A KOMÁROMI IMANAPOK MISÉZŐ PAPJAI AZ IMANAPOK SORRENDJÉBEN:
I.    Pünkösdi Imanap 1990.VI.3., Magyar Károly komáromi
plébános
II.    Imanap 1991. V.12., Hites Kristóf Amerikában élő bencés pap, volt komáromi bencés szerzetes
III.    Imanap 1992.V.10., Sztyahula László komáromi bencés pap
IV.    Imanap 1993.V.2., Lénár Károly pápai káplán, tardos-keddi plébános
V.    Imanap 1994.IV.24., Lénár Károly pápai káplán, tardoskeddi plébános
VI.    Imanap 1995.V.7., Lénár Károly pápai káplán, tardos-keddi plébános
VII.    Imanap 1996.IV.28., Ján Sokol nagyszombati érsek
VIII.    Imanap 1997.IV.20., Vladimír Filo nagyszombati püspök
IX.    Imanap 1998.V.3., Vladimír Filo nagyszombati-pozsonyi püspök

---

A JÓPÁSZTOR ALAPÍTVÁNY Kuratóriumi tagsága:
1.    Ing. Bartakovics István, Péczeliho 17, 945 01 Komárno
2.    Durco Zoltán, Rím. kat. farsky urad, 940 01 Nővé Zámky
3.    Harsányi Imre, Kostolné nám. 37, 946 03 Kolárovo
04.    Herdics György, p. Demandice, 935 85 Dőlné Semerovce
05.    Kálaziné Kancsika Ilona, 941 37 Strekov
06.    Mons. Lénár Károly, Mierové nám. 12, 941 10 Tvrdosovce
7.    Ing. Nagy Imre, Nábrezie 29, 940 01 Nővé Zámky
8.    MUDr. Nagy László, Razusová 9, 940 01 Nővé Zámky
9.    Peller István, Rybárska 12, 947 07 Hurbanovo
10.    Szakái László, Schubertova 40, 937 01 Zeliezovce
11.    Sztyahula László, 946 18 Trávnik 67
12.    Ürge Tamás, Kostolné nám. 17, 946 03 Kolárovo
Felügyelő tanácsa:
13.    Ing. Csáky Pálné, Severná 16, 943 01 Levice
14.    Elek László, Hlavné nám. 10, 941 31 Dvory nad Zita-vou
15.    Párák László, Kamenné Kosihy 7, 991 27 Kamenné Kosihy

---

A JÓPÁSZTOR ALAPÍTVÁNY 1. KÖZGYŰLÉSE (1995)
1.    Jóváhagyja:
-    az elnöki beszámolót;
-    az 1994/95-ös év tevékenységének kiértékelését;
-    az 1994/95-ös év pénztári beszámolóját;
2.    Elfogadja:
-    a VI. Komáromi Imanap kiértékelését;
-    a VII. Komáromi Imanap előkészítését;
-    a hitoktatás tervezetét az 1996-os évre;
-    a papi és szerzetesi hivatások támogatásánk tervezetét az 1996-os évre;
-    a kapcsolatteremtés kiépítését különböző jogi, egyházi és magánszemélyekkel;
-    a Jópásztor Alapítvány diplomáciai stratégiáját;
3.    Támogatja:
-    a regionális imadélutánok szervezését papi és szerzetesi hivatásokért;
4.    Megbízza:
-    Bartakovics Istvánt a VII. Komáromi Imanap szervezésével;
-    Ürge Tamást a magyar nyelvű hitoktatás minőségi javításával;
-    Sztyahula Lászlót a papi és szerzetesi hivatások támogatásával;
-    Bastrnák Sándort támogatók megkeresésével és a kapcsolat fenntartásával;
-    Herdics Györgyöt az alapítvány diplomáciai stratégiájával;
-    pénztári teendőkkel;
-    titkári teendőkkel;
 

