Egy csésze kávé Zolcer Jánossal

- Ön Csehszlovákiában, egy kis falucskában, Ipolybalogon látta meg a napvilágot, majd különböző lapoknál kezdte szárnyait bontogatni. Írt magyarul, csehül, szlovákul. Hogyan került kapcsolatba a médiával?

- Az újságírást már 16 éves koromban elkezdtem. Előbb arról tudósítottam a pozsonyi magyar újságokat, hogy mi történik a szülőfalumban, a környéken. Később, amikor Kassára, az “ipariba” kerültem, akkor már a nagy múltú iskola életéről, a városi és a tágabb környék eseményiről írtam. 17 éves koromban az iskolai szünidőben már a pozsonyi Új Ifjúság hetilapnál dolgoztam. Aztán, ahogy elvégeztem a középiskolát, azonnal a laphoz kerültem, mint riporter. Tehát én világéletemben az újságírásról (később filmkészítésnél), azaz tartalom gyártásból éltem és élek ma is.
- Harminc éves korában túl kicsinek tűnt önnek Csehszlovákia. Mint turista többször járt nyugaton, erről elmondta és megírta a tapasztalatait. Ezért elkobozták az útlevelét. Viszont ezzel önnél betelt a pohár és nyugatra emigrált. Névházasságot kötött a jugoszláviai Újvidékre, de onnan hamar tovább állt Münchenbe. Ott mihez kezdett?

- Igen, elmentem, mert elegem volt a kommunista társadalomból, a cenzúrából, a diktatúrából. 1986 tavaszán Münchenben kötöttem ki, ahol előbb egy sajtóügynökségnél fotósként dolgoztam, majd 1988-ban megalapítottam a saját cégemet, Zolcer Tv néven. A nagy kelet-európai változásoknak köszönheti karrierjét, mesélte egy interjúban.

- “Én ezeknél mind jelen voltam – filmeztem, tudósítottam. 1991-re már felállt mögöttem egy nagy tudósító hálózat (Kelet-Európa minden országában!) és a nyugat-európai, amerikai, japán tévéket tudósítottuk elsősorban politikai, gazdasági, kulturális eseményekről, változásokról” - írta a könyvében. Hogyan tudta eladni magát ?

- Egyszerűen, könnyen, hiszen az akkori események, világpolitikai történések önmagukat adták el. Én csak kicsit jobban odafigyeltem az eseményekre, mint mások. Dokumentáltam azokat, bekukkantottam az események hatterébe, készítettem ezekről egy-egy filmsztorit. Aztán ezeket a filmeket felajánlottam a német és egyéb nyugat-európai, amerikai, japán és egyéb tv társaságoknak. Mindenkinek tetszettek.

- Voltak filmek, amelyeket 45-50 országban játszottak a televíziók, több százmillió nézőnek. Hogyan sikerült önnek 22 országban saját irodát – 180 munkatárssal! - működtetni?

- Az élet így hozta: nagyon nagy volt az igény az információra, a tudósításokra. Kezdetben csak Kelet-Európa volt a TOP-téma, de később igény volt az afrikai, skandináv, amerikai, japán, indiai és egyéb különleges látásmódú, informatív és érdekes történetekre is. Így aztán már 1993-ban 22 országban volt saját tudósítóm, stábom, irodám, akik szinte naponta készítették az újabb és újabb riportfilmeket. Nekem meg azzal telt az időm, hogy a sztorikat felkínáltam a tévéknek, közben jártam a világot, az irodákat és sokszor azt sem tudtam, másnap hol ébredek fel, vagy este hol fekszem le.

- Úgy tudom, hogy Gorbacsovhoz az ajánlólevelet a volt német külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher adta. Hogyan emlékszik vissza az első találkozóra Gorbacsovval?

