A híres törökverő vitéz így csaknem 350 év után végre méltó tiszteletet kapott. Az emléktábla a nagysurányi születésű PhDr. Miroslav Eliáš családkutató és grafikus tervei alapján készült és az egykori érsekújvári erőd Forgács bástyájára épült kálvária bejáratánál került elhelyezésre.
Az emléktábla leleplezésére ünnepélyes keret között került sor. Részt vettek rajta nem csak a szervező Nobilitas Carpathiae tagjai, hanem számos rangos kül és belföldi szervezet képviselői, amelyekkel a nemesi civil szervezet évek óta szoros kapcsolatot tart. Képviseltették magukat a Szuverén Máltai Lovagrend Magyar Asszociációja, a svédországi Szent Brigitta Lovagrend, a spanyolországi Szent Jakab Lovagrend, valamint Magyarországról a Szent György Lovagrend, a Történelmi Vitézi Rend és a Szent Korona Szövetség. Belföldről jelen voltak az Esterházy János polgári társulás és a Matica Slovenská kultúrszervezet érsekújvári helyi szervezet vezető képviselői.
A rendezvény délután fél háromkor kezdődött latin nyelvű szentmisével, amelyet az érsekújvári Szent Kereszt Felmagasztalása római katolikus plébánia templomban Mons. Mag. Gyurcso Zoltán plébános, esperes, a Nyitrai egyházmegye püspöki helynöke mutatott be. Koncelebráltak Dr. Róbert Horka tótmegyeri plébános és az érsekújvári plébánia káplánjai.
A bevonuló liturgiai körmenet élén a Nobilitas Carpathiae civil szervezet tagjai haladtak díszmagyarban. Őket követték ugyancsak rendi vagy szervezeti öltözékben az egyes szervezetek tagjai, utánuk a világi lovagrendek, majd a Szent Szék által elismert lovagrendek tagjai, mindnyájan szervezeti, illetve rendi zászlajukkal. A bevonulást az asszisztencia és a papok zárták.
Gyurcso Zoltán püspöki helynök mindenkit nagy szeretettel köszöntött az ünnepi szentmisén, amelyet abból az alkalomból tartunk, hogy utána gróf Forgács Ádám tiszteletére emléktáblát fogunk leleplezni. Homíliájában az egykori várkapitány személyével kapcsolatban kiemelte, hogy „Ezzel a szentmisével annak a mondunk köszönetet, amit a Szentírás oly szépen fejez ki azokkal a szavakkal, hogy úgy szerette a világot, hogy odaadta egyszülött fiát, és ez a fiú úgy szerette a világot, hogy odaadta életét. Ez a fiú az utolsó vacsorán azt mondta, hogy senki nem tanúsít nagyobb szeretetet annál, mint aki saját életét adja másokért." Párhuzamot vonva az ünnepelt személlyel a püspöki helynök hozzátette: „Itt látjuk a szép összefüggést Krisztus áldozata között és történelmünk nagyjai között, akik nem csak azért hallgattak szívükre, mert nemesi családból származtak, hanem azért is, mert tudtak másokért élni és halni, tudták magukat szeretetből másokért feláldozni, és ha kellett, akár az életük árán is."
Az ünnepi szentmise a pápai himnusszal ért véget. Utána a résztvevők szintén körmenetben átvonultak a kálvária előtti térre, ahol a rendezvény az emléktábla ünnepélyes leleplezésével folytatódott. Itt először beszédek hangzottak el, amelyeket kultúrműsor egészített ki Berényi Dávid és a kürti Hajnalvándor együttes tagjai közreműködésével.
