Egykoron itt, Komáromban koptattam az egyetem padjait, ezért megtisztelő, hogy ma itt szólhatok hozzátok, annak pedig külön örülök, hogy már nem érvényes a „kde sú naši Maďari?” kérdés.

Vagy nem is lennék magyar? A januári újvári beszédemet szemlézte egy Magyarországról támogatott propaganda, revolvermédia: soros-ügynöközés, dehumanizáló jelzők tömkelegén túl, megkaptam, hogy „magyar felmenőkkel bíró” egyén vagyok. Jobb felhasználása is lehetne a szuperszuverén guruló forintoknak. Kisebbségi közegben a jó magyar-rossz magyarozás, janicsározás, magyarul beszélő szlovákozás ellentétes a közösség érdekeivel, megoszt és eltaszít. Nem igazán látom, hogy ez a magyarságot megosztó politikai kommunikáció hol segítené a külhoni magyarság asszimilációjának lassítását. Sőt. Valahol ez az igazi nemzetveszejtetés.

Mondjuk amikor a magyar miniszterelnök áttelelő poloskáknak nevez ellenzékieket, az épp tüntető bírókat, újságírókat, civileket, politikai aktivistákat.. ott nem csoda, hogy elfogadottnak tűnik ez az újnyilas modor. A történelem szakon végeztem és akarva-akaratlanul is a 30-as évek második fele jut az eszembe.

Gyermekvédelemnek hazudott gyűlöletkampányokkal uszítanak egy kisebbség ellen, és ezt felhasználva csorbítják a demokratikus jogot a gyülekezésre. Ez ám az áttörés, a repülőrajt. Bátorságnak nevezni a Pride betiltását? Mint a numerus clausus esetében itt is első Magyarország alapjogok korlátozásában – most nem a fajvédésre, hanem gyermekvédelemre hivatkozva. És ennek egyesek tapsolnak, holott a szankcionálásra használni kívánt arcfelismerő technológia szó szerint 1984-et idézi. Nehogy valamikor majd a nyelvfelismerő szoftverek miatt korlátozzák a magyar kisebbség nyelvhasználatát.

“Egy a nemzet, egy a zászló, Európa közepén Eldorádó, a kétharmaddal az itt a baj, aki nem veletek van, az már nem is magyar” – szólnak a kormánykritikus Funktasztikus sorai. Mi lennénk a balsors? Poloskák, akiket ki kell takarítani? Háborúpárti, mert tudom, ki az agresszor és kiállok az áldozat mellett, vagy mert támogatom a Kárpátaljai Sárkányellátót, amely magyar katonákat is segít a fronton? Elnézést, én nem tudtam, hogy Orbán Viktor szeretete, a homofóbia, xenofóbia vagy a szent istváni örökségünk, a nyugati orientáció elárulása a magyarságom feltétele lenne.

Ne lennék magyar? Az elmúlt évben többször kiálltam magyarokat érintő témákban: Felszólaltam Šimkovičová kijelentésekor, aki a magyar kultúra szlovákiai jelenlétét is megkérdőjelezte… az ő ténykedése kapcsán most épp a krasznahorkai vár felújítását gáncsolják, a csurran-cseppen reményében.

Felszólaltam a nyelvtörvény szigorítása ellen – még jó, hogy a stabil kormányzás címszó alatt több, mint 100 napig képtelenek voltak beterjeszteni a törvényjavaslatot a pozíció és ego harcok miatt. Ne lennék magyar? A januári beszédemben még a Fico magyar disznó táblát és a felvidéki provinciával riogató Káčer beszédét is kritikával illettem. A pozsonyi késelés után gyerekkori traumák emléke szorította a torkom.. és mobilizáltam minden ismerőst a civil fiatalok tiltakozó akciójára.

Rajtunk is még csattanhat az ostor, hiába fausti háttéralkuk és a békeelnökének támogatása. Magyar kisebbségi tanácsadó, körgyűrű, autópálya, egyéb ígéretek? Jó üzlet volt!  Már csak remélni merem, hogy a pozsonyi késes támadó nem ússza meg annyival, mint Malina Hedvig támadói.

