Vysokoškolské štúdiá dokončil na strojníckej fakulte SVŠT v Bratislave, kde v r. 1951 získal inžiniersky diplom strojára-elektrotechnika. Jeho prvým zamestnaním sa stali lodenice v Komárne, kam docádzal denne z Nových Zámkov. V decembri 1952 sa oženil s p. Alžbetou Vadkerty. V r. 1953 sa narodil syn Ondrej, v r. 1954 dcéra Magdolna. Pedagogická dráha J. Csizmaziu začala v r. 1953 na SOŠP Komárno. V r. 1955 sa rodina presťahovala do Komárna, kde sa v r. 1957 narodil syn Jozef. V období od r. 1955 do júna 1965 učil na priemyslovke v Komárne predmet "stavba lodí" a to z rovnomennej učebnice, ktorej bol autorom a ktorú mu vydali vo VÚSŠ Praha.
V r. 1965 sa rodina vrátila do rodičovského domu do Nových Zámkov, kde J. Csizmazia nastúpil ako zástupca riaditeľa miestnej SOŠP. V r. 1966 ho Okresný úrad poveril prípravou výstavby Strednej priemyselnej školy elektrotechnickej v Nových Zámkoch. V r. 1967-68 prebiehala organizačná práca - J. Csizmazia hľadal kontakty a podporu v miestnych podnikoch, zostavoval plány a vytváral materiálne a personálne predpoklady budúcej školy, ale hlavne hľadal pre ňu priestory, ktoré v meste neboli k dispozícii.
V r. 1969 získal súhlas Krajského úradu k otvoreniu budúcej školy, v r. 1970 Mestský úrad vyčlenil 1.5 mil Kčs v rámci akcie "Z" na panelovú výstavbu prvej základnej budovy na ul. T. Vansovej.
Výstavba začala 1. mája 1971, brigádnickou formou, pracovalo sa nepretržite včítane víkendov. V tomto roku bolo získané aj úradné povolenie pre zahájenie vyučovania prvých prijatých žiakov. Vr. 1972 sa začalo s vystavbou druhej budovy, na ktorej sa podieľali už aj žiaci a ich rodičia. Podarilo sa vyriešiť prívod plynu do kotolne, čím sa vyriešilo vykurovanie objektu. Následne mesto uvoľnilo ďalšie 2 mil. Kčs v rámci akcie "Z" a do výstavby budovy B s 8-mi učebňami boli zapojení už aj aj žiaci večerného štúdia ako aj podniky Elektrosvit, OSP, renokov a ďalší.
Budovy na ul. T. vansovej však boli vnímané ako provizórium a riaditeľ školy sa stále snažil zísakť súhlas na postavenie novostavby v centre mesta. V r. 1974 sa mu podarilo získať od Krajského úradu financie 10 mil. Kčs na stavbu novej školy na Kapisztóryho ulici (dne sKino Mier) podľa projektov IPO Bratislava. Výstavba sa však nakoniec nezačala kvôli chýbajúcim kapacitám Pozemných stavieb Nitra.
V r. 1975 školu opúšťali prví maturanti, J. Csizmazia sa stále nevzdával projektu novej školy, ale na chýbajúcich stavebných kapacitách zlyhal aj druhý pokus výstavby na Šulekovej ulici (dnešné SOU).
V r. 1976 bolo rozhodnuté o pokračovaní výstavby v areáli na ul. T. Vansovej budovy C s ďalšími 8 triedami. Boli odkúpené 2 rodinné domy v susedstve, čím sa vytvorili podmienky pre zriadenie školskej jedálne pre cezpoľných žiakov a klubu mládeže.
V r. 1977 nastúpili na školu odborní pedagógovia a jazykári. Záujem o školu bol mimoriadne veľký. J. Csizmazia mal stále na starosti aj štúdium pre dospelých (SOŠP). O túto formu štúdia postupne klesal záujem, o to zložitejšie bolo dohliadať na strediská v Šuranoch, Štúrove, v Šali a Galante. Na túto činnosť ministerstvo školstva poskytlo škole služobný osobný automobil.
V r. 1978 bola z prostriedkov ministerstva školstva kúpená budova na Žerotínovej ulici. V bývalom rodinnom dome sa zriadilo silnoprúdové laboratórium. S pomocou žiakov večerného oddelenia boli získané prvé stroje - generátory, na ktorých žiaci absolvovali vykonávali odborné merania a absolvovali skúšky.
Riaditeľ školy stále pokračoval aj v aktivitách zameraných na postavenie novej školy - s pomocou OSP vybavil oplotenie 5,5ha pozemku na Šulekovej ulici, boli získané limity na odber plynu pre novú školu, a prisľúbené telekomunikačné trasy.
V r. 1980 sa podarilo získať súhlas od Priemstavu Bratislava, aby bol dodávateľom novostavby. Podarilo sa tiež nechať odsúhlasiť projekty novej školy. Vtedy nanešťastie zasiahlo vedenie OV KSS a na pokyn vedúceho tajomníka s. Mésároša bola stavba odvolaná a stavebné kapacity presmerované na stavbu budovy OV KSS.