---

Részletek az IMANAPi szentmisék köszöntőiből, bevezetőiből és homíliáiból:
(I. IMANAP- Ďurčo Z. atya homíliájából)
... Ma új időket élünk, szabadabb időket... Mégis mint a nehezebb időkben - meg kell köszönni a Jóistennek az Ő ajándékait... A szlovák keresztény testvéreink már több alkalommal is megköszönték a vallásszabadságot -Szentatyánk látogatását országunkban és az újonnan kinevezett püspököket is...
Mi, magyar keresztény hívek éppen a mai szentmisével, először így közösen... szeretnénk hálát adni Istenünknek. Elsősorban hálásak vagyunk azért, hogy Szentatyánk, II. János Pál saját anyanyelvünkön, magyarul is szólt hozzánk Pozsonyban és buzdított, hogy - miután visszanyertük a vallásszabadságot - fokozottabban gondoskodjunk az ifjú nemzedék vallásos neveléséről... és hogy imádkozzunk a magyar papi hivatásokért.
Igen hálásak vagyunk a Szentatyának ezért a figyelmeztetéséért... mert úgy látjuk, Szentatyánk nagyon jól felismerte a magyar egyházközségeinkben a helyzetet...
Van mit tennünk, javítanunk...

---

(II.IMANAP - Dr. Püspöki Nagy Péter)
... Szeretettel köszöntöm az atyákat, akik eljöttek, hogy népünkkel együtt imádkozzanak:
-    főcelebrátusunkat, Hites Kristóf bencés atyát,
-    a pálosok magyarországi egyetemes gondnokát, Árva Vince atyát,
-    premontrei rendből Horváth Ödön, Baros Imre, Kors Norbert atyákat.
-    továbbá valamennyi atyát, akik megjelentek itt körünkben különböző plébániákról, püspökségekről.
Nagyon sok szeretettel köszöntjük a női szerzetesrendek képviselőit. Különösképpen köszöntjük:
-    az Esztergomi Boldog Özséb Engesztelő Gyermekei főnökasszonyát és kíséretét,
-    Naszályi Margit ciszterci prioritát,
-    köszöntjük a többi megjelent női rendet.
Sok szeretettel köszöntjük a Magyarországról ideérkezett Lázár lovagokat Nyári Éva vezetésével.
Ugyancsak a Magyarországról ideérkezett Máltai lovagokat Kálnai Miklós vezetésével.
Mielőtt köszöntésemet lezárnám, engedjétek meg, hogy felolvassak néhány szívből szóló üdvözletet. Elsőként:
- Bánk József érsek-püspök úr leveléből, aki ezt írja a Biblia szavaival: "lelkes kezdeményezésüket köszöntöm -» kérjetek és adatik nektek, zörgessetek és megnyittatik nektek « Végül is az igazságos kérés meghallgatásra talál. Adja az Isten. Szívélyes üdvözlettel: Bánk József váci érsek-püspök."
Es sorolhatnám tovább a legkedvesebb különböző üdvözleteket. Különösképpen kiemelném a jezsuiták tartományfőnökének üdvözletét. A tartományfőnök úr nevében Ambrus Lóránt páter küldött üdvözlő levelet, melyben ezt írja: "... imádságos megemlékezésükbe foglalják találkozásunkat."
Ugyancsak sok szeretettel Dr. Sill Aba Ferenc ferences tartományfőnök küldött Márianosztráról egy terjedelmes levelet. És szeretettel üdvözölnek bennünket mások is az egyház különböző helyeiről. Imáikba foglalják kívánságunkat, és most ezekben az órákban velünk vannak.
Köszöntöm tehát mégegyszer mindazokat, akik itt összegyűltek, és most már civil szóként ne hangozzék el több, hanem imádkozzunk együtt az Úrhoz: add meg Uram, hogy Komáromban magyar püspökség alakuljon.

---

(II. IMANAP, Kristóf atya)
... Komáromban fölnevelkedett bencés vagyok, de jogilag sem a nagyszombati, sem a pannonhalmi főapátnak, a bencés főnek a hatásköre alá nem tartozom. Én itt úgy szerepelek, mint az amerikai Manchester város Szent Anzelm apátságának a tagja, és annak az apátnak alávalója.
Hogy én kerültem ide mint főcelebráns, annak az előzménye az, hogy még az utolsó pillanatban sem volt erre az imádságos ünnepségre hivatalosan kijelölt megbízott miséző. És fölszenteltségem joga alapján, mely arra kötelez, hogy akárhol, akármilyen helyzetben készen legyek a hívek lelki igényének szolgálatára, függetlenül minden itteni jogi vonatkoztatástól, saját felelősségemre elvállaltam ezt a megbízatást. Ezzel a szeretettel, mint amerikai magyar
bencés, aki sem a komáromi bencésekhez, sem Pannonhalmához, sem a nagyszombati püspökséghez nem tartozik - látogató - szükséghelyzetben vállaltam el, hogy ezt a szentmisét a Ti lelki igényeiteknek válaszként elmondjam.

