A fotóriporter olykor próbára teheti ügyességét

A jó riportfotón mindig az ember domináljon

A teleobjektív segítségével drámai pillanatokat örökíthetünk meg
Még ennél is fontosabb a fotóriporter SZEMÉLYISÉGE, világnézete, humanizmusa. Ezen tulajdonságok nélkül a fotók csak üres, élettelen ábrázolásra lesznek elegendők. Örökvakut csak akkor használjunk, ha nincs más megoldás. Próbáljuk kihasználni a természetes megvilágítást. A megvilágítás egy külön fejezetet érdemelne, de ezzel nem fogunk foglalkozni. Ugyancsak fontos, hogy ismerjük a terepet, az eseményt, hogy semmi ne érjen váratlanul. Ha mégis, akkor tudnunk kell gyorsan reagálni. Ki kell tudnunk szűrni a LÉNYEGES pillanatokat és azokra összpontosítani. Soha ne fotózzunk hetet-havat, - majd lesz valahogy alapon. Mindig maradjon néhány filmkocka a gépünkben, mert az esemény után is történhet olyan valami, amit érdemes megörökíteni. Ha digitális kameránk van, sokkal több kocka áll rendelkezésünkre. A fotók kiválasztása, a sorrend meghatározása és a tördelés maga adja meg a képriport igazi értékét.

A tömegsport is rejt magában kedves pillanatokat

A veszélyes pillanatokat megkülönböztetett figyelemmel kísérik

Az elromlott alkatrészt a kombájnos maga javítja a terepen
Egyszerűbb a dolgunk, ha az eseményt csak illusztrálnunk kell. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy csak úgy lári-fári módon fotózgatunk. A jó riporter végig jelen van az eseményen. Figyel, keresi a legmegfelelőbb helyet, hogy az eseményről minél plasztikusabb képet adjon. A felvételeket úgy komponálja meg, hogy azokon rend legyen, maximálisan kihasználva a filmkockát. Fotóinkkal végigkalauzoljuk az olvasót a rendezvényen. Általában egy a helyszínt bemutató nyitóképpel  indítunk. Ilyenkor  a szereplők, az eseményen résztvevő emberek nem közeli főszereplők. A következő fotó vagy fotók – félegész felvételek – még közelebb visznek a történéshez és az emberek felismerhetők, már arckifejezésük is olvasható. Nagyon fontos a közeli kép – a RÉSZLET - beiktatása a fotóriportba.

Hornyák Zsolt  kazacsokját egy profi táncos megirigyelheti

Nagyszerűek a dinamikus riportfotók, máskor a méltóságé a föszerep

Németh Szilárdot két angol nyomja a földbe
A felvételek mennyisége, aránya nincs szabályozva. Ezt az esemény fontossága, a rendelkezésünkre álló képanyag minősége, a hely és a mi jó érzékünk határozza meg. A jó fotóriport fokozott érzelmi hatást is kiválthat a nézőből, ezért művészi rangra is emelkedhet. Ilyenkor MŰVÉSZFOTÓKRÓL  is beszélhetünk.
A riport a sajtóban a legforradalmibb műfaj. Csakis jól felkészülve vállalkozzunk erre az izgalmas, felelősségteljes munkára, hogy fotóinkkal képesek legyünk az olvasó elé varázsolni a kiszemelt eseményt. Természetesen ezek után akkor is jobban oda fogunk figyelni, ha a családi albumba vagy bármilyen más céllal exponálgatunk. Végezzük ezt a tevékenységet is, mint minden mást amit csinálunk úgy, hogy másoknak is bátran, mi több büszkén megmutathassuk.
A portré, a riport fényképezéséről könyvet lehet írni. Ez a néhány sor csak figyelemfelkeltésre elég. Aki többet akar tudni, keresse a szakirodalmat.

Szabadtéri színpad kevés fény. Holtpontban kell exponálni

Színes farsangi  felvonulás Helembán
A sajtóban találkozunk még más jellegű fotókkal is. Gyakran megjelenik a tájfotó, az architektúra, a tárgy, az állatvilág, divat, színház, a sportfotó. Mind más-más szakosodást igénylő  terület. Igény esetén ezekről is szólhatunk.

Tényleg, ma van a szülinapja...

A fotó legnagyobb erénye, hogy egy  csodálatos mozzanatokat örökít meg
Végezetül két gondolat. A jó fotót akarni kell, mindent meg kell tennünk érte, főleg, ha másoknak is meg akarjuk mutatni. Ha közlésre szánjuk ez duplán érvényes. Megtanítani fotózni senkit nem lehet, esetleg irányítani, segíteni. Megtanulni magunknak kell. Másokat, környezetünket fotózva eláruljuk magunkról kik is vagyunk.
(folytatjuk)
A szerző élérhetősége: m.nagy@watson.sk