Flaskay Dániel sorsa már gyermekkorában megpecsételődött, azóta az álmait is sikerült valóra váltania. Zanzibárban vadmentőként dolgozóik a magyar Maugli. Hosszas egyeztetés után Flaskay Dánielt akit Zanzibárban értem el jöjjön hát a magyar Maugli hihetetlen története.

- Budapesten születettél, már gyermekként siklókat és békákat fogtál aztán tizenkét évesen összespóroltál annyi pénzt, hogy vettél egy kígyót – az egyik legveszélyesebb fajtát, egy zöld anakondát, melyről otthon el akartad hitetni, hogy ártalmatlan sikló, amit a patak partján találtál, de az anakonda megharapott, így gyorsan kiderült az igazság. Mi következett ez után?

- Sajnos a történet számomra szomorúan végződött, habár egy ideig engedték a szüleim, hogy megtartsam otthon, végül olyan nagyra nőtt- és igen, meg is harapott- hogy édesapámmal vissza kellett vinnünk a kígyót egy kisállat-kereskedésbe, ahol viszont becserélhettem egy bébipitonra. Persze annak is örültem és nem vette el a lelkesedésem, sőt! Ezen a ponton már számomra és számukra is világos volt, hogy nekem az álmom és a küldetésem állatokkal foglalkozni. Akkoriban még herpetológusnak, vagyis kétéltűekkel és hüllőkkel foglalkozó szakembernek készültem, sokan ódzkodnak ezektől az állatoktól, de engem ez vonzott leginkább.

- Mi vitt arra, hogy 17 évesen Amerikába menjél angolt tanulni, önkénteskédétől a bronxi állatkertben, és elvégez egy állatgondozói képzést, ami után hivatalos szakemberként dolgozhattál New Yorkban.?

- Ahogy említette, nyelvtanulás céljából indultam útnak, valamint leginkább azért, mert mindig is hajtott a kalandvágy és az, hogy felfedezzek egy új kontinenst, egy új környezetet és ezáltal új állatfajokkal is megismerkedhessek. Mindezek mellett akkoriban csak Amerikában volt olyan naprakész zoológus képzés és olyan szaktudásra lehetőség, amit meg akartam szerezni. A bronxi állatkert az Egyesült Államokban az egyik legnagyobb, tudtam, hogy itt egyedülálló tudásra tehetek szert és rengeteg tapasztalatot is gyűjthettem ott már nagyon fiatalon. Úgy mondd itt tettem meg az első lépéseket a karrierem és az álmaim felé. Időközben otthon óriáskígyókat tartottál és tenyésztetted is őket, a kicsiket pedig eladtad, így a kígyótenyésztésből össze tudott spórolni annyi pénzt, hogy nyithattál Amerikában egy saját egzotikus állatkereskedést.

- Egy idegen országban vállalkoztál arra, hogy az álmodhoz még közelebb kerüljél, de a honvágyad mégis haza húzót Magyarországra, ahol tigrisgondozó lettél ezzel fogalmazhatok úgy álom, amely elveszni látszott mégis új világ kapuit nyitotta ki előtted?

- Igen ez így van, 7 év távollét után újra kellett kezdenem az életem egy ismerős, ám mégis új környezetben és helyzetben Magyarországon, de nem csüggedtem sokáig, gőzerővel belevágtam a dolgokba, hiszen biztos voltam benne, hogy itthon is ezt a hivatást kell folytatnom, számomra nem volt más út. A lehetőségek mindig megtalálják az embert, de ha mégsem, nekünk kell utánuk menni! Én is így tettem, egy családias kis helyen, a felsőlajosi Magánzooban helyezkedtem el állatgondozóként, majd később a Debreceni Állatkert dolgozója lettem.
 

– Mit tanultál meg az állatoktól a, tigrisek, oroszlánok, illetve sivatagi rókáktól?

- Állítom, hogy minden állattól tanulhatunk valamit emberként, tiszteletet, alázatot és szorgalmat, csak hogy egy párat említsek. De amikor kistigriseket kellett nevelnem pótapukaként, megtanultam, hogy mit is jelent a kitartás és az önzetlen gondoskodás, hiszen ezek az apró és védtelen állatok teljes mértékben rám voltak utalva. Szerinted a szorgalom a tiszta szívvel és lélekkel az állatokért végzett munkád gyümölcse lehetett az a lehetőség, hogy kiküldtek egy athéni konferenciára, ami egy vadállattréning volt.

