Egy szédületes utazás, Kuba sajátos világának közös felfedezése – ezt az élményt adja Anna Camejo könyve, a Kuba Mía. A Havannában élő fiatal magyar utazásszervező ötszáz pontban írta meg, mi az, ami figyelemreméltó, kipróbálandó, meghökkentő, vagy tisztelni való Kubában, és mi az, ami eltanulható a kubaiaktól. Számomra igazán érdekes, és példa értékű hogy ez a  magyar lány hogyan lett  „információs bázissá” a magyar turisták számára.

- Olvastam veled egy interjút, ahol úgy ecsetelted, idézem „Egyszerűen elcsábított ez a különleges világ, beleszerettem egyediségébe, értékrendjébe, a sok zenébe és táncba, régimódiasságába, valódiságába.” Már több éve itt Havannában élsz, az idézettel a mai napig azonosulni tudsz vagy esetleg másképp gondolod most, hogy jobban megismerted Havannát?

- Havannát már ezen említett interjú születésekor is jól ismertem, hiszen évek óta éltem és tanultam. A város persze változik, ahogy az egész sziget is, de Kubában még ez is egy sajátos folyamat. Egyszerre látványos és jelentéktelen a változás, sokat írtam erről is a könyvemben. Minden esetre, az érzéseim változatlanok, Kuba számomra azóta is ugyanilyen csoda, és ami akkor elcsábított, az ma is nagy szerelem.

- Én olvastam a történetedet, de szeretném ha megosztanánk az olvasókkal, hogyan jött az az elhatározásod, hogy az ember hirtelen hátra hagyja az addigi életét, családját és egy sugallat belső kényszer arra készteti, hogy egy távoli országba költözzél, Kubába. Nyaralásból szerelem lett első láttásra. Mi az, ami annyira megfogott Kubában?

- Ahogy Te is idézted, egyszerűen magához hívott Kuba világa. Amint először jártam itt, úgy éreztem, hazataláltam! Mindig is tisztában voltam vele, hogy ez egyfajta őrület, hogy végletes és meghökkentő lépés, de azt is tudtam, hogy meg kell tennem, és nem csak egy közepesen rövid fellángolás erejéig, ahogy akkoriban egyébként sokan gondolták. Kuba mássága az, amiben magamra találtam. Gyakorlatilag mindaz, amiről a könyvem is szól, úgy értem, minden aspektus és minden apróság része annak, hogy élni és igazán ismerni akartam ezt a különös világot. A hangulat, az örök nyár, a kubaiak nyitottsága, kedvessége, túlélési ösztönei, megoldásai. Az örök tánc, a sajátos szabadság, az időutazás… nagyon igyekszem tömören összefoglalni, de igazán a végtelenségig sorolhatnám.

- Magyarországon megvolt a munkahelyed, a biztonságod, mindent hátrahagyva egy olyan lépésre szántad el magad, amelyre kevesen vállalkoznának. Egy biztos életet hátrahagyva, egy bizonytalan életre cseréltél mindent. Tisztában voltál azzal, hogy mit fogsz csinálni Kubába?

- Kerestem egy biztos pontot, ami végül segített is, meg nem is. Rengeteget készültem lelkileg és persze információs szinten is, de az igazi kihívások csak a Havannába érkezés után mutatkoztak meg. Az ilyen helyzetekben maga az elhatározás a legnehezebb és legnagyobb lépés. Ha tudom mit akarok és eldöntöm, hogy megvalósítom, akkor már hiába jönnek a nehézségek vagy további kérdések, egyszerűen csak megyünk tovább. Na jó, nem feltétlen egyszerűen, de haladgatunk, erről szól az álmok megvalósítása. A folyamatos kifogáskeresés jelenségét mindenki ismeri, na ez annak pont az ellenkezője.
 

- Otthon hogyan zajlott le az esemény, összehívtad az szüleidet, testvéreidet és belekezdtél „kicsit fura lesz, amit most mondok, de ne ijedjenek meg, úgy döntöttem, hogy én most kiköltözöm Kubába”. Valami ehhez hasonló játszódott le?

- Haha, a „ne ijedjetek meg” rész biztosan elhangzott, igen. De azért ez inkább egy folyamat volt, maga a nagy bejelentés már nem okozott nagy meglepetést a szeretteimnek. Tudták, hogy jártam Kubában és tudták, hogy nagy hatással volt rám, másképp, mint a korábbi nagy utazások. A családom, barátaim ismernek, és ahogy telt az idő, szerintem látták rajtam az elszántságot, illetve hogy valóban erre van szükségem. Nagyjából fél év telt el a döntés és a repülős költözés között, ez volt a felkészülési idő.