---

(II.IMANAP, Krsitóf atya homiliájából)
... Most, hogy itt állok - pár nappal ezelőtt még a Csendes-óceán partján, Kaliforniának az öböl környéki részén voltam, ahol a szétszórt magyarság a magyar misz-szió lelkésze vagyok - és körülnézek köztetek, egy szívszorító érzés fog el azon a helyen, ahol éppen úgy nekem, mint akármelyik lelkipásztornak mennie kell a juhaiért, gyűjtenie kell a nyájat, minden szeretettel, erővel összetartani őket.
S úgy érzem, hogy Ti, akik eljöttetek, sokan pásztor nélkül - keresitek a főpásztorotokat, keresitek a pásztoraitokat, hogy vezessenek benneteket, amikor éppen olyan tehetetlenek, tájékozatlanok és bizonytalanok vagytok, mint az apostolok Krisztus mennybemenetele után voltak.
Imádkozni jöttetek, hogy legyenek pásztoraitok..., többen, sokkal többen, mint amennyien most vagytok... Mennyien vagytok..., mennyi keresztény közösség van pásztor nélkül... És mi, akik itt vagyunk, számláljátok meg éveinket - igazán meg vannak számolva már...
Ide jöttetek imádkozni pásztorutódokért, akik közületek, a Ti családaitokban nőnek fel, akiknek éppen úgy, mint az első pásztoroknak, az apostoloknak a fő gondjuk: vezetni a nyájukat, elöl lenni, mutatni a jó utat... Amikor elesünk, legyenek ott mellettünk... Amikor bizonytalanok vagyunk, hogy merre is kell mennünk - megmutassák az utat, mely Jézushoz vezet... Hogy amikor megfogyatkozik a hitünk és reményünk, a csapások, szenvedések, nem várt megaláztatások alatt tudjanak erőt adni, hogy gyümölcsöző szőlővessző maradhassunk Jézuson, az isteni tőkén..., hogy a vele való együttélés gyümölcseként krisztusi szeretetet tudjunk oda vinni, ahol a sovinizmus gyűlölködik, ellenségeskedik...

---

(III.IMANAP, Lucián atya homiliájából)
... és Ti, nemzetünk szentjei, kik nyelvünket beszéltétek - segítsetek, hogy anyanyelvünkön tudjuk hitünket gyakorolni és vérünkből legyenek papjaink, akik értik gondjainkat, velünk együtt éreznek, szívük ügye a mi szívünk ügye, közös a múltunk, jelenünk és  örökkévalóságunk is...
Fakadjon e kereszt tövéből papi és szerzetesi hivatások sora, ami áldás lesz mindenkinek nemzetiségi hovatartozás nélkül...

---

(IV IMANAP, Lénár K. atya üdvözlése)
... szeretettel köszöntöm vendégeinket - főtisztelendő-oltártestvéreinket, akik fáradságot nem ismerve buzdították híveiket, és elvezették őket ide erre a mai IMANAPra, hogy itt közösen együtt imádkozzunk jó papokért, mégpedig magyar ajkú és magyar szívű papokért és magyar ajkú és magyar szívű püspökökért.
Ugyanúgy szeretettel köszöntöm a kedves híveket, akik talán messziről is jöttek, fáradtak ide - de imádkozni akarnak ők is Jópásztorukhoz, hogy hallgassa meg kérésünket...
Látok fiatalokat, ez szinte meghat engem, mert - ezt szeretném leginkább kiemelni, hogy a fiatalokat üdvözlöm -... övék a jövő, és őtőlük várjuk azt, hogy majd ők vegyék át tőlünk a stafétát. Vegyék át tőlünk a keresztet, vegyék át tőlünk az evangélium hirdetését...

