- Kezdjük a legelején hogyan emlékszel vissza a gyermekkorodra. Már akkor is a család központja voltál? Hány évesen kerültél kapcsolatba a zenével?
A zenével kicsi korom óta kapcsolatban voltam, már háromévesen ismert filmek dalait zongorázgattam el szüleimnek... aminek ők, akkor nem tulajdonítottak nagy figyelmet, megdicsértek, de nem is gondoltak arra, hogy a tehetségemre felfigyeljenek...

Pár évvel később, harmadik osztályosként, amikoris Petőfi Távolból c. versét kellett memoriterként megtanulni, édesanyám tudta ennek megzenésített változatát és arra gondolt, megtanítja nekem. Visszaemlékszem, hogy még fürdés közben is ezt dúdolgattam és hangosan énekeltem "Kislak áll a nagy Duna mentében... "

Másnap az iskolában tanító nénimnek elénekeltem, s ő meghatódva vidd minden osztályba, hogy ezt mindenkinek hallania kell... Vas Erzsébet tanító néni és Pócs István zenetanár figyeltek fel igazán a zenei tehetségemre, hangomra és javasolták szüleimnek, hogy írassanak be zeneiskolába...
Első körben zongorára és énekre, aztán furulyára, gitárra jártam, de nem volt bennem kitartás és mindent nagyon hamar feladtam... úgy éreztem, amit akartam, megtanultam, nem kell ennél több, az ének-órákról is gyakran blicceltem...  Ugyanakkor pár hónapnyi zongoratanulás után már a Tardoskeddi templom orgonája mögé ültem és 12 évesen elkezdtem kántorkodni.

Vasárnaponként három misét is abszolváltam, alig ért le a lábam a pedálokig... de minden nap mentem, temetés, esküvő... most hihetetlen számomra, főleg mikor ránézek nagyobbak lányomra, aki 11 éves... El sem tudom képzelni, hogy az orgona mögött énekeljen és kántorizáljon, vagy hogy egy elhunytat kísérjen énekével az utolsó útjára, vagy valakinek a nagy-napján Ave Maria-t énekeljen ennyi évesen. Nekem ment. :)
 
- Mikor dőlt el, hogy téged érdekel a művészet és ezzel szeretnél foglalkozni?
Egyébként a gimnáziumi éveim alatt erősödött meg bennem az a tudat, hogy semmi mással nem szeretnék foglalkozni, csak zenéléssel és ha a Jóisten is adja, ezzel szeretném a kenyeremet keresni.

- Hogyan jött létre a Kicsi Hang együttes?
A gimnáziumban találkoztam Menyjárt Józseffel, Dodival aki két évig osztályfőnökőm volt a Galántai Magángimnáziumban. Itt kezdődött a Kicsi Hang, a barátságunk... 16 éves voltam, amikor beneveztünk a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó versenybe és minden fordulót megnyertünk, majd az országosban is elhoztunk az első helyet... Az évek során újabb megzenésítések születtek, lemezeket adtunk ki, sok-sok iskolában, óvodában zenéltünk, megjártuk egész Felvidéket... és ez a gimi után is folytatódott, amikor én már Pozsonyban az Egyházi Konzervatóriumban tanultam.
 

- A Kicsi Hang frontemberével Menyhárt Józseffel 15 évig jártátok az országot és népszerűsítettétek a magyar irodalom gyöngyszemeit. Miért váltottál?
Ami a váltást illeti... érdekes volt... Míg a Kicsi Hang járta a magyar - lakta településeket, addig én a konzervatóriumban egy másik műfajjal is találkoztam és lassan de biztosan annyira magával ragadott, hogy, amikor Dodi belemélyedt a politikába és politikai karrier felé mozdult, majd pártvezető lett, a Kicsi Hangot egy kis időre el kellett, hogy felejtsük, pihentetnünk kellett... és ekkor került előtérbe az acapella, ugynais minden energiámat ide tettem... A gondolataim, fantáziám, terveim mind az acapella körül forogtak, férjem legnagyobb támogatóm, támaszunk, inspirálónk anyagiakban is és szellemiekben is nagyon sokat tett azért, hogy elinduljon a For You a nagyvilágba.

A Kicsi Hang fénykorában volt, hogy 20-22 koncertet adott egy decemberi hónapban, a For You-nak ez majd nemhogy azonnal sikerült, de nem csak decemberben, hanem más időszakban is, ugyanis ez a zene mindenkinek, mindenkihez szól... még akkor is ha rétegzene, de mivel színes és főleg egyedi, különleges és bilingvális... bárhol megállja a helyét. A For You-val Európa szerte sok helyen jártunk már, sok nemzetnek zenéltünk, koncertjeinket több nyelven tudjuk moderálni. Egyedüli magyarként a csapatban a magyar konferálás az én tisztem, illetve a magyar dalok beiktatása a repertoárba, de nagyon jó közösség vagyunk, nem voltak sohasem nyelvi akadályok, veszekedések, nézeteltérések...