- Ha az ember húsz évesen szánja rá magát, akkor ott a kalandvágy, és ha nem jön be az A verzió, van B hazajöhet. De harminc évesen, aki ügyvédi irodában dolgozik, meg olasz szakfordítóként, ez olyan, mint fejest ugrani a mélyvízbe. Mire számítottál?

- Hát arra, hogy az életem fenekestül felfordul, és megváltozik! Nem láttam és most sem látom a különbséget húsz, harminc, vagy hetven éves között. Ha a helyemen vagyok, akkor nem pattogok, nagy a boldogság. Ha viszont még nem találtam meg a helyem, vagy úgy érzem, váltani kell, akkor megéri megtenni. Nem szívesen maradok „a tutiban”, ha címszavakban jól fest a történet, de közben nem az az én helyem, időm, terem.

- Van egy régi közmondás miszerint aki Cubát elfogadja, azt Kuba is elfogadja és segiti megismerni. Ez a mondás mennyiben igaz ?

- Nem ismertem ezt a mondást, de igaz lehet. Mindig azzal jövök én is, hogy minél nyitottabb valaki, annál többet kap, ez persze szinte mindenre igaz, de Kubára különösen. Nyitottság és rugalmasság kell az értéséhez, de az élvezéséhez egyébként nem is feltétlen.



- Milyennek láttad magyarként Cubát, azon belül Havannát amikor először jöttél ide és milyenek látod most, hogy már több éve itt élsz?

- Mikor először jártam Kubában, Havannában három napot töltöttünk, ami rettentő kevés. A kíváncsiság azonnal elfogott, mert éreztem, hogy ez több, és más, ez mély. De őszintén, a szó szoros értelmében akkor leginkább azt láttam, hogy nagy a nyüzsgés, jók a bulik, az emberek nyitottak, a házak színesek, az autók jópofák… szóval a szokásos Kubai képet. Ezt jópofának tartottam, de nem itt szerettem bele igazán, hanem néhány nappal később, a vidéki Kubában. Mindazt, amit akkor láttam, azóta is élem. Az idő során persze tovább árnyalódott a kép, részletekkel gazdagodott, és már nem fura jópofaság, hanem az életem.

- Ha egy ismerősöm vendégként érkezne Kubába és mondjuk pár napot Havannában töltene, mi az a 10 dolog, vagy hely, amit biztosan megmutatnál neki Havannában?

- Erre nem tudok ilyen egyszerűen válaszolni, a tíz ez esetben egy nagyon apró szám. Rengeteg utazás, rengeteg élmény, természet, kultúra, klisék, kulisszatitkok… A lehetőségek száma végtelen és rengeteg félék vagyunk mi utazók is. Nagy séták, társasági élmények mindenképpen kellenek, de a természetet, a meseszép tengerpartokat sem szabad kihagyni. Én azok közé tartozom, akik szerint bár fontos belesni a függönyök mögé, nem szabad kihagyni a közhelyeket sem, különösen Kubában nem, mert hidd el, nem véletlen váltak azzá!
Minden esetre minden egyes utazónak mást ajánlok, mást javasolnék, méghozzá a saját igényeihez és lehetőségeihez igazítva.

- Sergo Santos énekes azt mondta, ha egyszer Cubában jársz, nem hagyhatsz ki egy városi sétát régi amerikai autókkal, a régimódi hangulatú Kubai bárokat, egy dohányültetvényt, szivargyárat, a kubai rumokat, az ételeket és salsát.  Ezek a felsorolt állítások Kuba megismerésének elemei?

- Azzal mindenképpen egyetértek, hogy aki Kubában jár, annak ezeket látni, élni, próbálni kell! Hogy ez elég-e Kuba valós megismeréséhez, azt talán még maga a szerző sem feltétlen így értette.

- Kubában milyen helyi ételek és italok vannak, milyen a kubai ízvilág, gasztronómia? Hallottam olyat, hogy Kubában mindenhez adnak banánt ez igaz?

- A banán szinte minden tál étel kísérője, ez igaz, de nem az éttermekben, hanem a kubai otthonokban. A banán minimum három fajtájáról van itt szó, azért ez is fontos. A kubai ételek egyébként változatosak és finomak, mindig az adott időszak lehetőségeihez igazodnak. Rizs az alap köret, ennek legkedveltebb és legkubásabb verziója a feketebabos rizs, a congrí. Ehhez húsok, halak, a tojás minden árnyalata, sok gyümölcs, sok zöldség. Ismétlem, mindig a lehetőségekre helyezve a hangsúlyt.

- Mivel lehet azt megmagyarázni, hogy az utóbbi időben megnőtt a Kuba iránti turisztikai érdeklődés?

