Egy komoly szó a reszlovakizációról

Azok a tényezők, akik felvállalták a reszlovakizáció bonyolítását, rendkívül érzékeny, fontos és a nemzetbiztonság szempontjából lényeges feladatot vállaltak.
Nagyon sok személy jelentkezett reszlovakizálni. Ha csak olyan emberekkel lenne dolgunk, akik világ életükben kétkezi munkával keresték kenyerüket, és akiket a zord sors elűzött oda, ahol az ellenség kiszakította őket nemzetünk testéből, a reszlovakizáció könnyedén és zökkenőmentesen folyna. Semmiféle fejfájást nem okozna. Valószínű, hogy az, aki nehezen megküzd a mindennapi betevő falatért, nem fog politikai szemfényvesztésbe keveredni, és visszatérése az anya keblére természetesen és teljesen simán fog zajlani, mert odahúzza a szíve, csakis a szíve.

Az is érthető, hisz az ember csak ember, ha egy elmagyarosított indifferens ember felébred és keresi az utat a szülői házhoz a szép örökség reményében. Az élet sértő karmai elidegenítették a z otthoni tűzhelytől. Itt olyan csoportról van szó, amelynek mindeddig sem ideje, sem oka, de elégséges tudása sem volt merengeni a történetek történelméről. Ezek esetében is valószínű, hogy jövőbeli viselkedésük nem lesz megterhelve a múlttal. Viszont nagyon aggályos, és a nemzetbiztonság szempontjából bizonyosan káros az a jelenség, amikor reszlovakizálni jelentkeztek olyan elemek is, amelyek eddigi szereplését röviden csak úgy lehetne jellemezni mint a szlovák nemzet folyamatos és tudatos megkárosítása, ellenséges magatartás minden ellen, ami szláv. A legjobb szándékkal sem tudsz mentséget találni számukra. Ők ugyanis csaknem mindannyian az "értelmiségiek" körébe tartoznak, akik tudták mit akarnak, és mit csinálnak. Vannak közöttük egyének, akik a maguk 50-60, de néha 70 évükkel a szlovák "bölcsőben" szeretnék találni magukat,  ismét csak a legnyilvánvalóbb önző materiális indíttatásból, hogy öregségükre tartsák el őket azok, akiket  mindeddig kizsákmányoltak, és akiket még most is megvetnek. Nem szégyellik magukat így cselekedni - ahogy azt egy tisztességes ember feltételezné - annak ellenére, hogy még ma is kivételezett és előjogokat élvező dzsentriknek képzelik magukat.

Nincs is miért szégyenkezniük, szívükben megmaradtak azoknak a régi magyaroknak, akik továbbra is Nagy Magyarországról álmodnak, jelszavuk a "Mindent vissza!" és akik úgy gondolják, hogy a reszlovakizáció ennek a folyamatnak a biztató kezdete, és hogy szlovákokként jobb anyagi és politikai feltételeik lesznek az irredenta politikájuk megvalósítására. Sokan közülük évtizedek alatt sem voltak képesek megtanulni szlovák "anyanyelvüket", nem is beszélve magyar rokonaikról, akiknek ereiben tiszta magyar vér csordogál. Megvetéssel tekintenek a szlovákra, és a szlovák hang csak egy fintort csal ki arcukon. Azért - ha egymás közt vannak, kizárólag "mondókujú" és még ha beszélik is a szlovák nyelvet, a szlovák szavakat beszédükben csak a gúny céljából használják.

És ami még rosszabb, csaknem mindannyian a haladás ellenségei és a legsötétebb reakció sorait gyarapítják. Felbátorkodva az utóbbi fejleményeken, és bizonyos "megvilágosult" körök ígéretein, sokan közülük hivalkodóan és arrogáns módon viselkednek. Nyilvánosan hirdetik, hogy miután visszakapják "jogaikat", mindjárt elűzik az ellenállókat "saját" házaikból, lakásaikból, gyáraikból, iparukból, hivatalaikból, stb. Szép kis kilátásokat festenek az új állami rend építői elé a Szlovák Nemzeti Felkelés harmadik évfordulóján!

Ezzel szemben reméljük, hogy népi-demokratikus államunkat nem ezeknek az ősellenségeinknek és kizsákmányolóinknak az érdekében harcoltuk ki. Ezért is fordulunk most a reszlovakizáció felelős vezetői felé, hogy legyenek éberek. Sajnos elég gyakran van dolgunk saját testünkből való fekéllyel, a közelmúlt átkozott örökségével. Nincs szükségünk még idegen fertőzésre is, amely állami szervezetünk számára még nagyobb veszélyt jelent.

Természetes, hogy saját reakciósaink megpróbálnak segíteni e retrográd elemeknek. Hiszen számukra ez kész, olcsó és gazdag nyereséget jelent. Arra van szükségük, hogy minél több felforgató, az új rendünkkel szemben ellenséges elemet mozgósítsanak, akiknek vissza kellene adni a tulajdonukat, amelyet a szlovák munkáskezek kizsákmányolásával szereztek.

Elvárjuk, hogy a felelős tényezők a legnagyobb határozottsággal és eltökéltséggel visszautasítják ezeket a próbálkozásokat és a rosszakarókat a nyilvánosság előtt leleplezik.

Nem, nem lesz ez egy egyszerű feladat a felelős tisztségviselőinknek. De a legveszélyesebbek felderítésére - akik egész életüket a magyar irredentizmusnak szentelték, a Magyarpárt tagjai, sőt vezetői voltak - a hatóságok rendelkeznek a szükséges eszközökkel.

Így is kötelességünk mindenkit éles fénybe állítani és átvilágítani, hogy méltó-e arra, hogy szlovákká váljék és nem jelent-e veszélyt a szlovák nemzet számára.
Ebben az ügyben semmiféle engedményeket nem szabad tenni a magyar hivatali köröknek sem. Bár tudjuk, hogy ezekre az elemekre Magyarország sem tart igényt. A magyar reakció annak örülne, ha - mintegy ötödik hadoszlopként - itt maradnának. A magyar társadalom haladó része meg nem kívánja, hogy ott okozzanak zavarokat.

Viszont pont a jószomszédi viszonyokra való tekintettel kell visszautasítanunk és leráznunk ezt az "értékes" ajándékot. Semmi esetre sem szabad befogadni őket az állampolgársági kötelékbe, ha nem akarjuk saját magunk alatt ásni a vermet!