Pázmány Péter érsek 380 éve, 1631. május 24-én szentelte fel a Ferenc-rendi templomot és Kolostort / 380. výročie vysvätenia Františkánskeho kostola a kláštora v Nových Zámkoch
Oto Psenak 
11-05-23 
3,050 
A Ferenc-rendi templom- és Kolostor-szentelés 380. évfordulója alkalmából a szerző szíves hozzájárulásával folytatásokban közöljük STRBA Sándor "Mozaikok az Érsekújvári Ferenc-rendi templom és Kolostor történetéből" c. művét.
Z príležitosti 380. výročia vysvätenia Frantiśkánskeho kostola a kláštora, s láskavým súhlasom autora, publikujeme na pokračovanie knihu Alexandra STRBU "Mozaika z histórie Frantiśkánskeho kostola a kláštora v Nových Zámkoch"
STRBA Sándor, "Mozaikok az Érsekújvári Ferenc-rendi templom és Kolostor történetéből"
ELŐSZÓ
Assisi Szent Ferenc rendalapítónk arra tanít minket, hogy az „egyedül jó" Isten Fiának megtestesülése miatt nagyra értékeljük az emberi méltóságot, az egész teremtett világ iránt mélységes tiszteletet és szolidaritást erezzünk, és erre hívjuk fel a többi keresztény figyelmét is. A szegény, alázatos és megfeszített Krisztus példáját követve különös ragaszkodás fűz minket, Kisebb Testvéreket a szegényekhez és az élet perifériájára szorultakhoz.
Magyar földre már 1228-ban jutottak az első ferences testvérek, az első központ Esztergom lett. Érsekújvárba a várossá nyilvánítás előtt 65 évvel érkezett az első szerzetesközösség, s a jelenlétünk kis megszakítással folyamatos a városban.
A Pázmány Péter által felszentelt templomban folyamatos a hívőkkel együtt végzett istendicséret, a kolostor falai pedig menedéket adnak szerzetestestvérek imádságának és szolgálatának.
Ám a ferences közösség ereje nem a falak közt rejlik. Amikor a török, vagy a „népi demokrácia" kiebrudalta őket a kolostorból, ők a néppel maradtak, kitartottak híveik mellett. Emiatt kaptuk a barát megnevezést, hiszen a legnagyobb kitüntetés az, ha valaki barátjául fogad. Mint Jézus, aki bennünket fogadott barátaivá. Szeretettel ajánlom a kedves testvéreknek ezt az átfogó munkát, amely nagyszerűségében is csupán kísérlet arra, hogy megmutasson valamit, ami az újváriak életének mindig is szerves része volt és az ma is.
Pax et Bonum! Béke és Jóság!
Kovalcsik Zoltán Cirill ferences barát
BEVEZETÉS
"Mert a boldogságra kevés csak a jelen,
A múlton épül az s az emlékezeten"
Egy-egy műemlék nemcsak történelmünk egyes eseményeire, jeles fejezeteire, hagyományaira emlékeztet, de egyúttal mai életünknek, az élő városképnek is meghatározó tényezője.
Érsekújvár múltja alig négy és fél évszázadra vezethető vissza, hiszen Várday Pál esztergomi érsek 1545-ben fogott hozzá egy négybástyás palánkvár építéséhez Lék község határában. Miksa király 1571-ben rendelte cl egy új, hatbástyás erődítmény létesítését a Nyitra folyó jobb partján. A legmodernebb hadászati elvek alapján felépült vár (1580. október 2.) építészeti remekműként és urbanisztikai szempontból is Európa legelső ideális megoldású erődje volt.
E vár falai közt létesült a Fő tér nyugati oldalának jobb sarkában a Ferenc-rendi templom és kolostor (1631), mely egyike Szlovákia barokk korból származó építészeti és képzőművészeti remekeinek.
Egy város gazdag kulturális öröksége csak akkor válik igazán értékké, ha azt feltárjuk, megismerjük és megismertetjük, hiszen múltunk műemlékeit óvnunk, gondoznunk és becsülnünk kell. Így töltik be szellemi és erkölcsi küldetésüket, ezáltal válnak a jövő kultúrájának értékes alapjává.
Minden műemlék korunk emberéhez szóló üzenet. A dicső hagyományok ápolása által erősödnek az örök emberi értékek, a kultúra és a művészet iránti tisztelet, annak a művészetnek évszázados csodálata, mely „...mindig szebbé akarja tenni a világot, mely minden nyomorúsága ellenére is szép, mert emberi. Szép és emberi, mert istenien, személyes szeretettel gondolták el, s erre a boldogságra meghívást kaptunk mindannyian" (ismeretlen szerző)
Legyen ez a kis könyv egy csekély hozzájárulás az Érsekújvári Ferenc-rendi Kolostor gazdag történetének megóvásához és megőrzéséhez.