---

(IV.IMANAP, Lénár K. atya homiliájából)
... Mi eljöttünk Komáromba Jópásztor vasárnapján... nem mint búcsújáró helyre... Valószínű ki-ki magával hozta a saját keresztjét is... de nekünk magyaroknak van egy közös keresztünk. Ezt a közös keresztet hordjuk,... hoztuk most is a valóságban és jelképesen is.
Ez a mi keresztünk. Idejöttünk a közös kereszttel, és ezt a közös keresztet tesszük le a Jópásztor lába elé - kérjük Őt, adjon nekünk magyar ajkú, magyar szívű papokat, magyar ajkú, magyar szívű püspököket.
Ez a mi közös keresztünk. Azért vagyunk itt most Komáromban, hogy ezt a kérésünket... , keresztünket e-lőterj esszük a legfőbb Pásztorunk elé, és a Ti imáitokra támaszkodva, reméljük, meghallgatja kérésünket.
A minap egy asszony... jó ismerős... megállított és megkérdezte: "hallom, hogy maga fogja tartani a szentmisét Komáromban a papi hivatásokért." Igen, válaszoltam neki. És hozzátette: "... Imádkozzon, hogy a Jópásztor hallgassa meg kérésünket."
Rámnézett nagyon komolyan, és ennyit mondott: "tudja, van két fiam,... úgy örülnék, ha mindkettőt odaadhatnám papnak... Annyit imádkozom,... a Jóisten ha meghallgatná kérésemet,... mind a két fiamból pap lenne, de tudja, hogy van ez - a gyerekeknek nincs apjuk. Mióta meghalt a férjem, egyedül nevelem őket..., de nagyon hiányzik az édesapai kéz, az édesapai jó példa, az édesapai szeretet... Sokszor nem tudom már, mit csináljak...?" Drága jó testvéreim! Akkor nekem eszembe jutott valami. Magamban én is felsóhajtottam. Istenem,... talán itt van a magyarázata, talán itt van az oka a mi közös keresztünknek,... hogy nekünk, magyaroknak van egy közös keresztünk... Talán a magyar ifjak azért nem mennek szemináriumba, mert érzik, hogy nincs "édesapjuk". Nem érzik az "édesapai" szeretetet. Talán itt van a magyarázata ennek.
És valószínű, hogy ez is magyarázata annak, hogy nincsen - papi értelemben - édesapánk, aki szeretne bennünket. ... ha kell, meg is szidna bennünket...
De most eszembe jutott valami... Drága jó testvéreim, nehogy valaki úgy gondolja, hogy mi nem szeretjük a püspökeinket. Mi szeretjük a püspökeinket, és ezt be is bizonyítottuk nem egyszer, hogy szeretjük a püspökeinket...
Talán nem is illik így mondani, de ha már egyszer eszembe jutott, akkor megmondom: én magam is bizonyítottam... a püspökömnek az óhaját teljesítettem, és nem gondoltam arra, hogy szlovák a püspök, és szlovák papoknak kell segíteni,... mentem szó nélkül... és hogy ebből 12 év börtön lett -, nem bántam meg most sem... és most is szeretem a püspökömet, és most is megyek a püspököm után..., de el kell ismernie mindenkinek, hogy a gyermek könnyebben tudja szeretni az édesapját, hamarabb szót fogad az édesapjának, mint a legjobb mostohaapának...
Nem állítom, hogy a mi püspökeink nekünk mostohák..., és mi nem akarunk mostoha gyermekeik lenni, de valahogy értsük ezt meg - minden gyermek mégiscsak jobban szereti..., hamarabb szót fogad az édesapjának...

---

(V.IMANAP - Evangélium, Jn. 10,1 l-l8,felolvasta: Horváth K. atya)
"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem a pásztor, akinek a nyáj nem tulajdona, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor: ismerem az enyéimet, és enyéim ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom juhaimért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra: egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom é-letemet, hogy aztán vissza is vegyem. Senki sem veszi el tőlem: önként adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem. Ezt a feladatot kaptam Atyámtól."

