteres gyík személyében. Carlos elégedett; gázt ad, s már suhanunk is tovább. Az utunkba kerülő gázlókon úgy vágunk keresztül, mintha ott sem lennének, a pipantéba becsapó víz háromszor áztat csutakká valamennyiünket.”

„Csónakunkat Ronni és barátja kavicszátonyra vontatja, békésen aszalódunk a tűző napon. A két indián már-már útnak indul, hogy gyalogosan hozzon benzint valamelyik közeli tanyáról, amikor Krausirpi irányából fekete bálákkal megrakott, legalább tízméteres pipante tűnik fel a folyón. Elején és farában állig felfegyverzett, golyóálló mellénybe bújt férfiak állnak. Integetni kezdünk, hátha kiköt, s legénységével megalkuszunk némi benzinre, de Ronniék ránk szólnak: azonnal hagyjuk abba, ezek drogfutárok. Fényes nappal, több mázsa marihuánával megpakolva! Bár igazából félnivalónk nincs, jobbnak látjuk, ha úgy teszünk, mint aki valahol teljesen másutt van.”

---

 

Van egy lány Magyarországon, akivel a sors keze csúnyán elbánt. Kerekes székre kényszerítette őt, de ő nem adta meg magát és megpróbált talpra állni. Azt szerette volna tenni, amit a vele azonos korú fiatalok - bulizni, szórakozni, önálló életet élni... Megpróbálta leküzdeni az akadályokat, megmutatni, hogy nem adja meg magát egykönnyen. Nagyon sok embernek példát mutatott. Ez, na meg a  televíziós és mediális szereplések is közre játszottak abban, hogy most végre itt van Hozleiter Fanny Mosolyka "Te döntesz" című könyve a Libri Könyvkiadó gondozásában.

Részlet a "Te döntesz" című könyvből.
"Egyik este a jövőről beszélgettünk. Feltette nekem a nagy kérdést:
mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Elmeséltem, hogy legszívesebben ügyvédnek tanulnék. Gyorsan kérdőre is vont, hogy akkor miért nem. Egy pillanatig sem gondolkodtam, hogy hogyan kellene megfogalmaznom, hanem egyszerűen csak azt válaszoltam: mert az minimum hat év tanulás, és nekem már nincs erre időm. Inkább másra akarom felhasználni, ami még hátravan. Hatalmas csend lett, majd pár másodperccel később döbbenten azt kérdezte:
– Mi az, hogy nincs időd rá?! Ami még hátravan? Ezt hogy érted?
Nem finomkodtam, egyenesen válaszoltam. Elmeséltem, hogy elméletileg mivel jár az izomsorvadás. Hogy összesen tizennyolc évet jósoltak nekem az orvosok. Sőt, az elméletemet is, hogy miért nem szeretnék küzdeni már. Hogy miért fogadtam el a jóslatot. Könnyen tudtam beszélni róla, hiszen már beletörődtem, hogy hamarosan meghalhatok. Nem szomorkodtam, csak élni akartam, amíg tudok. Zoli már közel sem vette ilyen könnyedén, és nevetni sem tudott, amit igazából megértek. Nem így kellett volna megtudnia. Talán nem.
Egy ünneplés alkalmával hamarosan bemutattam a családnak. Tudták, látták, hogy mennyire boldog vagyok mellette, így – még ha nem is volt mindenkinek szimpatikus – örömmel fogadták. Az írásbeli érettségim előtt volt épp anyák napja, és együtt átmentünk felköszönteni a Mamámat, ahol végül spontán összegyűlt mindenki. Egy ízletes, többéves pálinka is előkerült. Régen láttam olyan felszabadultnak a családomat. Mosolyogtak, nevetgéltek, mindenki jól érezte magát. Bár szívesen maradtam volna tovább, de az érettségim miatt végül kénytelenek voltunk megbontani a társaságot, és elindultunk Zolival hazafelé.
Félúton azonban váratlanul megállt. Letérdelt az út kellős közepén,
és az ölembe borult. Felnézett rám. Folyt a könnye. Nem értettem, mi történt, de csak egyre jobban szorított magához. Sosem felejtem, ahogy ölelt, és azt sem, ahogy azt mondta:
– Nem akarlak elveszteni! Nem halhatsz meg! Szükségem van rád!
Akkor, ott, könnyeket csalt az arcomra…
Azt mondják, a szerelem csodákra képes. Az a mondat, a pillanat valóban megváltoztatott mindent. Végre erőt adott ahhoz, hogy küzdjek a betegségem ellen. Azt éreztem, hogy Zolival képes leszek bármire.
Ez volt az a pont az életemben, amikor végleg eldöntöttem, hogy nem adom fel. Nem adom egykönnyen az életemet. Keresem a lehetőségeket a gyógyulásra, és megmutatom, hogy nincs lehetetlen. Nem akartam meghalni, már nem volt olyan egyszerű azt mondani, hogy itt hagyok mindent, ha eljön az idő. Ott volt nekem Zoli, és a barátaim… Végre felnyílt a szemem, és megértettem, hogy feladni a legegyszerűbb."
Mosolyka - Kerekesszékkel küzd a világ dolgaival. Karácsonyra egy szép ajándék lehet!