- Ez a találkozó Bécsben, a Sacher szálló haljában történt. Gorbacsov bejött, orosz módra háromszor átölelt én meg bemutatkoztam neki. Ezért néhány perc múlva le is szúrt, mondva, miért mutatkoztam be, hiszen mi már ismerjük egymást. Erre mondtam neki, hogy sajnos nem, és ha ez így lenne, akkor bizonyára emlékeznék rá. Aztán a maga sajátos stílusában megjegyezte: beszélsz te bolondokat, mi már többször is találkoztunk! Így ebben maradtunk. De ez a lényegesen semmit sem változtatott: azonnal jól megértettük egymást és elkezdtünk a projektünkön intenzíven dolgozni.

- Hogyan született meg a “Secret of Power” filmsorozat ötlete és hogyan tudta rávenni Gorbacsovot hogy ö legyen a riporter, prezentátor?

- Az ötlet onnan adódott, hogy az 1989-es évek végén, a 90-es évek elején rengeteg világméretű politikai változás történt. Én 2000-ben felettem magamban a kérdést: kik ezek az emberek, akik ezeket a történelmi változásokat véghezvitték?… Ekkor elhatároztam, hogy alaposabban meg akarom őket ismerni. Ennek kapcsán jött az ötlet: ehhez viszont kell egy ismert prezentátor, riporter, akivel mindenkivel szóba áll. Aki kinyitja előttem az egyes politikusok házának ajtaját, és az emberek szívét. A riporter személye hirtelenjében egyértelművá vállt: ez nem lehet más, csakis Gorbacsov. Őt mindenki ismeri, szerette, becsüli. Nos, erre a riporteri munkára kértem őt fel Bécsben, amit azonnal elvállalt és 10 percen belül elkezdtünk a projekten dolgozni. Később meglátogattuk és heteket éltünk együtt George H. W. Bush amerikai elnökkel, Helmut Kohl német kancellárral, Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszterrel, Simon Peresz izraeli elnökkel… De jártunk II. János Pál pápánál, Fidel Castronál, Jasszer Arafatnál, Mandelánál…

- Gondolom a könyvében erről is mesél...

- Igen, sokan szóba kerülnek a könyvben, de ez a kötet elsősorban Gorbacsovról szól, meg azokról a tárgyalásokról, amelyeket Gorbacsov ezekkel a politikusokkal folytatott. Így módomban volt a történekmi eseményeket mindkét oldalról meghallgatni, így megtudni a lehetséges legtisztább “objektív” igazságot.

- Ritkán adódik meg egy riporternek, hogy egyszerre mindkét féllel napokat eltölthet, beszélgethet és kiderítve a valóságot. Ön heteket töltött el a riportalanyaival, akikkel sokszor együtt is lakott. Meséljen egy kicsit, milyennek ismerte meg a politikusokat. Egy-két érdekes sztorit, ha megosztana az olvasokkal?

- Sztorikból több száz is van. Az egyik például, amikor Bush houstoni irodájának falán felfedeztem egy világtérképet, amelyet az amerikai elnök írt alá és 1989-ben Máltán kapott Gorbacsovtól. Ennek a térképnek van egy nagyon érdekes emberi-politikai története. Erről a részletek a könyvben olvashatók. Vagy helikopterrel utaztunk Jeruzsálemből Simon Peresz egykori kibucába. Viszont a palesztinok akkortájt is naponta lőttek izraeli célpontokat. Ezért Peresz felhívta Arafatot, hogy aznap legyen “tűzszünet”, mert ő és Gorbacsov repülnek. Arafat ezt el is rendelte. De hasonló történetektől tényleg hemzseg a kötet, és akiket ilyen és ehhez hasonló sztorik érdekelnek, azoknak csemege lehet a Gorbacsov titkai könyv.

- Úgy tudom, hogy a könyvében van egy nagyon érdekes történet Csehszlovákiával kapcsolatban. Mondana erről néhány részletet?

- Talán annyit: Gorbacsov 1969-ben egy Komszomol küldöttséggel járt a brnoi Zbrojovka fegyvergyárban. Itt a munkások felsorakoztak az üzemben, majd szépen hátat fordítottak a “bemasírozó” szovjet elvtársaknak, akik ennek láttán fejvesztve menekültek. Ennek a történetét, meg az 1968-as szovjet katonai bevonulást, a kelet-szlovákiai határfalu Kisszelmenc és Nagyszelmec történetét és az akkori kort mesélem el ebben a sztoriban.

