Egy csésze kávé Szvorák Emesével, a Hirek.sk és STV szerkesztőjével
Telek Lajos 
16-06-01 
4,793 
- Hogyan kerültél kapcsolatba a médiával?
- A médiával való kapcsolatom érdekesen indult. Mondhatnám úgy is, hogy tudatos- tudattalan választás volt. A gimnáziumot követően a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció-és médiatudomány szakra jelentkeztem. Mindig közel álltak hozzám a humán tárgyak, a társadalomtudományok, ezért úgy gondoltam, hogy ez a neves egyetem, és egy ilyen jól csengő szak jó választásnak bizonyul a jövőt illetően. Az egyetemen azonban szándékosan kerültem a közéleti szakirányt, mivel biztos voltam benne, hogy semmiképp sem szeretnék elhelyezkedni a médiában.
Ezért a szervezeti kommunikáció szakirányt választottam. Miután lediplomáztam, visszatértem a szülővárosomba, Fülekre, ahol jött a lehetőség: tudósítsam a Hirek.sk internetes portált a régióban történtekről. Kezdetben az írott sajtó részét kóstolgattam, majd a füleki Local TV stábjával együttdolgozva, beletanultam a televíziós tudósításba is. Emlékszem a kezdeti izgalomra, gyakorlatlanságra, majd egyre jobban beletanultam a „szakmába” és nagyon megtetszett a tudósítói világ. Persze, ahhoz, hogy ezek az anyagok minőségileg is megállják a helyüket, patronálásra volt szükségem. Rengeteget tanultam Horváth Gabriellától (egykori főszerkesztő-Hírek.sk- írott sajtó), Bárdos Ágnestől (főszerkesztő- STV Magyar magazin), Molnár Judittól (főszerkesztő- Hírek.sk-írott sajtó) és Bartók Csabától (főszerkesztő- Hírek.sk- tv-s tudósítás). Természetesen még mindig rengeteget kell, hogy fejlődjek, de úgy érzem, Tőlük megfelelő alapokat kaptam. Úgyhogy a sors fintora, hogy végül mégis a médiánál kötöttem ki.
|
|
- Egy tudósító feladata a mindig az, hogy aktuális hírekkel lássa el közvéleményt, vagy az ide látogató vendégeket bírja szóra...
- Ez teljes mértékben igaz. A tudósítóknak mindig lépéselőnyben kell lenniük, hogy a lehető leggyorsabban eljuttassák az információt az emberekhez. Ez nem egyszerű feladat. Folyamatos tájékozódást, informálódást és 24 órás szolgálatot igényel. Regionális tudósítóként mi nem a szenzációra utazunk. Elsősorban térségünk magyarságát látjuk el aktuális hírekkel. Főleg az itt zajló eseményekről, érdekes személyiségekről, változásokról, fejlesztésekről, magyar nemzeti ünnepeinkről, egy-egy ünnepkörhöz kapcsolódó népszokásról tájékoztatjuk az embereket.
- Azt szokták mondani, valakinek vagy van adottsága a riporteri feladatokhoz vagy nincs, mert kérdezni is tudni kell...
- Én úgy tartom, hogy szerencsésebb a kamera mellett állni, mint a kamera kereszttüzében. Szívesebben teszek fel kérdéseket, mintsem hogy nekem kelljen megválaszolni azokat. Persze a kérdésfeltevésnek is megvan a művészete. A jó kérdés megfogalmazása nem egyszerű feladat. Csodálom azokat az újságírókat, akik interjúalanyaikat megfelelő mélységekbe tudják levinni, akik előtt megnyílnak az emberek. Úgy érzem, e téren még jócskán van mit tanulnom. Talán annyiban könnyebb a dolgom, hogy kollégáimmal elsősorban híradós anyagokat készítünk, aminél az aktualitás, a tényközlés a legfontosabb, ezért túl nagy kreativitást nem igényel a riporter részéről.
- Annak idején talán Zámbó Jimmyvel készíttet interjút Kerekes Vica Éva, aki mint színésznő bebizonyította, hogy a deszkákon a helye, de a rábízott feladatokkal és film szerepekkel is jól megbirkózik. Aztán vannak, akik Fülekről indultak és ma is a médiákban vannak. Szerinted mi a palóc emberek sikerének titka?
