Program

9:00-9:10 Privítanie - otvorenie / Köszöntés - megnyitó
1)    Paterka Pál, Podunajské múzeum v Komámé / Duna Menti Múzeum, Komárom
2)    Farkas Gáspár, Komáromi Szekeresgazda Hagyományőrző Egyesület

I.    sekcia / szekció, predseda / elnök:Vanya Péter

9:10-9:25 Számadó Emese: ABrigetio Öröksége Látogatóközpont épületének története / História budovy s názvom Návštevnícke centrum dedičstva Brigetia
9:30-9:45 Ábrahám Tamás: A M. kir. Klapka György 6. honvéd tábori tüzérosztály / Maď. kráľ. 6. honvédsky poľný delostrelecký oddiel Györgya Klapku
9:50-10:05 Pokornyi Gábor: Kacz Lajos - Egy polihisztor a város szolgálatában / Ľudovít Kacz - Polyhistor v službe mesta
10:10-10:25 Tóth Gábor: Komáromi mérföldkövek az avarság kutatásában / Komárňanské míľniky vo výskume Avarov
10:30-10:45 Paterka Pál: Štefan Janšák régészeti gyűjtő tevékenysége tájainkon / Archeologická zberová činnosť Štefana Janšáka v našich končinách
10:50-11:05 Bagi Zoltán: Komárom 1594. évi ostroma a Fuggerzeitungban / Obliehanie Komárna v roku 1594 vo Fuggerzeitungu

II.    sekcia / szekció, predseda / elnök:

11:20-11:35 Varga Sándor: Bevezetés Komárom postatörténetébe / Úvod do histórie pošty v Komárne
11:40-11:55 Lengyel Ákos: Emberek a jelvények mögött - adalékok a komáromi városi bandérium történetéhez / Ľudia za vyznamenaniami - dodatky k histórii komárňanského mestského bandéria
12:00-12:15 Szakálos Eva: A százdi Szent Miklós templom falképei a legújabb kutatások tükrében / Nástenné maľby v kostole sv. Mikuláša v Sazdiciach v zrkadle najnovších výskumov

Prezentácia kníh / Könyvismertetők

12:20-25 Szakálos Éva: Szent Miklós templom Százdon - Itáliai freskók Hont vármegyében
12:25-30 Éhn Laci: A szlovák nemzeti lét kezdete
12:30-35 Galo Vilmos: Varga László - A nagymegyeri zárdaiskola története (1902-1945)
12:35-40 Varga Sándor: Bakonyi István - Határon innen, határon túl
12:40-45 Balahó Zoltán: Bajcsi Ildikó - Nemzethüség és őrségváltás. A komáromi és környékbeli zsidóság jogfosztása (1938-1944)
12:45-50 Csuthy András: Hanesz Éva - Árvíz Nagykeszin (1965) és a falu újjászületése
12:50-57 Lenka Bartalosová:
Lenka Bartalosová - Ladislav Vrtel - Sigilla - Ikonografia svätých v pečatiach Pečatidlá v Štátnom archíve v Bratislave
 
III.    sekcia / szekció, predseda / elnök: Csuthy András

13:30-13:45 Bohuš Sasko: Architekt a staviteľ Eduard Bothe
Eduard Bothe építész
13:50-14:05 Marián Babirát: Dejiny bratislavských gymnázií v rokoch 1939 - 1945
A pozsonyi gimnáziumok története 1939-1945 között
14:10-14:25 Jurányi László: A misérdi plébánia szervezete a 18. században
Farská správa farnosti Mišérd (Dunajská Lužná - Nové Košariská) v 18. storočí.
14:30-14:45 Méry János: Dr. Jankovics Marcell (1874-1949) pályakezdése
Začiatky kariéry Dr. Marcella Jankovicsa (1874-1949)
14:50-15:05 Mathédesz Lajos: Somorjai világháborús emlékmű
Pamätník padlým svetových vojen v Samoríne
15:10-15:25 Balahó Zoltán: A Szent Jobb országjárása Komáromban 1938-ban és 1939-ben.
Örömünnep a háború árnyékában
Púť pravice sv. Štefana v Komárne v roku 1938 a 1939 - Sviatok v tieni vojny

IV.    sekcia / szekció, predseda / elnök: Lengyel Ákos

15:40-15:55 Kulcsár Sz. Zsuzsanna: A Komáromi (Magy. Kir.) Áll. Polg. Leányiskola megalakulása és tantestületének személyi adatbázisa (1892-1944)
Založenie štátnej meštianskej dievčenskej školy v Komárne a databáza osôb učiteľského zboru (1892-1944)
16:00-16:15 Darnai Zsolt: Veneny Lajos növénynemesítő eredményei
Výsledky Ľudovíta Venenyho, šľachtiteľa rastlín
16:20-16:35 L. Juhász Ilona: Térfoglalás emlékjelekkel - Rozsnyói példa
Vyznačenie priestoru pamätníkmi - Príklad Rožňavy
16:40-16:55 Winter Péter: Ogyalla zsidó közössége a temető tükrében
Židovská komunita Hurbanova v zrkadle ich cintorína
17:00-17:15 Fritz Beke Éva: Sírfeliratok a komáromi református temetőben
Náhrobné nápisy v komárňanskom reformovanom cintoríne

---

Az előadások absztraktjai / Abstrakty prednášok

Számadó Emese, A Brigetio Öröksége Látogatóközpont épületének története

A Komáromi Klapka György Múzeum 2023-ban költözött új épületébe, a Brigetio Öröksége Látogatóközpontba. Az épület eredetileg az 1907-ben Komáromba telepített Magyar Kir. Ménteleposztály főépülete volt is.
A Mén telep 1961. december végén történt megszüntetését követően a több állami gazdaság összevonásával létrejött Komáromi Állami Gazdaság - 1984-tól Mezőgazdasági Kombinát - vette át a területet és a létesítményeket. Központja a Méntelep főépületében nyert elhelyezést.
Az 1993-tól részvénytársaságként működő Kombinátot 2004-ben értékesítették, ezt követően az új tulajdonos a Komárom, Igmándi út 38. szám alatti irodaházat kiürítette. Az évekig üresen álló épületet Komárom Város Önkormányzata 2011-ben megvásárolta és 2016-ban megkezdte múzeumi célú tervezését, majd teljes körű felújítását, amelynek eredményeként jelenleg Dél-Komárom legszebb középülete.
História budovy s názvom Návštevnícke centrum dedičstva Brigetia
Múzeum Györgya Klapku v Komáromé sa v roku 2023 presťahovalo do novej budovy s názvom Návštevnícke centru dedičstva Brigetia. Budova bola pôvodne aj hlavnou budovou Maďarského kráľovského žrebčínskeho oddelenia, ktoré bolo presídlené do Komáromu v roku 1907.
Po zrušení žrebčína koncom decembra v roku 1961, prevzalo pozemok a objekty Štátne hospodárstvo v Komáromé, ktoré vzniklo zlúčením viacerých štátnych hospodárstiev, po roku 1984 pod názvom Poľnohospodársky kombinát. Centrum umiestnili v hlavnej budove bývalého žrebčína.
Od roku 1993 kombinát fungoval ako akciová spoločnosť, ktorú v roku 2004 predali. Nový majiteľ následne administratívnu budovu na adrese Komárom, Igmándi út č. 38 vyprázdnil. Roky prázdnu budovu zastupiteľstvo mesta Komárom v roku 2011 odkúpilo a v roku 2016 začali plánovanie na pretransformovanie budovy na múzeum a úplnú rekonštrukciu, čoho výsledkom je dnes najkrajšia verejná budova mesta Komárom.