---

(V. IMANAP - Herdics Gy. atya homiliájából)
... Amikor Jézust a JÓ PÁSZTORT ünnepeljük szeretettel gondolunk a Szentatyánkra is, legfőbb Pásztorunk földi helytartójára, aki négy évvel ezelőtt nálunk járt, s a következőképpen buzdított bennünket: "... Most, hogy visszanyertétek a vallásszabadságot, fokozottabban neveljétek az ifjú nemzedéket a katolikus hitre. Imádkozzatok szlovákiai magyar papi hivatásokért. Törekedjetek a testvéri egyetértésre és szeretetre. Magyar nyelvű papjaitok biztosan segítenek benneteket a vallási élet kifejlesztésében. Apostoli áldásomat adom minden magyar hívőre."
E beszéd elhangzása óta eltelt 4 év. A mai ünnepi alkalomkor célunk az is, hogy lelkiismeret-vizsgálatot tartsunk -, mit valósítottunk meg a Szentatya által számunkra kijelölt tervből.
... A kitűzött cél felé tartunk. Törekvéseink töviseket is teremnek számunkra. Sokan azt hiszik, mi vagyunk a tövis.
Az út nehézségei nem tántoríthatnak el bennünket...
Voltak és vannak nehézségeink, és ki tudja, milyenek várnak még ránk. Ha meggyőződésünk, hogy az ügy, amit képviselünk nemes, nem szabad meghátrálnunk!
A kisebbségi sors sok mindenre megtanított bennünket. Igyekszünk feldolgozni magunkban, hogy a kereszténynek egyáltalán nem nevezhető korszellemben nevelődött többségi generáció és annak vezetői nem tudnak megbarátkozni azzal, hogy államalkotó nép vagyunk. Az anyaszentegyház többségi híveitől és vezetőitől azonban - akik a mi vezetőink is - elvárjuk, hogy egyenrangú egyházalkotó elemnek ismerjék el az itt élő magyar katolikusokat, mindazokkal a következtetésekkel, ami ezzel természetszerűen jár.
Jó irányba mutat, hogy hazánk püspöki kara külön püspökre bízta az itt élő romák ügyét. Bizonyára azért, mert ez az ügy külön embert kíván püspöki szinten.
Iskolapéldát tudnánk mutatni, hogyan tudja megvalósítani a testvéri egyetértést két túlnyomóan katolikus nem-zet. Ez nem történhet meg anélkül, hogy mindkét oldalon el tudjuk felejteni a vélt vagy valódi sérelmeket legalább annyira, amennyire mi, magyarok rég megbocsájtottunk mindenkinek a különböző kitelepítésekért és elhurcolásokért. Európában az egyik legszámottevőbb kisebbséget képezzük, s az a remény éltet bennünket, hogy megtapasztaljuk - az egyházban nincs többségi és kisebbségi nemzet...
Imádkozzatok szlovákiai magyar papi hivatásokért - kérte a Szentatya. Bizonyára ezt sokan meg is tesszük. Senki sem tudja megmondani közülünk, kiben mi fékezi a hivatás kifejlődését. A hivatások ébresztését elősegítené az is, hogy azok a kispapok, akik magyar egyházközösségekből jönnek, magyarul kapnának szentelést például ott, ahonnan származnak vagy valamenyik búcsújáró helyünkön, hadd lássák a többi jelenlévő fiatalok, hogy ebben a hivatásban ők is célhoz érhetnek.
Kedves hívek! A Jó pásztorról azt olvastuk az evangéliumban, hogy az egy elveszettért otthagyja a 99 biztonságban lévő bárányt.
Nem titok, hogy a legtöbb veszélybe került szétszéledt bárány elsősorban a magyar megkereszteltek közül kerül ki. Ezért a pásztoroknak, az igazi pásztoroknak utána kell menniük a kisebbségi sors miatt is veszélyeztetett bárányok ezreinek. A többségi nemzethez tartozó megkeresztelt testvéreinknek pedig eligazítást kell adniuk a pásztoroknak -, hogy dolgozzák fel keresztény alapokon a mi másságunkat, a mi kiszolgáltatottságunkat, egyáltalán a mi ittlétünket és ittlétezésünket.
így válna mindenki előtt világossá, hogy a mi örök otthonunk, a mennyország nem tagozódik Dunán innen és Dunán túli részre... A bennünk lévő Istenország is csak úgy valósulhat meg, ha a kóros beidegződéseket keresztény hozzáállással orvosoljuk...
Tudatában vagyunk annak, hogy a kisebbség - még ha i-gaza is van - nem kényszerítheti a többséget együttműködésre. De mi nem is akarjuk. Mi más nemzetiségű keresztény testvéreinkben potenciális szövetségeseket és munkatársakat látunk és keresünk.
Hisszük, hogy az igazi demokrácia az, amikor a többség építi a kisebbségek védelmét, és elsősorban nem a demokratikus elvek, hanem a keresztény szeretet alapján..."

