De talán azt kevesen tudjak, hogy a múltban az egyik környékbeli leány arcképe magyar fizetőeszközöket – pengő papírpénzeket – díszített. Az akkori Magyarországon emberek millióinak kezében fordult meg az ő arcképével ellátott bankjegy.
De hogyan is kezdődött ez a nem mindennapi történet? 1939. húsvétvasárnapján kezdődött, minden, amikor Budapestről Bénybe utazott Moskó Kálmán, ismert festőművész és grafikus. A helyi templom és vendéglő előtt ünneplőben álldogáltak a fiatalok. Az átutazó figyelmét már máskor is felkeltette egy-egy különlegesen szép népviselet vagy egyik-másik fiatal lány nemes arcvonásai. Ilyenkor művész ember lévén előkerül a fényképezőgépje, hogy az adott pillanatot rögtön megörökítse . Amikor pedig visszatért Budapestre, első dolga volt, hogy előhívatta a filmet, amelynek képsoraiban figyelmes lett az egyik portréra, amely egy rendkívül csinos arcú, 16 éves fiatal lányt ábrázolt. Mint később megtudta, a csinos leányzónak Rudas Valika volt a neve, aki akkoriban a bényi általános iskola tanulója volt.
Moskó a fényképpel egy rövid levelet küldött az iskola igazgatójának, amelyben megkérte: egyezzen meg a lány szüleivel, hogy ő portrét készíthessen a lányról. A szülők beleegyeztek, így még abban az évben visszautazott a festőművész, és 2 hetet töltött Bényben, ahol naponta 23 órán keresztül dolgozott a lány portréjának megfestésén.
Valika szülei hivatalosan abba is beleegyeztek, hogy lányuk portréja egy bankón is megjelenjen. Aztán néhány hónap elmúltával, 1940-ben forgalomba is került az új 2-pengős bankó, amely az akkori Magyarország területén volt használatos. 1941 áprilisában Valikát nem kis meglepetés érte a Magyar Nemzeti Banktól 1000 pengős bankjegy érkezett postán a nevére – ez volt a jutalma azért, hogy arcképét kölcsönözte a fizetőeszköznek. Ezen a pénzen a család bebútorozta a nappalit. Érdekességként megemlítjük, hogy a leány portréja később, 1945-ben egy devalválódott 100 000 pengős bankón is megjelent, majd egy évvel később egy újabb papírpénzen is.
A 2. világháború szenvedései után Rudas Valériát a Brünn melletti Lelkovce községbe vezérelte a sorsa. Ott talált munkát egy bizonyos dr. Vilém Goldflamnál, és később ott ment férjhez is. A morva fővárosban maradt, ott élt élete végéig. Malýné Rudas Valéria sajnos már nem él, az alsó garammenti lányok szépsége azonban kitörölhetetlen jelet hagyott a pénz gyűjtők szívében...
Kvitek Milan gyüjtő mesélte, ha meglátja valahol Rudas Valikát a pengőn ő rögvest megveszi - "legalább mi Bényiek tartsunk össze" mondja. Egyébként elmesélte, hogy más pengő-bankón is volt bényi lány, egy bizonyos Csonka Julianna - ő az 5 pengősön volt látható.
Telek Lajos
Telek Lajos 
13-09-29 
5,042 