- Meséljél kicsit erről a helyről mivel foglalkoztál és elárulod nekem miért döntöttél úgy, hogy amikor ott megüresedett egy hely, te megpályáztad?

- Igen váltig állítom, hogy ha az vezetett engem Athénig és kaptam meg végül azt a lehetőséget. Amikor először kilátogattam, lenyűgözött nem csak az ország, a tenger és az egész éves napsütés, hanem az állatkert szépsége, hatalmas zöld, mediterrán területekkel és rengeteg különleges állattal. Nem sokat gondolkodtam a költözésen és persze ahogy mindig, most is hajtott a vágy, hogy tovább tanulhassak. Kezdetben a szavanna állataival, leginkább zsiráfokkal ás vizilovakkal foglalkoztam, majd később elefántokat és főemlősöket (csimpánzokat és gibbonokat) gondoztam és tréningeztem, ez állt hozzám a legközelebb, csodálatos és intelligens állatok, nagy közel kerültek a szívemhez.

- Téged A Magyar Maugliként ismernek a világhálón, illetve a közösségi oldalakon, csak az Instagramon közel 89 ezer követőd van elárulnád az olvasóknak hogyan lettél te a Hungarian Mowgli vagyis A Magyar Maugli kittől kaptad ezt a nevet?

- Ez a név még Amerikában ragadt rám, itt derült ki, hogy van egyfajta képességem, mégpedig az, hogy gyorsan és nagyon közel tudok kerülni a különböző állatokhoz, úgymond értek a nyelvükön, akárcsak Maugli! Előző életemben biztosan a dzsungelben éltem közöttük. Élt a bronxi állatkertben egy hím oroszlán, aki nagyon vad volt, senkit nem engedett közel magához. Egy nap leültem a kifutója elé és beszélni és közeledni kezdtem hozzá, majd mindenki nagy meglepetésére egyszercsak elkezdett a kerítéshez dörgölőzni, mire a főnököm azt mondta: ,,Dani, te vagy a Magyar Maugli’’. Hát így lettem az.

- Te egy csoda vagy egy olyan ember, aki fantasztikus kapcsolatba van az állatokkal, könnyen tud velük kapcsolatot teremteni. Számodra könnyebb az állatokat megértetni, mint az embereket?

- Köszönöm a kedves szavakat. Igen, ez így igaz. Furcsán hangozhat, de mindig nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok állatok társaságában, akkor vagyok igazán önmagam. Gyakran beszélek hozzájuk, hiszem, hogy értenek engem és én is őket. Elég hozzá a testbeszéd, abból mindent tudni lehet, ha róluk van szó. Sok emberrel ellentétben őszinték, önzetlenek, hűségesek és tiszta lelkűek- hiszen az nekik is ugyanúgy van, talán a legnagyobb. Fantasztikus lehetőséget kaptál a sorstól ma pedig az afrikai Zanzibárban dolgozol egy vadmentő alapítványnál, az állatok jóléti menedzsereként. Szerinted minden embernek meg van írva a saját sorsa a sors könyvében hiszen a te példád is bizonyítja, ha keményen dolgozol, és tényleg mindent megteszel az álmaidért, akkor valósággá válhat és te mindent megtettél az érdekében, hogy oda eljuss, ahol ma tartasz. Én személy szerint teljes mértékben hiszek a sorsban és abban, hogy minden okkal történik és az élet mindig oda sodor minket, ahol a helyünk van és ahol valami különleges vár ránk. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy velem is ez történt, egy trópusi paradicsomban (ahova sokan csak álmodoznak, hogy eljussanak) élem a mindennapjaimat és végezhetem azt, amit igazán szeretek. Abban is hiszek, hogy ha az ember valamit igazán akar, akkor bevonzza. Persze ahogy Ön is mondta, rengeteget dolgoztam azért, hogy itt lehessek. De nem sok ember mondhatja el magáról, hogy a munkája az élete és nem fordítva. Nekem ez nem is igazán munka, sosem tekintek rá akként. Ez a hobbim és a szenvedélyem is egyben.