Elsőnek Dr. Práznovszky Miklós, a Nobilitas Carpathiae felvidéki civil szervezet országos elnöke szólalt fel. Előadásában ismertette gróf Forgács Ádám emléktáblája avatásának célját, majd foglalkozott a nemesség múltbeli társadalmi szerepével és jelenlegi helyzetével. „A múltban az a mondás uralkodott, hogy a nemesség kötelez. Ez azt jelentette, hogy a nemesi rang nem csak a hősi cselekedetek után adományozott javak élvezését jelentette, hanem a megadományozott nemest arra is kötelezte, hogy javait ne csak saját hasznára élvezze, hanem a Szent Korona hasznára," majd így folytatta: „Igaz, hogy a nemesek fel voltak mentve az adófizetés alól, de igaz az is, hogy amikor a hazát veszély fenyegette, kötelesek voltak a saját költségükre felállított sereg élén hadba szállni a haza védelmére. Igaz, hogy a nemesek kastélyokat építettek maguknak, de igaz az is, hogy az adományba kapott birtokukból iskolákat, kórházakat, könyvtárakat és egyéb intézményeket, valamint püspökségeket és templomokat létesítettek. Igaz, hogy a nemesek fényűző bálokon és egyéb társasági rendezvényeken szórakoztak, de igaz az is, hogy egyúttal támogatták a művészetet és számos közismert képző- és zeneművész mecénásai voltak, akiknek műveit mindmáig csodálhatjuk a múzeumokban és képtárakban, illetve élvezettel hallgathatjuk a koncerteken mint nemzetünk kulturális örökségének részét."
Práznovszky Miklós országos elnök megjegyezte, hogy „A Nobilitas Carpathiae civil szervezet gróf Forgács Ádám érsekújvári várkapitány emléktáblájának elkészítését minden állami és helyi önkormányzati támogatás nélkül a civil szervezet önerejéből finanszírozta úgy, ahogy azt egykor a szervezet tagjainak nemes ősei tették."
Dr. Miroslav Eliáš családtörténész szélesebb vonatkozásban foglalkozott a várkapitány személyével és életpályájával. Elmondta, hogy gróf Forgács Ádám Zsigmondnak és második feleségének, Thurzó Zsuzsannának elsőszülött fia volt. 1601-ben született. Tanulmányai befejezése után 1622-ben megválasztották Nógrád-megye főispánjává és ezt a tisztséget az 1681-ben bekövetkezett haláláig töltötte be. Székhelye a Losonc melletti Gács vára volt. Nagy dicsőséget szerzett 1652-ben, amikor a nagyvezekényi csatában legyőzte a környéken portyázó török sereget. 1670-ben országbíróvá választották. Harci és hivatali feladatainak betöltése közben arra is jutott ideje, hogy a természettudományokkal foglalkozzon.
Strba Sándor érsekújvári helytörténész a várkapitány várossal kapcsolatos érdemeit méltatta. Az előadó szerint nekünk, érsekújváriaknak, gróf Forgách Ádám személye elsősorban azért fontos, mert 1643-tól ő viselte a várkapitányi rangot. A Magas Porta (a török szultán kormánya) 1662-ben úgy döntött, hogy hadjáratot indít a bécsi császár ellen. Az útjába eső érsekújvári erődöt 1663. augusztus 17-én kezdte ostromolni 52 ezer fős seregével. Kéthónapos hősies ellenállás után „szeptember 23-án az ostromló török sereg heves támadást indított az erőd ellen. Szeptember 24-én a védők kitűzték a megadást jelentő fehér zászlót, szeptember. 26-án a várőrség teljes fegyverzetével elhagyta a várat. Érsekújvár sorsa 22 évre megpecsételődött" – hangzott el Strba Sándor helytörténész előadásában.
Az ünnepi rendezvény csúcspontja gróf Forgács Ádám emléktáblájának leleplezése volt. Ezt az aktust Mons. Mag. Gyurcso Zoltán nyitrai püspöki helynök és Dr. Práznovszky Miklós, a Nobilitas Carpathiae civil szervezet országos elnöke közösen végezték el. Így az emléktábla leleplezésére az érsekújvári történelmi események 350 év múltán került sor. Az emléktáblát Gyurcsó Zoltán püspöki helynök szentelte meg, majd azt követően Berényi Dávid a megemlékezés jellegének megfelelően Dobó István esküjét adta elő. Az érsekújvári kálvária előtti ünnepség koszorúzással végződött, amelyen az egyház képviselői, valamint  megjelent lovagrendek és társadalmi szervezetek vettek részt.
PM, Felvidék.ma

---

Slávnemu bojovníkovi proti Turkom tak bola po 350 rokoch dostalo náležitej úcty. Pamätnú tabuľu navrhol rodový historik zo Šurian PhDr. Miroslav Eliáš a bola umiestnená pri vchode do kalvárie postavenej na niekdajšej Forgáčovej bašte novozámockej pevnosti.