- A csapat verseket zenésíttet meg úgy tudom zenei lemezetek is megjelent, a verseket mi alapján választottátok ki?
A Kicsi Hang pedig megzenésített magyar verseket ad elő, ami igenis, nagyonis rétegzene... CSAK a magyar emberhez szól, aki érti a verset, aki szereti a magyar verset és azt új köntösben, zenébe öltöztetve is szereti a mi előadásunkban. A versek választása Dodi érdeme, magyar tanárként, nyelvészként úgy gondolom ez magától értetődő, a zene is javarészt Dodi hangzásvilágát tükrözi, a végeredmény pedig közös munka, ami a kezdetek-kezdetén bizony nagyon sok időt vett igénybe, próbákkal, tanulással... hogy egy-egy dal a közönség elé kerüljön.

- Hogyan kerültél a a For You együttesbe?
A konzervatóriumi évim alatt ismerkedtem meg Milannal, akivel megálmodtuk a For You acapella együttest. Több személyi váltás volt az együttesben, mindenki kereste a helyét, a kezdetek kezdetén más nevet is választottunk, de az acapellához, a hangszerek nélküli zenéhez hűek maradtunk... egyre nagyobb sikerekkel. A For You 2014-ben alakult. Milán a csapat beatboxosa és tenora egyebként szintén a tanárom volt, még ha hihetetlen is, fél év korkülönbség van közöttünk, de én gimiből mentem konzervatóriumba, ő az alapiskola után végezte el a konzervatóriumot, majd az egyetemet... tehát ilyen érdekesen jött ki az egész, hogy a konzervatórium karnagyaként ismertem meg és jártam a kórusába lelkesen. :)
 

- Mielőtt folytatnánk, mutasd be az együttes tagjait. Kik rejtőznek a név mögött?
Nika Poprad mellől, Hanusfalváról származik, magyar szóval először akkor találkozott, mikor bekerült a csapatba és meg kellett tanulnia a magyar dallamokat..., Milan Zsolnán született, de iskoláit már Pozsonyban végezte és itt is maradt, családot alapított... , Andrej pozsonyi, aki nagyon szereti az Omegát, még szülei által ismerte meg az együttes repertoárját, Lucius az együttes legfiatalabb tagja, aki nemrég csatlakozott a csapathoz pedig tardoskeddi származású, szülőfalumból, majd sokáig Érsekújvárban laktak és jó ideje Pozsonyban él. Ö az, aki nagyon szépen meg tudja tanulni a magyar dalokat és egy-egy mondat erejéig magát a dalt is fel tudja konferálni, mivel magyar gyökerekkel rendelkezik, nem idegen számára a hangzás, a szavak... Nagymamájával csak magyarul tud beszélni, ezért ott a tudás, ott a potenciál, csak mivel Pozsonyban már nem hall magyar szót, érezhető az akcentus... (ami végképp nem probléma)

- Meséljél kicsit a közös munkáról.  A zenekar repertoárjában megtalálhatók ismert világslágerek, aztán szlovák előadók dalai, és egy-két magyar dal, amelyet te énekelsz. Mi alapján válasszátok ki a dalokat?
Az acapellával másképp van, mivel itt mindenkinek ez a fő profilja, ez a hobbija és munkája egyben, ezért mi hetente minimum három napot együtt töltünk a pozsonyi stúdiónkba, valamint a hétvégéink koncertezéssel telnek. mindig újabb és újabb projekteteken agyalunk, dolgozunk, együtt gondolkodunk és megyünk előre. A szlovák médiában már otthonosan mozdulunk, gyakran láthatnak bennünket a tv-ben vagy hallhatnak a rádióban... A magyar piacra pedig szépen lassan, sok munkával, alázattal próbálunk bekerülni. Az elmúlt időszakban többször voltunk Budapesten és még leszünk is, Komáromban, Győrben, Bábolnán, Pécsett ismerik már a nevünket, szeptember 3-án a Pozsonyi Piknik elnevezésű budapesti nagyszabású rendezvényen voltunk hallhatóak és szeptember 4-én pedig az RTL klub Tehetség első látásra c. műsorában láthattak bennünket a kedves olvasók. :)

A repertoárunk, ahogy írtam nagyon színes... mindenki megtalálja benne azt, ami az ő világa... retro daloktól kezdve a mai modern hangzásig. A magyar dalokat én választom ki és hozom a csapat elé, közösen pedig átgondoljuk, menne-e az adott dal hangszerek nélkül is. Az Omega Petróleum lámpája minden koncerten felcsendül, interaktívan a közönséggel természetesen, de nagy sikere van a Most múlik pontosan-nak is, amit a Petőfi rádión is hallhatott már a nagyérdemű az elmúlt időszakban, ugyanis előszeretettel játszák a mi, acapella verziónkat. A koncerteken a Republic nagy slágerre is valamennyi alkalommal elhangzik, főleg magyarlakta vidékeken, Felvidéken vagy ha magyar közönségnek zenélünk, s ennek érdekessége, hogy mindannyian énekelnek benne szólót... még annak ellenére is, hogy szlovákok.