- Igen, Fülekről rengeteg, ma már sikeres, elismert ember származik. Kerekes Vica mellett, a teljesség igénye nélkül, megemlíteném nagynénémet Szvorák Katalin, népdalénekest, Agócs Gergely, népzenészt, néprajzkutatót, Reisz András, meteorológust. A palócokról köztudott, hogy szorgalmas, munkabíró, gyors észjárású nép. Valószínűleg tehetségük mellett, ebben rejlik sikerük titka is. Hisz a szorgalom, a kitartás, az alázat, mindig meghozza a gyümölcsét.
|
|
- Egy riporter sok érdekes személlyel készíthet interjút. De ki volt az a személyiség, aki egy életre megmarad az emlékezetedben. Nem csak mint riportalany, hanem mint ember is?
- Körülbelül két éve foglalkozom újságírással. Ez idő alatt valóban volt szerencsém megismerkedni sok ismert személlyel. Készítettem interjút Kudlik Júliával, Szvorák Katalinnal, Szörényi Leventével, Gryllusz Dániellel és még sorolhatnám. A velük való riportot csupán azért nem emelném ki, mivel televíziós tudósítás részeként szólítottam meg őket, ezért hosszabb beszélgetésre nem került sor. Viszont a Szabad Újság kérésére, sikerült mélyinterjút készíteni Illényi Katica hegedűművésszel, füleki fellépését követően. Az ő személyében egy hihetetlenül tehetséges, kedves, közvetlen, barátságos embert ismertem meg. A vele való beszélgetés örök élmény marad számomra.
- Meséljél egy kicsit a munkádról. Mi a feladatod, hogyan készülsz egy riportra, és fel lehet készülni igazán egy ismert emberrel a beszélgetésre? Soha nem gondolkoztál el azon, hogy kerekasztal-beszélgetéseket kezdeményezzél ismert személyiségekkel, pl. kulturális programok keretén belül?
- Elsősorban riporteri és szerkesztői feladatokat látok el. Egy-egy tudósításnál adott a tematika, miről kell, hogy szóljon az anyag, főleg a rendezvények esetében. Azonban Füleken és a régióban a legtöbb ilyen esemény, folklór- és kultúrműsor többéves hagyományokra tekint vissza, ezért, hogy az emberek érdeklődését újra és újra fel tudjuk kelteni, mindig kell valami újat belecsempészni, más szemszögből megközelíteni mondjuk egy Palóc Napokat, Verséneklő fesztivált, Várjátékokat, stb. Ilyenkor jókora kreativitásra is szükség van. Mivel azonban a Local TV stábjával dolgozom, ezért, egy városi televízió esetében, nem lehet az ember csak és kizárólag szerkesztő, vagy csak riporter. Több lábon kell állni, már csak a megélhetés miatt is, így legalább alapfokon, mindenhez kell érteni. Konyítani kell egy kicsit az operatőri, egy kicsit a vágói munkához is. Ezért Sípos Berni operatőr kolléganőm segítségével ezekbe is volt módom beletanulni. Nem túl gyakori, de már megesett, hogy egy személyben láttam el szinte az összes feladatot. Azonban mégis a munka szövegírói, szerkesztői részét érzem sajátomnak. Ha egy ismert személyiséggel való beszélgetésre készülök, elkerülhetetlen a tájékozódás. Utánanézek a róla megjelenő cikkeknek, a vele közölt interjúknak, mik a legfrissebb hírek őt illetően. Minden tekintetben felkészültnek kell lenni. Jó alapot szolgáltat az is, hogy milyen esemény alkalmával szólítom meg az illetőt, hisz ilyenkor eleve adott a cikk vezérfonala, amit aztán végig lehet vinni a beszélgetésben. A kerekasztal beszélgetésre mindenképpen ismert és elismert füleki személyiségeket invitálnék meg, hisz rengeteg a tehetséges ember a környéken. Bármilyen tematikához nyúljak, legyen az akár zene, képzőművészet, írás, kultúra, népzene, néptánc, stb., minden területen kapásból meg tudnék minimum három embert említeni. Egy ilyen beszélgetést eddig nem volt módom, és úgy hiszem merszem sem levezetni, de remélem, hogy idővel ebben is kipróbálhatom magam.
Köszönöm szépen a lehetőséget!
Telek Lajos
Fotók Szvorák Emese fotóalbumából valók