- Hogyan jött a fotózás hogyan tudod a modelljeidet elképzelni képzeletben beállítani?
Maga a fotózás az egyetemi évek alatt fogott meg. Első pár alkalommal a család fényképezőgépét vittem el magammal a terepgyakorlatokra, aztán vettem saját felszerelést. Mivel valamennyi látásom még van ezért a modelljeim beállítását instruálást nem képzeletben teszem, hanem a valóságban. Természetesen közelebb kell mennem hozzájuk, mint egy jól látó fotósnak kellene, de igyekszem figyelni azokra a részletekre, amelyek elengedhetetlenek egy jó portré elkészítéséhez. A modern technika és annak fejlődése nagyban hozzájárulás ahhoz, hogy egyre nagyobb sikerrel készítsem el egyre jobb minőségű fotóimat.
 

- A színes fotózás egyik elengedhetetlen keleké háttér a fények te, ha nem latold hogyan tudod ezt érzékelni?
Itt szintén visszautalnék arra, hogy azért valamennyit érzékelek a k9örnyezetemből, annak milyenségéből is. Természetesen a távolban lévő tereptárgyakat már nem látom, csak ha belenagyítok a kész képbe a kijelzőn. Ilyenkor, ha valami olyan van a képen, ami nem oda illik, akkor újra komponálom a képet és elkészítem újra, úgy, hogy az jó legyen. A fények esetében vannak olyan helyeztek, mikor nehezebb vagy épp könnyebb meglátni azt, hogy mikor hova esnek a fénysugarak, vagy épp hol lesz árnyékos az arc. Ezeknek az észrevétele okoz néha nehézséget, azonban ezt megoldom, azzal, hogy ilyenkor közelebb megyek a modellemhez. nyilván a fotózás elején tisztázzuk, hogy azért megyek közel vagy épp azért tart tovább egy-egy fotózás, mert több időre van szükségem a látássérülés miatt. Eddig ebből sose volt gond.

- Meséljél a fotózásokról modellekről volt már ismert modell nálad?
Általában hétköznapi emberek a modelljeim. Egyszer kétszer előfordult, hogy ismertebb modellt, vagy személyt fotóztam, de nem gyakori. Természetesen más olyas valakivel együtt „dolgozni” aki ugyan úgy jártas a szakmában csak a kamera másik oldalán és megint más olyannal, akinek „idegen” az a szituáció, hogy őt fotózzák. Igyekszem, szem előtt tartani azt is, hogy akik hozzám jönnek el pár jó képért mindig jó hangulatban teljen a fotózás és úgy menjenek haza, hogy a szuper képek mellett egy csodálatos élményben is részük volt.
 
 

- Tudják az emberek azt, hogy te nem látod őket?
Helyesen azt mondanám, hogy azt tudják, hogy nem jól látom őket. Pontosabban a részleteket, mint szem szén vagy azt, ha épp az arcukba lóg egy hajszál. Egy vagy talán másfél méter az ahol még felismerem pl: az ismerőseimet is, de azon túl már nem, mivel nem látom azokat a részleteket, amikről betudom azonosítani az adott személyt.

- Most ez hobbi szintű, de gondolom szeretnél profi lenni ismert embereket fotózni kiállítani előbb utóbb a fotóidat?
Jelenleg már nem hobbi a fotózás, hanem másod állás. Idővel szeretném, ha a főállásom is ez lenne. Kiállításom ( egy pici volt már, de nagyobb önálló még nem. Számos projekten gondolódok már rég óta és talán hamarosan a megvalósítási szakasza is elkövetkezik. Szerencsére idén egész sok fotózásnak nézek elébe és lesz jó pár esküvő is, így a saját projektek mindig hátrébb és hátrébb csúsznak a feladatok listáján.

- Küldhettek nyugodtan mobiléket hozzád?
Itt pontosan mire gondolsz ?

- Van olyan, hogy ha valami nem sikerül elsőre addig nem adod fel míg nem tökéletes?
Persze ez minden egyes munkámra vonatkozik. Nagyon elfogult vagyok magammal szemben és maximalista, ezért ha valami nem úgy sikerül, mint ahogy én azt elgondoltam addig csinálom amíg azt nem mondom, hogy oké így már jó. Természetesen ennek van jó oldala is és negatívuma is, mindenesetre ez a tulajdonságom már gyerekorom óta bennem van, talán az integrált oktatásnak köszönhetően.

- Mit üzensz olvasóinknak?
Talán pont ezt amit feljebb kérdeztél, hogy ahhoz, hogy elérjük az egyes céljainkat – amik olykor esélytelennek tűnnek – ahhoz nem elég egyszer megpróbálni és akkor is újra kell próbálni és csinálni kell, ha esélytelenek tűnik. Továbbá, ami talán ennél is fontosabb, hogy tanuljunk saját hibáinkból és ne féljünk azokat a dolgokat megismerni, amelyektől félünk, és amelyek ismeretlenek számunkra.

- Köszönöm az interjút Telek Lajos
Fotók Bertyák Bence fotóalbumából