Homíliájában megemlékezett államalapító apostoli királyunk, szent István halála előtti tettérről, miszerint idestova 1000 esztendeje a Szűzanya, Magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlotta Magyarországot. A Szűzanyához ma sem elmaradott, öreges dolog imádkozni, közbenjárását kérni nemzetünkért, hitünkért a nehezebb időkben is. Mára is megmaradtunk szent Istvánnak és a Szűzanyának hála magyarnak és kereszténynek. Földi pályafutásunk bevégeztével pedig célunk majdan az örök mennyei hazába jutni.
Dercsikán hagyományosan minden hónap 13. napján kerülnek bemutatásra a fatimai Szűzanya tiszteletére szervezett lelki alkalmak, szentmisék.

A fatimai imanapok eredete, bevezetése még a 2009-ben elhunyt, ipolynyéki születésű Korcsogh Imre atya nevéhez kapcsolható, aki 1969-2009 között Dercsikán volt plébános. Az őt követő lelkipásztorok, köztük a teljesség igénye nélkül Bíró Sándor, Mede Károly, Parák László, Nagy Tibor és a jelenlegi Kónya Márió lelkiatya, plébániai kormányzó a hívekkel egyetemben továbbvitték ezt a nemes kezdeményezést.

A szentmise áldozás utáni könyörgését követően indult a faluban a Karcsai úti  Mária-szoborhoz a körmenet. Élén a keresztet vivő ministránssal, a Szűzanya szobrát és a lámpásokat vivő helybéli Önkéntes Tűzoltó Testület tagjai közreműködésével, a lelkiatyákkal, a harmonikakísérettel éneket vezető kántorral, s a hívek seregével. Útközben odafelé a „Szép Íria tündökölt, május volt éppen..“ kezdetű Mária-ének néhány versszakát énekelték. Ott, a Mária-szobornál elimádkozta Csaba lelkiatya a Lorettói litániát. Visszaúton énekelték az „Angyalokank királynéja...“ kezdetű Mária-ének néhány versszakát.

A szentmise végén elhangzott a Fatimai felajánló ima Mikus Csaba lelkiatyától, elimádkozták az „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja...“ kezdetű imádságot, s elénekelték az ősi magyar himnuszt, a Boldogasszony, Anyánkat. A szentmisét követően a helybéli hívek várták a távolabbi-közelebbi egyházközségek híveit agapéra, kötetlen baráti beszélgetésre a községi kultúrház termébe.