Ábrahám Tamás, Magyar Királyi 6. Klapka György honvéd táborí tüzérosztály

1927 után egyre több lehetőség adódott a Magyar Királyi Honvédség fejlesztésére, amely folyamatos szervezeti átrendezésekkel is járt. 1938-tól Dél-Komáromban a Frigyes főherceg laktanyában 6. „Klapka György” honvéd tábori tüzérosztály néven állomásozott egy alakulat, viszont más hadrendi számokkal már 1932-től megtalálhatjuk őket a városban. A tüzérosztály a 22. gyalogezred közvetlen tüztámogató alegysége volt, amely a gyalogsággal együtt került bevetésre a különböző területeken. A Klapka tüzérek szervezeti és fegyverzeti bemutatását követően a városra gyakorolt hatásuk kerül bemutatásra. Békeidőben a katonák itt gyakorlatoztak, éleslövészetet tartottak, a civil lakosságtól vették bérbe a vontatáshoz szükséges gépjármüveket és lovakat, illetve a korabeli újságok alapján fényes ünnepségek keretében tartották meg ezrednapjukat 1940-ben. 1942-ben az is felmerült, hogy az itt állomásozó tüzérek miatt a laktanyát Klapka Györgyről nevezik el. Dél-Komáromban egyetlen köztéri emlék van, amely az emléküket őrzi. A Brigetio Öröksége Látogatóközpont előtt található Klapka szobor talapzata Sopronból került Komáromba, amely az említett tüzérosztály történetéhez kapcsolódik.

Maď. kráľ. 6. honvédsky poľný delostrelecký oddiel Györgya Klapku

Po roku 1927 sa objavilo čoraz viac možností pre rozvoj Maďarskej kráľovskej armády, čo bolo sprevádzané jej nepretržitou štrukturálnou reorganizáciou. Od roku 1938 v (južnom) Komáromé, v kasárni arcivojvodu Friedricha, sídlil útvar s názvom 6. honvédsky poľný delostrelecký oddiel Györgya Klapku, avšak pod iným armádnym číslom ho môžeme nájsť v meste už od roku 1932. Delostrelecký oddiel bol pomocným delostrelectvom 22. pešieho pluku, ktorý bol nasadený spolu s pechotou na rozličných územiach. Po predstavení štruktúry a výzbroje delostrelcov sa autor venuje aj ich vplyvu na mesto. V období mieru tu vojaci cvičili, organizovali ostrú streľbu, prenajímali od civilného obyvateľstva stroje a kone na ťahanie, resp. podľa dobovej tlače usporiadali v roku 1940 na deň pluku honosnú oslavu. V roku 1942 rozmýšľali nad tým, že kvôli tu sídliacim delostrelcom premenujú aj kasárne po Györgyovi Klapkoví. V Komáromé je iba jedna pamiatka, ktorá ctí ich pamiatku. Podstavec sochy Klapku nachádzajúci sa pred Návštevníckym centrom dedičstvo Brigetia v Komáromé pochádza zo Šopronu, čo sa viaže k dejinám delostreleckého oddielu.

Pokornyi Gábor, Kacz Lajos - Egy polihisztor a város szolgálatában

Kacz Lajos városi tanácsos, lapszerkesztő középiskoláit Pozsonyban és Pápán végezte. Ezután a pesti református teológiai akadémia növendéke lett. Miután 1868-ban a lelkészi vizsgát letette, egy évig segédlelkész volt Pesten, mire 1869 őszén Hollandiába ment, ahol az utrechti egyetemen bölcseletet és teológiát hallgatott. Innét beutazta Hollandiát, Anglia egy részét, Közép- és Észak- Németországot. Hazaérkezve Komáromba, itt egy ideig magán tanítással foglalkozott; majd beiratkozott a pápai jogakadémiába és 1873-ban a jog- és államtudományi államvizsgát letette. Szülővárosában 1875-ben aljegyzővé, majd 1876-ban főjegyzővé választották, 1884-ben tanácsos, végül 1907-ben tanácsnok és helyettes polgármester lett. Mint jeles szónokot majd minden ünnepélyes alkalomkor polgártársai öt bízták meg érzelmeik tolmácsolásával. Beszédei közül jelentékenyebbek az ácsi honvédszobomál, Tisza Kálmánnak 25 éves főgondnoki jubileumán, Rudnay és Sárközy főispánok beiktatása alkalmával, az ezredéves ünnepen, Klapka György szobrának leleplezési ünnepélyén tartott beszédek. A város társadalmi egyleteinek működési körében is tevékeny részt vett. 1914-ben nyugdíjba vonult. A Komáromi Lapoknak keletkezésénél (1880) főmunkatársa lett, azt 1884. április 5-től 1885. december 25-ig Hídvégi álnév alatt szerkesztette és a főszerkesztő távollétében gyakran volt a lapnak vezére.
E tartalmas életutat igyekszem bemutatni előadásomban.

Ľudovít Kacz - Polyhistor v službe mesta

Ľudovít Kacz mestský radca a redaktor novín študoval na stredných školách v Bratislave a v Pápe. Potom sa stal študentom teologickej akadémie reformovanej cirkvi v Pesti. V roku 1868 absolvoval kňazskú skúšku, rok bol pomocným duchovným v Pesti, a na jeseň 1869 sa vydal do Holandska, kde na Utrechtskej univerzite študoval filozofiu a teológiu. Precestoval Holandsko, časť Anglicka, stredné a severné Nemecko. Po návrate domov do Komárna sa istý čas venoval súkromnej výchove, následne sa zapísal na právnu akadémiu v Pápe a v roku 1873 zložil štátnu skúšku z práva a štátnej vedy. V rodnom meste sa v roku 1875 stal podnotárom, v roku 1876 hlavným notárom, v roku 1884 radcom, a v roku 1907 sa stal radným a námestníkom primátora. Ako význačný rétor bol často poverený rečnením počas slávnostných podujatí. Z jeho rečí sú významnejšie tie, ktoré odzneli pri honvédskom pamätníku v Ácsi počas 25. jubilea hlavného správcu Kálmána Tisza, pri uvedení do úradu hlavného župana Rudnaya a Sárkôzyho, na milenámej oslave a na oslave odhalenia sochy Györgya Klapku. Horlivo sa zapájal aj do života mestských spoločenských organizácií. V roku 1914 odišiel do dôchodku. Pri založení Komárňanských listov (1880) sa stal hlavným spolupracovníkom, od 5. apríla 1884 až do 25. decembra 1885 pod pseudonymom Hídvégi redigoval noviny a počas absencie hlavného redaktora ho často nahradil.
V prednáške sa prezentuje jeho obsažná životná dráha.

Tóth Gábor, Komáromi mérföldkövek az avarság kutatásában

A Duna menti alföld területéről az avar korból több régészeti lelőhely ismert. Ezek humán csontanyagának egy része antropológiai szempontok alapján is feldolgozásra került. Ha visszapillantunk a korszak (7-9. század) kutatására, komáromi kötődéssel, jelentős eredmények - mérföldkövek sorakoznak. A kezdeti régészeti eredmények után immár az embertani vizsgálatok elemzései is színesítik-, teszik teljesebbé a képet. A legújabb, folyamatban lévő feldolgozások várhatóan jelentős mérföldkőként fognak jelentkezni a kutatások történetében. A vizsgálatok a Duna Menti Múzeum, a Pro museum PT és az ELTE SEK Biológiai Tanszékének együttműködésében valósulnak meg.
Komárňanské míľniky vo výskume Avarov
Z územia Podunajskej nížiny je známych viac lokalít z obdobia Avarského kaganátu. Časť humánneho osteologického materiálu sa už aj spracovalo podľa antropologických kritérií. Hľadiac na výskum obdobia 7.-9. storočia sa javia významné výsledky - míľniky so vzťahom ku Komárnu. Po začiatkoch archeologických výsledkov aj antropologické analýzy obohacujú a dotvárajú obraz doby. Očakávame, že prebiehajúce spracovania budú významnými míľnikmi v histórii bádania. Výskum sa uskutoční v spolupráci Podunajského múzea v Komárne, OZ Pro museum a ELTE SEK Katedry biológie.

