Ez alkalommal nem voltak jelen az ifjúsági énekekkel a szentmisét színesítő dunaszerdahelyi Új család tagjai, így szintetizátorral kísért templomi énekek csendültek fel a mise keretében. Az áldozás után a Te Deum, vagyis a Téged, Isten, dicsérünk kezdetű háladás egy részlete hangzott el.
A két tucat résztvevőt Kiss Róbert kanonok, nagyszombati vikárius áldásadás előtt a templomkertbe invitálta, és köszöntötte Szalay Ladislav urat, aki az est vendége volt. Szalay úrral folytatódott a beszélgetés legújabb könyve, a Triumf propagandy megjelenése alapján, mely tavaly év végén látta meg a napvilágot, az 1918-as Csehszlovákia létrejöttének, mondhatni akár összetákolmányolásának centenáriumán. Mivel elég kritikus szemmel írja meg a tényeket, korlátozottan, csak a Fény és a szent Adalbert egyházi könyvkiadók boltjaiban kapható.
A szentmise résztvevői, celebrál Kiss Róbert kanonok, nagyszombati vikárius;
A 168 oldalas könyv három alapvető idézetre támaszkodik: „Imádkozom, hogy kitartson a bátorságod“ (mons. Adamkovič Anton), „Elemezni kell az okokat, miért mennek a szlovák evangélikusok más úton, mint a szlovák katolikusok“ (Jankovič Vendelín történész), végezetül pedig „Számolj azzal, hogy hamarább megegyeznek az ír protestánsok az ír katolikusokkal, mint a szlovák luteránusok a szlovák katolikusokkal.“ (Lazarová Katarína írónő). Elgondolkodtató mondatok.
„Kezdetben volt az ige. Ez az ige Stúrnál volt“ – írja Vladimír Mináč Dúchanie do pahrieb könyvében, a szlovákok történelméről. Stúrékhoz további nemzetiek csatlakoztak, a bátor Hurban és a körültekintő Hodža. Együtt a további nemzetiekkel a 19. század közepén megalakították a Szlovák Nemzeti Tanácsot, és ennek zászlaja alatt Hurban vezette önkénteseit a forradalmi harcba a szlovák nemzet szabadságáért. Ezt a célt azonban csak két generációval később, 1918 októberében, az ún. Turócszentmártoni nyilatkozat keretében sikerült elérniük. Utána a jól ismert triász, Masaryk, Stefánik és Benes létrehozza Csehszlovákiát, 1939 márciusában létrejön az önálló Szlovák állam Tisóval az élen, 1945 után újból Csehszlovákia, majd kommunizmus 1948-tól, ´68-tól emberarcú szocializmus, végül jön 1989. november 17-e. Az önálló Szlovákia kihasználta a diktatúra megszűntét, és jelentkezett nemzeti jogaiért, ez 1993. január 1-jével, önállósodásával csúcsosodott ki – írja Szalay bevezetőjében.
Zilizi Tihamér mutatja be Szalay Ladislavot a templomkert udvarában;
Szlovákia ismeri ezt a történelmét. Sok év után céltudatosan egy olyan közösség formázta, amely kisajátította magának a jogot határozni a nemzetről, mely tagjának azonban nem érezte magát. Nézzük csak, hogy tér el a propaganda a tényektől. A propaganda tudja, hogy Stúrral kell kezdeni a történetet.
Ezen a vonalon megy aztán minden simán tovább. Azonban Stúr szavai előtt voltak másokéi is, azok viszont nem a „kiválasztott“ közösségtől érkeztek. Ötven évvel korábban Bernolák a Szlovák Tudós Társaságot hozta létre Nagyszombatban, amelynek célja volt a szlovákok kulturális szintjét felemelni, művelni a népet a saját nyelvén. Tagjai között művelt személyiségek, egyházi elöljárók, így mások mellett Rudnay Sándor esztergomi érsek is ott volt.
Az érdeklődő közönség körbeülve figyel;
Ahogy Szalay fogalmaz, a csehek Szlovákia színterén csak a kezdet kezdetén a stúri idézet jóvoltából érezték magukat. Ezidáig a csehekkel való rokonság, az együvé tartozás, avagy az egységes csehszlovák nemzet nem volt elterjedve Szlovákiában. Csak a cseh származású protestánsok kreáltak a szlovákokból és a csehekből egy nemzetet. Száz évre sikerült nekik, sőt még többre is, szétosztani a valódi szlovák nemzetet csehszlovákra és szlovákra, ami mellett a csehszlovákok hosszú éveken át Szlovákia egyedüli lakosainak hirdették magukat, szerintük ugyanis a szlovák nemzet nem létezett. Mely igazságokat kellett a propagandának kitörölnie? – teszi fel a kérdést művében a szerző, aki Viktor Gabriel álnéven az 1848-49-es időszakot is feldolgozta az 1998-ban megjelent Legenda rokov meruôsmych című könyvében.
