---

- Te magad hogyan tudtad elfogadni ezt a tényt és hogyan tudtad magad túltenni rajta?
- Mivel így születtem, számomra ez mindig is egy természetes állapot volt. Olyan általános iskolába jártam, ahol szintén mozgássérültek tanultak, így mindannyian egyenlőként kezeltük egymást és a tanárok is így álltak hozzánk. Később, amikor „kis burkomból” kikerülve szembesültem a nagyvilággal, akkor kezdtem el érezni, hogy bár én normálisnak tartom az állapotom, a világ közel sem látja annak. Mivel a társadalom folyamatosan éreztette, s a mai napig érezteti velem, hogy – az ő szemükben – „más” vagyok, ezért nekem is nehéz volt ezt elfogadnom. Nem magamat volt nehéz, hanem az emberek hozzáállását. De ma már igyekszem lepergetni magamról ezeket a dolgokat.
- Mi az életcélod és mi a Te krédód?
- Életcélom rengeteg van. A legnagyobbak ezek közül, hogy sikereket érjek el a karrierben és a magánéletben egyaránt. Szeretnék énekelni, cikkeket írni, családot alapítani, sokat utazni és természetesen boldogan élni. Szeretném a maximumot kihozni a lehetőségeimből és az életemből.
Hitvallásom az, hogy tegyünk valami olyat az életünkben, amire idős korunkban szívesen emlékszünk vissza, és amit büszkén hagyhatunk utódainkra. Lehet ez egy dal, egy szép írás, egy fotó fiatal önmagunkról, bármi, ami egy érték és nyomot hagy magunk után.

-Vegyük sorba szépen, Te tagja vagy a Kerekes székes Tánccsapatnak, mutasd be őket, kik ők, és hogyan jöttek létre? Mutasd be a csapatot, milyen eredményeket értetek el?
- Pontosítok, már jó ideje nem vagyok tagja a Roll Dance Kerekesszékes-Kombi Táncegyüttesnek, viszont hosszú évekig az voltam és gyönyörű élményekkel gazdagodtam általuk. A tánccsoport már több, mint 10 éve alakult és máig sikeresen működik. A kombi-tánc lényege, hogy egy kerekesszékes egy járóval táncol. A csoport az évek alatt hatalmas népszerűségre tett szert, évente akár 100 fellépésük is akad és a szervezők visszavárják őket. Külföldi fellépésekre is sort került már például Olaszországban, Szerbiában, Romániában, Szlovákiában, illetve egy több állomásos turné keretein belül is volt lehetőségük bemutatkozni. Több műfajban mozognak: keringő, csárdás, szamba, rumba, cha-cha-cha is szerepel a repertoárjukban. Általában 10-15 főt számlál a tánccsoport.
- Úgy tudom, hogy Te kétszer is indultál a kerekes székes szépségversenyen, mesélj nekünk erről a rendezvényről! Milyen eredményeket értél el? A résztvevő kerekes székes lányokkal tartod-e a kapcsolatot?
- Így van. Indultam az első versenyen is, de akkor nem jutottam el az elődöntőig sem. Emlékszem rá, hogy milyen csalódott voltam, mert már évek óta vártam egy hasonló lehetőségre. Úgy éreztem a második alkalomkor, hogy teszek még egy utolsó próbát, s ha nem sikerül, akkor megbarátkozom a helyzettel. Másodszorra már kevesebb önbizalommal vágtam neki a versenynek és magam is meglepődtem, hogy a legjobb 8 között találtam magam. Azon belül már nem értem el helyezést, de számomra a döntőben lenni már egy győzelemmel ért fel. A lányok gyönyörűek voltak, büszke voltam, hogy közéjük tartozhatok. A verseny által rengeteg kedves, melegszívű emberrel találkoztam, akikkel a mai napig jó kapcsolatot ápolok. Úgy a versenyzőkkel, mint a szervezőkkel.

- Hogyan kerültél kapcsolatba az énekléssel? Nem gondolkoztál el azon, hogy tehetségeddel elindulj egy tehetségkutatón, mint a Megasztár, The Voice esetleg X-factor?
- Gyermekkorom óta énekelek, a család minden tagjában fellelhető a muzikalitás, ez életünk szerves része. Imádunk énekelni, zenélni, táncolni, magam is ebben a harmonikus közegben nőttem fel, innen ered a zene és az éneklés szeretete. Eleinte az iskolai ünnepségeken és különböző karaoke versenyeken énekeltem, majd külföldi énekesek sikerén felbuzdulva én is feltettem videóimat az egyik közösségmegosztó oldalra. Ezt követően riportot készített velem az RTL Klub, Fókusz című műsora, majd megkeresett egy menedzser és megkezdődött a közös munka. Később sajnos az együttműködésünk megszakadt, így azóta önállóan, saját erőből próbálok boldogulni. Magam szervezem a fellépéseimet, készítem az énekes videókat és kezelem a marketinget, amennyire lehetőségeim engedik.
Az általad felsorolt tehetségkutatók mindegyikét megpróbáltam már, de sajnos nem jártam sikerrel. Sokszor elgondolkodtam, hogy én nem vagyok –e elég jó, vagy a kerekesszék egy nagy akadály, esetleg a lámpalázam gátol a továbbjutásban, de ezekre a kérdésekre még nem kaptam választ. Elképzelhető, hogy nem vagyok egy tipikus „média-alapanyag”, vagy egész egyszerűen nem a tehetségkutatók világa az én utam.

- Egyre több fellépésed van, hogyan ismert meg téged a közönség?
- Főként szájhagyomány útján terjed a hírem. Ismerősök ajánlgatnak egymásnak, látják a videóimat és mesélnek rólam. Olyan is előfordult már, hogy az egyik fellépésemen „fedeztek fel”, megláttak, tetszett nekik, amit hallottak és elhívtak máshová szerepelni. Az internet is nagy segítségemre van ebben, hiszen olyan felületet nyújt, amely által sok és sokféle emberhez el tudom juttatni a zeném. 10 évvel ezelőtt még jóval kevesebb eséllyel indultam. Szeretem bátorítani az ismerőseimet, hogyha látnak bennem fantáziát, bátran osszák, terjesszék a hírem, hiszen így tudnak a nekem legjobban segíteni abban, hogy megvalósuljon az álmom. Szerencsés vagyok, mert az utóbbi félévben rengeteg fellépésem volt és remélem, hogy idén is inkább növekszik majd a felkérések száma.
- Minden tehetség akkor tud boldogulni, ha megfelelő szereplési lehetőséget kap a médiában, tévében, rádióban. Téged, mint kerekes székes énekesnőt mennyire fogtak el a médiák?
- A televíziós tehetségkutatókat leszámítva úgy gondolom, hogy nyitottság jellemzi a magyar médiát. Többször megkeresnek különböző riportok készítése céljából, illetve ha van valamilyen fontos esemény, egy mérföldkő (kerekesszékes szépségverseny, integrált divatbemutató, stb.), akkor jönnek és tudósítanak. Bár szerepelni annyira nem szeretek, fontosnak tartom, hogy minél többen lássanak, halljanak rólam, hiszen ez is a kulcsa a sikernek. Hiába énekelek jól, ha senki nem ismer, ezért magam is folyamatosan keresem a lehetőségeket, felületeket ahol megmutathatom magam, és elsősorban nem úgy, mint egy kerekesszékes, hanem mint Lena, az énekesnő.

- Milyen terveid vannak a 2015-ös évre nézve?
- Szeretnék saját dalokat készíteni, még több feldolgozott dalból jó minőségű videót megosztani, fellépésekre járni és nagyon vágyom arra, hogy egy menedzser, vagy kiadó felfedezzen, esetleg egy szponzor támogasson. Hiszem, hogy egy nap eljön majd számomra a nagy áttörés, és minden év elején úgy indulok el, hogy ez idén fog megtörténni. Ha mégsem, nem csüggedem, hanem próbálom a tőlem telhető legtöbbet megtenni azért, hogy ha kis lépésekkel is, de előrébb jussak a karrierem útján.
E mellett a főiskolára és a munkára, valamint a párkapcsolatomra és a barátaimra szeretném helyezni a hangsúlyt 2015-ben.

- Eddig általában csak átvett dalokat énekeltél, nem gondoltad azt, hogy esetleg jó volna már megmutatni magadat saját dalokon keresztül is, ahol megpróbálnád saját életed történetét, történéseit dalokba önteni?
- Amikor még együtt dolgoztunk a menedzseremmel, 5 saját dal született egy tehetséges, görög zeneszerző által. A dalok a mai napig megvannak, de ahhoz, hogy megmutathassam őket a nagyvilágnak, először meg kell vásárolnom őket, melyek ára bőven 100.000 forint felett van per dal. Ez az egyedüli oka annak, hogy feldolgozásokkal és nem saját dalokkal kopogtatok az ajtókon. E mellett én is írok és szerzek dalokat, amiket nagyon szeretnék egyszer a saját lemezemen hallani.

- Általában azt szokták mondani, hogy a sérült emberek nehezebben kommunikálnak és nyílnak meg, így ebből adódóan nehezebben tudnak barátságokat és szerelmet kiépíteni, Te hogyan látod ezt?
- Biztos van benne némi igazság, de szerintem ez egy sztereotípia. Sérült és sérült között, akárcsak a járó emberek között is van különbség, ki nyitottabb, ki zárkózottabb típus. Persze ez attól is függ, hogy milyen körülmények között él az illető, miket élt át, milyen nehézségekkel találkozott élete során. Nem gondolom, hogy egy fogyatékossággal élő zárkózottabb lenne, mint bárki, aki az átlagnál nehezebb körülmények között él. Elsősorban hozzáállás kérdése minden. Rajtunk múlik, hogy hagyjuk, hogy az akadályok súlya ránk telepedjen, vagy pedig megpróbáljuk a körülményeinkből kihozni a legjobbat. Én mindig az utóbbira törekszem!
Remélem sok embernek aki úgy érzi sorsát nejhezzen tudja irányitani példaként szolgál ennek a lánynak a története aki kemény sorsa nem tudott két vállra fektetni optimista maradt és ami meglepő nem felejtett el mosolyogni arca mindig vidám és árad belőle a szerezett ,a bulvárlapokban minden helyet kap csak éppen azokat emberekek maradnak ki akkik nem perc emberek de lehetnének mionden napi hősök akik számtalanszor bizonyitottak.

- Köszönöm a beszélgetést!
- Én is nagyon köszönöm a megkeresést!