- Meséljél kicsit az életedről olvastam rólad míg mások kávéval kezdik a napot te vidraúszással indítom a napodat hogyan is van ez?

Igen, a napjaim nem szokványosak. Reggel felkelek és már indulok is egy tál hússal a kis mentett vidrákhoz, ahol etetés közben a medencéjükben együtt játszhatunk, miközben tréningelem őket. Ezután a többi állat etetése és gondozása következik, a délután pedig érkeznek a látogatócsoportok egy különleges vadállat-túrára, amit én vezetek. Elmesélem a történeteiket, hogy hogyan kerültek hozzánk és a vendégeknek lehetőséget nyújtunk, hogy olyan közel kerüljenek hozzájuk, mint még sehol máshol, például megsimogathatnak egy kifejlett gepárdot, vagy akár eltölthetnek pár percet 2 fehéroroszlán kölyök társaságában! „Ha szeretettel bánunk velük, az állatok csodákra képesek”
 
 
- A közösségi hallókon megpróbálsz minél több embert elérni az üzeneteiddel fotóiddal történeteket osztasz meg az emberekkel.  Olvastam egy kijelentésedet, „Aki nem örömmel csinálja, annak szerintem nincs keresnivalója az állatok között. Te hogyan látod az állatok helyzetét néhány év múlva már csak az állatkertekben láthatunk 1-1 állatot, mert az emberek vadász ösztönükkel túl sok mindent elpusztítottak. Bekövetkezhet az, hogy már most sok állatfajt a kipusztulás fenyeget?

- Sajnos ez így van, kár is lenne tagadni. Szomorú és lélekölő ezzel szembesülni, de nem dughatjuk homokba a fejünk. Évről évre fajok tűnnek el végleg és különleges állatok sodródnak a teljes és végleges kihalás szélére, legtöbben fel sem fogják, hogy mekkora a baj. És igen, sajnos a bolygó és az állatvilág legnagyobb élő ellensége az ember…De én hiszek abban, hogy együtt még lehetőségünk van menteni a menthetőt, ezért is fontos ennyire az ezzel kapcsolatos oktatás és figyelemfelhívás, amit én is igyekszem az oldalamon megtenni. Szerencsésnek érzem magam, hogy a közönségem egyre nő és jó látni azt, hogy milyen sok ember szereti az állatokat és tartja fontosnak, hogy megóvjuk őket és állnak mellém az ügyben. Jelenlegi munkahelyem nem egy hagyományos állatkert, hanem küldetése a veszélyeztetett állatok mentése és védelme, ezért igazán otthon érzem magam és kétségtelen, hogy a legjobb helyen vagyok. „De, ha szeretettel bánunk az állatokkal csodákra képesek és átsegítenek minket egy- egy nehéz napon.

- Az állatok mintha megérkezik a sérült gyermekek szeretett és belső kisugárzását és másképpen viszonyulnak hozzájuk mi erről neked a véleményed?

- Persze, az állatoknak sokkal kifinomultabbak az érzékeik, mint az embernek, nézzük csak meg az érzelmi támogató kutyákat például, akik képesek egy közeledő rosszullétet megérezni gazdájuknál, vagy a mentőkutyákat, akik az életüket kockáztatják és bármikor oda is adják az emberért, gondolkodás nélkül. Azért olyan csodálatosak, hiszen olyan dolgokra képesek, amikre mi sosem leszünk, az életük arról szól, hogy adjanak és sosem kérnek cserébe semmit.

- Az elmúlt évek során gondolom rengeteg érdekes történet szereplője voltál, de gondolom voltak halálközeli élményeid is meséljél kicsit hisz gondolom ezek az állatok olykor karmaikkal maradandó karmolásnyitokat is adnak gondozóiknak?