---

(V. IMANAP - zárszó, elmondta Magyar K. atya)
Kedves Testvéreim! Ünnepségünk befejeztével szeretnék mindenkinek köszönetet mondani. Először is szeretném, ha tudatosítaná mindenki, hogy mi az ő kötelessége, hogy helytálljunk ebben a nemes ügyben. Helytállni és kitartani elveink mellett. Nem lehet számunkra közömbös, hogy vannak-e magyar ajkú pásztoraink vagy nincsenek. Nem lehetünk közömbösek, hogy hirdetik-e anyanyelvünkön az evangéliumot vagy nem...
Most pedig szeretném felsorolni azon községeknek nevét, ahol az IMANAPi keresztet befogadták, és imádkoztak ott papi és szerzetesi hivatásokért: Nagycsalomija, Lukanyénye, Kelenye, Ipolynagyfalu, Apátújfalu, Nagyölved, Ipolybél, Garamszentgyörgy, Csicsó, Óvár, Csáb, Selény, Dacsókeszi, Lekér, Zsemlér, Lontó, Farnád, Kolozsnéma, Ipolyhidvég, Ipolyvarbó, Ipolykeszi, Kőkeszi, Csata, Ipolyszakállas, Vámosladány, Keszegfalva, Komáromfüss, Guta, Ekecs, Bény, Kéménd, Sáró, Marcelháza, Ógyalla, Udvard, Zsitvabesenyő, Für, Naszvad, Tardoskedd, Nagymegyer, Kürt, Szőgyén, ímely.
Ünnepségünk után az IMANAPi keresztet a szentpéteri egyházközség viszi el.

---

(VI.IMANAP - Lénár K. atya homiliájából)
... Szép számban összejöttünk Komáromba, az ősrégi Dunaparti városba, hogy itt imádkozzunk magyar papi és szerzetesi hivatásokért, és magyar főpásztorért is...
Ez nem politikai gyűlés, ez IMANAP, az MKDM kezdeményezte..., s azt is bevalljuk, hogy nekünk papoknak eszünkbe sem jutott volna ez a merészség, hogy merjünk kezdeményezni... Ezért az MKDM-nek hálásak vagyunk, és mindig hálásak is leszünk.
De ezt a találkozót, a jelenlegi IMANAPot a JÓPÁSZTOR ALAPÍTVÁNY hívta egybe, hogy nekünk senki se vesse szemünkre, hogy politikát csinálunk, mert nem csinálunk politikát...
Az IMANAPi vándorkeresztet külön akarón köszönteni, fejet hajtani előtte... Bizonyára ismeretes előttetek, hogy bejárta már egyházmegyénk majdnem minden magyar plébániáját. Ezreket buzdított imára magyar papi hivatásokért, magyar főpásztorért.
Megjárta már Rómát is... százan voltunk ott, akik vittük... és odaállítottuk a híres Szent Péter-szobor elé... mi is megérintettük vele Szent Péter szobrát... és gondoltunk valamire... bizonyosan mindnyájan egyre, amiért én is imádkoztam: itt vagyunk... Te is vitted a keresztedet, keresztre feszítettek. Mi is hordozzuk a keresztünket. De nem azért hoztuk el a vándorkeresztet, hogy panaszkodjunk, hogy már nehéz, már nem bírjuk... Pedig tény és való, hogy már nehéz, mert kevesen vagyunk magyar papok,... már kiöregedtünk... Súgd meg a Szentatyának, hogy adjon nekünk lagalább egy magyar főpász-tort, mert az biztosan jobban fel tudná karolni a magyar papság nevelését... jobban össze tudná hangolni a magyar szíveket.
... Én ezt kértem Szent Pétertől.
... A Szentatya fogadott bennünket... magyarul szólt hozzánk... hallottuk Szentatyánk hangját magyarul.
Valaki bejelentette, hogy itt van magnón... hallgassátok meg Ti is a Szentatyátok hangját...
Drága jó Testvéreim! Hallottátok a Szentatya hangját, és buzdított bennünket, benneteket...
... Én már érzem a veszélyt... Lassan... lassan gyűlnek a farizeusok. Nagyon sokan vannak, akik nagyon jól tudják, hogy a Jóistenhez akkor tudok a legőszintébben imádkozni, ha anyanyelvemen imádkozom. Akkor hangzik a legőszintébben, ha a-nyanyelvemen mondom meg felebarátomnak is, hogy szeretem őt, ha anyanyelvemen mondom meg az egyházi hatóságnak is, hogy tényleg hűséges akarok lenni hozzá, hűséges akarok lenni a jelenlegi püspökhöz... De ezt szeretném az anyanyelvemen megmondani, nem farizeuskodni, és én ebben látom a veszélyt.