Medzitým stav žiakov neustále rástol a priestory na T. Vansovej sa stali pritesné. Od r. 1980 boli prvé ročníky umiestňované do budovy Strednej ekonomickej školy pri železničnej stanici.
V rámci prípravy výstavby panelákov boli zbúrané rodnninné domy na ul. I.P.Pavlova, medzi nimi i č. 10, v ktorej J. Csizmazia aj s rodinou býval. Rodina bola nútená sa sťahovať do paneláku. Manželka ochorela a krátko na to zomrela.
Jozef Csizmazia odišiel do dôchodku v r. 1984. Syn Ondrej sa oženil a dnes žije v Kecskeméte v Maďarsku. Dcéra Magda vyštudovala UK v Bratislave a až do odchodu do dôchodku v tomto roku učila na maďarskom gymnáziu v Nových Zámkoch. Syn Jozef sa stal stavebným inžinierom a dnes podniká. Aj vďaka jeho úsiliu sa v r. 1984 podarilo rodine presťahovať na Riečnu ulicu, kde J. Csimazia podnes býva...
Dobré meno školy širia i absolventi, ktorí končili v čase riaditeľovania J. Csizmaziu: minister priemyslu László Gyurovszky, štátny tajomník na ministerstve financií László Pomothy, generálny riaditeľ Slovenských elektrární László Szemeth, poslanec parlamentu Iván Farkas a ďalší...
Na tomto mieste by sme sa v mene všetkých bývalých aj súčasných študentov SPŠE p. riaditeľovi poďakovali za jeho zakladateľskú prácu. Blahoželáme k životnému jubileu a želáme veľa šťastia a pevné zdravie do ďalšich rokov!
Z fotoalbumu / Fotóalbum:
Warnemünde (NDR/NDK) 1963 |
Prvé maturity 1975 / Az első érettségi vizsgán
|
Ing. Blaško z KNV na inšpekcii v r. 1983 / Kerületi tanfelügyelő-látogatás
|
V kresle riaditeľa školy / Az igazgatói székben
|
Koniec 70-tych rokov / 1970-es évek végén
|
60-ročný 1984 / 60-évesen 1984-ben
|
J. Czizmazia a súčasný riaditeľ školy L. Bábi na fotke z r. 1984 / Csizmazia József és a jelenlegi iskola-igazgató Bábi László egy 1984-es felvételen
|
Dôchodca / Nyugdíjasként
|
80-ročný v r. 2004 / 80-évesen 2004-ben
|
Súčasné priestory školy / Az iskolai jelenlegi épülete
|
Budova býv. SEŠ pri žel. stanici / A volt közgazdasági iskola épülete
|
Főiskolai tanulmányait háború után, a pozsonyi egyetem gépészmérnöki karán fejezte be. 1951-ben gépészeti-elektrotechnikai szakon szerzett mérnökdiplomát.
Első munkahelye a Komáromi Hajógyár volt, ahová naponta ingázott érsekújvári lakhelyéről. 1952 novemberében házasságot kötött Vadkerty Erzsébettel. András fiuk 1953-ban, majd Magdolna leányuk 1954-ben született. A pedagógiai pályát 1953-ban kezdte a dolgozók szakközépiskolájában. 1955-ben Komáromba költözött a család . Itt született József fiuk 1957-ben. A Komáromi Gépipari Szakközépiskolában 1955-től 1965 júniusáig tanított hajóépítést. E tárgyban tankönyvet írt, amelyet Prágában adtak ki.
1965-ben visszatért a család Érsekújvárba, a szülői házba. Csizmazia József ekkor a helyi dolgozók szakközépiskolájának igazgató-helyetteseként tevékenykedett. 1956-ban Elektrotechnikai Szakközépiskola létesítésének előkészítésével bízta meg a Járási Hivatal . 1967-69 között helyi ipari üzemek bevonásával folyt az előkészítő munka . Súlyos problémát jelentett azonban a leendő iskola elhelyezése. Érsekújvár ugyanis nem rendelkezett megfelelő iskolaépülettel .
1969-ben kerületi hatóságok engedélyezték az iskola megnyitását. 197O-ben a Városi Hivatal költségvetéséből különítettek el 1.5 millió koronát, egy társadalmi munkában építendő, előre gyártott faelemes panelépület felállítására a T. Vansová utcában.
1971. május 1-jén kezdődtek a munkálatok. Feszített tempóban folyt a brigádmunka, szombaton-vasárnap is. Ugyanabban az évben hivatalosan is engedélyezték a felvételizett diákok fogadását. 1972-ben jóváhagyták egy másik tömb építését. Ebben részt vettek immár a diákok és a szülők is. Sikerült a kazánházhoz gázvezetéket építetni, így fűteni kezdhették az épületeket. Ezután a B-épület 8 új osztályának építéséhez további 2 millió koronával járult hozzá a város. Ismét társadalmi munka formájában építkeztek. Ekkor már az időközben esti tagozaton megkezdett tanítás diákjai is segítettek. Részt vállaltak az építés munkálataiból a helyi ipari üzemek is, mint pl. az Elektrosvit, az OSP, a Renokov.
