---

- Úgy tudom, hogy az újságírással 2008-tól kerültél kapcsolatba...
- Nem, nem tévedsz! Az egész igazából a középiskolában kezdődött, ahol egy hihetetlenül jó tanárnő oktatta a magyar irodalmat, valamint a nyelvtant. Rajta érezni lehetett, hogy szenvedélye az írás, minden formában. Emellett egy barátnőmmel folytatásos regényeket írtunk, ő írta az egyik részt, én a másikat. Ezeket azóta sem mutattuk meg senkinek, megmaradt nekünk. Ez a két momentum volt az, amely rávezetett arra, hogy mivel is szeretnék foglalkozni a későbbiekben (mert a közgáz bizony nagyon nem érdekelt!). Így hát, amikor eljött az érettségi ideje, nem volt kérdés, hogy a fősulin már az újságírás csínját-bínját szeretném elsajátítani.

- Az idén kerültél Style magazinhoz. Itt mi a feladatod? Interjúkat készítesz, vagy más feladatokat kell megoldanod?
- A Style alapvetően egy nőknek szóló lap, így főleg a szépségápolás, lélek világával foglalkozunk, mindezt persze igyekszünk minőségi színvonalon tenni (nem bugyuta cikkekkel). Bár foglalkozom ezekkel is, de hozzám közelebb áll a kultúra témája, így igyekszem inkább ilyen írásokkal (interjúk zenei előadókkal, könyvkritika, turizmus, stb) jelentkezni.

- Nagy szerelem fűz a zenéhez és a jó beszélgetésekhez. Ebből adódik, hogy szeretsz interjúkat készíteni. Eddig kik voltak a riport alanyaid, és van-e olyan előadó, vagy énekes, akivel nagyon jó volt az együttműködés, és esetleg barátság alakult ki?
- A legnagyobb szerelmem az írás mellett a zene, éppen ezért idén tavasszal két fotós barátnőmmel megalapítottuk a BSIDE HUNGARY-t. Itt koncertkritikákkal, és az általad már említett interjúkkal jelentkezünk. Még csak most kezdtük, de bízom benne, hogy kinőjük magunkat, a visszajelzések eddig nagyon boldoggá tesznek bennünket. Mindenféle beképzeltség nélkül mondhatom, hogy rengeteg interjúalanyom volt. Emlékszem az első fél évben 40 interjúig számoltam őket, aztán abbahagytam a számolgatást. Arra pedig kifejezetten büszke vagyok, hogy az alanyokkal fent marad egy jó kapcsolat, és sokan vannak, akiket bármikor megkeresek egy frissebb beszélgetésért, egyből időt szánnak rám. Akadnak köztük barátok is, akikkel jó egy-egy rendezvényen összefutni, szebbé teszik a napom. Egyébként az előadóimmal is kivétel nélkül egy interjúval kezdődött el minden!

- Sokán azt mondják, hogy az újságírók kivételes helyzetben vannak, mert olyan embereknek is feltehetnek kérdéseket, akiktől sokan kérdeznének valamit.
- Nem tagadom, nekem is vannak kedvenc előadóim. Ilyen például Keresztes Ildikó, akivel, amikor egy évvel ezelőtt sor került az első személyes interjúra, hát kezem-lábam remegett. Szerencsére Ildi nyitott volt, hamar egy húron pendültünk, és beképzeltség nélkül mondhatom, hogy szerintem egy nagyon izgalmas kis anyagot hoztunk össze. De ugyanígy izgultam az első beszélgetéskor Ficzkó Andrásnál is, aki 20 éven át a Machine Mouse zenekar énekese volt. Nagy dolog, hogy mi ezeket az embereket, akiket korábban mondjuk csak a tévében láttunk, vagy a rádiókban hallhattunk, egy totál más közegben is megismerhetjük. Szerencsére engem nem értek csalódások a nagy kedvenceket illetően!

- Mit takarnak a sajtóreferens feladataid? Milyen megbízásaid voltak eddig?
- Szerintem nem akarod, hogy mindent felsoroljak, mert akkor sosem végzel velem! A plakátkészítéstől kezdve a tényleges sajtózáson át a zenekari feladatokig sok mindent csinálok. Pont ez az, ami vonz ebben az egészben. Sosem unatkozom, és nagyon színesek a teendők. A felkérések eddig a színház (egy-egy darab sajtózása), és a zenei világból (előadó teljes körű sajtózása, vagy éppen egy turné promózása) találtak meg. Valamint idén egy ruhamárka (Paparazzi Fashion) is horgomra akadt, amelyről remélhetően hamarosan sokan tudni fognak idehaza!
 
- Több előadóval dolgozol most (Sugarloaf, Cozombolis, Samu Kriszta Mazsi, Kullai Timi, Non Stop Vokál, Ficzkó András). Voltaképpen az ő érdekeiket tartod szem előtt, amikor dolgozol? Baráti kapcsolatok alakultak ki velük?
- Ezt jól látod! Mindegyiküket imádom egytől-egyig, emberileg és zeneileg egyaránt. Nagyon hiszek bennük, és az a célom, hogy azt csinálhassák, amit szeretnek, pontosan úgy, ahogy ők akarják, érzik. Tényleg boldog vagyok, ha a segítségükre lehetek, legyen szó bármiről. Ebből talán már rájöttél, hogy nem a klasszikus munkakapcsolat áll fent velük, barátok is vagyunk. Ez nálam máshogy nem is működne.
A beszélgetést készítette Telek Lajos
Fotó: Hatos Nikolett Fotóalbuma