Na slávnostnom odhalení pamätnej tabule sa okrem členov občianskeho združenia Nobilitas Carpathiae ako organizátora zúčastnili aj predstavitelia významných zahraničných a domácich spoločenstiev, s ktorými združenie šľachticov dlhé roky úzko spolupracuje. Medzi prítomnými boli Maďarská asociácia Suverénneho rádu Maltézskych rytierov, Rád rytierov Svätej Brigity zo Švédska, Rád rytierov Svätého Jakuba zo Španielska, ako aj Historický rád vitéz a Zväz Svätej koruny z Maďarska. Z domácich účastníkov to boli zástupcovia Miestneho odboru Matice Slovenskej v Nových Zámkoch a občianskeho združenia Jánosa Esterházyho.
Slávnostné podujatie sa začalo popoludní o pol tretej latinskou svätou omšou, ktorú v rímskokatolíckom farskom kostole Povýšenia svätého Kríža predstavil farár, dekan a biskupský vikár Mons. Mgr. Zoltán Ďurčo. Koncelebrovali palárikovský farár Dr. Róbert Horka a kapláni novozámockej farnosti.
Na čele liturgického sprievodu vošli do kostola členovia občianskeho združenia Nobilitas Carpathiae oblečení do tradičného odevu bývalých šľachticov. Za nimi tak isto v rádových odevoch nasledovali členovia jednotlivých organizácií, svetských rytiersky rádov a nakoniec rytierskych rádov uznaných Svätou stolicou, všetci so zástavami svojich združení, resp. rádov. Liturgický sprievod uzatvárala asistencia a kňazi.
Biskupský vikár Zoltán Ďurčo všetkých srdečne privítal na slávnostnej svätej omši, ktorá sa konala pri príležitosti odhalenia pamätnej tabule grófovi Adamovi Forgáčovi. Vo svojej homílii vyzdvihol, že touto svätou omšou vzdávame vďaku práve za to, „čo tak krásne vyjadruje odkaz Písma Svätého, že Boh tak miloval svet, že obetoval svojho jednorodeného syna a ten syn tak miloval svet, že obetoval seba samého z lásky za nás, aby sme mali bohatší, aby sme mali krajší život. Zachránil nás dá sa povedať, pred záhubou, pred najväčším nepriateľom.“ V súvislosti s obeťou Ježiša Krista a osobou bývalého hradného kapitána grófa Adama Forgáča dodal, že „Preto sme im vďační bez ohľadu na to, či to boli Slováci, Maďari, alebo príslušníci iných národností, lebo naši predkovia dokázali z lásky k ostatným obetovať to najvzácnejšie: svoje schopnosti, svoje danosti, a ak bolo potrebné, dokázali mnohokrát obetovať aj svoje životy.“
Slávnostná svätá omša skončila pápežskou hymnou. Po nej sa účastníci opäť v liturgickom sprievode presunuli na námestie pred kalváriou, kde podujatie pokračovalo slávnostným odhalením pamätnej tabule. Tu najprv odzneli príhovory, ktoré boli dopĺňané kultúrnym programom v podaní Dávida Berényiho a skupiny Hajnalvándor zo Strekova.