A T. Vansová utcai iskola épületeit azonban továbbra is ideiglenes megoldásként használták. Csizmazia József iskola-igazgató tehát új iskola-épületért kilincselt.
1974-ben elérte, hogy a Kerületi Hivatal 1O millió koronát különített el a Kapisztóry utcába kijelölt telekre /mai Béke mozi helyén/ pozsonyi IPO Intézet tervei alapján építendő új
iskolára. Végül is a terv meghiúsult, mert a Nyitrai Építővállalat nem talált rá szabad kapacitást.
Az első érettségizett diákok 1975-ben hagyták el az iskolát. Csizmazia József továbbra is az új iskolaépület érdekében fáradozott. Hiányzó építő-kapacitáson bukott meg a második
tervezet is. /Ott ma a Sulek utcai iskolaépület áll./
1976-ban döntöttek a T. Vansová utcai épülettömb bővítéséről. Ez volt a "C" épület 8 új tanterme. Két szomszédos családi ház megvételével sikerült diákétkezőt /menzát/ és diákklubot is létesíteni.
1977-től nyelvtanárokkal és szakoktatókkal bővült az iskola pedagóguskara. Közben a felvételizni kívánó diákok száma egyre csak nőtt. Csizmazia József felelt az Érsekújváron kívül időközben Nagysurányban, Párkányban, Vágsellyén, Galántán lassan leépülő munkás-szakképzésért is. Az Iskolaügyi Minisztérium a rengeteg feladat megoldásához szolgálati gépkocsit bocsátott az iskola rendelkezésére.
1978-ban minisztériumi keretből vásároltak és szak-laboratóriummá alakítottak át egy családi házat a Zserotin utcában. A diákok itt különböző áramfejlesztőkön méréseket végezhettek.
Az iskola igazgatója továbbra is erőfeszítéseket tett az új épület érdekében. A helyi Építkezési Vállalat segítségével kerítést emeltek a Sulek utcai 5,5 ha-s telekrész köré. Ígéretet kapott az iskola leendő gázellátására, és telefon-hálózatba való bekötésre is.
Végül a pozsonyi Priemstav 198O-ban vállalta, hogy kivitelezőként beszáll az iskolaépítésbe. Ekkorra elkészültek az építési tervek is. Utolsó pillanatban azonban a projekt mégis meghiúsult. Mésáros elvt. járási párttitkár személyes utasítására leállították az előkészítő munkát, és iskola helyett a Járási Pártszékház építésére irányították át az összes kapacitást.
Közben az iskola diáklétszáma egyre csak nőtt. A T. Vansová utcában kevés volt a hely, így az első évfolyamokat a vasútállomással szembeni volt Közgazdasági Szakközépiskola épületében helyezték el.
Az érsekújvári "Déli" lakótelepi építkezés keretében lebontották az I. Pavlova utcai családi házakat. Ennek esett áldozatául a 1O. h.sz. Csizmazia-ház is. A család panellakásba kényszerült. A családfő felesége megbetegedett, majd hamarosan elhunyt.
Csizmazia József 1984-ben vonult nyugdíjba. András fia megnősült, most Kecskeméten él. Magdolna leánya a pozsonyi Comenius Egyetemen végzett, idei nyugdíjazásáig az Érsekújvári
Pázmány Péter Gimnázium tanárnője volt. Ifj. Csizmazia József építészmérnöki diplomát szerzett, jelenleg vállalkozóként dolgozik. Erőfeszítésének köszönhetően a család 1984-ben a
Folyópart utcai családi házba költözhetett. Csizmazia József igazgató úr most is ott lakik.
A Csizmazia József igazgatósága idején sikeres diákok a magas színvonal hírvivői, az iskola jó hírének képviselői: Gyurovszky László iparügyminiszter, Pomothy László pénzügyminisztériumi államtitkár, Szemeth László, a Szlovák Villamosművek vezérigazgatója, Farkas Iván parlamenti képviselő, és mások...
Tisztelt Igazgató Úr!
Ezen szép évforduló alkalmából köszönjük az Érsekújvári Elektrotechnikai Szakközépiskola volt, és jelenlegi diákjai nevében az Ön fáradhatatlan alapozó-építő munkáját! Gratulálunk a kerek születésnaphoz, a szép jubileumhoz, és a következő évekhez jó egészséget, sok erőt, minden jót kívánunk!
Oto Psenak 
14-09-27 
5,137 
Jozef Csizmazia sa narodil 30. septembra 1924 v Nových Zámkoch v rodine okresného sudcu JUDr. Jozefa Csizmaziu. Základnú školu s vyučovacím jazykom maďarským absolvoval v r. 1931-36. Od r. 1937 navštevoval novozámocké śtátne gymnázium (od. r. 1939 Gymnázium Petra Pázmánya). V r. 1943 získal 1. miesto na celoštátnej fyzikálnej olympiáde v Budapešti. Od októbra 1943 študoval strojárenstvo na techike v Budapešti.