- Gorbacsov és Ön közt húsz éves ismeretség van, mondhatni, hogy barátság köti Önöket össze. Ez a szoros kapcsolat adta, hogy könyvben ossza meg az olvasókkal a hajdani szovjet kombájnos fiú, később a világ egyik legönfeláldozóbb és legbecsületesebb államférfijának barátságát?

- Igen, valahogy így is mondhatnánk. Arra gondoltam, ha már abba a nagyon szerencsés és teljesen egyedi helyzetbe kerültem, hogy ennyi mindent megtudhattam Gorbacsovról, a hatalom, és a hatalmasságok titkairól, akkor azt el kell mesélnem másoknak is. Hiszen a történet végtelenül érdekes, de legfőképpen tanulságos: hogyan lett egy paraszt fiúból a Kreml és a világ ura?…Hogyan változtatta meg békés eszközökkel a világot?… Erre korábban még nem volt példa! Gorbacsov engem elvitt a szülőfalujába, Privolnojeba, a dácsájába, a Kremlbe… Elvitt minden fontos politikustársához a világba. Így tényleg elsőkézből, a leghitelesebb forrásból tudtam meg: mi, hogyan és miért történt. Hát lehetne mindez elhallgatni?…

Ön a könyvét hibridnek, dokumentum-mesének nevezi. A könyv lapjain elhelyezett QR kódok okostelefonnal leolvashatók, és rövid videók nyílnak meg, bemutatnak a szöveggel kapcsolatos szereplőket, helyszíneket, eseményeket. Volt már ilyen könyv korábban?

- Nem, Magyarországon biztosan nem. Olyan könyvről nem tudok, amelyben 120 QR-kódról ennyi film, videó, zeneszám nyílna meg, amelyben 250 virtuális lábjegyzet van… A világban sem sok lehet ilyen. Nagyon sok munkát vette igénybe az elkészítése, de megérte, az olvasók értékelik. Valaki azt írta nekem. Egy könyvet vettem, de háromféle tartalmat kaptam: szöveget, videót, zenét.! Úgy tudom, hogy több éve tervezte már a könyv megírását. Mivel a korona vírus miatt most nem lehetett utazni, nekiült és megírta a 430 oldalas könyvet. Gorbacsov az első perctől támogatta a munkáját. Van olyan is a könyvben, ahol Gorbacsov egy szerelmes dalt énekel feleségének, Raiszának. Ez a dal lemezen is megjelent, de kereskedelmi forgalomba nem került. - Gorbacsov és Raisza szerelmes legendás volt: idejük nagy részét együtt töltötték, együtt utaztak. Naponta 6 km-t sétáltak és mindent itt beszéltek meg, mert a KGB séta közben nem tudta őket lehallgatni.

- A könyv egyes fejezeteit fordította oroszra és elküldte Gorbacsovnak Moszkvába?

- Igen, Gorbacsov nagyon támogatta a munkámat, tetszett neki az ötlet, hogy ilyen modern formában mesélem el az életét, a peresztrojkát. Így előszót is írt a könyvhöz. Több fejezetet lefordíttattam oroszra, elküldtem neki, elolvasta és őszinte elismerését fejezte ki.

- Ön évekig végigkísérte az orosz politikus életét. Budapestre is meghívta őt. Gorbacsov jövőre lesz 90 éves. Tervezik megünnepelni ezt évfordulót?

- Tervek vannak, de itt a vírus, amely már idén is sok-sok tervünket áthúzott. Gondolom, ha lesz is ünnepség, akkor csak nagyon szűk családi, baráti körben. Az olvasó, aki megveszi az Ön könyvét, mit kap a kezébe?

- Hogyan van a könyv szerkezete felépítve?

- Egy igazi modern hibrid könyvet kap. Egy 430 oldalas papír kötetet, amihez a QR-kódókon keresztül tartozik 200 oldalnyi lábjegyzet, 120 videó is. A könyvben van 200 fotó. Minden történet - összesen 35! - egy rövid összefoglalóval, történelmi háttérrel, a személyek rövid bemutatásával kezdődik. A sztorik végtelenül gördülékenyen, olvasmányosan, meseszerűen vannak leírva - miközben minden szó, esemény, párbeszéd valós.