Bagi Zoltán, Komárom 1594. évi ostroma a Fuggerzeitungban

Philipp Eduard Fugger (1546-1618) és Octavius Secundus Fugger (1549-1600) már a 16. században olyan információkat gyűjtöttek és rendszereztek, amelyeket királyi udvarokból, a nagy kereskedő városokból, hadszínterek katonai táboraiból és a nagyvilágból küldtek számukra Augsburgba alkalmazottaik, képviselőik (faktorok), hivatásos hírírók, barátaik, rokonaik és ismerőseik. Ezekből egy 1568 és 1605 közötti időszakot felölelő 27 kötet állt össze, amelyek összesen mintegy 20 000 lapon 16 200 közlést, jelentés és levelet foglalnak magukba. Az egybekötött anyagot Albert Fugger gróf (1624-1692) adott el a császári Hofbibliotheknak és 1656 nyarán a Lech folyón és a Dunán hajóztatták el ezeket egyéb könyvritkaságokkal egyetemben Bécsbe. A Fuggerzeitungok ma az egyik legfontosabb, megkerülhetetlen forrásai közé tartoznak a 16. századi Magyar Királyság történetének. Előadásomban azt szeretném bemutatni, milyen híradások érkeztek Augsburgba Komárom 1594. évi ostromáról.
Obliehanie Komárna v roku 1594 vo Fuggerzeitungu
Philipp Eduard Fugger (1546-1618) a Octavius Secundus Fugger (1549-1600) už v 16. storočí zbierali a triedili také informácie, ktoré im posielali do Augsburgu ich zamestnanci, zástupcovia (faktory), profesionálni pisári správ, priatelia, príbuzní a známi z kráľovských dvorov, z veľkých obchodných miest, vojenských táborov bitevných polí a z celého sveta. Tieto správy z obdobia 1568 až 1605 sa nachádzajú v 27 zväzkoch, a predstavujú na 20 tisíc stranách 16 200 komunikácií, správ a korešpondencií. Zviazaný materiál predal cisárskemu Hofbibliothek gróf Albert Fugger (1624¬1692) a v lete 1656 ich previezli na riekach Lech a Dunaj spolu s ďalšími vzácnymi knihami do Viedne. Fuggerzeitungy sú dnes jedny z najdôležitejších a nenahraditeľných prameňov pre históriu Uhorského kráľovstva v 16. storočí. Prednáška sa venuje tomu, aké správy prichádzali do Augsburgu o obliehaní Komárna v roku 1594.

Varga Sándor, Bevezetés Komárom postatörténetébe

A posta által nyújtott szolgáltatások fontos szerepet játszanak az egyes országok, vagy nagyobb régiók, sőt egész bolygónk gazdasági és társadalmi életében. A posta is, mint minden más a Földön, történelmi fejlődésen ment keresztül. Korszakonként változtak a módszerei és eszközei. Úgy is mondhatnánk, hogy az ősközösségi társadalmak füstjeiéitől kezdve, mára eljutottunk a műholdas kommunikáció korszakába.
A posta legalapvetőbb lényege azonban minden korban ugyanaz, hírek és információk közvetítése az emberiség egyedei, illetve csoportjai között. Ezt a tevékenységet nem mindig nevezték postának. A „posta” fogalmat, csak a 15. század végétől használja az emberiség, amikor az észak-olasz városállamok vidékéről kiindulva, a német-római császárok közigazgatási és uralkodási szükségleteinek kielégítésére, rövid idő alatt kialakult Európában a szervezett postaszolgálat. Ezt Bergamo környéki vállalkozó szellemű családok végezték. Közülük is kiemelkedett a Taxis család, amely a hírközvetítésböl az évszázadok során mesésen meggazdagodott. Az egyes postavonalakat, egymástól egy-két mérföld távolságra létrehozott, fizetett alkalmazottakkal működő lóváltó postaállomások sora képezte.A legjelentősebb az Innsbruck- Frankfurt - Brüsszel vonal volt 1490- ben.
Magyarországon pár évtizeddel később, ugyanilyen elvek alapján a Habsburg uralkodó I. Ferdinánd megbízásából 1528-ban létrejött a Bécs és Buda közötti összeköttetés, Komárom érintésével, amelyet szintén a Taxis család egyik tagja hozott létre és működtetett. Ettől az időtől kezdve, kisebb-nagyobb hézagokkal, dokumentálható a szervezett postaszolgálat jelenléte Komáromban.
A posta fejlődése a 18. század közepén új szolgáltatással bővült. Létrejöttek a rendszeres kocsiposta járatok. Magyarországon 1750-től működött a Bécs-Buda járat, amelynek Komáromban is volt állomása. Ezzel megindult a közösségi személyszállítás, valamint a privát és kereskedelmi jellegű csomagforgalom.
A posta fejlődésének következő fontos szakasza a 19. század második felében vette kezdetét, az elektromos távíró és telefon bevezetésével.

Úvod do histórie pošty v Komárne

Služby poskytované inštitúciou pošty zohrávajú dôležitú úlohu v živote jednotlivých krajín, alebo väčších regiónov, ba dokonca aj v celom hospodárskom a spoločenskom živote našej Zeme. Služby pôšt, ako všetko na Zemi, tiež prešli historickým vývojom. V každom období sa menili ich metódy a prostriedky. Môžeme teda povedať, že od dymových signálov pravekých spoločností, sme sa dostali do éry telekomunikačných družíc.
Základným poslaním pošty je však v každej dobe podobné, sprostredkovanie správ a informácií medzi jednotlivcami alebo skupinami ľudí. Túto činnosť nenazývali vždy poštou. Výraz „pošta“ používa ľudstvo až od konca 15. storočia, kedy z okolia severotalianskych mestských štátov vyšli šikovní podnikavci, ktorí na uspokojenie riadiacich a kontrolných potrieb rímsko-nemeckých ríšskych cisárov, za krátky čas vytvorili sieť organizovanej pošty v západnej Európe. Boli to rodiny z okolia Bergama už so skúsenosťami kuriérskej služby. Na prvom mieste musíme spomenúť rodinu Taxis, ktorá za dve storočia z príjmov prevádzky pošty, báječne zbohatol. Na jednotlivých poštových kurzoch (linkách) vytvorili rad poštových staníc, s možnosťou výmeny koní. Boli od seba vzdialené 1-2 poštové míle. Službu tu vykonával poštmajster a jeho zamestnanci. Prvou a najvýznamnejšou poštovou linkou bola linka Innsbruck-Frankurt-Bruxelles.
V Uhorsku o pár desaťročí neskôr, v roku 1528 na základe totožných kritérií vzniklo spojenie medzi Viedňou a Budínom, z poverenia Ferdinanda I. Habsburského. Komunikácia sa týkala aj Komárna, ktorú založil a sprevádzkoval tiež jeden člen rodu Taxis. Od tejto doby môžeme, zo začiatku síce nie plynulé, dokumentovať prítomnosť poštovej služby v Komárne.
Vývoj pošty sa v 18. storočí rozšíril o novú službu. Vznikli pravidelné poštové kočiarové spoje. V Uhorsku fungovala od roku 1750 linka medzi Viedňou a Budínom, ktorá mala stanicu aj v Komárne. Tým sa začala osobná doprava, a privátna a obchodná balíková služba.
Ďalšia dôležitá etapa vývoja pošty sa začala v druhej polovici 19. storočia so zavedením elektrického telegrafu a telefónu.