Strba Sándor helytörténész
A KEZDETEK
A szerzetesség eredete a kereszténység kezdeteire vezethető vissza. A katolikus és az ortodox egyházban alapított közösségek, melyek tagjai fogadalmat tettek, hogy szegénységben, tisztaságban (szüzességben) és engedelmességben élnek. Számos szerzetesrend e három fogadalom mellé még egy negyediket is csatolt: a karthauziak a szótlanságot, az irgalmas rend a gyógyítást.
A szerzetesi élet alapja az Istennek szentelt élet, a közös imádság, a közösségi élet és a szerzetesi fogadalmak megtartása. A szerzetesek a házfőnök (rector, prior, a ferences rendben gvardián) vezetése alatt az imádság és elmélkedés mellett kétkezi munkát is végeznek. A szerzetespapok ezen felül lelkipásztori szolgálatot végeztek. A vállalt feladat, mint az igehirdetés, a betegápolás vagy a tanítás, nem akadályozhatta a rendtagok lelki életét, belső békéjét.
A szerzetesrendek vállalt feladatuk vagy életmódjuk szerint lehetnek: remeterendek, lovagrendek, koldulórendek, illetve kongregációk. A koldulórendnek közösségi vagyona nem volt. Ha a rendtagok munkájukkal nem tudták fenntartani magukat, a hívők adományaira hagyatkoztak, koldultak. Innen az elnevezés.
Az első ferencesek valószínűleg Assisi Szent Ferenc (11226) életének utolsó éveiben érkeztek Magyarországra. Anconából indultak és egy magyar püspök segítségével eljutottak Zárába, vagy Zenggbe, de Magyarországra már nem értek el. Útjukat állták a hegyekben a horvát pásztorok, akik eretneknek nézték őket, kutyáikat rájuk uszítva és ruhájukat elvéve lehetetlenné tettek továbbhaladásukat.
Az első magyar ember, aki a Ferenc-rendbe lépett, Magyar Ábrahám volt, aki 1228-ban (egyéb források szerint már 1224-26-ban) Speyeri Cézárral Magyarországon részt vett a ferences közösség megalapításában. Valószínűnek tarthatjuk, hogy hazai megtelepedésekor ő is Magyarországra jött, mert a ferencesek első letelepedése a Kárpát-medencében a sikertelen déli kísérlet után éppen a Német Birodalom felől történt meg.
Arra, hogy a Kisebb Testvérek Esztergomban telepedtek meg először, abból következtethetünk, hogy a magyarországi rendházakat kezdetben esztergomi őrségként, illetve rendtartományként említették. Ez 1232-ben történt. Fő feladatuknak az egyszerű hívek lelki gondozását tekintették, ahogy ez a regulában áll. A XIII. század második felében a ferencesek bekapcsolódtak a lelkipásztori munkába és ekkortól kezdve a legtöbb magyar városban élt ferences közösség is. Ebben a században alakult ki a ferences templomok jellegzetes építészeti stílusa, amely az egész középkoron át megőrizte jellegzetességeit.
AXV.-XVI. század fordulóján élt és dolgozott a magyar skolasztika legismertebb művelője: Temesvári Pelbárt.
Az első magyar nyelvű írott könyv, a Ferenc-legendákat tartalmazó Jókai-kódex 1440 tájáról való. Magyar nyelvű kódexirodalomról a 16. század közepéig, a könyvnyomtatás magyarországi elterjedéséig beszélhetünk. A ferences eredetűek szám szerint felülmúlnak minden más szerzői csoportot együttvéve.
A mohácsi csatát követően a törökök a hadak útjába eső területeken feldúlták a kolostorokat, elűzték, vagy megölték a szerzeteseket. A török hódoltsági területeken mindössze két közösség élte túl a megszállást: a szegedi és a gyöngyösi.
A XVII. század a mélypont utáni újrakezdés százada. Pázmány Péter és Széchényi György esztergomi érsek, valamint a katolikus főurak támogatásának köszönhetően emelkedni kezdett a ferences kolostorok és a szerzetesek száma.
A XVIII. században megújult a szerzetesi élet. A rendtartomány sok új kolostorral gyarapodott, főként a század első felében. A kor szerzetesi életét egyértelműen a barokk jámborság határozta meg. Ennek megfelelően alakult a kolostorok benső fegyelme és berendezése. Ebből a korszakból már elég sok emlék maradt fenn, amiből jól megismerhető az akkori szerzetesi élet. A ferencesek tevékenysége igen változatos képet mutat. Legjellemzőbb tevékenységük a lelkipásztorkodás. Azt, hogy a ferencesek valóban pásztorai voltak a rájuk bízottaknak és az egyszerű népnek, szépen példázza az is, hogy sok helyütt a pestisjárvány idején vállalták a beteg emberek testi-lelki gondozását.
Ugyancsak a lelki élet elmélyítését segítették a barokk korban virágzó zarándoklatok. A ferencesek számos nevezetes búcsújáró helyet gondoztak. Fontos szerepük volt a magyar nyelvű templomi ének barokk kori gyakorlatának kifejlesztésében. A rend a XVII-XVIII. században sok iskolát tartott fenn, többet a jezsuita rend feloszlatása után vettek át.
(folytatjuk)