Himmler György, Viliam Kratochvíl, Halász Iván, Simon Attila
Viliam Kratochvíl hozzászólásában elmondta, hogy az ellentéteket a közös múlt eltérő interpretációi szülik. És az ellentétes interpretációk abból fakadnak, hogy a nemzeti történetírások etnocentrikus megközelítéssel megpróbálják eltörölni a sokszólamúságot és egy közös szemléletet erőltetni. Holott midkét oldalon különböző nézetek vannak jelen. Ha ki akarjuk iktatni a konfliktusokat, az ellenséges sztereotípiákat, meg kell jeleníteni a nemzeti történetíráson belül a sokszínűséget. Különösképpen érvényes ez a tankönyvek esetében. Dr. Kratochvíl a történelmi ismeretek az edukációs folyamatba való átültetésének kérdéseit vizsgálja immár évek hosszú során. Ezen belül kulcsfontosságú jelentőséget tulajdonít a multiperszpektivikus megközelítésnek. A módszertanon túlmutató konfliktusok okait pedig a jelen időben kell keresni, mondotta. Ahogy változik a politikai helyzet, úgy változik egyes történelmi események megvilágítása, interpretációja.
Vajda Barnabás az alapkérdést abban látja, hogyan határozzuk meg, meddig tartott a közös történelem, és hol váltak szét a szlovák és magyar történetírás útjai. A XIX. század elején átértékelődtek a nemzeti történetek, és szétválnak a nemzeti narratívák. Az egyik probléma éppen az, hogy a két nemzet tagjai között nagyon kis különbségek vannak/voltak (a nyelv kivételével) . Nincsenek civilizációs, kulturális különbségek, így aránylag könnyen asszimilálhatóak a másik nemzethez. Ennek módja az, hogy le kell szorítani a másik nemzet tagjainak ön-képét, szociális státuszát, önbizalmát.
Simon Attila a nemzeti narratívák keletkezését vizsgálta. Ezek alapjául minden esetben mítoszok szolgáltak. Miután a magyarság ezeket megfogalmazta (honfoglalás, fehér ló legendája, stb.) a szlovákság is ugyanezeket szerette volna létrehozni, de a magyar mítoszokba a szlovákok nem fértek bele egyenrangú partnerként. Nem akartak feltétlenül kívül helyezkedni a magyar államiság tradícióján, de nem kapnak benne helyet. Ezért fordulnak a Nagy-Morva történethez... Trianon után ez felerősödik, és a szlovákok elhelyezik magukat a cseh-szlovák állami tradícióba (amelybe egyébként a Nagy-Morva, mint első közös állam jól beleillik). Itt válik szét a két történet véglegesen, az új tradíció - ezeréves elnyomás, stb. az új határok egyfajta legitimációjára is szolgál.
Viliam Kratochvíl: Fontos kérdés, hogyan lehet fejleszteni a diákoknál azt, hogy képesek legyenek megkülönböztetni a mesét a valóságtól, a történelmet a mítosztól, a tényeket a fikciótól. Ehhez modern történelem tankönyvekre lenne szükségünk. Csak egy példa arra, hogyan változik állandóan az eredettörténet: 1989-ig a szlovák tankönyvekben a Nagy Morva birodalom mint első csehszlovák állam volt feltüntetve. 89 után megjelentek a Szlovák Birodalomról, Szlovákok birodalmáról szóló narratívák.
Simon Attila: Itt megemlíteném az a bizonyos honismereti tankönyveket a 4. osztályok számára, amelyből a szlovák gyermek (de a magyar sem, aki ugyanazoknak a tankönyveknek a magyar nyelvű változatából tanul) nem tudja meg, hogy itt egyáltalán valamilyen kisebbségek is élnek...
A szlovákok elszakadása a Magyar Királyságtól és Csehszlovákia megalakulása
A szlovák politikusok figyelemmel követték a hadi és a politikai történéseket, ugyanis tisztában voltak vele, hogy ez a háború határozza majd meg a szlovák nemzet sorsának alakulását. Túrócszentmártonban (Turčiansky Sv. Martin) tevékenykedett a Szlovák Nemzeti Párt vezetősége Matúš Dula vezetésével. A közeli Rózsahegyen (Ružomberok) Andrej Hlinka és Vavro Šrobár tevékenykedett. A szlovák szociáldemokraták központja Pozsonyban (Bratislava) volt, vezetőjük Emanuel Lehocký. Budapesten Emil Stodola és egy országgyűlési képviselő, Ferdiš Juriga képviselték a szlovákok érdekeit. Bécsben, a magyar hatóságok hatáskörén kívül, tevékenykedett Milán Hodza és csoportja.