Lengyel Ákos, Emberek a jelvények mögött - adalékok a komáromi városi bandérium történetéhez

Az előadás egy kutatás részeredményét közli, amely a komáromi bandériumi tisztségek viselőinek személyes történetébe nyújt bepillantást. Annak ellenére, hogy szervezetileg alig maradtak fenn források a komáromi bandérium 19. és 20. századi működéséről, a tisztségek viselőiről azért megtalálhatóak bizonyos információk. Természetesen néhány mondatban be szeretném mutatni a városi díszbandérium, mint szervezet működését és feladatát, ami a 19. és a 20. század első felét öleli át. Bizonyos eseményeken a média és egyéb levéltári források alapján azonosíthatóak a kapitányok, zászlóvivők, alabárdosok, buzogányosok és kürtösök nevei, illetve a felvonulások sorrendje. A genealógia és egyéb kutatások segítségével bepillanthatunk ezen tisztségviselők életébe, amely megkönnyítheti a komáromi szekeresgazda társadalmi réteg megértését. Továbbá ebben az előadásban szeretném bemutatni egy értékmegőrző projekt/kutatás eredményeit, amelyben a bandérium tisztségviselőinek fizikai emlékét próbáltam felkutatni, illetve azok állapotát felmérni és javítani.
 
Ľudia za vyznamenaniami - dodatky k histórii komárňanského mestského bandéria

Prednáška sa venuje čiastkovým výsledkom výskumu, ktorý umožní nazretie do osobnej histórie držiteľov hodností komárňanského bandéria. Napriek tomu, že o fungovaní komárňanského bandéria v 19. a 20. storočí sa skoro vôbec nezachovali inštitucionálne pramene, o držiteľoch hodností sa nájde zopár informácií. Samozrejme zopár vetami chcem uviesť organizáciu mestského ozdobného bandéria, jeho fungovanie a cieľ v 19. a v prvej polovici 20. storočia. Mená kapitánov, zástavníkov, nosičov halapartne a budzogáňov, trubačov sa dajú identifikovať na niektorých podujatiach podľa médií a ďalších archívnych prameňov, resp. aj ich poradie v sprievodoch. Pomocou genealógie a ďalších výskumov môžeme nahliadnuť do života hodnostárov, čo nám uľahčí porozumenie spoločenskej vrstvy komárňanských vozotajcov. V tejto prednáške by som rád prezentoval výsledky výskumu (projektu) s cieľom zachovania hodnôt, v čom som sa snažil vypátrať fyzickú pamiatku hodnostárov bandéria, ako aj zdokumentovať stav pamiatok, prípadne ich opraviť.

Szakálos Eva, A százdi Szent Miklós templom falképei a legújabb kutatások tükrében

Százd település Szent Miklós tiszteletére felszentelt templomának belső terét a XIV. században kiemelkedő kvalitású falképekkel díszítették. A freskók és a belső tér teljes feltárása és restaurálása 2023-ban fejeződött be. Bár a freskók első restaurálása a 2000-es években zajlott, a legújabb kutatás által új falrészletek s ezzel együtt új falképek kerültek napvilágra. Ezek a részek nagyban hozzájárultak a templommal kapcsolatos történeti ismereteink bővítéséhez és a falképek provenienciájához kapcsolódó újabb kutatások megkezdéséhez. A legújabb felfedezéseket, legfrissebb kutatási eredményeket és az ehhez kapcsolódó kiadványt szeretném bemutatni a konferencián tartandó előadás keretén belül.
Nástenné maľby v kostole sv. Mikuláša v Sazdiciach v zrkadle najnovších výskumov
V 14. storočí bol interiér kostola svätého Mikuláša v obci Sazdice vyzdobený maľbami vynikajúcej kvality. Kompletný výskum a reštaurovanie fresiek a interiéru bolo dokončené v roku 2023. Hoci prvé reštaurovanie fresiek sa uskutočnilo v rokoch 2000, najnovší výskum odhalil nové časti stien a s nimi aj nové nástenné maľby. Tieto nové časti výrazne prispeli k doplneniu našich historických poznatkov o kostole a k začatiu ďalšieho výskumu proveniencie nástenných malieb. Najnovšie objavy, najčerstvejšie výsledky výskumu a s nimi súvisiacu publikáciu by som rada predstavila v rámci prezentácie na konferencii.

Bohuš Sasko, Architekt a staviteľ Eduard Bothe

V Topoľčanoch počas l.ČSR pôsobilo viacero stavebníkov a architektov. Medzi najvýznamnejších, ktorý sa narodil v meste Topoľčany, patrí určite svetoznámy Eugen Rosenberg. Možno menej známy vo svetovom meradle je architekt Eduard Bothe. Narodil sa v roku 1883 v Čechách, študoval na štátnej obchodnej škole v Brne, stavebné skúšky zložil v roku 1914 v Terste. Počas vojny narukoval do poľského mesta Sadomierz, keďže jeho útvar mal na starosti stavbu mostov, priame boje sa mu vyhli. Do Topoľčian prišiel až v roku 1923. S manželkou Oľgou mali 3 deti, z nich ale iba 1 sa dožilo dospelosti. Jeho život bol poznamenaný pracovnými úspechmi, avšak aj mnohými rodinnými tragédiami. Sám predčasne zomrel ako 50-ročný. V meste a okolí svojou prácou zanechal významnú stopu. Azda jeho najznámejšia budova, ktorú dal postaviť, je tzv. Botheho vila, dnes je v budove umiestnená knižnica.

Eduard Bothe építész

Nagytapolcsányban az első Csehszlovák Köztársaság idején több építőmester és építész működött. A legjelentősebbek közé, aki Nagytapolcsány városában született, egyértelműen Rosenberg Jenő tartozik. Világviszonylatban talán kevésbé ismert Bothe Eduárd építész. 1883-ban Csehországban született, a Brünni Állami Kereskedelmi Iskolában tanult, majd Triesztben tette le az építész vizsgáit 1914-ben. Az első világháborúban a lengyelországi Sandomierz városában vonult be. Mivel egysége hidak építésével foglalkozott a közvetlen harcok elkerülték. 1923-ban érkezett Nagytapolcsányba. Feleségével Olgával 3 gyermekük volt, de csak egyikük érte meg a felnőttkort. Életében sok munkahelyi sikere volt, de számos családi tragédia is érte. O maga is korán, 50 évesen hunyt el. A városban és környékén munkásságával jelentős nyomot hagyott. Talán a legismertebb épület, melyet építtetett az ún. Bothe villa, ma a városi könyvtár épülete.

Marián Babirát, Dejiny bratislavských gymnázií v rokoch 1939-1945

Po vyhlásení autonómie Slovenska v októbri 1938 bolo ustanovené medzi inými ministerstvami aj Ministerstvo školstva a národnej osvety, medzi ktorého kompetencie patrila aj stredné školy a gymnáziá, ich zriaďovanie či menovania profesorov.
Najviac škôl vo vtedajšej Slovenskej republike sa nachádzalo v hlavnom meste Slovenska - v Bratislave, kde pôsobila aj jediná slovenská univerzita - Univerzita Komenského, v období rokov 1939 - 1945 pôsobiaca pod názvom Slovenská univerzita. Školy počas trvania Slovenskej republiky boli aj v správe cirkvi a reholí. V Bratislave v období Slovenskej republiky pôsobilo okrem mnohých stredných a odborných škôl aj niekoľko gymnázií. Dlhoročné dejiny malo za sebou
1.    slovenské (československé) štátne reálne gymnázium. Z neho sa od 1. januára 1936 oddelilo
2.    československé reálne gymnázium a od 1. septembra 1937 bolo následne založené ďalšie,
3.    československé štátne reálne gymnázium. Neskôr bolo založené v poradí 4. slovenské reálne gymnázium a mozaiku bratislavských gymnázií doplnilo aj jezuitské gymnázium.
V našom príspevku sa venujeme krátkym pohľadom na dejiny jednotlivých gymnázií všímajúc si ich prínos pre pedagogičke dejiny Slovenska všímajúc si zároveň významnejších profesorov a absolventov a budovy jednotlivých gymnázií.

A pozsonyi gimnáziumok története 1939-1945 között

Szlovákia autonómiájának 1938 októberi kikiáltását követően létrehozták többek között az Oktatási és Nemzeti Közművelődési Minisztériumot, melynek hatáskörébe tartozott a középiskolák és gimnáziumok alapítása, valamint az oktatók kinevezése.
A korabeli Szlovák Köztársaságban a legtöbb iskola Szlovákia fővárosában - Pozsonyban - volt. Ott székelt az egyetlen szlovákiai egyetem - a Comenius Egyetem, amely 1939-1945 között Szlovák Egyetem néven működött. A Szlovák Köztársaság idején voltak iskolák, melyek az egyház és egyházi rendek igazgatása alatt álltak. Pozsonyban a Szlovák Köztársaság idején több közép- és szakiskola mellett néhány gimnázium is működött. Az 1. Szlovák (Csehszlovák) Állami Reálgimnázium hosszú múltra tekintett vissza. Ebből vált ki 1936. január 1-jén a 2. Csehszlovák Reálgimnázium, majd ezt követően 1937. szeptember 1-jén létrehozták a 3. Csehszlovák Reálgimnáziumot. Később megalakult a sorrendben 4. Szlovák reálgimnázium, majd a jezsuita gimnázium egészítette ki a pozsonyi gimnáziumok mozaikját.
írásunkban röviden áttekintjük az egyes gimnáziumok történetét, kitérve hozzájárulásukra Szlovákia pedagógiatörténetéhez, illetve kitekintve egyúttal a jelentősebb oktatókra és végzősökre, valamint az egyes gimnáziumok épületeire is.

Jurányi László, Amisérdi plébánia szervezete a 18. században.

A 17. században Misérd / Mischdorf községben (szlovákul Nové Košariská, Dunajská Lužná része) zömmel németajkú lakosság élt, akik a népnyelven tartott szertartásoknak is köszönhetően hamar elfogadták a reformeszméket. Az 1660-1662 évek közötti római katolikus plébánia helyreállítása és az ellenreformációs törekvések nagy ellenszenvet váltottak ki a helyi lakosság részéről. Az esztergomi érsekek megpróbálták németajkú papokkal ellátni a plébániát, ennek ellenére a falu lakosságának többsége a 20. században is evangélikus maradt. Az előadás témája betekintést nyújt a misérdi plébánia közigazgatásának alakulásába és lelkészeinek archontológiájába a 18. században.
Farská správa farnosti Mišérd (Dunajská Lužná - Nové Košariská) v 18. storočí.
V obci Mišérd / Mischdorf (dnes Dunajská Lužná, časť Nové Košariská) žilo v 17. storočí prevažne nemecké obyvateľstvo, ktoré príchodom reformácie prirodzene inklinovali k novému učeniu aj vďaka tomu, že bohoslužby prebiehali v reči ľudu. Protireformačné snahy a obnovenie rímskokatolíckej farnosti v rokoch 1660-1662 prebiehali veľmi ťažko a vyvolali odpor miestneho obyvateľstva. Ostrihomskí arcibiskupi sa snažili obsadzovať faru nemeckými kňazmi, napriek tomu väčšina obyvateľstva obce ostali evanjelikmi až do 20. storočia. Príspevok ponúka náhľad do vývinu farskej správy a personálneho obsadenia farnosti v 18. storočí.

Méry János, Dr. Jankovics Marcell (1874-1949) pályakezdése

Dr. Jankovics Marcell, vagy ahogy Alapy Gyula nevezte, a Literary Gentleman, idén november 3-án lenne 150 éves, ráadásul ebben az évben, november 12-én lesz halálának 75. évfordulója is.
A pozsonyi ügyvéd, író, költő, újságíró, irodalomszervező, politikus, alpinista a Somogy megyei Nemesvid-Gárdospusztán született, majd gyenge fizikuma, s tüdőbetegsége miatt tizenévesen a hegyek közelsége miatt Pozsonyba költözött nagyapjához, Meszlényi Jenőhöz, aki Kossuth Lajos sógora volt. Az ifjú Marcell már gyermekkora óra naplókat, útleírásokat, verseket írt, de mivel ügyvédként, később két cikluson keresztül pedig a 48-as és függetlenségi Kossuth Párt országgyűlési képviselőjeként dolgozott, nem, vagy csak alig volt ideje az írással foglalkozni, vagy ha írt, akkor elsősorban útleírásokat, hegymászásairól, utazásairól szóló írásokat, de az írás ezekben az években csak egyfajta hobbi volt számára. Ennek ellenére több műve is megjelent ebben az időszakban:
Búzavirágok, versek (1894), Versek; Eder I. Ny., Pozsony, 1899, Úttalan utakon (1903), Sasfészkek. Bolyongások a legmagasabb hegyeken; Magyar Turista-Egyesület, Bp., 1906, Az Alpesek (1911), Kis barátom könyve, elbeszélések (1913), Két kis leány könyve, emlékezések (1918).
írói, újságírói pályakezdése viszont csak 1918 utánra tehető, amikor ő már 44 éves volt. Ekkor Pozsony város megbecsült polgáraként Pozsony elcsatolása ellen harcolt, ahogy tudott, majd mikor kiderült, hogy szeretett városa nem lesz a megcsonkított Magyarország része, sok pozsonyi polgártársával ellentétben a koronázó városban maradt, és megtett mindent a közösség, a magyarság és az irodalmi élet újraszervezéséért. Ekkor kezdett novellákat írni, hisz előtte novellát soha sem írt, „mert nem tudok írni, és az én koromban az ötödik évtized közepén az ember nem kezd stílusgyakorlatokat”, vallja meg szerényen a 100 perc című kiadatlan müvében. Az egyik téli estén bekopogott hozzá Kumlik Emil a Pozsonyi Tudományegyetem könyvtárosa, azzal, hogy „még ma este neki ülsz és írsz novellát. A csehszlovák cenzúra minden magyar szépirodalmat kitiltott. Szépirodalom nélkül pedig lehetetlen jó magyarságot megtartani. „Tavasz“ címen lapot adok ki. Abba kell nekem minden két hétben becsületes novella. Verset kapok tucatjával. Testes antológiákat adhatok ki az örök tűznek...” így kezdett el Jankovics Marcell novellaíróként, később újságíróként működni, annak ellenére, hogy Rumliknak azt írta, hogy alkalmatlannak tartja magát, mivel "nem bírná el őszülő fejjel húszévesek kemény bírálatait". S ekkor jött az ötlet, hogy állnéven írjon. így született meg a Csalmay álnév és az első novellák.

Začiatky kariéry Dr. Marcella Jankovicsa (1874-1949)

Dr. Marcell Jankovics, alebo ako ho Alapy ho spomínal, a Literary Gentleman, by mal tento rok 3. novembra 150 rokov. Navyše v tomto roku, 12. novembra bude aj 75. výročie jeho smrti.
Bratislavský právnik, spisovateľ, básnik, novinár, organizátor literatúry, politik, horolezec sa narodil v obci Nemesvid-Gárdospuszta v župe Somogy. Kvôli zlému fyzickému stavu a chorobe pľúc sa ako tinedžer presťahoval k starému otcovi Eugenovi Meszlényi (švagor Ľudovíta Kossutha) do Bratislavy, kvôli blízkosti hôr. Mladý Marcell už od mladosti písal denníky, cestopisy a básne, avšak neskôr ako právnik, a počas dvoch cyklov ako parlamentný poslanec strany 48 a nezávislosti Lajosa Kossutha, nemal alebo mal iba málo času venovať sa písaniu. Ak písal, venoval sa predovšetkým cestopisom, opisu horolezeckých príhod, skúseností z cestovania ale zostalo to pre neho iba ako hobby. Napriek tomu viac diel vyšlo knižne aj v tomto období:
Búzavirágok, versek (1894), Versek; Eder I. Ny., Pozsony, 1899, Úttalan utakon (1903), Sasfészkek. Bolyongások a legmagasabb hegyeken; Magyar Turista-Egyesület, Bp., 1906, Az Alpesek (1911), Kis barátom könyve, elbeszélések (1913), Két kis leány könyve, emlékezések (1918).
Začiatky spisovateľskej a novinárskej kariéry kladú do obdobia po roku 1918, kedy mal už 44 rokov. Vtedy ako ctený obyvateľ mesta Bratislava bojoval proti odčleneniu Bratislavy od Maďarska, ako len vedel. Potom ako sa vyjasnilo, že jeho obľúbené mesto nebude súčasťou Maďarska, oproti osudu mnohých starých bratislavčanov zostal v korunovačnom meste, a spravil všetko preto, aby znovu zorganizoval komunitu maďarských obyvateľov a literárny život mesta. Vtedy začal písať novely, pred tým nie. „Pretože neviem písať a v mojom veku v polovici piateho desaťročia života človek nezačne štýlové skúšky“ - priznáva skromne v nevydanom diele 100 pere (minút). Raz jeden zimný večer zaklopal u neho Emil Kumlik, knihovník Bratislavskej Univerzity s tým, že „ešte dnes večer začneš a napíšeš novelu. Československá cenzúra však vykázala všetku krásnu literatúru. Bez literatúry sa však nedá udržať dobrú menšinu. Vydávam časopis s názvom Tavasz (Jar), tam potrebujem každý druhý týždeň poriadnu novelu. Básní dostávam dostatok, celé antológie môžem vydať večnému žiaru...“ Takto sa stal Marcell Jankovics spisovateľom noviel, neskôr novinárom, napriek tomu, že ako Kumlik písal, považoval sa za neschopného na cieľ, pretože by nevydržal so svojou starou hlavou silnú kritiku mladých dvadsiatnikov. Vtedy prišiel nápad, aby písal pod pseudonymom. Takto vznikli prvé novely pod menom Csalmay.

Mathédesz Lajos, Somorjai világháborús emlékmű

Sok más csallóközi településhez hasonlóan a 20. század 20-as éveiben Somorján is felvetődött egy központi világháborús emlékmű állításának gondolata. Az elképzelés szerint az emlékműnek a Fö téren kellett volna megépülnie. A központi emlékmű felállítására végül nem került sor. E helyett az egyes felekezetek a templomaikban emléktáblát, illetve emlékművet állítottak. Előadásomban a sikertelen szoborállítással és a helyette megvalósult emléktáblákkal foglalkozom.
Pamätník padlým svetových vojen v Šamoríne
Podobne ako v mnohých sídlach Žitného ostrova v 20-tych rokoch 20. storočia sa aj v Šamoríne vynorila myšlienka postavenia centrálneho pamätníka padlým svetovej vojny. Podľa plánov mal byť pamätník vybudovaný na hlavnom námestí. Postavenie centrálneho pamätníka sa nakoniec neuskutočnilo. Namiesto toho jednotlivé konfesie postavili pamätné tabule a pamätníky vo svojich kostoloch. V prednáške sa autor venuje neúspešnému postaveniu pamätníka a namiesto toho uskutočneným pamätným tabuliam.

Balahó Zoltán, A Szent Jobb országjárása Komáromban 1938-ban és 1939-ben. Örömünnep a háború árnyékában

Az 1938-as kettős szent évben került sor a két világháború közötti Magyarország legjelentősebb egyházi- és kultúrpolitikai eseményeire, a budapesti Eucharisztikus Világkongresszusra és a Szent- István emlékévre. Ez utóbbi egyik legnagyobb attrakciója volt a Szent Jobb országjárása. Az utolsó békeév májusában elindult országjárást egy, a MÁV által külön erre a célra gyártott speciális vasúti kocsi elkészítése tette lehetővé. Az aranyvonaton szállított nemzeti ereklye elsősorban az ország főbb egyházi központjait érintette. Ezek egyikén, az észak-dunántúli zarándokkörút során, Győrbe érkezése előtt, 1938. június 19-én jutott el Szent István király ereklyéje először Komáromba, ahol az állomáson tették közszemlére, hatalmas tömeg jelenlétében. A látványos és megható ünnepségnek azonban akkor még csak a Duna jobbpartján fekvő Komárom volt a részese, a balparti városrész figyelmét elekor Csehszlovákia utolsó évének viharos belpolitikai eseményei kötötték le, köztük a hosszú évek kihagyása után megrendezésre kerülő községi képviselőválasztás. Hamarosan azonban jelentős külpolitikai változások következtek be. Az első bécsi döntés során visszatért felvidéki területsávra, 1939. április 30-án, — vagyis pont 85 évvel ezelőtt —, már a történelmi Komáromba is ellátogatott a Szent Jobb, méghozzá jelképesen az Erzsébet-hídon keresztül.
A nagy nap ünnepélyessége azonban csupán rövid időre tudta feledtetni az egyre jobban eluralkodó háborús közhangulatot, a magyar politikai elit által egyre nehezebben kivédhető náci Németország gyorsan növekvő fölényét, a napról-napra erősödő antiszemita közbeszédet, vagy a két Komárom újraegyesülésének politikai- és gazdasági bizonytalanságait. Nem véletlen, hogy a főként katolikusnak tartott események állami támogatása mögött nyíltan kifejezésre jutott a náci- és a bolsevik ideológiáknak szánt üzenet: a konzervatív értékek, a kereszténység és a nemzeti függetlenség kihangsúlyozása, valamint a szentistváni országgyarapítás utáni össztársadalmi vágy kifejezése.

Púť pravice sv. Štefana v Komámé v roku 1938 a 1939 - Sviatok v tieni vojny

V dvojito svätom roku 1938 sa uskutočnili najvýznamnejšie cirkevnopolitické a kultúrnopolitické podujatia medzivojnového Maďarska Eucharistický svetový kongres v Budapesti a Svätoštefanský pamätný rok. Najväčšou atrakciou posledne menovaného bola tzv. púť pravice sv. Štefana. Púť začala v máji posledného mierového roka a umožnila postavenie špeciálneho vozňa MÁVu. Národná relikvia v zlatom vlaku navštívila predovšetkým hlavné cirkevné centrá štátu. Na jednom mieste počas púte, na severe Zadunajská pred zavítaním do Győru dorazila relikvia prvý krát 19. júna 1938 do Komáromu, kde na stanici vystavili pre verejnosť za prítomnosti veľkého davu. Tejto veľkolepej a dojemnej slávnosti sa zúčastnilo vtedy iba pravobrežné mesto Komárom, pozornosť ľavobrežného Komárna vtedy zamestnali búrlivé vnútropolitické udalosti posledného roka Československa, medzi tým aj mestské voľby, ktoré sa konali po mnohých rokoch. Čoskoro sa však stali významné medzinárodné zmeny. Po prvej viedenskej arbitráži sa vrátilo severné územie Maďarsku a 30. apríla 1939 - presne pred 85 rokmi - navštívila pravica sv. Štefana aj historické Komárno, a to symbolicky cez Alžbetin most.

Slávnostný deň však iba na krátky čas vedel zahaliť všeobecnú vojenskú morálku, maďarská politická elita sa čoraz menej vedela ubrániť rýchlo sa zvyšujúcej prevahe nacionálnesocialistického Nemecka, zo dňa na deň silnejúci antisemitizmus verejnej mienky, alebo politickú či hospodársku neistotu zo znovuzjednotenia Komárna a Komáromu. Nie je náhodné, že za štátnou podporou podujatí venovaných hlavne katolíkom sa otvorene vyjadrila správa nacistickej a boľševickej ideológie s upozornením na konzervatívne hodnoty, na kresťanstvo a národnú nezávislosť, resp. vyjadrenie celospoločenského priania po reštauráciu svätoštefanského štátu.

Kulcsár Sz. Zsuzsanna, A Komáromi (Magy. Kir.) Áll. Polg. Leányiskola megalakulása és tantestületének személyi adatbázisa (1892-1944)

Előadásom központi témája két komáromi leánynevelő iskola megalakulásának története, valamint ez iskolák tanári testületé néhány tagjának, sorsának bemutatása. Célom, hogy némi kiegészítővel szolgáljak a komáromi helytörténeti irodalom azon hiányos részéhez, amely ugyan egyházi iskolák történetére figyelmet fordított, ám a nem felekezeti iskolák iránt kevésbé mutatott kellő érdeklődést.
Kutatásom célcsoportja az említett intézmény tanárai lettek volna, akiket azonban már nem tudtam megszólítani. A régen elhunyt tanári testület (az iskola 50 éve alatt mintegy 50-60 tanár és hitoktató), nemkülönben az általuk kinevelt polgárista lányok nincsenek már életben. Ezért a források alapján, valamint egy-egy leszármazottal készített beszélgetés alapján igyekeztem a lehető legpontosabban feltérképezni a tanári pályákat, esetleg némi családi kötődéseiket, a háborúk, az impériumváltások következtében átélt éveiket, miközben nem térhettem ki a 19. sz. Komáromot érintő nőnevelési problematika elől sem. Ennek eredményeképpen ezúttal a Komáromi (Magy. Kir.), Áll. Leánypolgári Iskola és annak előzménye, a komáromi Nőipariskola megalakulásához vezető göröngyös utat vázolom fel, az iskolák több évtizedes működését csak néhány mondatban említem.
Forrásaim voltak az említett iskolák értesítői, valamint a helyi sajtóban — főleg a Komáromi Lapokban, Komáromi Újságban, — és a magyarországi korabeli sajtóban fellelhető cikkek, minisztériumok hivatalos közlönyei. Illusztrációként bemutatok családi archívumokból származó füzeteket, tankönyveket, tanulmányi értesítőket is.

Levéltári forrásaim között találhatók a városi közgyűlési jegyzőkönyvek, iktatókönyvek, tanári jelentések, összefoglalók, iskolai katalógusok, tanfelügyelői kimutatások, iskolaigazgatói évi jelentések, a „tanfolyamok” értesítői, bizonyítványai stb.
A Leánypolgári tanári testületének arcképcsarnokában ezúttal csupán az igazgatók bemutatására, sorsuk rövid felvázolására szorítkozom - mintegy prezentáció keretén belül.

Založenie štátnej meštianskej dievčenskej školy v Komárne a databáza osôb učiteľského zboru
(1892-1944)

Hlavná téma prednášky je história založenia dvoch komárňanských dievčenských škôl a prezentácia niekoľkých osôb z učiteľského zboru a ich osudu. Cieľom je doplnenie komárňanskej miestnej historiografie, ktorá síce venovala pozornosť cirkevno školským dejinám, ale história štátnych meštianskych škôl zostala nedostatočne spracovaná.

Cieľovou skupinou výskumu by mali byť učitelia spomínaných inštitúcií, ktorých som však už nemala možnosť osloviť. Ani dávno zosnulý učiteľský zbor (počas 50 rokov existovania približne 50-60 učiteľov a katechétov), ani ich meštianske študentky nežijú. Preto na základe prameňov, a informácii potomkov sa autorka snažila čo najspoľahlivejšie zmapovať učiteľské kariéry, resp. rodinné zväzky, prežité prevraty, a nemohla sa vyhnúť ani problematike výchovy žien v 19. storočí týkajúcej sa Komárna. Preto najprv načrtne hrboľatú cestu vedúcu k založeniu predlohy komárňanskej Dievčenskej priemyselnej školy, a neskôr komárňanskej (Maď. kráľ.) Štátnej dievčenskej meštianskej školy. Niekoľko desaťročí trvajúce fungovanie škôl spomenie iba okrajovo.
Použité pramene boli školské ročenky a články v miestnej tlači - predovšetkým v Komáromi Lapok (Komárňanské listy) a v Komáromi Újság (Komárňanské noviny) - a v dobovej maďarskej tlači, úradne vestníky ministerstiev. Na ilustráciu ukáže aj zošity, učebnice aj školské knihy z rodinných pozostalostí.
Archívne pramene boli mestské kongregačné zápisnice, registračné knihy, učiteľské hlásenia, súhrny, školské katalógy, výkazy školských inšpektorov, ročné správy školských riaditeľov, ročníky a vysvedčenia kurzov.
Z portrétnej galérie učiteľského zboru dievčenskej meštianskej školy zostane pri prezentovaní obrazov, a krátkeho náčrtu osudov riaditeľov.

Darnai Zsolt, Veneny Lajos növénynemesítő eredményei

Az előadó célja a mára méltatlanul elfeledett növénynemesítő 1945-ig elért eredményeinek megismertetése. Egészen mostanáig nem vizsgálták a Veneny-féle nemesítés hatásait a csehszlovák és a magyar gabonatermesztésre. Az esztergomi Primáši Levéltárban és a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Győri Levéltárában található adatok, illetve a korabeli szaksajtóból gyűjtött információk segítségével bemutatható az agrárszakember sokrétű tevékenysége. A Központi Gazdasági Hivatal (Esztergom) és az Országos M. Kir. Növénytermelési Kísérleti Állomás (Magyaróvár) irataiból megtudhatjuk, hogy üzemeiben milyen gabonafélék és egyéb más növények nemesítésére vállalkozott.
Az előadásnak köszönhetőn a magyar és a csehszlovák agrártörténet azon időszakába nyerhetünk bepillantást, amikor Veneny nemesítési eredményei mindkét ország mezőgazdaságára egyaránt pozitív hatással voltak. A Csehszlovákiában eredetinek elfogadott fajták egy része Magyarországon állami növényfajta elismerésben részesült.
A 20. század egyik jelentős nemesítöje, Veneny Lajos (1888-1975) a kassai gazdasági akadémián szerzett oklevelet (1910). A katonai szolgálat teljesítését (1910-1911) követően gazdasági gyakorlatra jelentkezett. Magyaróváron (Mosonmagyaróvár része) az Országos M. Kir. Növénynemesítő Intézetben asszisztensként alkalmazták. Az első világháborúban tartalékos hadnagyként vett részt (1914-1916), de sebesülését követően orosz hadifogságba került. A Szibériában eltöltött évek (1916-1920) alatt növénynemesítési tanulmányokat folytatott. Az orosz nyelv elsajátítása után a tomszki egyetemi könyvtárat és a mezőgazdasági kutatóintézetet látogatta, majd az omszki Nyugat-szibériai Növénynemesítö Intézetbe vették fel (1919-1920). A hadifogságból csak 1920 őszén térhetett vissza a Csehszlovák Köztársaságba. Az orosz földről hozott búzamagvakkal indította el növénynemesítői munkáját.