Szemben a 90 éves Szalay Ladislav, balra Kiss Róbert atya, Nemcsek József és Zilizi Tihamér a hallgatóságból;
A cseh befolyás a szlovák protestantizmusba csak a 17. század közepén a cseh száműzöttekkel jött. A fehérhegyi csata után a leigázott cseh protestánsok menedéket kerestek Porosz-, Szászországban, Hollandiában, Lengyelországban és Magyarországon is. Felső-Magyarországon telepedtek le, közel a morva határhoz, Mijava környékén, valamint Liptóban. Vallásukkal hozták a nyelvüket is. Cseheknek maradtak meg, s habár az idők múltával megtanulták a nép nyelvét, irányultságukat nem változtatták meg. Maga Hurban – ükapja Morvaföldről jött Sobotište, azaz Ószombat településre, a 17. század végén – támaszkodhatott törzse tagjainak gazdag örökségére, akik valóban csak a cseh nemzet tátraalji ágának számítottak. A liptószentmiklósi kérvényükben 1848 májusában, melyet 30 evangélikus vázolt fel, utalás van a „szlovák“, azaz cseh, fehér-piros zászló használatára. Ahogy utal Jamrichová Ružena könyvére a szerző (Z rodinnej kroniky), leírja benne családja sorsát a vele kapcsolatos további egyaránt evangélikus családokkal: Stoldola, Žuffa, valamint további családok Liptóba, Szentmiklósba jöttek a fehérhegyi csata után a 17. század derekán.
Hogy is volt ez Csehszlovákia „megalakulásával“? A propagációs igyekezet egyik fázisa volt a létrehozatala, meggyőzni a nyilvánosságot, hogy a szlovák nemzet ujjongva üdvözölte az együttélést a csehekkel, ahogy erről határozott a sorrendben második Szlovák Nemzeti Tanács. Itt van ám két bökkenő: a turócszentmártoni gyülekezetnek nem volt gyakorlatilag miről határoznia, hiszen Csehszlovákiát Benes hatására találták ki Párizsban anélkül, hogy ismerték volna a szlovák lakosság nézetét. Ha ez a száz ember Turócszentmártonban összejött, vagy ha nem is jött volna össze, akkor is már el volt döntve Szlovákia Csehországhoz való csatolása. Aki meg akart, az eljött, s mind Turócból, Liptóból jött, hiszen itt itthon voltak, mindnyájan az evangélikus nemzeti párt tagjai és szimpatizánsai, a tátraalji csehszlovák nemzeti törzsből.
Štibraný Miroslav jobb oldalon, aki 2015-től igazságtalanul volt 42 hónapra börtönre ítélve, a Szent Jobb ünnepségen Érsekújvárott 2019. április 27-én a Nobilitas Carpathiae Szervezet kitüntette;
Szuverén módon nemzeti, össznemzeti szervezetnek kezdték hívni magukat.
Ma nem a nemzet megosztásáról van szó, ez egy próba a történelemszemléletre, melynek keretében a csehszlovák és a szlovák nemzet egyesül a valódi létezésének reális alapján. Az evangélikusok által forszírozott politika felsőbbrendűségének korszaka az és marad is a szlovák történelem része. Az egész szövegben nincs még csak jele sem annak, hogy a különbségek lényege vallási lenne, habár úgy tűnhetne, hogy vagy a katolikus, avagy evangélikus evangéliummagyarázatból eredne. Éppen az átélt politikai különbségek a tevékenyek eredetéből adódóan befolyásolva, fékezik az utat a hiteles, őszinte, valódi, ökumenikus együttéléshez. Ahogy ismert a gyakorlatból, a személyes viszonyok a polgárok között nem különböztetnek meg evangélikusokat, katolikusokat, cseheket és szlovákokat, magyarokat és szlovákokat, stb. Ezen különbségek kiváltsága csak a politikusokban van és a hozzájuk hasonuló történészekben. A háttérben csak a hosszú éves politikai ambíciók vannak, a csehül érző lakosság részéről, aki ezt az érzetet igyekezett szétterjeszteni az egész társadalomra.
Kötetlen beszélgetés;
Ezzel függ össze a hosszú évekig tartó elválasztása Szlovákiának valódi saját történetétől. A 2018-as esztendő, száz év Csehszlovákia megalakulása után. Végtelen terv a propaganda prezentálására. Szembesítsék...zárja sorait Szalay Ladislav.
A könyvismertetés után felköszöntötték a május 23-án 90. születésnapját ünnepelt szerzőt, sok erőt, energiát kívántak neki, hogy több helyre meghívják, magyar körökbe is terjeszteni ezt a művét, mert nagyon fontos, nekünk, magyaroknak is. Habár ő azt vallja, elsősorban a szlovákokkal szeretné megértetni, elfogadtatni ezt az eszmefuttatását. Majd beszélgetésre, kérdésekre került sor a szerző irányába és sötétedéssel, kellemes hangulatban, a szellős templomkertben zárult a júniusi nagyszombati találkozó.