---

- Gyermekkorod Rimaszombathoz köt, itt láttad meg a napvilágot, mikor kezdtél komolyabban foglalkozni az írással?

Későn érő típus vagyok, húsz éves koromig nem érdekelt az írás. Az olvasás viszont annál inkább. Első verseimet egyetemista koromban írtam, és tanárom, Tőzsér Árpád, aki akkoriban az Irodalmi Szemle szerkesztője volt, rögtön be is tette őket a lapba, nagy meglepetésemre. Aztán jött az első kötet 1994-ben Gerezdek címmel, ráadásul ezt sem én forszíroztam, hanem az akkor induló pozsonyi AB-Art kiadó szólított meg az addig közölt verseimre hivatkozva. Eddig hat kötetem jelent meg.

- Ha belenézek a felvidéki médiába, nagyon sok irodalmár, író, költő indult el Gömörországból. Hizsnyan Géza, Batta György, Szászi Zoltán, Vanko Attila, Ardamica Zorán, Vörös János, Juhász Dósa János.  Te mivel magyarázod, hogy ez az ínséges táj ilyen gazdag a tollforgató emberekben?

Nem tudom, biztos a hely szelleme segített. De viccet félre téve: Gömör sokak számára ingergazdag hely, ezért van honnét meríteniük. Mások viszont pont fordítva, ingerszegénynek találhatják ezt a vidéket, ezért inkább a fantáziájukra hagyatkoznak. Mindenkinél másképp működik ez, ami abból is látszik, mennyire különböző pályát futottak be a felsorolt emberek. .

- Annak idején a Queen együttes volt a nagy kedvenced...

Nagyon sok kedvencem van, a lista folyamatosan változik, mindig keresem az új, friss, kreatív dolgokat a zenében. Néhányan azonban máig ott vannak a listámon, ilyen a Queen, Bob Dylan, Laurie Anderson, Paul Simon vagy Kate Bush. Mostanában sok dzsesszt hallgatok, és szeretem az underground elektronikus zenét is.

- Hazánkba nagyon sok világsztár érkezik, mégis nagyon kevés exkluzív interjú készül velük. Te hogyan látod ezt, hiszen angol nyelvtudásod kitűnő, így hát a nyelv sem lehet akadály hogy szóra bírjál világsztárokat... Nehéz egy világsztártól kicsikarni egy beszélgetést?

A világsztárok nem beszélgetni jönnek hozzánk, hanem pénzt keresni. Az interjúkért nem kapnak pénzt, viszont sokat elrabolnak a drága idejükből. Ezért a legtöbben előre kikötik, hogy nem nyilatkoznak. A pénzesebb sajtóorgánumok, akik hajlandóak fizetni egy-egy interjúért, vagy a koncertszervező irodával exkluzív partneri szerződést kötöttek, persze kivételek, ők általában kapnak néhány percet.

- A Sziget fesztiválon világsztárokkal készítettél interjúkat, milyen embereknek ismerted meg őket?

Régebben viszonylag könnyen hozzá lehetett férni a Szigeten fellépőkhöz, sőt egy időben sajtótájékoztatók is voltak. Mostanában előre le vannak osztva az interjúk ott is, és sok a külföldi újságíró, nagy, nemzetközi lapoktól, akik elsőbbséget élveznek. Ezt megértem, sőt bizonyos fokig normálisnak is tartom.
 
- Ki lenne az a három interjúalany, akiket mikrofon végre szeretnél kapni, ha esetleg érdeklődne az aranyhal?

Prince, Damon Albarn, David Byrne
- Több sikeres verses könyved jelent meg eddig. Hogyan látod, mennyi vers lakozik még benned és mikorra várható egy újabb megjelenés?

Ezt nehéz megjósolni, mert nem minden jónak tűnő ötletből lesz jó vers. A megjelenés pedig attól függ, mikor gyűlik össze annyi jó vers, hogy kitegyenek egy kötetet.

-Hogyan készülsz egy beszélgetésre, elolvasod az interjú alannyal készült interjúkat?

Persze, ez az alap. Kerülöm a klisé-kérdéseket, és legtöbbször azt kérdezem meg, ami engem,mint olvasót is érdekelne. Ha látom, hogy az illető fáradt és kedvetlen, próbálom humorosabb kérdésekkel felvidítani. Van egy-kettő a tarsolyomban, ami eddig mindig bejön, megtöri a jeget köztünk. De persze nem árulom el őket.

- A kulturális rovatban jelennek meg riportjaidat. Ott olvastam nemrég a rimaszombati Várady Andreas történetét, amely valóban népmesébe illő, már díjra is jelölték őt... Lehet hogy egy rimaszombati roma srác lesz a szlovák világsztár?

Bármi lehetséges, ha az ember nagyon akarja. Jó  példa erre Andreas története. Akár világsztár is lehet belőle, ha jó kezekbe kerül.  

- A mai felgyorsult világban a médiáknak óráról órára naprakésznek kell lenniük... Oly sok információ-forrást kell figyelni, fáradságos dolog lehet...

Bizony, folyik a hírverseny, és az győz, aki gyorsabb. Igyekszem mindig egyedi módon  megközelíteni egy-egy témát, hogy új, érdekes aspektusait tárjam fel. És persze minden hozzáférhetőt el kell olvasni az adott témában, amiről írni szeretnék.

- Azt mondta egy riporternő, hogy a karrierépítés mindenképpen a család rovására történik...Ön hogyan látja mindezt, sikerült megtalálnia az egyensúlyt?

Én munkának tartom, amit csinálok, nem karrierépítésnek, mert nem szeretem ezt a szót. Időbeosztás kérdése minden. Tudni kell jól gazdálkodni az idővel. Akkor sok minden belefér egy napba.  A családom nagyon fontos számomra. De ezzel, gondolom, mindenki így van.

- A mai technikai felszereltség összehasonlíthatatlan mindazzal, amit 10-vagy esetleg több éve használt a szakmabeli. Sok esetben telefonos interjúk, skype interjúk készülnek... A hátterében ügynökökkel és kiadókkal, forgalmazókkal, vagy koncert-szervezőkkel kell egyeztetni...

A modern technika meg is könnyíti a dolgunkat. Én élvezem az egyeztetéseket is, mert ez a része is izgalmas a munkának. A telefoninterjúkat eleinte nem szerettem, de mára már  megszoktam őket. Legjobban azt utálom, ha a riportalany írásban kéri a kérdéseket és írásban akar válaszolni.

A mai felgyorsult világban változtak a formák, hol van van már az az időszak amikor a művészek és előadók a riportert beengedték az otthonukba... Mára minden megváltozott, egy dolog viszont nem:  a riporterek ma is néha elképesztő híreket tudnak fabrikálni, amelyekről sok esetben maguk a hősök is csak a bulvárlapból értesülnek...

A beszélgetést készittete-Telek Lajos

Fotók Juhász Katalin archiv