Ako prvý predniesol vystúpil predseda občianskeho združenia Nobilitas Carpathiae JUDr. Ing. Mikuláš Práznovszky, CSc. Vo svojom slávnostnom príhovore najprv oboznámil prítomných s cieľom odhalenia pamätnej tabule grófovi Adamovi Forgáčovi, potom sa venoval úlohe šľachty v minulosti a jej spoločenskému postaveniu dnes. „V minulosti panovalo heslo „Noblesse oblige - šľachtictvo zaväzuje.“ Áno vážení priatelia, šľachtictvo neznamenalo len užívať si darovaný majetok za hrdinské činy vykonané v prospech vlasti, ale obdarovaného – šľachtica zaväzovalo aj k tomu, aby svoj majetok užíval nielen vo svoj prospech, ale aj v prospech celej uhorskej Svätej Koruny,“ povedal a takto pokračoval: „Je pravdou, že šľachtici boli v minulosti oslobodení od platení daní, ale pravdou je aj to, že v čase vojnového ohrozenia boli povinní zo svojho majetku financovať postavenie primeraného vojska a na jeho čele sa postaviť na obranu krajiny. Je pravdou, že šľachtici stavali kaštiele, ale pravdou je aj to, že zo svojho majetku zriaďovali aj školy, nemocnice, knižnice a iné kultúrne ustanovizne, ako aj biskupstvá a kostoly. Je pravdou, že šľachtici sa zabávali na noblesných plesoch a iných spoločenských podujatiach, ale pravdou je aj to, že zároveň podporovali umenie a boli mecenášmi mnohých známych výtvarných a hudobných umelcov, ktorých diela dodnes obdivujeme v múzeách a s obľubou počúvame na koncertoch ako súčasť celonárodného kultúrneho dedičstva.“
Predseda občianskeho združenia Nobilitas Carpathiae JUDr. Ing. Mikuláš Práznovszky, CSc. dodal, že „Pamätnú tabuľu novozámockému hradnému kapitánovi grófovi Adamovi Forgáčovi sme financovali z vlastných finančných prostriedkov tak, ako to kedysi robili naši predkovia.“
Rodinný historik a správca mestského múzea v Šuranoch sa s osobou a životom hradného kapitána zaoberal v širších súvislostiach. Povedal, že gróf Adam Forgáč bol prvorodeným synom Žigmunda a jeho druhej manželky Zuzany Thurzovej. Narodil sa roku 1601. Po skončení štúdií sa roku 1622 stal novohradským županom a túto funkciu vykonával až do svojej smrti v roku 1681. Jeho sídlom bol Haličský zámok (Gáč, Gács) pri Lučenci. Veľkú slávu zažil keď v roku 1652 porazil rabujúce turecké vojsko pri Veľkých Vozokanoch. Roku 1670 sa stal krajinským sudcom. Popri svojich bojových a úradných povinnostiach mu zostával čas aj na to, aby sa venoval prírodným vedám.
Novozámocký miestny historik vo svojej prednáške vyzdvihol zásluhy hradného kapitána v súvislosti s mestom Nové Zámky. Podľa neho význam osoby grófa Adama Forgáča pre nás, novozámčanov spočíva v tom, lebo v rokoch 1643 až 1663 on zastával funkciu hradného kapitána. Roku 1662 Vysoká porta rozhodla, že zaháji vojenské ťaženie proti viedenskému cisárovi pod vedením veľkovezíra Ahmeda Köprülüduho. Novozámockú pevnosť, ktorá mu stála v ceste, začal so svojim 52-tisícovým vojskom obliehať 17. augusta 1663. „Po dvojmesačnom hrdinskom odolávaní turecké vojsko dňa 23. septembra zahájilo sústredený útok na pevnosť. Dňa 24. septembra vztýčili bielu zástavu na znak toho, že posádka hradu pristúpi na vyjednávanie. Dňa 26. septembra obrana opustila hrad. Osud Nových Zámkov bol spečatený na 22 rokov“ – odznelo v prednáške miestneho historika Alexandra Strbu.
Vyvrcholením slávnostného podujatia bolo odhalenie pamätnej tabule venovanej grófovi Adamovi Forgáčovi. Tento akt vykonali spoločne biskupský vikár Mons. Mgr. Zoltán Ďurčo a predseda občianskeho združenia JUDr. Ing. Mikuláš Práznovszky, CSc. K odhaleniu pamätnej tabule tak došlo po 350 rokoch od novozámockých historických udalostí.
Po posvätení pamätnej tabule, ktoré vykonal biskupský vikár Mons. Mgr. Zoltán Ďurčo, Dávid Berényi predniesol prísahu Istvána Dobóa, známeho hradného kapitána a obrancu hradu Eger.
Slávnosť pred kalváriou v Nových Zámkoch sa skončila kladením vencov. Tohto aktu sa zúčastnili predstavitelia cirkvi, ako aj prítomných rytierskych rádov a spoločenských organizácií.

Text: M. P.
Fotografie: M. P. a Z. P.

2011-09-29 17:00:02 Attila
Autor článku je totožný s Ing. Mikulášom Práznovszkým, ktorý podľa článku nižšie dlhuje vyše 17 tis. eur na dani z nehnuteľnosti, alebo je to len čistá náhodná podobnosť mien?
Ak je to tá istá osoba, tak by bolo treba hádam zaplatiť...