Az egyik szemem sír másik nevet, gondolom sokan ismerik a bohóc történetét aki valahogy így fogalmazta meg életét.
Kopott a ruhám, bogjos a hajam, nem tartom nagy embernek magam mint más.
Az emberek sokan báránybőrnek bújnak, a hátam mögött farkasként össze súgnak, kinevetnek.
Barátra játszanak amikor kérnek, de hogyha én kérek nem ismernek már.
Egy bohóc vagyok csupán a világnak kerek színpadán.
Egy bohóc vagyok csupán ki játszani akar és ti elvettétek a játékát.
Az arcom piros a pofonoktól amit tőletek kaptam,
De eljön az idő amikor a rosszak gyertyái csonkig égnek és minden rossz felet győzi fog a jó.
És ti mind térdre borultok a bohóc lába elé, hogy segítsen, a dicsőség majd az övé.