---

(VIII. IMANAP - Lénár K. atya záróbeszédéből)
Kegyelmes Püspök atya! Engedje meg, hogy a legnagyobb szeretettel köszöntsem körünkben a komáromi IMANAPon. Immár nyolcadszor jöttünk össze, hogy i-mádkozzunk... magyar papi, szerzetesi hivatásokért...
Szeretnék néhány szót mondani ehhez a mai IMANAPhoz. Szeretném, ha meghallgatnák csütörtöki élményemet...
Csütörtökön este hallgattam a Vatikánt... Elmélkedés hangzott el erről a mai vasárnapról, a Jópásztor vasárnapról... és a legkellemesebb meglepetésemre egy ú.n. példát hallottam, amit én néhány évvel ezelőtt olvastam egy cseh útleírásban... így hangzik: pásztorok itatták juhaikat egy-egy nyilvános itatónál. Három pásztor volt ott jelen. A juhok össze voltak keveredve. Mikor befejezték az itatást - e-gyik pásztor azt mondja: emen, és egy csoportjuk kivált a többi közül és mentek utána. Majd utána a másik pásztor is azt mondja: emen, és azután is ment egy csoport. Ez az a-tya - az útleíró - csodálkozott rajta, és beszélt a harmadik pásztorral, hogy szeretné kipróbálni, hogy hogyan hallanak ezek a juhok... és ő is odaszólt a juhokhoz: emen, és a juhok még a fülüket sem mozdították. A pásztor azt mondja: nem ismerik a hangját.
Ezt nagyon jól megjegyeztem - drága jó testvéreim -, hogy ismernünk kell a pásztoroknak a hangját. Megyünk a pásztor hangja után...
Azért vagyunk itt mindnyájan, hogy imádkozzunk a papi hivatásokért, szerzetesi hivatásokért és magyar főpásztorért. Ez a komáromi IMANAPnak a fő célja.
A tavalyi IMANAP utáni hangulatra visszagondolva az volt az érzésem, hogy a magyar papság és a magyar hívek is belefáradtak az egek ajtaján való zörgetésbe...
Nem szabad átengedni magunkat a lehangoltság érzésének. Amikor az ember nem látja mindjárt az eredményt, azt mondja magában - minden hiába való, úgysem érünk el semmit sem.
Halljátok, mit modott az Úr Jézus (Lk 18,1): "hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni."
Nem tudom, kihez irányítsam szavamat. A magyar papsághoz? Annak kötelessége imádkozni magyar papi hivatásokért. Vagy hozzátok, akik tényleg imádkozni jöttetek ide - zörgetni az egek kapuját magyar papi hivatásokért, magyar főpásztorért. Vagy szóljak azokhoz is, akik csak e-setleg kíváncsiskodni jöttek ide?...
Drága jó Testvéreim! Lassan már elkoptatjuk azt a régi szép megállapítást, amit valamikor az ezredforduló ünnepségén Simor érsek mondott: "Kard szerezte meg a hazát, a kereszt tartotta meg."
A komáromi IMANAPok célja zörgetni az ég ajtaját, zörgetni a Szentatya szívének ajtaját, zörgetni a szlovák püspöki kar szívének az ajtaját magyar föpásztorért...
Nem akarok kitérni a politikai eseményekre. Nem akarok diszkriminációkat emlegetni, melyek az iskoláinkat érintik. Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném mondani -, ha valaki az anyanyelvén mondja: szeretem a hazámat, szeretem az embertársaimat, szeretem a szlovák föpásztorainkat... biztos, hogy őszintén fogja gondolni. De ha valaki csak egy rákényszerített, betanult nyelven fogja azt ismételgetni - az csak színészkedés lesz...
Az atyák homíliái megerősítették hitünket abban, hogy nemes célt követünk.

---

Képmelléklet: