---

A különleges képeket 2013.09.13-ig lehet megtekinteni az iskola aulájában Párkányban.

Kevesen hinnének abban, hogy el lehet hozni Nepált Párkányba is. Egy merész fiatalembernek ez az ötlete támadt, hogy megosztja a különleges földrész csodálatos látnivalóit Párkány város lakóival. De hogyan is kerül elő Nepál a több tízezer kilométer távolságból?
Egy ország dél-Ázsia, észak Kína  és dél India szomszédságában, amelyet északon a Himalája hegycsúcsai öveznek, a déli mocsaras vidéke pedig bele torkol a dzsungelba. De mit is tudunk erről az országról? Az itt élő emberekről és a gondolkozásukról? Hát igen, vajmi keveset... Talán úgy is fogalmazhatnék, hogy semmit.

Sokkal többet sikerül  megtudni mindazoknak, akik megtekintik a kiállítást, ill. részt vesznek a szeptember elejei megnyitón Párkányban. Ľubo Čincura losonci amatőr fotós ezt a különös országot fogja bemutatni a nagyérdemű közönségnek.

A mester 2012-ben látogatta meg  Nepált és fényképezőgéppel  a kezében próbálta megörökíteni mindazt  ami a látogató elé tárul. Fotókat készített az ottani emberek életéről, fényképezte az állatokat, igyekezett lencsevégre kapni a helyiek mindennapi életét.



A fotós, aki átutazta egész Nepált, útja során gyönyörű fotókat készíttet. Néhány perc leforgása alatt részeseivé válunk e felfedező útnak, mintha magunk is ott lennénk és végig járnánk azokat a csodálatos helyeket ahol Čincura  úr járt. Ahogy a fotós elmondta,nem hitte volna  Nepálba  kell utazni, hogy az ember megértse a hindu vallás filozófiáját. Egy olyan szegény országot mutat be, amely ugyanakkor nagyon gazdag. Találkozásunkkor, amikor erre a kiállításra készültünk, Čincura  úr élményeiről mesélt - például arról, amikor egy orrszarvú megtámadta a francia turista csoportot. Vagy amikor a mocsárban  egy egyszarvú szerelmet vall egy másik egyszarvúnak. Minden fotója telitalálat.

Felidézi azt az esetet is, amikor egy temetésen vett részt. Kalahmandán a halottakat máglyán égetik el. "Az egész folyamat fájdalmas volt, de tanulságos, ennek ellenére a kiállitásokon nem teszem szemléletre ezt az élményt" mondja a mester. "Talán ott éreztem meg igazán  a hindu élet igazi filozófiáját. Nem felejtem el a találkozást, a Bamdazs családdal sem. Guptam apuka és Manju anyuka és az ő két gyermekükkel, akiknél én is úgy élhettem mint ők. Naponta kétszer étkeztünk, mindig ugyanazt, amit ők 760-szor esznek egy évben, soha mást - rizs szemekből, párolt spenótból, lencse és indiai kariból készült ételt.

Ezek az emberek annak ellenére, hogy évente nem keresnek többet 100 eurónál, mégis boldogan élnek, a környezetükkel igyekeznek harmóniában élni. Láttam billegni a 17 hónapos Aachen kislányukat négy méteres szikla szakadék fölött és figyeltem határtalan nyugalmukat, ahogy figyelik őt miközben felvilágosítottak, hogy a gyereknek saját magának kell döntenie..." mesélte Čincura .

A fényképeiből készült kiállítás két részre van osztva. Az egyik részen a fekete fehér képei találhatók, melyeken túlnyomó részt emberi arcokat és sorsokat mutat be. A másik részében vannak a vándorutakról készült színes fotók. A Himalája 8000 méter magasságában élő emberekről és állatokról készült képek, de a Nepáli természet expresszionista témái is megtalálhatók itt.

Ľubo Činčura fantasztikus fotókat hozott magával haza  Nepáli útjáról. Sikerült megismernie a Nepáli emberek életét is. Ezek főképen a fekete fehér fotóin éreztetik velünk élet filozófiájukat, energiájukat. Több tíz ezer kilométeres távolságban élnek tőlünk ugyan, valahol mégis nagyon közel.

Akik megtekintik majd ezt a kiállítást, megismerhetnek egy olyan messzi távoli országot mint  Nepál ahová többségünk soha nem jut el. Bele gondolok hogy a földrajzórákon  minden iskolában be kellene mutatni ilyen távoli országokat, hogy gyermekeink olyan szép helyekkel ismerkedjenek, mint  Ľubo Činčura Nepáli útja során.

TELEK LAJOS
 
FOTOK.  Ľubo Činčura