Tanulmányúton Afganisztánban (2)

A Kábuli múzeum valaha a világ legnagyobb múzeuma volt. Ógörög aranyérméktól kezdve buddhista szobrokon keresztül iszlám bronztárgyakig a gyűjtemény óriási volt. 1919-ben nyitotta meg kapuit, amikor Amanullah Khan lett a király, és szinte azonnal megtelt ásatási kincsekkel kizárólag Afganisztán területéről. A kommunizmus vége felé a szovjetek kivonulásával a legértékesebb darabokat elrejtették, de a maradék hamarosan ebek martalékára jutott. A múzeum épülete 1992-1994 között Mujaheddin (helyi harcosok) bázisként szolgált, amikor is értékes darabok tűntek el – tönkretették őket, eladták az antik feketepiacon vagy csak elvesztek. Az épület állapota tovább romlott, amikor egy bombatámadás következtében a második emelet összeomlott. Amikor 1996-ban hatalomra kerültek a Tálib fegyveresek, a múzeum és kultúra védelmét hangoztatták. Ígéretük nem volt hosszútávú. 2001 márciusában, amikor a bamiani Buddhista óriásszobrokat is ledöntötték, kalapáccsal rohantak a múzeumba és minden kiállított buddhista szobrot vagy vallási tárgyat szétvertek. A támadást az akkori kulturális miniszter vezette.

A múzeum

Az évekig tartó polgárháború pusztítása után lassan kezd poraiból feltámadni. Az, hogy maga az épület áll, egy csoda. Kevesebb mint harmada maradt meg a valamikori gyűjteménynek. A bejáratnál egy 15. századi fekete márványtál, más néven buddhista imatál, található Kandahárból.

A buddhista imatál

A kiállított tárgyak különböző korszakokból vannak, kezdve a 2-3 századot i.e. egészen a 18-19. századig i.u.
A kiállítás fénypontja a Nuristani galéria az emeleten. Hatalmas fából faragott istenségek és elődök szobrai találhatók itt az 1890-es évek előtti korszakból, amikor a vidék még pogány volt. A tálibok ezeket is tönkretették, felaprították, de csodával határos módon sikerült a darabokat összeilleszteni.

A Nuristani szobrok

A múzeum részét képezi egy fényképkiállítás azokról a kincsekről, amelyeket „Baktriai aranyként“ ismer a világ. 1978-ban tárták fel szovjet archeológusok ásatás közben és Tutankhamen sírjának felfedezéséhez hasonlították. A kincseket – arany korona ezernyi aranylevélből, göndörhajú angyalok delfineken – soha nem mutatták meg a nyilvánosságnak. Az évek során különféle történetek kezdtek keringeni: elvitték Moszkvába, megsemmisítették a mujaheddinek, eladták a tálibok vagy csak egyszerűen elvesztek. 2004-ben az afgán kormány feltárta a rejtekhelyet, a nemzeti bankban örizték évekig a legnagyobb biztonsági óvintézkedések közepette. A bemutatott arany elképesztő bizonyítékkal szolgál Afganisztán kultúrájáról az 1. században.

Fényképkiállítás a Baktriai aranytárgyakról
A kincsekre az afgán nyilvánosságnak még várnia kell, mivel a biztonsági helyzet nem engedi meg, hogy kiállítsák őket. 2006-ban azonban egy különleges kiállítást nyitottak meg Párizsban találó címmel – „Afganisztán: Újrafelfedezett kincsek“.
A múzeumból kifelé menet újra átellenőriztek bennünket és táskáink tartalmát, félve, nehogy a kevés megmaradt tárgyból még valami eltűnjön. A külső ajtóra vésett mondat örökre megmarad bennünk: „egy nemzet akkor marad élve, ha a kultúrája él.“

Buddhista szobor

Folytatjuk.
 
{jcomments on}