Výsledky Ľudovíta Venenyho, šľachtiteľa rastlín

Cieľom prednášajúceho je predstaviť výsledky dnes nezaslúžene zabudnutého šľachtiteľa rastlín, ktoré dosiahol do roku 1945. Vplyv Venenyho šľachtení na československú a maďarskú produkciu obilnín nebol doteraz skúmaný. Pomocou údajov z archívu Primaciálneho archívu v Esztergomé a Győrskeho archívu Maďarského národného archívu Győr-Moson-Sopronskej župy, ako aj z informácií získaných z dobovej odbornej tlače môžeme priblížiť mnohostrannú činnosť poľnohospodárskeho odborníka. Zo spisov Ústredného hospodárskeho úradu (Esztergom) a Štátnej maď. kráľ, experimentálnej stanice na rastlinnú produkciu (Magyaróvár) sa môžeme dozvedieť, že aké druhy obilnín a iné rastliny šľachtil v závodoch.
Prednáška nám umožní nahliadnuť do toho obdobia maďarských a československých poľnohospodárskych dejín, kedy Venenyho šľachtiteľské úspechy pozitívne ovplyvnili poľnohospodárstvo oboch krajín. Niektoré z odrôd uznaných v Československu za pôvodné získali v Maďarsku štatút štátnej odrody rastlín.
Ľudovít Veneny (1888-1975), jeden z významných chovateľov 20. storočia, získal diplom na Košickej hospodárskej akadémii (1910). Po absolvovaní vojenskej služby (1910-1911) sa prihlásil na hospodársku prax. V Magyaróvári (časť Mosonmagyaróvárul ho zamestnali ako asistenta v Štátnom maď. kráľ, ústave šľachtenia rastlín. Zúčastnil sa prvej svetovej vojny ako záložný poručík (1914-1916), avšak po zranení sa dostal do ruského zajatia. Počas rokov na Sibíri (1916-1920) študoval šľachtenie rastlín. Po osvojení si ruského jazyka navštevoval Univerzitnú knižnicu a Poľnohospodársky výskumný ústav v meste Tomsk, a následne ho prijali do Západosibírskeho ústavu šľachtenia rastlín v meste Omsk (1919-1920). Do Československej republiky sa zo zajatia mohol vrátiť až na jeseň 1920. Svoju šľachtiteľskú prácu začal so semenami pšenice prinesenými z Ruska.

L. Juhász Ilona, Térfoglalás emlékjelekkel - Rozsnyói példa

Az első világháborút lezáró trianoni döntést követően a Csehszlovákiához csatolt magyarlakta területeken a történelmi személyiségek szobrai és más, a magyar államisághoz kötődő emlékjelek szimbolikus jelentősége nagy mértékben megnövekedett. Más helyekhez hasonlóan Rozsnyón is ekkor kezdődött el a politikai harc a város főterének szimbolikus uralását illetően. Az elmúlt több mint 100 év során a különböző emlékjelek többször is helyet változtattak, két eklatáns példája ennek a Kossuth szobor, valamint Andrássy Franciska grófné szobra, de más objektumok (a háborúban elesett katonák, valamint a kommunista mártírok emléktáblája, Tóth József partizán szobra, felszabadítók szoborcsoportjis "mozgásban" voltak. Az előadás a különböző impérium- és rendszerváltások során történt helycseréket mutatja be, kitérve az 1989-es rendszerbváltást utáni három évtized során a rozsnyói magyarok és szlovákok által felavatott különféle emlékjelekre is.

Vyznačenie priestoru pamätníkmi - Príklad Rožňavy

Po trianonskej zmluve, ktorá ukončila prvú svetovú vojnu na územiach pričlenených Československu, kde žila maďarská komunita, význam sôch historických postáv a ďalších pamätných symbolov viažucich sa maďarskej štátnosti sa vo veľkej miere zvýšil. Podobne ako na iných miestach, aj v Rožňave sa vtedy začal politický boj za symbolické vlastnenie hlavného námestia mesta. Počas predošlých 100 rokov rôzne pamätné symboly boli viackrát premiestnené, dvoma eklatantnými príkladmi sú socha Kossutha a socha grófky Francisky Andrássy, ale aj ďalšie objekty boli premiestňované (pamätné tabule padlých vojakov, komunistických martýrov, socha partizána Jozefa Tótha, súsošie osloboditeľov). Prednáška predstaví zmeny miesta, ktoré sa uskutočnili počas zmien impérií a ideologických prevratov, vrátane odhalení rôznych pamätných symbolov rožňavských Maďarov a Slovákov počas troch desaťročí po nežnej revolúcii v roku 1989.

Winter Péter, Ógyalla zsidó közössége a temető tükrében

Dolgozatomban Ógyalla zsidó közösségének képét szándékszom felvázolni, annyira, amennyire a helyi zsidó temető feltérképezése nyomán nyert forrásokértékü adatok megengedik. Elsősorban a specifikus zsidó közösségi élet jellemzőire összpontosítva szeretnék képet nyerni, ugyanakkor azonban - amilyen mértékben a kinyert források ezt lehetővé teszik - következtetéseket igyekszem levonni a zsidó társadalom integrálódására a többségi társadalomba. Az említett célok elérése végett a területi elhelyezkedés mellett az összes fellelhető sírkő feliratának tartalmi elemzése, továbbá ezek stilisztikai és grafikai-, nyelvi értelmezése mellett igyekszem művészeti szempontokat is figyelembe véve következtetéseket levonni. Végül pedig a következtetéseket, illetve a részadatokat a hozzáférhető anyakönyvekkel összevetve igazolom a kutatási módszer hitelességét és helytörténeti fontosságát.

Židovská komunita Hurbanova v zrkadle ich cintorína

V prednáške sa snažím načrtnúť obraz židovskej komunity Hurbanova, natoľko, nakoľko to pramenné údaje získané zmapovaním miestneho židovského cintorína umožňujú. Chcem získať predovšetkým obraz zameraním sa na typické prvky špecifického židovského spoločenského života, ale zároveň sa pokúsim vyvodiť závery o integrácii židovskej spoločnosti do majoritnej spoločnosti, pokiaľ to získané pramene umožnia. Na dosiahnutie týchto cieľov sa pokúsim vyvodiť závery okrem priestorového rozmiestnenia, aj z obsahovej analýzy nápisov všetkých nájdených náhrobných kameňov a ich štylistickej, grafickej a jazykovej interpretácie s prihliadnutím aj na umelecké hľadisko. Na záver porovnaním záverov, resp. čiastkových údajov s dostupnými matrikami preukážem opodstatnenosť výskumnej metódy a jej význam pre miestnu históriu.

Fritz Beke Éva: Sírfeliratok a komáromi református temetőben

Az előadás címe az is lehetett volna, hogy mi rejtőzik a komáromi református temető félreeső részein. Az Endresz polgári társulás 2015-ben és 2016-ban végzett temető felmérésben én is észt vettem. Igazából ettől az időszaktól kezdtek érdekelni azok a területek, amelyeket néha nehezen lehet megközelíteni - viszont múltunk csodálatos töredékei rejtőznek ott. Az előadásom első részében a komáromi református temető rövid történetét, felosztását ismertetem 1790-től napjainkig. Ezután a teljesség igénye nélkül kiválasztott sírkövek bemutatása következik. A sírfeliratok különböző jellegűek: az egyszerű név, születési és halálozási évszámtól kezdődően családi történeteken át szinte lírai jellegű szövegekkel is találkozunk. Jelen esetben a C2-es jelzésű szektortból választottam ki néhány sírkövet, melyek az egyszerű hajós özvegyének, egy köztiszteletben álló mesterembernek és hitvesének, egy nemesócsai ifjúnak és egy fiatalon elhunyt anyának és 5 lányának őrzik emlékét.

Náhrobné nápisy v komárňanskom reformovanom cintoríne

Názov prednášky by mohol znieť „Čo sa skrýva v odľahlých častiach reformovaného cintorína v Komárne“. V rokoch 2015 a 2016 som sa zúčastnila na prieskume cintorína, ktorý realizovalo občianske združenie Endresz. Skutočne ma práve z tohto obdobia začali zaujímať miesta, ktoré sú niekedy ťažko prístupné - ale kde sa skrývajú nádherné fragmenty našej minulosti. V prvej časti mojej prednášky uvediem stručnú históriu reformovaného cintorína v Komáromé, jeho rozdelenie od roku 1790 až po súčasnosť. Potom, bez nároku na úplnosť, predstavím vybrané náhrobné kamene. Nápisy na náhrobných kameňoch sú rôzneho typu: od jednoduchých mien, dátumov narodenia a úmrtia až po rodinné príbehy a takmer lyrické texty. V sektore C2 som vybrala niekoľko náhrobných nápisov ktoré spomínajú vdovu po jednoduchom lodníkovi, remeselníka a jeho ženu, mladíka zo Zemianskej Olče a mladú matku so svojou 5 ročnou dcérou.