Pár hete elkészítettük a Bagossy Brothers Company egyik legismertebb dalát, Olyan Ö, melynek hatalmas sikere lett a tiktokon és facebookon is, valamint a legutóbbi koncertjeinken is elénekeltük.... Hatalmas visszhangja lett. Lucius és jómagam énekeljük a fővonalat, de a többieknek is meg kellett tanulni egy-egy magyar mondatot... Szerintem sikerült, de csatolom a linket, el lehet dönteni a hallgatóságnak, hogy igazam van-e... https://www.facebook.com/groupforyou/videos/507783347814669

- Megnéztem  a repertoárotokat  és hiányoltam Milan Špaňo  producens dalát - Hymna Slovenského Hokeja / My na to Máme - a szlovák hokisták dalát. Az együttes repertoárjában több magyar dal is szerepet kapott. Ezeket te választottad ki?
Vannak dalok, amiket "megrendelésre" készítünk el és aztán azok nem maradnak meg a repertoárunkban, de van olyan is, ami igy készült és még e lemezünkre is felkerült. Ilyen a Michael Jacskon The Way You Make Me Feel dala, amit az X-Faktorban 24 óra alatt kellett acapella stílusra átdolgozni és előadni. :) A szlovák hoki himnusza például ilyen, ugyanis pár évvel ezelőtt a Rádio Express megkeresésére a világbajnokság előtt pár héttel kértek meg, hogy készítsük el az egyperces verzióját ennek a nagyon ismert dalnak... értelemszerűen a koncertjeinkbe ez nem passzol bele... :)
Most arra fókuszálunk, hogy a fiatalságnak is megmutassuk az acapella stílus szépségét, a legfrissebb dalokat próbáljuk feldolgozni és saját dalokon dolgozunk.

Pár hónapja jelent meg édesapám emlékére egy dal You´ll stay in my heart címmel, melynek szövegét és dallamát is férjemmel írtuk, az arranzs pedig a For You érdeme... de vannak szlovák saját számaink is, karácsonyi és általános is...
A magyar és szlovák dalokat keressük jelen pillanatban, a slágereket, amik most szólnak a rádiókban, amiket szeretnek és velünk énekelnek a koncerteken.

Tehetségkutató - már kétszer megpróbáltuk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy mi már nem szeretnénk versengeni senkivel sem. Ha valakinek-valakiknek tetszünk, azok megkeresnek bennünket, oda megyünk zenélni... ott fogjuk magunkat jól érezni. Tényleg nagyon sokat dolgozunk azon, hogy minél több emberhez eljussunk, de versengéssel nem szeretnénk. Értéket közvetítünk és ahhoz, hogy eljussunk a nagy közönséghez sok munka, alázat, kitartás kell... Úgy lesz jól eső érzés a végeredmény. Mi itt tartunk. :) Aztán lehet, hogy majd egyszer megint másképp fogjuk gondolni, de egy THE VOICE és egy X-FAKTOR próbálkozás után... úgy érezzünk AZ nem a mi világunk. :)

Legnagyobb támaszom és támogatóm a férjem, és persze a három kislányom... , akik ebbe a mókuskerékbe beleszülettek... Minél nagyobbak, annál könnyebb, egy-egy koncertre már úgy is elviszem őket, hogy én a színpadon, ők hárman a közönség soraiba... okosan, fegyelmezetten már végig tudják "bulizni" anya koncertjét. :)

A menedzselés pedig... nem születtem annak, de megy. Komáromban jó kis közösségbe kerültem, ahonnét rengeteg segítséget kapok... Nagyszülők és Dávid a férjem, akik a legtöbbet, de külső segítség nélkül ez már nem menne. Van olyan, hogy három napra elutazunk az együttessel, mert a koncertjeink keletre visznek, vagy messzebb... külföldre... Még mindig úgy gondolom és érzem, hogy az átlagnál többet vagyok a lányaimmal, mivel heti 3-4 alkalomról van szó, míg egy orvos, ápoló, nővér, gyárban dolgozó, eladó vagy politikus, vállalkozó minden nap megy és 7-8 órát vagy annál többet is dolgozik.

Persze a zenész, művész élete nem csak abból áll, hogy feláll a színpadra, egy órát ugrabugrál-énekel-zenél, aztán hazamegy... de egy idő után, amikor már van egy repertoár a tarsolyban, van egy program felállítva, van valami az ember mögött, akkor igenis a koncert napján elegendő 3-4 óra (ha a közelben vagyunk) és a nap többi részét velük vagyok. :) Erről lehetne egy teljesen külön cikket írni..., hogy milyen a zenész, művész élete a kulisszák mögött, de az megint többoldalas cikk lenne. :) Talán röviden annyit, hogy hálás vagyok a Jóistennek a talentumokért, amiket kaptam, ezeket próbálom kamatoztatni, másoknak és magamnak örömet szerezni, semmiképp úgy, hogy ez a családom-életem-kapcsolatom rovására menjen, mindezt velük egyeztetve, közösen, szeretetben, békességben és amíg a Teremtő egészséget ad és erőt, és amíg lesz, aki bennünket hallgat, addig ezt csinálni fogom, fogjuk.

Köszönöm az interjút Telek Lajos
Fotók Lantos Borbély Katalin ARCHJIVUM