Amikor elfogtak és a fogdában felvették személyi adatainkat, megkérdeztem és hasonlóan mások többen is, hogy miért helyeznek letartóztatásba, mi a vád ellenem, a felelet az volt, hogy: „Ez titok, ezt sohasem fogja megtudni!!!"
Miniszterelnök Úr! Lehetséges legyen az, hogy egy idegen állampolgárt idegen államban letartóztassanak anélkül, hogy közölnék az okot, a vádat?
Tudjuk, hogy mindenfelé folynak az igazoltatások a háború tartama alatt való magatartás ügyében. De az, ami itt történik, annak semi köze az igazoltatáshoz. Itt kimondottan a politikai igazoltatás ürügye és köpenyege alatt ádáz magyarüldözés folyik. Jellemző a felfogásra, hogy a népbíróságokra vonatkozó rendelet megemlíti az úgynevezett „occupáns"-okat. Kik ezek az okkupánsok? Nyilvánvalóan azok a szerencsétlen anyaországbeli magyarok, kik 1938 után telepedtek meg és jöttek ide, hogy munkával kenyeret keressenek családjaiknak!! Tehetünk mi az eseményekről? Az elfogottak 99%-ban magyarok és olyan szlovákok, kik magyarnak vallják magukat. Politikailag, sőt társadalmi és közéleti szempontból jelentéktelen és súlytalan emberek, iparosok, kereskedők, kik reggeltől estig futottak a kenyér után. Én magam 1941 januárjában költöztem Újvárba és kezdtem meg az ecetüzem szerelését. Olyan időpontban tehát, amikor ez a terület kétségtelenül a magyar államhoz és állam fennhatósága alá tartozott. Én a csehszlovák állam sérelmére már csak azért sem követhettem el politikai vétséget vagy bűntettet, mert a terület
1. a magyar államhoz tartozott;
2. ebben az időben Csehszlovákia már nem létezett, megszűnt - csak egy megszállott Csehország volt és Szlovákia német protektorátus alatt;
3. a terület nem erőszak útján került magyar fennhatóság alá, hanem a két állam közös megállapodása alapján a müncheni döntőbíróság által, amelyet a többi európai államok is elismertek;
4. olyan állam ellen, amely nem létezik és nem is volt, vagy legalábbis fennhatósága szünetelt, én, magyar állampolgár, Magyarországon, politikai vétséget el sem követhetek és el sem követtem, mert ez nonszensz!
Nem létező személyt nem lehet meggyilkolni, nem létező államot nem lehet sérteni és bántalmazni.
Mi a vétkem és a többieknek?? Tisztán az, hogy magyarok vagyunk!! Családjainkat kiutasították, vonatra tették és kitoloncolták! Lakásainkat feldúlták, kirabolták, összetörték. Összetörték ecetgyáramat, bútoraimat széthordották, az ecet szállítására használt kettős csacsifogatot kocsistul, szerszámostul (6000 p. érték) a város egyszerűen minden ellenérték nélkül elkobozta.
Itt állok, Miniszterelnök Úr, egyetlen szál ruhában, 60 éves múltam, egész életem keserves munkája, takarékossága, lemondása után szerzett vagyonkám semmivé vált, 83 éves édesanyám, feleségem 3 apró gyermekkel, 8-10 és egy 12 hetes a határon átdobva hazafelé vándorol, és én pedig ártatlanul, börtönbe zárva, semmiért másért, csakis azért, mert magyar vagyok!
A legrettenetesebb, hogy nincs honnan segítséget várni!
Miniszterelnök Úr, az Isten irgalmára kérem és kérjük, szerencsétlen magyarok, segítsenek rajtunk!!! Ne hagyjanak prédául az elvakult soviniszta gyűlöletnek!! Ha háborús bűnösöknek tartanak, ám tessék összegyűjteni a bűnlistát, adjanak át magyar hatóságnak, ott majd felelni fogok a tetteimért!
Ne hagyjon elveszni bennünket a magyar állam és a magyar kormány!! Sürgős beavatkozásra lenne szükség vagy súlyos retorziókra, hogy beszüntessék az üldözést. Egyben tisztelettel kérem, méltóztassék szerencsétlen családomat pártfogásban részesíteni. Három szép kis magyar fiú, magyar jövő - magyar feltámadás.
Haza! Csak haza! Magyarországra, akármilyen véres-verítékes legyen is az a magyar kenyér!
Segítségért esdeklem, Miniszterelnök Úr, az Úr Jézus és a magyarok Istene nevében! Nem akarom és nem bírom elhinni, hogy végleg elhagyott Istenem és hazám is, mert akkor kár volt magyarnak születni és magyarnak élni!! Segítség, Miniszterelnök Úr!!
Érsekújvár, börtön 1945. júl. 3.
Alázatos tisztelettel, Varjassy Géza
Családom címe: Varjassy Gézáné Szépet lt Pókafa Zala m.
Forrás: Hívebb emlékezésül, Ed. Tóth László, Kalligram Pozsony 1995, 56 o.