- Sok könyv jelent már meg Gorbacsovról, de az Ön könyvhéhez Gorbacsov maga írta az előszót, ezzel még jobban hitelesítve a könyvet. Mit írt Gorbacsov bevezetőnek?

- Erre megint csak azt tudom javasolni, hogy az előszót a könyvben kellene végigolvasni, de tömören a lényeg: sokra tartja a munkámat és örül ennek a modern formának!

- Gondolom, sok személyes élményben volt része a 20 éves barátság allat. Talán kiemelni egy-két élményt, amelyik a legjobban meghatotta Önt?

- Ebből is sok van. De talán egy nagyon “megható” történet, amikor Izraelben forgattunk és Gorbacsov influenzás lett, három napot feküdt ágyban. Én végig mellette voltam. Sokszor megtörtént, hogy fogta a kezemet és mesélt. Az életről, a politikáról, meg örök szerelméről, Raiszáról. Akkor volt néhány történet, amire megkért, ezek maradjanak örökre titokban. Megígértem, be is tartom. De volt olyan is, hogy vacsorázni mentünk és a 40 tagú német stábból szerettem volna magammal vinni 1-2 embert. Erre Gorbacsov azt mondta: nem kell, ők németek, de te a miénk vagy (ti nas!).
- Visszajár még Szlovákiába a barátokhoz, ismerősökhöz?

- Igen, vannak még itt rokonaim, barátaim, szeretek visszajönni.

- Ön közel 20 évet élt Németországban, és sok ismert, befolyásos emberekkel került kapcsolatba. A politikusokon kivül kikkel találkozott még, kikkel tartja a kapcsolatot?

- Sok-sok híres emberrel kezet foghattam már életeben. Viszont a baráti kapcsolatok bizalmasak, ezeket én nem szeretem nagy dobra verni. Felépített egy média birodalmat, kapcsolatot épített ki a világ minden pontján.

- Mi lesz a következő, amiről szeretne könyvet írni?

- Egyrészt maga a Gorbacsov titkai c. kötet “utóélete” még javában zajlik. Érdeklődnek a könyv megfilmesítése iránt, lenne igény színdarabra, hangjátékra… Tehát, mielőtt új könyv írásába belevágnék, azeket szeretném megírni.

- Úgy tudom, Josef von Ferenczyvel nagyon jó barátságot kötött, sőt, még együtt céget is alapítottak. Ő sajnos már nincs közöttünk, de gondolom, érdekes történetek csak akadnak vele kapcsolatban is?

- Jóska egy végtelenül jószívű ember volt. Vele, körülötte mindig történt valami. De most inkább olyat mesélek el, ami engem a legjobban megérintett. Sokat utaztunk együtt a Jóskával. Így többször jártunk Moszkvában is. Jóska titkárnője az ilyen utazások előtt mindig bekészített a főnökének legalább 5-600 márkányi összeget 10 márkás címletekben. Aztán, ha kimozdultunk a szállodai szobánkból, akkor Jóska mindig zsebretett egy kisebb köteg 10 márkást. Adott belőle a portásnak, aki kinyitotta neki az ajtót, de főképpen adott belőle minden utcai koldusnak, kéregetőnek, akikből akkortájt is sok volt Moszkvában. Egyszer, amikor ezt először láttam, megjegyeztem: Jóska, neked nagyon jó szíved van! Erre ő: rászorulnak, ez a legkevesebb, amit megtehetek! És ő valóban ízig-vérig ilyen volt: ahol tudott, segített mindenkinek!

- Említette, a könyv más országokban is meg fog jeleni ,tervezi-e a folytatást vagy esetleg filmet, ha igen, melyik szinész tudna azonosulni Gorbacsov szerepével?

- Sajnálom, de ezek még csak tervek és még nem publikus gondolatok. Talán majd egyszer később egy csésze kávé mellett ezekről is beszélhetünk.

Köszönöm a beszélgetést! Telek Lajos

user name
email address
password
password (again)