Végül Teleki Pál Horthyhoz írt búcsúlevelével zárom magyar soraim: „…A gazemberek oldalára álltunk … Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.” – vétkesek között cinkos, aki néma… én nem szeretném bűnösnek, se cinkosnak érezni magam, megteszem, amit tudok. Ha a gyermekeim egykor megkérdezik, apa, te hol voltál, elmondhatom, hogy nem voltam cinkos, többek között itt voltam ma is Komáromban.
Vážení občania! Napísal som niekoľko myšlienok aj po slovensky. Keďže sa mnohí pýtajú, prečo sme tu, zhrnul som, čo ma za posledný viac ako rok motivovalo aktívne sa zúčastňovať na zhromaždeniach. Určite niečo vynechám.

---

Predovšetkým ma veľmi trápilo, že v mestách s vysokým podielom maďarskej populácie nikto neprotestuje. Za jednu z najzávažnejších problémov našej krajiny považujem korupciu, ktorá pred siedmimi rokmi nepriamo viedla k smrti Jána a Martiny. Prvou a najnaliehavejšou akciou súčasnej vlády bolo zatvorenie Špecializovanej prokuratúry, aby sa trestné konania proti „našim ľuďom“ nemohli právoplatne uzavrieť a aby nebolo možné dosiahnuť spravodlivosť. Podobnou motiváciou bola aj novela Trestného zákona, ktorú spolu s mnohými inými zákonmi pretlačili bez medzirezortného pripomienkového konania. Nevadí, veď novela novely novely zakryje diery v realite. Je to také skutočne zodpovedné zastupovanie občanov. Každé naše daňové eurá sú určite v dobrých rukách.

Mal som aj ďalšie dôvody, prečo vyjadriť svoj nesúhlas:

• útoky na občiansky sektor a novinárov – nie som agent ani lobista,
• útok na verejnoprávne médiá a kritické médiá,
• hazardná zahraničná politika, priatelenie sa s vojnovými zločincami, obviňovanie spojencov z vojnového štváčstva,
• kultúrne ničenie, neakceptovateľné kroky a vyhlásenia ministerky Šimkovičovej,
• politická agresia a arogancia – semafor, vandalizmus v prírode, podozrivé verejné obstarávania,
• útok na vedu a odborníkov – nie som kukurica, zem nie je plochá a medvede nie sú biologickou zbraňou Bruselu,
• vydieranie lekárov, zdravotníctvo nie je premiérska téma,
• atentát na premiéra – namiesto riešenia zlyhania jeho ochrany sa  páchateľa pokúsili spojiť s opozíciou a protestujúcimi, konšpirovali,
• označovanie protestujúceho davu za gruzínskych, ukrajinských a Sorosových agentov – illiberálni priatelia sa učia jeden od druhého veľmi rýchlo,
• politické dohody a rozdávanie funkcií namiesto odborných nominácií – z našich daní,
• kultúrna vojna namiesto riešenia systémových problémov – vytváranie obrazu nepriateľa, podnecovanie nenávisti v spoločnosti,

Slovensko je Európa – „veď to je samozrejmé, je na mape“. Tak potom žiadame zahraničnú a vnútornú politiku v európskom duchu!

"Zvery, prasatá, potkany. Protislovenské prostitútky." Keď politici dehumanizujú, povzbudzujú k tomu aj ostatných. A čo potom, keď legitimizujú odsúdených neonacistov tým, že sa objavujú v ich podcastoch? Potom sa nemožno čudovať, že extrémisti zostavujú zoznamy rečníkov na zhromaždeniach, opozičných politikov a „nepriateľov režimu“. Ako otec som s bolesťou čítal príspevok pána Černeka z Komárna, ktorý tu pred niekoľkými týždňami vystúpil: „Viem, kde jeho dieťa chodí do škôlky...“ – napísal niekto pod jeho meno na zozname. Kam sme sa to dostali? Na sociálnych sieťach pod príspevkami o našich demokratických zhromaždeniach bujnie nenávisť – je to normálne? To my sme tí zradcovia, ktorí by sa mali báť? Nie! Práve na tejto civilizačnej červenej línii sa musíme zomknúť a postaviť sa za naše princípy, hodnoty a práva. Zlo víťazí tam, kde je dobro tiché. Ako v roku 1956 povedal veľký maďarský politický mysliteľ István Bibó: „Sloboda sa začína tam, kde sa končí strach!“.

Ďakujem, köszönöm!

Pataki Tamás

Odznelo na občianskom proteste v Komárne dňa 21. 03. 2025 / Elhangzott a komáromi tiltakozó nagygyűlésen, 2025. 03. 21-én.