Világutazók: Zichó Viktor

- Hogyan sikerült előteremtenni az anyagiakat, megtervezi az útvonalat?

- A felkészülésem folyamatos volt, gyakorlatilag minden nap bringázok vagy mászok. Az útvonal megtervezése kapcsolódik Kittenberger Kálmánhoz, aki afrikakutató volt és vadászként a Természettudományi Múzeumnak gyűjtött példányokat. Ő Mombaszából indult és Moshi mellett a Kilimandzsáró élővilágát kutatta, ennek megfelelően én is az Indiai-óceán partjáról indultam és onnan tekertem fel a Kilimandzsáróra.

- A Kilimandzsáró híresen költséges mászás, ehhez két fő szponzorom segítségével sikerült az anyagiakat megteremteni. Egyedül indultál el vagy voltak társaid?

- Egyedül indultam el, nem is terveztem másokkal. Azt szokták mondani mindenre fel lehet készülni csak az időjárást nem lehet előre kiszámolni.

- Ezt mennyire tudtad figyelemmel kísérni minden nap megnézted az előre jelzéseket?

- Nem igazán foglalkoztam az időjárás jelentéssel ezen az úton, mert valahogy nagyon hosszan stabil, napsütéses idő volt, és a mászásban nem is nagyon volt lehetőség csúsztatásra.

- A dél-komáromi világjáró olyat tette, amilyet még senki más a világon. Kerékpárjával hódította meg a Kilimandzsáró 5895 méteres csúcsát. Elég jó sajtó visszhangot kapod az utad, a közeljövőbben készülő expedícióid megszervezésében gondolom elég nagy pluszt jelenthet. Könnyebb lesz esetleg szponzorokat találni. Te, hogy láttod ezt?

- Ez nem igaz, rengetegen bringáztak már a Kilimandzsáróra. Magyarok közül vagyok talán egyedülálló ebben. A sajtó visszhang szerintem elég gyenge volt, de legalább volt. Szponzorokat sose könnyű találni, de talán hozzátett ez a teljesítmény hogy kicsit nagyobb legyen a reputációm. Nem akármilyen expedícióba vágott bele Zichó Viktor a cél nem volt más, mint a Kilimandzsáró csúcsáig eljutni kerékpárral. A dél-komáromi felfedező útját a Kalifa közösségi oldalán sokan nyomon követhették. A Kalifa legutóbbi bejegyzésében arról ír, hogy Viktornak sikerült a hihetetlen küldetés: Mombasából, az Indiai-óceán partjától indultál el két keréken a Kilimandzsáró felé. Mintegy nyolc nap alatt 350 kilométert és közel 7500 méter szintemelkedést leküzdve értél fel a csúcsra.

- Ezt a teljesítményt nem lehet leírni szavakban most egy kicsit pofátlan leszek az olyan embert aki ilyenre vállalkozik, hogyan nevezik őrült megszállott vagy egyszerűen csak kíváncsi természetnek?

- Talán a megszállott ide a legalkalmasabb szó. Kicsit bolondság is, de szerintem nem őrültség az ilyen.

- Viktor az expedíciódnak szimbolikus célja volt a híres magyar Afrika-kutató, vadász, Kittenberger Kálmán előtti tisztelgés, születésének 140. évfordulója alkalmából. Mesélnél kicsit erről te is Kittenberger Kálmán könyvein nőttél fel és a nagy vadász szelleme kisért utadon?

- Nem sokkal az út előtt olvastam csak Fekete István Kittenbergerről írt könyvét. Nagy tisztelője lettem az ő teljesítményének, elhivatottságának és kutatási eredményének. Úgy gondoltam, ezzel az úttal kicsit feleleveníthetem a nevét.

- A 350 kilométeres út során több, Kittenberger Kálmán által is meglátogatott helyszínt is érintettél, a csúcson pedig elhelyezetted egy nemzeti színű szalagot a kiváló magyar vadász-író emlékére. Mit érezz ilyenkor az ember ott állni, ahol annak idején az Afrikai utazó is megfordult?

- Különleges érzés volt belegondolni abba, hogy ő 140 évvel ezelőtt milyen körülmények között utazhatott itt. Amikor nekem valamilyen nehézségem volt, akkor pedig csak belegondoltam abba, hogy Kittenberger nagyon sokáig szenvedett a maláriában. Ez sokszor erőt adott, mert úgy közelítettem meg, hogy az én szenvedésem ahhoz képest semmiség, amit ő élhetett át. Nem helyeztem el a szalagot a csúcson, mert teljesen kiment a fejemből. Szörnyen rosszul volt a gyomrom a csúcson és a fejem is elkezdett fájni, úgyhogy mással voltam elfoglalva.

- Az expedíciód egyik különlegessége, hogy az a teljes utat saját erőből, motorizált járművek segítsége nélkül teljesítetted és mintegy 4700 méterig haladtál két keréken, innen saját erőből cipelted fel a kerékpárodat a csúcsig, majd 5895 méteres magasságból legurultál a hegy lábáig. Mit éreztél a hegy lábánál ?

- Azt, amit ilyen hosszú gurulások után mindig szoktam: egyfajta elpusztíthatatlanság érzést.

- Hogyan leget ilyen erőfeszítésre felkészülni testileg és lelkileg?

- Végig kell pörgetni a legrosszabb lehetséges szituációkat fejben, és kitalálni rá a lehetséges megoldási szcenáriókat. Fizikailag sose lehet erre elég felkészült az ember, mert a közel 6000 méteres magasság hosszú távon nem emberi környezet. Mozgalmas napok állnak mögötted magyar részről elsőként teljesítetted Viktor ezt az útvonalat két keréken, de világszinten is egyedi a teljesítményed.

- Az ember amikor egy ilyen út után van miről álmodik egy forró fürdőről, egy jó pihenésről?

- Azt hiszem, a tengertől a Kilimandzsáróig valóban világszinten egyedi. A pihenés persze mindig jól jön az ilyen teljesítmények után! Nagyon jó érzés volt a mászás után 11 órát aludni lent a szavanna szintjén.

- Egy ilyen út során az ember ezernyi veszélynek van kittéve voltál életveszélyes helyzetbe az utad alatt?

- Valójában a nagy magasságban könnyen veszélybe kerülünk, ha nem figyelünk oda a testünk által adott jelekre. Én is hamar lementem a hegyről, miután elkezdett fájni a fejem. Ha ilyen esetben nem megy le a mászó, akkor az halálos következményekkel is járhat.

- Most mikor már itthon vagy kipihenheted a fáradalmaidat. Vagy várnak rád az előadások, ahol iskoláknak szeretnéd élményeidet elmondani, vagy tervezed, hogy expedíciódat könyv formájában is megjelentesd?

- Erről született könyvem, és rengeteg iskolában, kultúrházban, cégnek tartok ezekről előadást.

- Elárulod nekünk, hogy 2023 milyen újabb kalandra készülsz, a világ melyok pontjának a meghódítására?

- Ezúttal az Alpokon fogok végig menni hegyikerékpárral és gyalogosan. Kb. 2000 kilométert fogok bringázni és nagyjából 80.000 méter szint lesz benne. Köszönöm az interjút

Telek Lajos
Fotók Zichó Viktor fotólbumából.

user name
email address
password
password (again)