- Szerintem mindig is nagy volt az érdeklődés, csak a média lehetőségek változtak, így többet, vagy másképp hallunk róla.
 

- Minden országban vannak veszélyek, amelytől a turistának jobb óvakodniuk. Milyen veszélyek érhetik a turistát Kubában?

- Hogy menthetetlenül szerelembe esnek…
Na jó, ha ennél komolyabb választ is szeretnél, akkor az ide vonatkozó legfontosabb javaslatom, hogy ne akarjanak olcsón szivart venni mindenféle kapualjakban meg random helyeken.

- Megváltoztatja az embert valamiben Kuba? Mit tapasztalsz te magadon most, ha úgy belegondolsz jó döntés volt-e részedről, hogy Kubát választottad új otthonodnak?

- A legtöbbeken változtat némileg, akár egy rövidebb nyaralás alatt is. Sokan úgy mesélték a hazatérés után, vagy akár már utazás közben, mintha itt visszakaptak volna valamit magukból, az érzelmeikből. Kuba megnyit, emlékeztet az igazán fontosra és értékesre. Ennek az egész hatásnak része a kultúra, a kubai emberek milyensége, de maga a természet, a sziget energiája is.

- Hogyan alakult ki a tartós kapcsolatod az utazásszervezéssel, és hogyan lettél idegenvezető?

- Nem gondolom, hogy idegenvezető lennék, ez szerintem egy más funkció. Már a legelején megkerestek, először barátok barátai, aztán egyre inkább vadidegenek is, hogy tanácsokat kérjenek, segítséget itt-ott, vagy csak hogy meséljek az igazi dolgokról. És mivel egyszer én is „idegenként” érkeztem, könnyű volt felismernem, hogy Kubát csak akkor lehet igazán megismerni, nagyon megélni, ha a helyi tudás és tapasztalat az első pillanattól az utolsóig végig kísér. Mindeközben nyaralásról van szó, így a sok megismerés mellett a pihenés is fontos, meg a magénszféra. Minden utat úgy intézünk, mintha a saját álomutunkra készülnénk, valamint könnyedén belehelyezem magam ebbe a „most érkeztem, szeretném Kubát megismerni” szerepbe, még ilyen sok év után is. Ezen alapul minden, amit az utasaink szeretnek.

- Kuba Mia című könyved hogyan születtet meg, mi vitt rá, hogy tapasztalataid, történeteid megoszd a Kubába látogató magyarokkal? Fogalmazhatok úgy, hogy ez egy útikönyv?

- Bízom benne, hogy útikönyv, de talán több is annál. A célom Kuba megismertetése, attól teljesen függetlenül, hogy valaki épp Kubába készül, már járt itt, vagy soha eszébe sem jutna. Ezek közül mindegyik remek ürügynek tűnik egy kis szórakoztató informálódásra.
Hogy hogy született? Fokozatosan! Valójában én folyamatosan írtam, jegyzeteltem, amióta Kubába érkeztem. Eleinte nem gondoltam, hogy másnak, de abban biztos voltam, hogy érdemes minden részletet megörökíteni, hiszen annyira más, fura, érdekes maga a keret, és benne az apróságok is. Aztán ahogy egyre több utazóval beszélgettem, egyre jobban láttam, hogy elkél a segítség, illetve hogy igenis vannak érdeklő emberek, igazi utazók, akik mélyebben akarnak belelátni. Mindig is fontos volt számomra Kuba valós megismertetése, egyfajta küldetéssé vált és most is ez éltet.

- Kuba kicsit sem szokványos, színes, izgalmas világáról írsz könyvedben. Ha ki kellene emelned néhány érdekes történetet mi lenne az a könyvedből?

- Ezt Rád bíznám, hiszen én leírtam mindazt, ami számomra kedves… Kifejezetten érdekelne, mely történetek tetszettek Neked!



Camejo Anna: Kuba Mía
„Kuba káprázatos világa 500 pontban felfűzve. Ez nem egy egyszerű útikönyv vagy egyetlen történet. Ez maga Kuba!”

A könyv tele van sok szép színes fényképekkel, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy igazi kubai hangulatba kerüljön vele az ember. Ha valaki Kubába utazik akkor ez egy kötelező olvasmány.

- Hogyan szerezhetitek meg a könyvet?

- A könyv nálam megrendelhető, méghozzá Facebook-on @annaencuba és @kubamia oldalakon. Ugyanitt szeretettel várjuk akár a kérdéseket is.

- Szeretném megköszöni az interjút
Telek Lajos

Fotók Annaencuba albumából

Bízom benne, hogy Anna története sokak számára lehet tanulságos. Mert Ő  mert nagyot álmodni, nem adta fel álmait és hitt önmagában...