A hét könyve: Agneša Kalinová–Jana Juráňová: Hét életem (2018)

Oto Psenak

18-04-21

2,059

Már az eredeti szlovák kiadás idejében jeleztük, hogy egy nem mindennapi kötetettel van dolgunk. Agneša Kalinová szemelyében a 20. század második felének tanúja meséli el az életét, amelyen oly gyakran gázoltak át a kor nagy és tragikus történései. Ezzel eggyütt a Magvetö Kiadóban megjelent magyar kiadást (amelyet a Szlovákiai Irodalmi Alap támogatott) néhány félreértés is kíséri. Ezeket talán Závada Pál a könyvbemutatón elhangzott nyitókérdése tükrözi legjobban - azt kérdezte Agneša lányától Julia Sherwoodtól, hogy milyen szerepet játszott édesanyja életében identitásának magyar komponense - tudva lévö hogy magyar nyelvü családba született és Budapesten vészelte át a holocaustot.

Erre Julia Sherwood úgy válaszolt, hogy A. Kalinová szlovák iskolákba járt, csehszlovák kultúrán nöt fel, és egyébként is európainak tartotta magát.

Mindenesetre a kérdés arra enged következtetni, hogy Závada Pál nem nagyon ismeri azt az erös assimilációs nyomást, amely a csehszlovák kulturális és politikai közegét határozta meg a két világháború között. Egy eredetileg magyar anyanyelvü zsidó család a magyar tömbön kívül - Eperjesen - egyetlen túlélési stratégiája az alkalmazkodás és a felejtés lehetett.

A memoárból kitünik, hogy a háború után Budapeströl visszatért túlélök sem mutattak Magyarország és a magyarok iránt túl sok empátiát - gondoljunk csak arra, milyen rokonszenvel emlékszik vissza Agneša Vladimír Clementis-re, a háború utáni magyarüldözés egyik fö szervezöjére, vagy ahogy férjével Ladislav Kalinával részt vettek az Okáli féle budapesti Csehszlovák Áttelepítési Bizottság munkájában. Szükebb társadalmi körükböl kerültek ki a késöbbi magyarellenes hullám fö ideológusai - Martin Vietor (Dél-Szlovákia megszállásának története, 1968) vagy Juraj Fabián (Szent István-i árnyékok,1996).

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Kultúrny život folyóirat, amelynek Kalinová munkatársa volt, nemcsak a Prágai tavasz egyik hírvivöjének számított Szlovákiában, de ugyanakkor a magyarellenes hisztériakeltésnek is (a "Nem leszünk albérlök a saját hazánkban" jeligéjü olvasói levelek szünni nem akaró áradatát csak a Varsói szerzödés intervenciója szüntette meg - a lappal egyyütt).

Egy további érdekes kérdés a sztálinista kultúrpolitikát kiszolgáló majd a demokratizációs folyamat élére álló értelmiségiek megítélése. Ennek a típusnak a Kalina házaspáron kívül Agneša fönöke Juraj Špitzer föszerkesztö lehetne a legjellegzetessebb képviselöje lásd pl. az általa jegyzett és 1951-ben megjelentetett "A burzsoá nacionalizmus és a kozmopolitizmus" c. brossúráját...