1918 folyamán már a hazai szlovák politikusok is felléptek a Magyar Királyság ellen. A csehek és a szlovákok közös államának a létrehozását Vavro Šrobár már a liptószentmiklósi (Liptovský Sv. Mikuláš) május 1-jei határozatban is követelte. A magyar hatóságok ezért letartóztatták őt, de a lavinát már nem lehetett feltartóztatni.
A végleges döntést, a csehekkel való közös állam létrehozásáról, a szlovák politikusok Túrócszentmártonban 1918. május 24-én egy titkos tárgyaláson hozták meg. A szlovák politikusok ekkor döntöttek a Magyarországtól való elszakadásról és a csehekkel való közös állam létrehozásáról.
Ezt a döntést nyilvánosan is be akarták jelenteni, viszont a magyar hivatalok fokozott nyomása miatt ez nem volt könnyű feladat. A Szlovák Nemzeti Párt elnöke, Matúš Dula megkezdte a Szlovák Nemzeti Tanács megszervezését. Fokozatosan, a többi politikussal tanácskozva, a tagjait úgy válogatta össze, hogy az összes szlovák politikai irányzat képviselve legyen. Fontolóra vették azt is, hogy a képviselők nyilvános gyűlést is tartanak. Abban az esetben, ha a magyar kormány nem adott volna engedélyt a gyűlés megtartására, az SZNT titokban tevékenykedett volna.
Háború a végéhez közeledett. A magyar politikusok, akik megértették, hogy a háborút már elveszítették, barátságosabb politikát kezdtek folytatni a szlovákokkal szemben, hogy ezzel maradásra bírják őket. Ezért a gyűlést engedélyezték, amit 1918. október 30-án Túrócszentmártonban meg is tartottak. A gyűlésen hivatalosan is megalakult a Szlovák Nemzeti Tanács és elfogadták a Túrócszentmártoni Nyilatkozatot, melyben a szlovákok deklarálták a csehekkel létrehozandó közös állam kialakítását.
Eközben Prágában október 28-án a Nemzeti Bizottság átvette a hatalmat és elfogadta az első törvényt, mellyel kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot. Az Osztrák-Magyar Monarchia a háborúban vereséget szenvedett és széthullott.
Azok, akiket kihagytak a nyilatkozat létrehozásából
A Tátra Bank épülete előtt seregnyi ember gyűlt össze és különböző megjegyzéseket lehetett hallani:
F1
„Például, amikor ott benn valaki sarkig tárta az ablakot, hogy kiszellőztesse a dohányfüstöt a teremből, egy apró, himlőfoltos, bőrkötényes emberke csípősen bekiabált az ablakon: 'És mi senkik vagyunk? Minket nem hívnak be? A mi szavunk nem ér semmit? Megint csak az urak döntenek?' Az ablak gyorsan bezáródott. Ahogy telt az idő, a teremben úgy nőtt a türelmetlenség. Már csak egy emberre váriak... Épp abban a pillanatban kanyarodott a bank épülete felé egy öregúr, Matúš Dula a hirtelenjében alapított SZNT elnöke. A hóna alatt hatalmas aktatáskát vitt. Komótosan lépkedett, minden sietség nélkül a rá jellemző ingadozó járással. Az épület előtti emberek udvariasan utat nyitottak és köszöntötték. A tömegből kilépett egy szegényesen öltözött idősebb polgár és örvendezve így kiáltott: 'Ügyvéd úr, most már van saját köztársaságunk, nem lesz itt több úr, mindannyian egyenlők vagyunk!' Galo volt az, a nyomdai segédmunkás. A körülálló emberek mosolyogtak és 'éljent' kiáltottak. De az a himlőfoltos, bőrkötényes emberke megint csak lázongott: 'Az egyenlőségre te csak várhatsz,' mondta kinevetve Galot. 'Majd sohanapján!' Matúš Dula erre nem szólt semmit, csak összehúzta a szemöldökéi és szigorúan összeszorította a száját. " (Ján Hrušovský, Művészek és bohémek, 1963)
Elemezzük, értelmezzük
(A nők) „részt akartak venni a tanácskozásokon, melyeken megfogalmazták a szlovákok deklarációját, hiába is kérte L'udmila Podjavorinská nyílt levélben, hogy számoljanak velünk. Nem engedtek be a bank épületébe, ahol az egész nemzet jövőjéről döntöttek. Száműzöttként álltunk az épület előtt, a saját férjeink nem engedték, hogy szóhoz jussunk. " (Hana Gregorová, Emlékek, 1979)
„Ahhoz nagyon is tökkelütöttnek kellett volna lennem, hogy ne tudjam, hogy nálunk az ún. női kérdés számára terméketlen a talaj. " (Terézia Vansová Jozef Skultétynak írt leveléből)
Elemezzük, értelmezzük