- Valóban volt néhány veszélyes szituáció, csak hogy egyet emeljek ki, egyszer egy közel 300 kilós hím tigris a kapucnimnál fogva végig rángatott és behúzott a szállására, aztán kiderült, hogy csak játszani akart. Ott azért egy kicsit megijedtem, de nem pánikoltam, azt nem szabad. Például most két fehéroroszlán kölyköt nevelek, akik lassan más nem is annyira kölykök, a karmolások, harapások, kisebb sérülések mindennaposok, de ezeket nem is bánom, mindig emlékeztetnek az együtt töltött időre és hát, nekik ez a szeretetnyelvük.

- Maugli értette az állatok nyelvét, de ennek ellenére az emberekkel sokkal nehezebben tudott szót érteni van hasonlóság a magyar Maugli jobban megérti az embereket vagy inkább az állatokkal érzi jobban magát?

- Az utóbbi. Lehet nem hangzik jól, de az emberekkel hadilábon állok, az állatokkal sokkal inkább megértjük egymást, bennük soha nem csalódtam. Ahogy korábban is említettem, ők mindig önzetlenül szeretnek és nekem könnyebb meglátnom a tisztaságot és a jót bennük, mint az emberekben, ezért inkább az ő védelmüket támogatom és erre is tanítok, buzdítok mindenkit.
 
 

- Az ember is társas lény keresi a párját veled pedig nem könnyű a magánélet egyáltalán találtál már olyan lányt, aki megérti azt a te életedben mindig az állatok lesznek az elsők, és csak utána következik Ő és Ő megért téged?

- Velem egy párkapcsolat nagyon nem könnyű, nehéz megtalálnom az egyensúlyt a hivatásom és a magánéletem között, hiszen az állatoknak szentelem az életem és a mindennapjaim nagy részét, ami felemészti a legtöbb időm is, így nehéz másra is koncentrálnom, hiszen még munka után is otthon fejben az állatokkal vagyok. Ez a mellettem levő embernek rosszul esik, ezért vannak konfliktusok és persze egy nő érthető módon biztonságra, figyelemre és közös időre vágyik, de igen, szerencsére jelenleg van, aki a hasonló állatszeretete révén ezt megérti, támogatja, habár ez a mindennapokban mindkettőnknek nehéz, mellettem áll jóban- rosszban és nap mint nap segít engem abban, hogy elérjem az álmaimat. Még Zanzibárra is utánam költözött, hogy mellettem legyen és együtt éljük meg ezt a kalandot.

- Mit üzennél az olvasóinknak 2023 évre hiszen sok gyermek kapott karácsonyra házi állatot mire figyeljenek oda mit tegyenek és mit ne tegyenek a házi állatokkal?

- Na igen, ez egy fontos téma, hiszen minden évben megtörténik, aztán pár hét múlva tele vannak a menhelyek és az út széle kiskutyákkal. Közeledik a Húsvét, nagyon szépen kérek mindenkit, hogy ne kölcsönözzön vagy vásároljon kis nyuszit csak az ünnep miatt, aztán hajítsa kis utána. Mi, állatvédők nem győzzük hangsúlyozni, hogy az állat NEM játék, azzal tele vannak a boltok polcai, inkább onnan kellene válogatni. A kiskutya érző lény és pár nap alatt is képes kötődni és a gazdijában bízni, összetörik a kis lelke, amikor megunják és inkább túladnak rajta, mert túl nagy macera. Nekem is van 2 kutyám és soha, de soha nem tudnék tőlük megválni, családtagok. Kérek, hogy csak az tartson kuytust vagy más háziállatot, aki megérti, hogy az egy életre szóló szerződés! Szeretném megköszöni ezt az interjút. Kívánok számodra sikerekben gazdag 2023 Esztendőt:

Telek Lajos
Fotók Flaskay Dániel Hungarian Mowgli Fotóalbumából

Kedves olvasók úgy gondolom a mai bulvár világban megtalálni egy érdekes embert és történetét maga a kész csoda. Mikor ezt a rovatot készíttetem magam sem hittem, hogy találok olyan hiteles történeteket, amelyeket érdemes meg osztani önökkel. Legközelebb a fekete kontinensre Afrikába hívom önöket majd Barcelonába, Los Angelesbe, Prágába ,Rómába Párizsba minden városban találtam egy nem mindennapi történetet amelyet itt új rovatomba olvashatnak.